Piroska
-1 °C
5 °C

A közhangulat és a jövőtlenség miatt menekülnek a magyarok

2012.10.11. 13:07
Meglepő eredményre vezetett a közelmúltban Magyarországról elköltözők körében végzett nem reprezentatív kutatásunk. A külföldön újrakezdők többsége ugyan a pénz miatt hagyta el az országot, de a közhangulatot sem bírta. Az anyagiakkal majdnem egyenlő fontosságú volt a riasztónak tartott belpolitikai helyzet. A Túró Rudi viszont nagyon hiányzik.

„Magyar viszonyok között jól kerestem és jól éltem, azonban úgy ítéltem meg, hogy csinálhatom még tíz évig ugyanazt, de nem vezetne egzisztenciában sehova. Magánvállalkozást is indítottunk a céges dolgok mellett, de az értelmetlen bürokrácia és a közterhek kinyírták a próbálkozást. Ha szar a politikai légkör, akkor az ember megpróbál burkot építeni maga köré, és abban élni, alámerülni, kibekkelni. Nos, már szinte lehetetlen volt fenntartani ezt a burkot, már nem volt hova hátrálni a politika elől, mindig jött utánam, a magánéletembe, a pénzügyeimbe, a barátságaimba. Ennyi depresszív embert nem láttam meg soha magam körül, mint az elmúlt két évben, lehangoló volt megtapasztalni a mindent belengő kilátástalanság érzését.”

A 37 éves, Írországban élő Viktor szavai összefoglalják mindazt, amit a közelmúlt magyar emigrálóinak helyzetéről és motivációiról kiderítettünk. Kérdőívet küldtünk szét külföldre költözött magyaroknak, hogy megtudjuk, mi áll az utóbbi évek emigrációs hulláma mögött.

Kíváncsiságunkat az a tény keltette fel, hogy az elmúlt 20 évben még soha nem volt ilyen magas a migrációt tervezők aránya, mint ma: minden ötödik magyar felnőtt tervezi, hogy rövid- vagy hosszú távon külföldön vállal munkát vagy véglegesen kivándorol, állapította meg a TÁRKI Társadalomkutatási Intézet néhány hónapja. Honfitársaink azonban nem csak fontolgatják az emigrációt: „Az utóbbi években majdnem kétszeresére nőtt a Magyarországról elvándorolt állampolgárok uniós államokban regisztrált állománya” – mondta az Indexnek a KSH migrációkutatója, Melegh Attila. Míg 2005-ben a hazai népesség egy százaléka hagyta el az országot, hogy hosszabb, rövidebb ideig külföldön éljen, mára ez a szám két százalék lett, azaz 180 ezer fő fölé emelkedett. „Ez jelentős növekedés” –  mondta Melegh.

A KSH kutatója ugyanakkor arra is rámutatott, hogy pontos adataik még nincsenek a témában, az általa vezetett KSH SEEMIG-program most keresi, hogy milyen módon térképezhetné fel ezeket a folyamatokat. A feladat nem egyszerű, hiszen a kivándorlók itthon nem jelentik be szándékukat, új hazájuk munkaerőpiacán pedig csak egy részük jelenik meg, sokan ugyanis feketemunkát vállalnak. Egyelőre tehát nem tudható pontosan, hogy milyen társadalmi rétegre jellemző a kivándorlás, a magyarok családdal vagy egyedül emigrálnak, és mik a költözés motivációi.

A probléma már a nagypolitika szintén is fontosnak tűnik, amit jelez, hogy a kormány hivatalos ifjúságpolitikájának célja is az, hogy a fiatalok elvándorlását megállítsa.

Tizennyolc pontos kérdőívünkre negyven választ kaptunk, amelyek tudományos alaposságú eredményhez nem elegendők ugyan, de a meglepően hasonló feleletek miatt valószínű, hogy jellemző képet rajzolnak ki a közelmúlt magyar emigrálóiról.

Miért mennek el?

„Állami cégnél dolgoztam, és elegem lett abból, hogy hiába próbálok javítani a rendszeren, mindenki saját zsebre dolgozik. Nem az volt a lényeg, hogy spóroljunk, hanem ki mennyi csúszópénzt tud elrakni egyes projectekért a nyertesektől. Emellett nem láttam a jövőt. jó fizum volt, de valahogy úgy éreztem, hogy egy helyben topogok.” – fogalmazza meg Károly, a 42 éves, Írországban élő IT-szakember a menekülés legfőbb okát, a perspektívahiányt.

A 40 válaszból 25-en valami elől menekültek Magyarországról, 12-en voltak, akiket pozitív motiváció hajtott (kalandvágy, szerelem), 3 esetben volt vegyes a kép.

