Ákos, Bátor
4 °C
10 °C

Bajnai jobbnak érzi magát Matolcsynál

2012.10.29. 07:53 Módosítva: 2012.10.29. 08:33
Ő maga elvette a 13. havi nyugdíjat, de a Fidesz-kormány szerinte háromhavi jövőbeni nyugdíjat is elvett. Az unortodox gazdaságpolitika szerinte nem más, mint az ország tartalékainak felélése. Azt mondja, gyerekeink generációjának életét teheti tönkre, ha 2014-ben marad a mostani kormány. Vajon az MSZP-nek kaparja ki a gesztenyét? Hogy emlékszik a 2006-os rendőri atrocitásokra? Interjú Bajnai Gordonnal.

I. Megölik a növekedést

Jól sejtjük, hogy úgy érzi, hogy jobb gazdasági miniszter volt, mint Matolcsy György?

Jól, bár akkoriban más pozíciót jelentett a gazdasági miniszteré. A költségvetési politika és a pénzügyi szabályozás, állami vagyonkezelés nem tartozott hozzám. Sokszor próbálják összemosni az én gazdaságpolitikai szerepemet az előző nyolc meg tíz év dolgaival, ezért próbáltam ezt most pontosítani.

Én csak 2008 május közepén lettem gazdasági miniszter, négy hónappal a Lehman Brothers összeomlása előtt, így szeptembertől csak válságot kezeltünk. A mai napig minden lényeges elemét vállalhatónak és működőképesnek tartom annak a munkának.

A Fidesz gazdaságpolitikája viszont egy katyvasz. Nem a gazdaság belső törvényszerűségei határozzák meg, hanem hatalmi és kommunikációs szándékok. Ezért van az, hogy Magyarország nem egyszerűen egy egyéves recesszióban van most. Hanem hosszú távra kezdett zsugorodni a magyar gazdaság növekedési képessége.

Az országból menekül a munkahelyteremtő pénz. A beruházási ráta már 14 százalék alatt van, ami azt jelenti, hogy az éves értékcsökkenésnél kevesebbet fektetnek be a gazdaságba. Nem egyszerűen nem nő a termelés bázisa, hanem szűkül. Ahogy a három-négy éve eldöntött Audi, Mercedes, Opel beruházások most lépnek be a gazdaságba, úgy a most kivont, vissza nem forgatott pénzek majd három-négy év múlva mutatják meg nagyon káros hatásukat: munkahelyekben, nemzeti össztermékben, adóbevételben, exportban.

Ez volt az egyik utolsó csepp  a pohárban, amiért azt gondoltam, hogy nem lehet tovább várni a politikai szerepvállalással. A vállalati finanszírozás a 80 százaléka a válság előttinek, míg a környékbeli országokban 110–115 százalékon van. Hitel sincs, tőke sincs, a versenyszférában kevesebb a munkahely, és a mi előrejelzésünk szerint mintegy ötvenezer munkahely fog még eltűnni a versenyszférából a következő két-három évben a legutóbbi intézkedések miatt. A Fidesz gazdaságpolitikája kifejezetten kártékony.

Mégiscsak most tűnik először reálisnak, hogy három százalék alatt lesz az államháztartási hiány, és ez nem sikerült korábban egyetlen kormánynak, egyetlen évben sem. Ezt a teljesítményt sem ismeri el?

A költségvetési hiány három százalék alá csökkentése látszólagos, mert nem fenntartható. Ez rövid távon valóban stabilizálja az árfolyamot, és lassan elkezdte csökkenteni a hitelkockázati felárat, bár még mindig egy nagyságrenddel magasabb, mint amikor átadtam a kormányzást. Viszont olyan intézkedésekkel hozzák három százalék alá a hiányt, amelyek megfojtják a gazdasági növekedést. Magyarországra becsült növekedési képessége most 0,5–1 százalék között van, és ez folyamatosan romlik.

Egyszeri intézkedésekkel csökkentették a hiányt, mint például a magánnyugdíjpénzek államosításával. Szoktak engem kritizálni azért, mert a 13. havi nyugdíjat elvette a kormányom, de az egy olyan nyugdíj volt, amelyért senki nem fizetett korábban járulékot, és amit az adott helyzetben nem tudtunk kifizetni. A magánnyugdíj-pénztárakban lévő megtakarítások viszont a később nyugdíjba vonulóknak akár a nyugdíjuk 20–25 százalékát fedezték volna. Így mondhatnám, hogy a mostani kormány nem egy plusz havi, hanem 2,5–3 havi nyugdíjat vett el a majdani nyugdíjasoktól. Ráadásul az elvett pénznek csak a feléből törlesztettek államadósságot, a másik feléből az adott éves hiányt csökkentették. Ez nem fenntartható. A legutóbb bejelentett lépések pedig látványosan megölik a gazdasági növekedést. Amennyivel csökkentik a hiányt, annyival rontják a növekedést, és a kisebb növekedés miatt nem fog bejönni annyi bevétel sem. Ez egy lefelé haladó spirál, amit a kormány dilettáns gazdaságpolitikája okoz.

Mégis ennek a kormánynak sikerült még ilyen nehéz helyzetben is csökkenteni a személyi jövedelemadót, és emelni a minimálbért. Ez sem teljesítmény?

Bevezették az egykulcsos adót, ami a felső egyharmadnak többet ad, de az alsó kétharmadtól elvesz. Megemelték a minimálbért majdnem húsz százalékkal, de úgy, hogy abból egy fillérrel több nem megy a minimálbért kereső munkavállaló zsebébe, hiszen mind az államé lesz. Viszont ezzel megint a minimálbér környékén keresők munkahelyei fognak tízezerszám megszűnni. Ugyanúgy, ahogy ez 2001-ben történt. Akkor a Fidesz brutális minimálbéremelést hajtott végre, mindenki örült neki elsőre, akkor még jutott belőle az emberek zsebébe is. Csak aztán 120 ezer munkahely eltűnt. A könnyűipar és az élelmiszeripar egy része akkor ment át más országokba.

