Lemondott Szőcs Géza
További Belföld cikkek
-
Lezárások és torlódások várhatók a Ferihegyi reptér felé - Börtönőrök vertek össze egy megbilincselt rabot Miskolcon
- Holtan bukkantak rá egy eltűnt négygyermekes anyára Szabolcsban
- Schmidt Mária: Bibliai vésznek éltük meg a Covidot
- Reagáltak a hajósok a Fővárosi Közgyűlés mai döntésére: Ellehetetlenítik a dunai személyhajózást Budapesten
"Nehéz idők járnak ma Európában. Fantomok járják át kis hazánkat is, fel-alá kísértenek az elmékben, a földeken, a dolgozószobákban. Miközben a nemzet lélekszáma csökken, a gondok és az ellenségek száma növekszik – egyre több jut belőlük egy főre" – kezdődik Szőcs Géza lemondását bejelentő közleménye. Sokkal több szempont szól amellett, hogy "változtassak és más feltételek közt próbáljam tovább szolgálni az eddig fontosnak tartott értékeket és ügyeket" – írta közleményében lemondásának okairól Szőcs Géza, aki szerint három ok szól a maradása, 26 a távozása mellett (a teljes szöveg cikkünk végén olvasható).
Orbán Viktor elfogadta Szőcs lemondását, és felkérte, hogy kulturális főtanácsadójaként folytassa a munkát. A kormányfő sajtófőnöke, Havasi Bertalan szerint Szőcs Géza munkájára minden kulturális kérdésben számít a miniszterelnök, különös tekintettel a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet ügyeire.
Szőcs távozása összefügghet a humántárca élén bekövetkezett változással: Réthelyi Miklóst május közepén váltotta Balog Zoltán. A vezetőváltással kapcsolatban már felmerült Szőcs távozása.
A kulturális államtitkár utóda L. Simon László, az Országgyűlés kulturális bizottságának elnöke lesz – közölte szerda délután az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI). Szerda délelőtt lehetséges befutóként emlegették még Hammerstein Judit helyettes kulturális államtitkárt, illetve Baán Lászlót, a Szépművészeti Múzeum főigazgatóját is.
Korábban a sajtóértesülések szerint L. Simon mellett Halász János, a Nefmi államtitkára tűnt esélyesnek a székére. L. Simon igent mondott arra a kérdésre, hogy tárgyalt-e Balog Zoltánnal, de állítása szerint nem állásról beszéltek, hanem a kultúrpolitikai kérdésekről mondta el a véleményét.
Májusban 11-én a Népszavának adott interjújában Szőcs közölte, biztos benne hogy nem váltják le, mert a rábízott munkát "a körülményekhez képest jól végezte", és ebben azok is megerősítették, akik székéről döntenek. "Feladatom az volt, hogy azt a minisztériumi döntést, miszerint a kultúra a többi területhez képest nagyobb elvonást is elbír, az elviselhetőség határain belül megvalósítsam" - mondta májusban a távozó államtitkár.
A kulturális tárca fokozatosan vesztette el a filmgyártással kapcsolatos feladatait, majd a feladattal együtt a pénzt is. Már 2011-ben csak egy részét tudták kifizetni a Szőcs által megítélt, gyártásra szánt 800 millió forintnak, idén pedig már nem is volt filmgyártásra fordítandó kerete. A tárca filmes funkcióinak zömét az Andrew Vajna vezette Magyar Nemzeti Filmalap, kisebb részben a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság vette át.
[Orbán Viktor] azt mondta, vigyázzak, mert kis mozdulatokkal is lehet nagy bajt csinálni – nyilatkozta az Indexnek, amikor kinevezése után ne sokkal nyilvánosságra került egy magánlevélnek szánt körlevele, amelyben azt kérte Orbán Viktortól, hogy ne vegye el a kulturális államtitkárságtól a Balassi Intézetet.
Az interjúban miniszteri céljai között említette a nemzetegyesítést; egyrészt a magyarországi és a határon túli magyarokét, másrészt a magyarországi nemzettesten belüli szakadások, törésvonalak, lövészárkok betemetését, áthidalását, megszüntetését. Fontosnak tartotta még, hogy Magyarország közvetítő tudásközponttá válhasson Ázsia felé.
Szőcs a román politika mellett a magyarban is jelentős szerepet vállalt. 1990–91-ben az RMDSZ főtitkára, 1991–1993 között politikai alelnöke volt. 2010-től az Orbán-kormány kultúráért felelős államtitkára. Kinevezését a Fideszen belül elutasítás kísérte, Orbán Viktor mégis őt tette meg államtitkárnak a Nemzeti Erőforrás Minisztériumban, ami a köztük lévő, régre visszanyúló barátsággal is magyarázható. Szőcs Lévai Anikó szakácskönyvében is közreműködött.
Az Orbánnal való kapcsolatáról így beszélt tavaly az origónak adott interjújában: "Egy normális emberi kapcsolat mellett megjelent – azt is mondhatnám, fölváltotta azt – egy függelmi viszony, amely feladatok kiosztásán és számonkérésen alapul, ráadásul ki van téve ezer negatív befolyásoló körülménynek. Mégis azt kell mondanom, hogy barátságunk tartalma – legalábbis részemről – nem változott."
Az 1953-ban Marosvásárhelyen született Szőcs Géza erdélyi magyar költő, politikus. Édesapja Szőcs István, újságíró, kritikus. A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen végzett magyar–orosz szakon.
1979-80-ban Sütő András javaslatára egy évig Herder-ösztöndíjas volt Bécsben. 1981–82-ben szerkesztette az Ellenpontok című szamizdat kiadványt, amiért a román államvédelmi hatóság többször is letartóztatta és bántalmazta, ezután elhagyta Romániát.