A menekülők közül a legtöbben a magyarországi jövőkép hiányát nevezték meg költözésük okaként (17 válasz). (Több okot is megnevezhettek, ezeket mind külön összesítettük, tehát negyvennél több válaszunk van.)

Az ország elhagyására bíró okok közt a második helyen a rossz közhangulat szerepelt. „Olyan munkám volt otthon, amit kívülről sokan irigyelnének. Belülről már nem annyira vidám, de van belőle lakásom, autóm, egzisztenciám. Nekem az otthoni szemléletből, hozzáállásból van elegem - politikai, munkaadói és civil szinten is. Magyarországon úgy érzem magam, mint egy elszáradt növény, aminek még folyton le is törik az ágait.” – írja Hollandiából a 27 éves Norbi.

„36 évesen, ha nem vagy törtető, karrierista típus vagy, nem tudsz annyit keresni, hogy előre tudj lépni. Természetesen hozzáadódott az egyre durvább közhangulat, amit szerintem egyrészt a politikai helyzet generál, illetve az egyre nehezebbnek tűnő megélhetés miatti feszültség.” – foglalta össze véleményét az Angliában art directorként dolgozó Szilva.

A 31 éves, Angliában pincérként dolgozó Gábor véleménye: „Elég volt a hazugságokból, a közélet teljes megmérgezéséből, hogy nem lehet ettől elzárkózva nyugodtan élni."

Emigrációs okok

Jövőkép hiánya: 16

Közhangulat: 13

Pénz: 11

Politikai helyzet: 10

Kalandvágy, nyelvtanulás: 7

Szerelem: 5

A mindennapok feszültsége, az emberek közti elmérgesedő viszony 13 válaszban szerepelt.

Az emigrációs okok listáján csak a harmadik volt a pénz, 11 említéssel. „Férjemnek egyre kevesebb megrendelése volt, csak úgy tudtunk megélni ha adót csaltunk. Nagyon frusztrált, hogy nem lehet előre tervezni anyagilag, mert újabb adónemek merülnek fel.” – írta a 36 éves Ágnes Bristolból. A válaszokra jellemző volt, hogy az anyagiakat a bizonytalan helyzettel együtt említették.

„Leginkább a pénz [volt az oka], egyre kevesebb volt a fizetésem, ami egyre kevesebbet is ért, és a nyomasztó politikai rendszerben nem igazan éreztem, hogy ez a közeljövőben pozitív irányba változott volna. Összességében nem éreztem hogy mint állampolgárt, vagy munkaerőt megbecsültek volna eléggé.” – adott hasonló választ a 36 éves, Berlinben dolgozó Flórián.

A 31 éves Tímea Bécsből pedig azt írta: „Építészként már sem szakmailag sem pénzügyileg nem volt értelme hazaköltözni, így maradtam.”

A politika volt a negyedik az emigrációs tényezők listáján, amellyel ez számban alig maradt el az anyagiak említésétől. Tízen adtak a 36 éves Sándorhoz hasonló választ: „Megbecsült szakember voltam a területemen, nagyon jól kerestem, tehát nem volt közvetlen anyagi vagy szakmai nyomás rajtam. Elkeserítő volt látni a poltikai és ennek kapcsán a gazdasági helyzetet.”

Vagy ahogy a 40 éves, Angliában élő Kata fogalmaz: „Alapvetően financiális okok miatt döntöttem így, de ez nyilvánvalóan összefüggésben áll a hazai politikával.”

A fél éve Berlinben élő Tamás is hosszú mondatokat szentel a témának: „Évről évre rosszabbul viseltem a magyar politikai osztály tehetetlenségét, korlatoltságát és belterjességét, a kormányzás és közbeszéd színvonaltalanságát.”

Melegh Attila, a KSH SEEMIG-programjának vezetője ugyanakkor rámutatott, hogy bár kimutatásunkban az anyagiak a harmadik helyre szorultak, nem szabad lebecsülni azok fontosságát. „Nehéz elképzelni, hogy valaki, akinek semmilyen anyagi gondja nincs, elhagyja az országot, mert nem tetszik neki a politikai rendszer. Ez csak nagyon extrém politikai körülmények esetén lehetséges. A stabilitás hiánya, a lakáshitelek, a rossz munkaerőpiac, és az ezekből adódó feszültség mind hozzátesz ahhoz, hogy nagy legyen a migrációs nyomás.” A szakember szerint természetes jelenség, hogy a migránsok különböző magyarázatokkal támasztják alá döntésüket.

Tizenketten viszont nem menekültek az országból: heten kalandvágyból, kíváncsiságból költöztek külföldre, öten pedig szerelmük miatt emigráltak.

Érdemes volt elhagyni Magyarországot?

