Ezt hozza a fideszes Jézuska

A fideszes Gulyás Gergely törvényjavaslata mostoha sorsú, az eredeti tervek szerint már hetekkel ezelőtt el kellett volna fogadni. Ki tudja miért, mégis csak tolódott és tolódott, de Biszku Béla karácsonyát így is elronthatja. A törvény ugyanis lehetőséget teremtene az 1956-os leszámolások elrendelői, a gyakorlatban Biszku Béla elítélésének.

A Btk. módosításával az emberiesség elleni bűncselekmények – különös tekintettel a háborús és emberiség elleni bűncselekményekre, a nemzetközi fegyveres összeütközés esetén elkövetett súlyos jogsértésekre és a nem nemzetközi fegyveres összeütközés esetén elkövetett súlyos jogsértésekre – akkor sem évülhetnek el, ha a cselekmény elkövetésekor a belső jog szerint nem minősültek el nem évülő bűncselekményeknek.

Gulyás javaslata alapján a szándékos emberölést öt évtől tizenöt évig, vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel, a kínzást vagy embertelen bánásmódot hat hónaptól öt évig terjedő szabadságvesztéssel, a hadifoglyok ellenséges hatalom fegyveres erőiben szolgálatra kényszerítését öt évig terjedő szabadságvesztéssel, vagyontárgyak önkényes megsemmisítését vagy eltulajdonítását két évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel lehetne büntetni.

Orbán Viktor nem csinál titkot abból, hogy szerinte vége a szabadpiaci kapitalizmusnak. Mi sem természetesebb hát, hogy a szabad piactól irtózó kormányfő frakciójának egyik tagja, Láng Zsolt II. kerületi polgármester javaslatára államosítják a mobil díjfizetést.

A törvény alapján az állami mobilfizetési monopólium egyszerűen elveszi az eddig mobilfizetéssel foglalkozó magánvállalkozások ügyfélkörét és eddig fel nem használt pénzét, hogy aztán a szolgáltatók „szigetszerű fejlesztésének” véget vetve „innovatív díjstruktúrákat” vezessen be. Olyan árakat, amilyeneket csak akar.

Az indokok között szerepel még a méretgazdaságosság, amivel megvalósítható az állami tulajdonú vállalatokra világszerte jellemző hatékony működés. A törvény indoklása szerint az államosítással „a közpénzek hatékony felhasználása és ellenőrzése is jelentősen hatékonyabbá válik”, amit el is hihetnénk, ha az elmúlt tíz évben még sose próbáltuk volna kideríteni, hogy mire mennyit költ bármilyen állami intézmény vagy vállalat.

A törvény védelmében viszont hozzáfűznénk, hogy a mobilfizetési rendszerekben eddig sem érvényesült igazán a szabad piac áldásos hatása, mert a három nagy szolgáltató tökéletesen összehangolta tarifáit, ráadásul igyekezett minden létező szolgáltatásra külön díjfizetési rendszert kiépíteni.

A nemzeti mobilfizetési rendszer pedig remek kiegészítője lehet a hamarosan felálló nemzeti mobiltársaságnak is.

Orbán Viktor jogász, és kormányzására is jellemző, hogy jogászként áll hozzá a problémához. Ha tehát az országnak pénzügyi stabilitásra van szüksége, akkor törvényt alkot Magyarország pénzügyi stabilitásáról.

Hogy ez mennyire válik be, azt nem tudjuk, egyelőre inkább az instabilitáshoz járult hozzá, amennyiben az EU és az IMF részben erre a törvényre, illetve a törvény részeként kétharmaddal bebetonozott adórendszerre is hivatkozva függesztette fel tárgyalásait az új hitelszerződésről.

De nézzük meg, mi is borította ki ennyire az IMF-et. Jellemző, hogy a módosítások utáni egységes javaslat szövege még nem készült el, végül is csak olyan pimf apróságok kerültek bele, hogy az állami kezességvállalással, garanciavállalással nyújtott hiteleket nem kell figyelembe venni az államadósság-mutató számításakor. Vagy az, hogy a Költségvetési Tanács akár módosíthatja is a költségvetést, vagy megakadályozhatja annak zárószavazását.

A törvény szabályozza az államadósság csökkentését – az előzetes hírekkel szemben nem függeszti fel 2016-ig az adósságcsökkentés alkotmányos előírását, csak addig kevésbé szigorú ritmusban kell csökkenteni az adósságot. Másrészt szabályozza a költségvetési tanács működését, amely a módosítások után többletjogosítványokkal akár meg is akadályozhatja a költségvetés elfogadását.