Szőcs Géza üzenete mindazokhoz, akik vele vannak és akik ellene
Nehéz idők járnak ma Európában. Fantomok járják át kis hazánkat is, fel-alá kísértenek az elmékben, a földeken, a dolgozószobákban. Miközben a nemzet lélekszáma csökken, a gondok és az ellenségek száma növekszik – egyre több jut belőlük egy főre.
Hosszan mérlegelve, sokszorosan meghányva-vetve, hol a helyem és melyek a tennivalóim, arra jutottam: három megfontolás szól amellett, hogy ugyanazt folytassam, amit az elmúlt két évben végeztem, ennél sokkal több – huszonhat – szempont pedig amellett érvel, hogy változtassak és más feltételek közt próbáljam tovább szolgálni az eddig fontosnak tartott értékeket és ügyeket.
A fentiek alapján kérem Balog Zoltán erőforrás-minisztert, járuljon hozzá ahhoz, hogy kilépjek államtitkári kötelékeimből. Döntésemet könnyű szívvel hoztam, mert súlyos terhektől szabadulok általa, ha nem is az volt számomra nehéz, amit annak szokás gondolni. Dehiszen tudjuk, Esti Kornél szavával:
Tudjuk mi rég, mily könnyű
mit mondanak nehéznek,
és mily nehéz a könnyű,
mit a medvék lenéznek.
Barátaimnak megköszönöm, hogy mellettem álltak és segítségemre voltak. Ellenségeimnek is köszönöm, hogy közreműködtek annak a megtörténtében, ami a sors vagy az istenek szándéka volt velem.
II.
A kulturális államtitkárság tisztességes munkát végzett az elmúlt két évben. Általános elismeréssel zártuk az uniós elnökség fél évét. Számos kultúrdiplomáciai sikert könyvelhettünk el és befolyásos barátokat szereztünk országunknak az ellene folytatott legbrutálisabb agresszió időszakában. Nélkülünk ma sem 1956-os Intézet nem volna, sem Concerto zenekar. A ferihegyi repülőtér nem Liszt Ferenc nevét viselné (egyáltalán, a Liszt-év szerényebben és igénytelenebb módon alakult volna) és Peking legfontosabb múzeumában nem állíthatott volna ki több mint harminc kortárs magyar képzőművész, elindítva a kínai műgyűjtők érdeklődését irántunk. Általában, a magyar politika ázsiai nyitásában fontos szerepet játszottunk. Vagyonleltárunk az államtitkárság szerepvállalása nélkül szegényebb volna egy Stradivarius hegedűvel s egy ázsiai aranytárgyak múzeumával. Fontos filmeknek biztosítottunk támogatást, és e napokban került rá Budapest a világ vonósnégyes-eseményeinek világtérképére, a 100 éve született Végh Sándor tiszteletére ezévtől szervezett emlékversenyek helyszíneként. Ezzel Végh Sándor is elfoglalhatja méltó helyét a nemzet kulturális tudatában és a nagyvilág is inkább tisztában lesz azzal, hogy honnan indult Végh pályája. Államtitkárságunk az egész kormányzaton belül legsikeresebben vett részt az uniós pályázatokon. Megteremtettük kultúránk digitális átállásának alapjait és jelentősen bővítettük a nemzet szellemi egyesítésének eszköztárát. És minden reményünk megvan azzal kapcsolatban, hogy az Andrássy-negyed azzá válik, aminek megálmodtuk: izgalmas kulturális értékeknek a világon egyedülálló rendezett halmazává. A világválság és a magyar krízis körülményei közt meggyőződésem, hogy jól teljesítettünk.
III.
Mindez sok ember együttes munkájának eredménye. Nem akarom kisajátítani ezeket az eredményeket, és igyekszem tükröt tartani magam elé is.
Nem biztos, hogy mindig minden egyes ítéletem helyénvaló volt. De biztos, hogy mindig azt támogattam, amit helyesebbnek gondoltam. Ha nyilvánosan megszólaltam: bürokrata-énemmel szemben a szabadon gondolkodó énemnek adtam hangot. Ha úgy láttam, hogy ki kell állnom megvádolt filozófusok mellett, azt tettem. Ha József Attila szobráról véltem úgy, hogy meg kell védenem, azt tettem. Ha azt gondoltam: nem volt helyes Csurka István politikus miatt irodalmunkból kiradírozni Csurka István rendszerváltó írót, ezt mondtam. Ha úgy ítéltem, hogy az erdélyi magyar közösség jogvédelmében egykor fontos szerepet játszó Tamás Gáspár Miklós életműve megérdemel egy jelentős állami elismerést, ezt képviseltem. Ha azt véltem helyesnek, hogy ne változzon a Nemzeti Színház igazgatója, emellett érveltem. Ha elfogadhatatlannak láttam, hogy Nyírő Józseftől – akinek egyetlen könyvében sem találtam egyetlen embertelen, emberellenes, uszító, gyűlölködő mondatot sem – meg akarják tagadni a végtisztességhez való jogot is, ennek megfelelően cselekedtem. És mindezt nem ide-oda cikázva ellentétes politikai pólusok között, hanem saját morális és esztétikai megfontolásaim egyenesvonalú logikájának mentén.
Bárhogy is, azt, hogy az egymás torkát elvágni kész szekértáborok nem ugrottak egymásnak, saját szerepemnek is tulajdonítom. Ez nem sok, de nem is kevés. Utódaimnak szerencsét és sok sikert kívánok.
Budapest, 2012. június 13.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