A válaszadók fele pozitívan nyilatkozott új helyzetéről. A húsz pozitív válaszba belevettünk olyat is, amely például az amerikai mértékegységrendszerre panaszkodott. Statisztikai csoportunk úgy értékelte, hogy boldog az az ember, akinek ez jelenti a problémát.

A negatív tapasztalatok közt a legfontosabb a szociális beilleszkedés nehézsége volt. A válaszok negyede ezt említette az emigrálás legnagyobb hátrányának. „Nem gondoltam bele korábban, hogy milyen nehéz valahova egyedül, barátok nélkül kijönni és mindent a nulláról kezdeni” – írta a 25 éves Panna. „A rendszeres beszélgetés is hiányzik a régi barátaimmal, bár ez egyre halványuló hiányérzet, ahogy az itteni kapcsolatok kiforrjak magukat.” – vélte András (38) Londonból.

Az emigráns negatív tapasztalatai

Megtalálta a számítását: 20

Szociális közeg hiánya, beilleszkedés nehézsége: 10

Munkakeresés nehézsége: 3

Anyagi problémák: 3

A közelmúlt emigrálóit jellemzi, hogy nem ritka a szofisztikáltabb igények említése sem: "Németországban (és nemetül) egyelőre nem érzem magam értelmiséginek. Nem tudok a vágyott választékossággal megszólalni, kérdésekre válaszolni, s hiányoznak azok a német kulturális utalások, amelyek Magyarországon magyarul megvoltak.

Sok válaszban szerepelt a család és a barátok hiánya.

Úgy tűnt, hogy munka tekintetében az emigrálók megtalálták a számításukat, erre ugyanis csak hárman panaszkodtak, szemben a szociális nehézségeket emlegető 10 emberrel. Az eredmény a válaszadók társadalmi összetételét tekintve nem meglepő, de erről részletesen később. Viktor Írországból úgy foglalta össze munkakeresési tapasztalatit: „Mivel a kelet-európai tapasztalatot leszarják, ezért hiába vagyok jó a szakmámban, egyelőre nem sikerült abban elhelyezkedni.”

A szakmájában helyezkedett el?

A fenti válaszokat támasztja alá, hogy az emigránsok döntő többsége, 27 ember azon a területen helyezkedett el, amelyen dolgozni szeretett volna. A legtöbben már Magyarországról munkát intéztek maguknak, és nem a bizonytalanba mentek.

Milyen területen dolgozik?

Szakmájában talált munkát: 27

Más területen talált munkát: 7

Még keres: 6

Heten vállaltak más területen is munkát, de ebből is csupán kettő volt pincérkedés. Egyikük tanulmányai mellett dolgozott étteremben. A többiek is kvalifikált szellemi munkát végeztek, de nem abban a munkakörben, amiben szerettek volna.

Hatan még munkakeresésben vannak.

Az adatok érthetők lesznek annak fényében, hogy negyven válaszadónk döntő többsége diplomás. 35-en rendelkeznek felsőfokú végzettséggel, néhányuknak két diplomája vagy doktori fokozata is van. Csupán öten vannak, akik középfokú végzettséggel rendelkezik, egyikük azonban jelenleg is egyetemre jár.

Örökre elveszítjük ezeket az embereket?

Az emigrálók közel fele úgy gondolja, hogy soha többet nem jön haza (19.) A legtöbben szűkszavúan annyit írtak, hogy nem terveznek visszaköltözni. A közlékenyebb válaszadók jellemzően ilyesmit írtak: „Mióta elhatároztam, hogy eljövök otthonról semmi sem változott, ami miatt most úgy érezném, hogy érdemes lenne visszatérni. Ugyan rengeteg minden hiányzik otthonról, inkább azt tervezem, hogy közelebb költözöm, hogy egyszerűbb legyen hazalátogatni.

Hazaköltözne valamikor?

Nem: 19.

Esetleg: 19

Biztosan: 2

Pont ugyanennyien tartják elképzelhetőnek, hogy valamikor esetleg visszaköltöznek Magyarországra. Itt olyan optimisták voltunk, mint Matolcsy György a költségvetéssel. Esetleges hazaköltözőnek vettük, aki azt írta, „Nem zárjuk ki, hogy egyszer hazaköltözünk, de most még úgy látjuk, erre semmi racionális okunk nincs.” Mert hátha egyszer lesz. Ide számoltuk a „még 2-3 évet meg minimum, de az örökre is opció”. Sőt, a lehet közé vettük azt a két válaszadót, akik különböző szavakkal, de az alábbit írták: „amíg a Fidesz kormányoz, biztosan nem.”

Két válaszadó mondta biztosra, hogy hazaköltözik.

Mi kell ahhoz, hogy hazajöjjenek?