Harmadrészt ténylegesen kétharmados törvényben rögzíti a Fidesz egykulcsos adóját, illetve eltörli azt a könnyítést, amit a kormány magának adott az idei költségvetés előkészítésekor. A jövőben a most hatályos 30 nap helyett 60 napnak kell eltelnie egy adóemelés elfogadása és életbelépése között, új adónemet pedig csak január elsejei hatállyal, 180 nappal előre kihirdetve lehet bevezetni.

Egységes javaslat összeállításával ennél a törvénynél sem bajlódtak az illetékesek, végül is a 86 módosító indítványból csak 11-et fogadott el a parlament, és ezek közül csak pár lényegi van, például az eredeti javaslattal szemben mégsem kell este tíz után a szülőknek kísérgetniük az utcán, diszkóban 18 évesnél fiatalabb gyermeküket.

A családok védelméről szóló törvényt a kereszténydemokraták nyújtották be, így nem kell csalódnia annak, aki veretes, archaizáló és magasztos preambulumra számított. Már az első mondatából megtudhatjuk, hogy a család a hagyományos biológiai szemlélettel szemben valójában erkölcsi alapokon nyugvó közösség, egyben „Magyarország legfontosabb nemzeti erőforrása”. Alapja még a családnak a házasság, ami „egymás szeretetén és tiszteletén alapuló életközösség”, és amit az állam véd. A család akkor teljes, ha apából, anyából és gyerekből áll, de kitüntetett jelentőséggel bírnak „a nemzedékeken átívelő – köztük a nagyszülők és unokák közötti – kapcsolatok”.

A törvény alapján a családokat nem a szociális rászorultság alapján támogatja az állam, hanem csak úgy, ráadásul a családok támogatása elsődleges szempont a költségvetésben.

Külön paragrafus foglalkozik a médiaszolgáltatókkal, akik szolgáltatásuk során kötelesek tiszteletben tartani a házasság intézményét.

A törvény teljes abszurditása a családtagok kötelezettségeit soroló fejezetekben bontakozik ki. A jövőben a gyerekeknek törvényi kötelezettsége lesz képességeinek megfelelően eleget tenni tanulmányi kötelezettségeiknek, illetve tartózkodni az egészségkárosító életmódtól. Nincs több murván görkorizás, fára mászás, eszeveszett biciklizés.

A kereszténydemokraták nem csak a családok védelmével, nemzeti jelképeinkkel is kiemelten törődnek, külön törvényt készítettek a címer és a zászló használatáról. Egységes javaslat ez esetben sem készült, de a módosítók nagy része amúgy is nyelvhelyességi. A helyesség kifejezés senkit se zavarjon össze, a módosítók egy része inkább ront, mint javít a szövegen, Koncz Ferenc javaslatára például a 24. paragrafus 2. bekezdés a) pontjából töröltek egy „a” névelőt, mert Koncz azt hitte, az Magyarországra vonatkozik. Pedig valójában egy birtokos szerkezetben a „kialakítása” szóra. Érdemi módosítás viszont, hogy a jövőben a kormány Nemzeti Címer Bizottsága véleményezi a helyi önkormányzatok és a nemzetiségi önkormányzatok címerének címertani szakszerűségét.

A törvény szabályozza, hogy Magyarország zászlaját és lobogóját –melyek közti különbség kifejtésére valamiért nem jutott hely az amúgy kiemelten a kérdéssel foglalkozó törvényben – szélsőséges időjárási körülmények között be, illetve le lehet vonni. A törvény szerint a jövőben miniszteri engedélyhez kötött, hogy valaki használhatja-e a zászlót vagy a címert nemzetközi vásáron vagy kulturális eseményen. Az zászló és a címer szerepeltetése termékek csomagolásán is miniszteri engedélyhez kötött.

Magánszemélyek viszont használhatják a címert és a zászlót a nemzethez tartozásuk kinyilvánítására.

A törvény rendelkezik az állami kitüntetésekről is. Ez javarészt arról szól, hogy az eddig Magyar Köztársasági elnevezésű kitüntetésekből törlik a Köztársasági kifejezést, másrészt bevezetik a Szent István Rendet, mint legmagasabb kitüntetést.

A választási rendszer átalakításával több cikkben is behatóan foglalkoztunk, így most csak a leglényegibb elemeit soroljuk fel.

