Kidőlt hallgatókkal nyitott a közszolgálati egyetem

2012.09.03. 13:13 Módosítva: 2012.09.03. 16:01
Az Orczy parkban rendezett tanévnyitón minden ünnepélyes külsőség adott volt a kormány kedvenc, új egyetemének megünnepléséhez, csak épp a hallgatókra nem gondolt senki.

Uram, innen nem lehet kimenni – állja utamat határozottan a kitűzős rendező, amikor ötpercnyi aszalódás után a fák alá menekülnék hűsölni. A sajtónak fenntartott tribünön semmi árnyék nincs.

Poszter és valóság

Tíz óra van, tűz a nap. Csak most érkeztem, de a józsefvárosi Orczy parkban, a Ludovika épülete előtti füves placcon sok száz dísz- vagy gyakorlóegyenruhás hallgató már háromnegyed órája várja alakzatban, mozdulatlanul állva a tanévnyitót. Velük szemben, az árnyékos dísztribünön a Nemzeti Közszolgálati Egyetem elöljárói és díszvendégei ülnek.

A Ludovika lepusztult épületére a tribün hátterében a titkos felújítás gigantikus látványterv-posztere rímel. Szomorú múlt, nagyszerűnek ígérkező jövő, és dicsőséges jelen, geometrikus rendben álló hallgatókkal, lovas díszzászlóaljjal és katonazenekarral: minden adott egy nagyszerű ünnepséghez.

Várunk a megnyitóra, amikor hátul először érzékelek furcsa mozgást: gyakorlóruhás rendőrhallgatók ölben viszik ájult társukat a mentőautók felé. Csak ekkor veszem észre, hogy az árnyékban, felpolcolt lábbal már fekszik egy katona.

A januárban a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, a Rendészeti Főiskola és a Corvinus Egyetem Közigazgatástudományi Karának összevonásával alapított új NKE első tanévnyitója óriási protokollesemény: a fődíszvendég Orbán Viktorra várunk, de itt vannak Pintér, Hende és Navracsics miniszterek, a honvédség és a rendőrség vezetői, és egyéb notabilitások. A sajtótribün mellett álló fiatal, sujtásos díszegyenruhás tiszthallgatók kifejezéstelen arcán lassan gördülnek lefelé az izzadságcseppek.

Egy igazi spirituális esemény

A miniszterelnök házi fotósa, a közszolgálati média, a rendőrség és a hadsereg sajtósai szabadon mozoghatnak, sőt, utóbbiaknak külön, fedett tribünjük is van. Megkérdezem, hogy elmehetek-e vízért, de úgy látszik, a nemzetvédelmi egyetem szabályai nem engedik az ilyen léhaságot, mert megint határozottan az utamat állják.

Egyre több hallgató lesz rosszul, ki saját lábon sétál oldalra, de többet úgy kell vinni. Közben megkezdődik az évnyitó, megérkezik Orbán Viktor és az egyetem rektora, Patyi András.

Tanévnyitó beszédében Patyi "mély köszönetet" mond a vendégeknek a megjelenésükért, ami szerinte a protokollárison túlmenő, spirituális jelentést hordoz. A diákok ezután esküt tesznek, amiben megfogadják, hogy egyrészt méltó módon fognak viselkedni, de egymást és a feletteseiket, tanáraikat is tisztelni fogják.

Orbán Viktor elsőként gratulál a nehéz eskühöz, aminek a betartása neki, amikor sok éve "az iskolapadokat koptatta", nem biztos hogy sikerült volna. A kordon túloldalán, közvetlenül mellettem álló hallgató sápadni kezd, és megremeg a szája. Hátul nagyjából kétpercenként viszik vagy támogatják a mentők felé napszúrásos társaikat az egyetemi polgárok.

Emberséges államrend épül

Pár perccel később már a volt corvinusos, fehéringes-ünneplős lányok is elkezdenek kidőlni. A miniszterelnök az államépítés fontosságáról, a kommunisták bűneiről, az azóta eltelt két évtized posztkommunista kísérleteiről és polgári nekibuzdulásairól beszél. Az egyik szervező szól, hogy a park hátsó részében van egy csap, ott ihatunk, később pár palack vizet is hoznak. A mentőautó körül ekkor már vagy húszan fekszenek.

Arra a kérdésre, hogy miért nem osztanak vizet a diákok között, az egyik szervező csak széttárja a karját. A másik közli, hogy ő TEK-es, és csak a miniszterelnök biztonságáért felel, végül kiderül, hogy erre egyszerűen senki sem gondolt, és az ivást amúgy is külön engedélyezni kellett volna a fegyelmezetten álló egyenruhásoknak.

A miniszterelnök épp arról beszél, hogy miként lehet "szabad és emberséges" államrendet építeni (nem faji és osztályalapon, hanem nemzeti együttműködéssel), amikor a mellettem álló katona ájultan esik hanyatt, és a feje akkorát koppant a földön, hogy a sajtótribünön mindenki rémülten fordul oda.

Vérkeringés és díszszalag

Orbán elmondja, hogy a hallgatók odaadása, szorgalma és tudása nélkül az új magyar államszervezet csupán egy "üzemanyag nélküli gépezet, vérkeringés nélküli test, kép nélküli keret". Jobban teljesítünk, mint Nyugat-Európa, nincs szükségünk hitelre, és a tartalékok felélése helyett befektetünk. A Józsefvárosban pedig a Nemzeti Színház és a Művészetek Palotája építéséhez hasonló fejlesztés indul.

A miniszterelnök még átvesz egy díszszalaggal átkötött oklevelet, majd távoznak a zászlók, a dísztribün népe, a közönség, és végül a meggyötört diákok is.