A szakembert igazoló módon a válaszokból kiderült, hogy a legtöbb külföldre költözőt a gazdasági helyzet javulása bírná rá a hazatérésre, tehát az anyagiak igen is döntő fontosságúak (14 válasz).

A politikai változásokat említették a második helyen, erre 8 választ kaptunk, jellemzően ilyet: „Mondjuk első lépesben fellőhetnék a teljes magyar politikai elitet a Napba, aztán a következő választás után azt a garnitúrát is. A harmadik adagnak adnék hat hónap próbaidőt.” (András, 38)

Milyen esetben jönne haza?

(Több válasz is lehetséges.)

Javuló magyar gazdaság esetén: 14

Semmilyen esetben: 10

A politikai helyzet változása esetén: 8

Családi okokból: 8

Közhangulat javulása esetén: 7

Ugyanennyien mondták, hogy hazajönnének, ha családjuk segítségre szorulna. És majdnem ugyanennyi emigráns (7) tartotta fontosnak a társadalmi változásokat. „Ha élhető ország, szolidáris társadalom lenne Magyarország. Harminc évig igyekeztem én is a magam kevesét hozzátenni, hogy jobb legyen, aztán feladtam.” – írta a családjával Londonban élő Kriszti (36).

A tervezett és végleges kivándorlásra utal az is, hogy várakozásainkkal ellentétben válaszadóink közel fele nem egyedül költözött el. Míg 23-an a könnyebb elhelyezkedést lehetővé tevő magányos emigrálást választották, 17-en házastársukkal, partnerükkel, gyerekeikkel költöztek el Magyarországról, ami tekintetbe véve a munka- és szálláskeresés, továbbá az adminisztráció, iskoláztatás nehézségeit, komolyabb szándékra utal.

A magyar néplélekről is sokat elárul, hogy mi az, ami az emigránsoknak legjobban hiányzik. A legtöbben a családot és a barátokat említették. Meglepő módon a legtöbb válaszban szerepelt a Túró Rudi, megelőzve a Balatont, a magyar borokat, és a magyar kosztot.

A jobbak hagyják el Magyarországot

Tervezi, hogy elköltözne Magyarországról?

  • 5265
    Igen, bár még csak szervezem
  • 4489
    Igen, a közeljövőben biztosan költözöm
  • 3512
    Ha rosszabb lesz a helyzet, biztosan
  • 2535
    Még nem döntöttem el
  • 2510
    Ha rosszabb lesz a helyzet, esetleg
  • 1768
    Semmiképpen

Bár felmérésünk nem tekinthető reprezentatívnak, eredményeink a kutató szerint egybevágnak a szociológiai kutatások megállapításaival, mutatott rá Melegh Attila. A számunkra küldött válaszok szerint ugyanis nem a kétségbeesett, elszegényedett, kilátástalan réteg távozik Magyarországról, hanem azok a kvalifikált szakemberek, akiknek itthon is volt munkájuk, de az ország helyzete nem tette lehetővé számukra, hogy kibontakoztassák képességeiket.

A jelenség magyarázata, hogy a migrációs potenciál növekedésével az a csoport tudja sikeresen megvetni a lábát új hazájában, amely nyelvismerettel, szaktudással, nemzetközi kapcsolatokkal és némi tőkével rendelkezik, mondta a KSH szakembere..

"Ezzel a mintázattal az a nagy probléma, hogy akik az országban maradnak, egyre kevésbé tudnak az elvándorlók helyébe lépni. Ha én egy agysebész vagyok, és elmegyek, akkor hiába nagy a munkanélküliség az országban, nem lép a helyemre egy másik munkanélküli agysebész.”

Középkorú, diplomás emigrálók a közelmúltból

- A negyven válaszoló háromnegyede az elmúlt három évben hagyta el Magyarországot. (2012: 13, 2011: 8, 2010: 8, 2009: 2, 2008: 3, 2007: 3, 2006: 1, 2005: 1, 2003: 1 fő.)

- Az átlagéletkor 31,75 év. A legidősebb: 47 éves, a legfiatalabb: 25. Mintánkban három 40 év feletti van, ami azt jelenti, hogy a legtöbb válaszadó 30 év körüli volt.

- Magasan kvalifikált csoport. A diplomások száma: 35. Középfokú végzettségűek: 5

- Jelenlegi lakhelyek: Anglia, Ausztria, Bulgária, Egyesült Államok, Hollandia, Németország, Spanyolország.

Kérdőívünket közel ötven címre küldtük el, azzal a kéréssel, hogy a válaszadók továbbítsák levelünket kinn élő ismerőseiknek. Így nem csak az általunk megkeresettek, hanem azok ismerősei, néhány esetben pedig még egy körrel kijjebb állók is válaszoltak.