Az alaptörvény kétszáz főben maximálta a parlament létszámát, emiatt alaposan át kellett alakítani az egyéni választókerületeket. Mivel a Fidesz ragaszkodott hozzá, hogy a választókerületek ne nyúljanak át a megyehatárokon, és ahhoz is, hogy ne alakuljon ki súlyos aránytalanság a kerületek lakosságszámában, adott volt, hogy száz fölötti választókerület lesz, a végeredmény 106 lett. Ezzel viszont felborult az egyéni és a listás mandátumok eddigi aránya, a többségi modell felé tolva a választási rendszert. A választókerületek újrarajzolása emellett lehetőséget teremtette egy, a Fidesznek kedvező térkép megrajzolására is, ami sikerült is.

A törvény alkotóinak amúgy se volt ellenére a rendszer arányosító elemeinek gyengítése. Ezt háttérbeszélgetéseken azzal indokolták, hogy Orbán Viktor szerint a stabil kormányzás elengedhetetlenül szükséges a gazdasági válság leküzdéséhez. Ezért az új törvénybe olyan, a többséget erősítő elemek kerültek, mint a győztesnek is járó kompenzáció, illetve az, hogy egyéni mandátumot akár relatív többséggel is meg lehet szerezni az immár csak egy fordulós választásban.

Az új törvény alapján a határon túli magyar állampolgárok is szavazhatnak, de a Magyarországon élőkkel szemben nekik csak egy szavazatuk lesz. Ez akár probléma is lehet, Kövér László módosító indítványt is benyújtott azért, hogy a határon túliak is szavazhassanak egyéni képviselőre, de ezt a kormánytöbbség végül elvetette.

A szinte minden elemében a Fideszt, illetve a többségi modellt erősítő javaslatból egyedül az ajánlási rendszer lógott ki, ez ugyanis az eddiginél is nehezebbé tette volna a kis pártoknak a jelöltállítást. Egy hétfőn elfogadott módosítással viszont ezt is orvosolták, a jelöltállítás könnyítésével tovább aprózhatják az ellenzéket, megkönnyítve ezzel a mandátumszerzést az egységesebb szavazótáborral bíró kormánypártnak.

Az átmeneti rendelkezésekkel szemben ez a törvény szinte kizárólag jogtechnikai jellegű. A legtöbb esetben a Magyar Köztársaságra való hivatkozások törléséről szól, bizonyos esetekben pedig átvezetik az alaptörvénnyel elfogadott változásokat az érintett törvényeken. A jogi bikkfanyelv szerelmesei itt elolvashatják a javaslatot (.pdf).

Az új alkotmány alapján a nemzeti vagyonról sarkalatos törvénynek kell rendelkeznie. A kormány előterjesztésére készült törvény definiálja és tételesen fel is sorolja a nemzeti vagyont, például Magyarország összes vízfolyását, tavát, nagyobb belvíztárolóját, árvízvédelmi létesítményét, kiemelt műemlékét. A vagyon egy része forgalomképtelen, ilyen a kizárólagos állami-önkormányzati tulajdonú vagyon és a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyon, mint az MVM, a MÁV, a Magyar Posta, az összes erdőgazdaság, vagy a légiforgalmi irányítás.

A korlátozottan forgalomképes vagyoni körbe tartozó elemeket törvényben vagy önkormányzati rendeletben meghatározott feltételekkel, az üzleti vagyont engedély nélkül lehet elidegeníteni.

A törvény indoklása szerint a nemzeti vagyont meg kell őrizni, meg kell védeni és felelősen kell vele gazdálkodni. Mindezt a társadalmi elvárásokra alapozza a kormány, ami elvárásként fogalmazza meg a gazdálkodás eredményességét és a hatékonyságát.

Hatvannapos elzárás szemetelésért, írtuk a szabálysértési törvényről. A kormány ötletét a második szabálysértésért kiszabható elzárásról sok bírálat érte, és a kormánypárti képviselők nem süketek a bírálatra. Módosítottak is a javaslaton, az eredetileg javasolt 60 nap helyett 75 napra lehet majd elzárni a harmadszor is szabályt sértőket.

Az összehangolt törvényalkotói munka bizonyítéka, hogy volt olyan módosító indítvány, amit az előterjesztő kormány képviselője három bizottságban támogatott, egyben ellenzett. De volt olyan is, amit azokban a bizottságokban, amelyek támogatták, támogatott, abban, ami ellenezte, ellenzett. Stílusos megoldás volt az is, amikor az alkotmányügyi bizottság ellenezett egy elempés javaslatot, de támogatta a Fidesz szóról szóra egyező módosítóját.