Ön szerint a bankadó szinten tartása sem jó ötlet? Nem igazságosabb így a terhek elosztása?

Bankadó Magyarországon jó ideje van, már a Gyurcsány-kormány bevezette. Abból akkor 20–30 milliárd bevétele volt az államnak, és akkor is a költségvetési egyensúlyra hivatkozva vezették be.

Európában is több országban vezettek be bizonyos típusú bank- vagy tranzakciós adókat. Az önmagában nem baj, ha ésszerű mértékben van egy ilyen adó. De míg Magyarországon a bankadó a bankok eszközeinek majdnem 0,56 százaléka, addig második legmagasabbnak számító angliai bankadó csak a 0,019 százaléka. Nagyságrendi különbség van a kettő között.

Az Orbán-kormány az egész unortodox gazdaságpolitikát azzal indokolta, hogy katasztrofális helyzetben vették át az országot. Hétszázalékos államháztartási hiányról, csődközeli helyzetről beszéltek, mi voltunk a mostani Görögország. Ehhez mit szól?

Lényegesen jobb pozícióban volt az ország, mint most. Nagyon nyilvánvaló, hogy miért mondták ezt. Az új kormány 2010-ben két nagy, részben ellentétes érdekű választói csoport támogatását szerezte meg. Az egyik csoport, amit ők „polgároknak” hívtak korábban, lényegében az aktív, dolgozó, közép- és a felső-középosztály volt. Ez a réteg abban volt érdekelt, hogy csökkentsék az adókat. Meg is ígérték nekik a radikális, azonnali adócsökkentést.

De ez kevés lett volna a győzelemhez, ezért nagyon sok, implicit ígéretet tettek egy másik választói csoportnak. Az alacsony jövedelmű, vagy munkajövedelem nélküli csoportnak azt ígérték, hogy nem csökkennek a juttatások. „Nem kell megszorítás”, ez így hangzott. Az egyik a „polgároknak” szólt, a másik a „zembereknek”. A „polgárok és a zemberek koalícióját” a megalapozatlan ígéretek megtartásával próbálták fenntartani. De ha csökken a bevétel, és nem csökken a kiadás, akkor a hiánynak kell elszállnia. Meg is próbáltak kialkudni egy hétszázalékos hiányt Brüsszellel, ránk fogva a problémákat. Csak hát az IMF és az Európai Bizottság másfél éven át folyamatosan auditálta a számainkat. Pontosan tudták, hogy az akkori intézkedésekből négy százalék körüli hiány következik, ezért ezt nem engedték meg.

Ezután kezdődött az, amit unortodox gazdaságpolitikának hívnak. Ami gyakorlatilag nem más, mint a magyar gazdaság húsz év alatt felhalmozott tartalékainak a felélése.

Nincs most privatizáció, milyen tartalékra gondol?

Három ilyen tartalék volt. A magánnyugdíj-pénztári pénzek, amiknek a lenyúlásával lényegében egy évre tudták befoltozni a költségvetést anélkül, hogy határozott lépéseket tettek volna.

Még két tartalékot éltek fel. Magyarország az elmúlt húsz évben élen járt abban, hogy mások tőkéjét idehozza, és abból itt munkahelyeket, technológiát, infrastruktúrát teremtsen. Ezt a tőkét, ami itt gépekben, berendezésekben, infrastruktúrában van, ezt kezdték el egyeztetés nélkül, olyan arányban adóztatni, ami most már a beruházások visszaeséséhez vezetett. Akik itt a növekedést részben generálták, most menekülnek az országból.

A harmadik felélt nagy tartalék a magyar munkaerő. Az alacsony képzettségűek foglalkoztatási költségeit drámaian megemelték. Megemelték az adóterhelésüket, és az őket foglalkoztatók adóterhelését is. Az én kormányom 54,3 százalékos adóékkel vette át a magyar gazdaságot, vagyis átlagosan 100 forint bérköltségből 54 ment az államnak, 46 maradt a munkavállaló zsebében. Ezt mi egy év alatt 46,8 százalékra csökkentettük, azaz már több maradt a munkavállaló zsebében, mint amennyi az államnak jutott. Az ő intézkedéseik visszavitték 50 százalék fölé az adóéket, tehát megint drágult a magyar munkaerő foglalkoztatása. Minél kevesebbet keresett valaki, annál nagyobb arányban drágult. Az alacsony képzettségűekből álló hatalmas munkaerő-tartalékot még jobban kizárták a munkaerőpiacról, miközben a kínálatot valóban élénkítették. Utóbbi szükséges lépés volt, bár a módszerei erősen vitathatók.

Még egy szegmensben megtámadták a munkaerőpiacot. Ez a folyamat most zajlik: a tehetséges fiatalok és fiatal középkorúak elképesztő tömegei keresnek külföldön munkát. Magyarországon a szellemi elit száz éven belül negyedszer (1919, 1945, 1956 és most) hagyja el éppen az országot. Másrészt Angliában, Ausztriában, Németországban nagyon sok olyan magyarral találkozom, akiknek diplomája nincs, de nagyon vállalkozó kedvűek. Ezek a dolgozni akaró emberek nagyon hiányoznak majd ebből az országból. Ha itthon akarjuk tartani őket, akkor élénkíteni kellene a munkaerő-keresletet, nem pedig gyilkolni.