A módosítások a törvény egészét amúgy nem befolyásolták, a pénzbírság befizetésének határideje 15 napról 30 napra emelkedik, és, ha a technikai körülmények adottak, lehetőség lesz a helyszíni bírságot bankkártyával kiegyenlíteni.

Az tehát, hogy az elméletben a bűncselekményeknél enyhébb megítélésű szabálysértések megítélése egyes esetekben szigorúbb lesz még a bűncselekményeknél is, nem változik. A törvény legfőbb újítása az elzárás markánsabb használata, amelynek időtartama a módosítás után immár 75 napra nő.

Ez már csak azért is problémás, mert a szabálysértési törvényben egyszerűsített szabályok vonatkoznak a terheltet védő garanciákra: a védelemhez való jogra, valamint egyes eljárási cselekmények, például a szakértői vélemények megismerésének jogára.

Az új szabályozás szerint aki hat hónapon belül másodszorra is szabálysértést követ el, elzárható. Akár szemetelésért, vagy a lakcímbejelentés elmulasztásáért is. Olyan szabálysértésekért is elzárásra ítélhetnek elkövetőket, melyek súlyosabb, bűncselekményi fokáért sem jár elzárás. Ráadásul a büntetést akár bírói meghallgatás nélkül is ki lehet szabni, akár 18 éven aluliakra is, ami még nemzetközi szerződéseket is sérthet.

A New York-i egyezmény a fiatalkorúaknál a szabadságvesztést csak a legvégső esetben engedi alkalmazni. Ehhez képest a szabálysértési törvény alapján a fiatalkorúak nemhogy elzárhatóak, de büntetésüket nem tölthetik fiatalkorúak javítóintézetében - amire pedig még bűncselekmény elkövetése esetén is lehetőségük lenne.

Emelkednek a bírságok is, a szabálysértési bírság legnagyobb összege 300 ezer forintra nő, a helyszíni bírságé 5-50 ezer, ismételt szabálysértés esetén 70 ezer forintra. A szakértők szerint a helyszíni bírság emelése kontraproduktív és értelmetlen, inkább arra ösztönöz, hogy a megbírságolt az eljárást válassza. Ez pedig aránytalanul megnövelheti az eljáró hatóság, többnyire a rendőrség terheit.

A törvény célja a kormány indoklása szerint a csődeljárások egyszerűsítéséből fakadó visszaélések visszaszorítása. Cél a cégtemetők felderítése és felszámolása, valamint a hitelezők elől a cégvagyont eltüntető tulajdonosok elleni fellépés lehetőségeinek bővítése. Ezért szigorítanak a szankciókon, a nem működő, kiürített cégeket pedig új eljárással, kényszertörléssel vezetnék ki a piacról.

A beterjesztő igazságügyi minisztérium szerint a felszámolási eljárások gyorsításával és a szankciók szigorításával könnyebbé válik majd a tartozások beszedése.

A szakértők viszont nem értenek egyet a kormány optimista értékelésével. A Transparency International (TI) szerint a meglévő törvény módosítgatása helyett teljesen új, nagyobb átláthatóságot biztosító, koherensebb szabályozásra lenne szükség.

A TI szerint nem csökkenti a korrupciós kockázatot, hogy az adós az eljárási mód megválasztásával továbbra is bíróságot választhat. A hitelező legfeljebb papíron indíthatná meg a csődeljárást, mert a kérelemben olyasmiről kéne nyilatkoznia a bíróságnak az adós tevékenységével kapcsolatban, amiről nem lehet tudomása.

Átláthatatlan marad a felszámolóbiztos kinevezésének folyamata is, ahogy az is kockázatokat rejt, hogy a felszámolók és a vagyonfelügyelők díjazása továbbra sem munkájuk minőségétől, hanem a kezelt vagyon nagyságától függne. Díjazásuk csökkentése ráadásul növeli is a korrupciós kockázatot. A felszámoló és a felszámolóbiztos számonkérhetősége sem változik, és az sincs tisztázva, hogy az eljárás érintettjei milyen esetben kezdeményezhetnék a felszámoló kinevezésének felülvizsgálatát.

A felszámoló auditálására sincsenek előírások, az általa elkövetett jogszabálysértések büntetése pedig nem elégséges mértékű.

A kormány meglátása szerint a területfejlesztés és a területrendezés hatályos szabályai túlzottan széttagolt területi területfejlesztési szervezetrendszert hoztak létre, sok a párhuzamosság a kistérségi, megyei, regionális, területi és központi területfejlesztési tanácsok munkájában. Mivel a szocialista kormányok által erőltetett regionalizációt a Fidesz eleve hibásnak tartotta, ezért az új törvény a regionális fejlesztési tanácsokat szünteti meg, meg a szocialisták másik kedvenc közigazgatási egységében, a kistérségekben működőket.

Az új önkormányzati törvény a területfejlesztési feladatokat egységesen a megyei önkormányzatokhoz rendelte, ezt a területfejlesztési törvényben is így rendezik. A jövőben tehát a választói felhatalmazás nélküli területfejlesztési tanácsok helyett a választott megyei önkormányzatok járhatnak el – ezek amúgy a megyei önkormányzatok kiürítésével munka nélkül maradnának. Felszámolnák a budapesti agglomerációs fejlesztési tanácsot is, így a területi tanácsok közül egyedül a balatoni maradna meg.

Azt, hogy a fideszes Bánki Erik mennyire fontosnak tartja a vízszolgáltatást, a külön a témának szentelt törvény benyújtásán túl azzal is jelezte, hogy remek preambulumot is írt hozzá. Ebből kiderül, hogy a törvénye alapvető jogokról, a fenntartható fejlődésről és az egyenlő bánásmódról is szól.

Bánki meggyőződése, hogy a vízközmű csak akkor működhet jól, ha egy településen belül monopolhelyzetben van. A vízhez joga van a népnek, ezért az államnak vagy az önkormányzatnak kötelessége biztosítani az ivóvízellátást.

A törvény egyik sokat bírált eleme, hogy Bánki a szolidaritás elvén egységesíteni, de legalábbis kiegyenlíteni szeretné a vízdíjakat az egész országban. A szolgáltatók szerint ez indokolatlan és nehezen megvalósítható, például sokkal olcsóbb a vizet egy folyóparti, alföldi városba eljuttatni, mint mondjuk egy vízforrásoktól távoli, hegyvidéki településre. Azaz Bánki javaslata alapján a kedvezőbb körülmények között lakókkal fizettetné meg a kedvezőtlenebb helyeken lakók költségeit, ezt viszont bonyolítja, hogy az adott településeken nem, vagy nem feltétlenül ugyanaz a szolgáltató.

A törvény megalkotására az uniós jogharmonizáció miatt van szükség, a befektetési alapok technikai szabályozásáról szól. Az érdeklődök itt elolvashatják .pdf formátumban.

Matolcsy György javaslatának két legfontosabb eleme, hogy az eddigi négy elkülönült állami pénzalapból kettőt is felszámol, köztük a társadalombiztosítás pénzügyi alapját is. Ezzel párhuzamosan az önálló társadalombiztosítási központot is megszüntetik.

Matolcsy indoklása szerint a törvény módosítására azért volt szükség, mert bár a most hatályos törvény megalkotása idején korszerű és jól tagolt volt, ám nem igazították „a megváltozó körülményekhez”, a gyakori módosításokkal viszont ötletszerűvé, „gyakorlatilag átláthatatlan jogszabályhalmazzá” vált, amely megnehezíti a jogalkalmazók és a jogalkotók munkáját.

Ennek ellenére a másik fontos eleme a törvénynek annak a költségvetési plafontörvénynek az eltörlése, amely maximálta volna a költségvetés kiadásait, megakadályozandó a hiány elszaladását. Matolcsy viszont nem hisz a kiadáscsökkentésben, annál inkább a voluntarista gazdaságpolitikában. Azaz szívesebben tömi pénzzel a gazdaságot, mint spórol a kiadásokon, ebéli tevékenységében pedig komolyan korlátozta a plafontörvény. Ezentúl nem fogja.

Matolcsy bájos indoklása szerint a plafontörvény „nem az Alaptörvény államadósság-szabályozásához íródott”, a kiadások csökkenését „csak középtávon biztosította”. Legfőbb hibájának azt tartja, hogy a külső kiadások csökkentésével és a belső kiadások szinten tartásával számolt – ez azonban szemben áll gazdaságpolitikája alapjaival, a gazdaság állami forrásokból történő felfuttatásával.

De nem ezzel érvel, hanem azzal, hogy „a stabilizációs intézkedések jelentős részben érintették a külső kiadásokat, amelynek eredményeként azok csökkentek” – magyarán a magánnyugdíjpénztári vagyon államosításával mérsékelték az államadósságot –, „míg az állam nevében kötött szerződések törlesztőrészletei megnőttek” – azaz a részben a kormány gazdaságpolitikája miatt zuhanópályára állt forintárfolyam és az infláció növekedésével arányosan emelkedtek.

Érdekességként kiemelnénk még a törvénytervezet 23. paragrafusát, amely alapján a jövőben külön kell kezelni az önkormányzat bevételeit és kiadásait az önkormányzati hivatal bevételeitől és kiadásaitól. Az indoklás szerint ezzel a szabályozás a központi költségvetésről szóló törvény előírásaihoz közelít. Ugyanakkor elméletben megteremti a lehetőségét az önkormányzatok későbbi kiürítésének és feladataik a kormányhivatalokhoz rendelésének.

A „nemzeti középosztály felnevelésének” érdekében új felsőoktatási törvénye lesz az országnak. A kormány javaslata alapján a jövőben az egyetemi és főiskolai hallgatók nagyobb része lesz kénytelen fizetni a képzésért, ami szokatlan egy olyan kormánytól, amely ellenzékben még a tandíj ellen kampányolt. Persze tandíjról most sincs szó, ezt költségtérítésnek és önköltségnek hívják a törvényben. Állami finanszírozásban jövőre negyvenezren, 2014-ben pedig már csak harmincezren tanulhatnak.

Új elem, hogy az állam a jövőben szerződést köt az egyetemi hallgatókkal, mely alapján az állam által finanszírozott képzésben résztvevőktől akár vissza is követelhetik a képzés költségét, például ha a diplomázásuk utáni 20 évből legalább ötben nem Magyarországon helyezkednek el.

Szintén új elem, hogy a nem megfelelően teljesítő, államilag finanszírozott képzésben részt vevő diákokat költségtérítéses képzésbe sorolhatják át. Például azokat, akik nem fejezik be időre a tanulmányukat, nem érik el az előírt kreditmennyiség felét vagy nem teljesítik a tanulmányi átlagot. Lesz lehetőség ugyanakkor a fizetős képzésről az államilag támogatott körbe való bekerüléshez is.

Az előterjesztő Hoffmann Rózsa államtitkár képviselője szó szerint vesszőről vesszőre folyó harcot folytatott a Fidesz frakciójában is sokat bírált javaslatért. a fideszes Pósán László például javasolta, hogy a magyar nyelvtan szabályai szerint a törvény egyik mondatában a közbeszúrt mellékmondatot lezáró gondolatjel után, és ne előtt legyen, de az előterjesztő képviselője az oktatási bizottság támogatása ellenére is elutasította a nyelvtani hiba javítását. Ez persze nem meglepő egy olyan minisztériumtól, amely még a saját nevét sem képes helyesen leírni.

Jellemző amúgy a javaslat vitatottságára, hogy a bizottságok több tucat olyan módosítót is támogattak, amit az oktatási tárca elutasított - például az osztatlan képzésről, képzések akkreditálásáról, vagy arról, hogy a főiskolák szakközépiskolát is fenntarthassanak. Ezek közül a parlament végül csak néhányat fogadott el.

Az oktatási bizottság igyekezett korlátozni az eredeti javaslathoz képest az egyetemi szenátus döntési jogát, bizonyos ügyekben a döntést a fenntartóhoz utalta volna, ezek a módosítók végül nem mentek át. Átmentek viszont azok az indítványok, amelyek a hallgatók erősebb képviseletét biztosítják az egyetemi szenátusokban.

Vas Imre és Papcsák Ferenc fideszes képviselők eredetileg a választóbírósági eljárásokat is korlátozni kívánták javaslatukkal, de végül egyetértettek azzal a módosító indítvánnyal, mely három pontból álló javaslatuk első pontját teljes egészében eltörölte. Így a javaslatnak csak a kiemelt jelentőségű perek gyorsítását célzó pontjai maradtak meg, illetve ugyanezekben a perekben a sértett jogai azzal bővültek, hogy felszólalása közben nem vonható meg tőle a szó, és megszakítani is csak akkor lehet, „ha bűncselekményt megvalósító kifejezést foglal magában, rendzavarást kelt, továbbá ha az eljárás elhúzásának megakadályozása érdekében ez szükséges”.