Lapos a program? Dobj be egy Ádert!
További Belföld cikkek
Most láttam először bevonulni valahova Áder Jánost meg az államfőasszonyt, és lehet, hogy a köztársasági elnök nem akkora entertainer (magyarul: showman), mint Schmitt Pál volt, de az elődjével szemben legalább nem téveszti össze a méltóságteljes járást a zombisétával. Ugyan fel voltam készülve arra, hogy fehér lovon vágtatja be azt a 10 métert az ajtótól a pódiumig, végül lazán beszélgetve lépte át a a terem küszöbét, hogy a második világháború küszöbéről beszéljen. Közben Szűrös Mátyással, az első – ideiglenes – köztársasági elnökkel is lejattolt.
„»Mélységes mély a múltnak kútja« – írja Thomas Mann, majd felteszi a kérdést: ne mondjuk inkább feneketlennek? Igaz gondolat” – kezdte a köztársasági elnök, aki szerint 35 év felett már az arcunkra van írva az egész addigi sorsunk. Előtte még a mikrofont is megpróbálta komikusan óvatoskodva megigazítani, de a rendíthetetlenül komoly elnök rosszkor vette elő a vicces arcát, mert még egy udvarias „haha” sem hangzott el.
„A jelenet szívszorítóan példázza a történelmi kiszolgáltatottságot. Vannak pillanatok, amikor már nincs hova futni” – mondta Áder, aki felidézte Andrzej Wajda Katyn című filmjének azt a jelenetét, amiben két lengyel menekülttábor találkozik, az egyik a Wehrmacht, a másik a Szovjet Hadsereg elől menekülve. Szerinte még ma sincs eléggé hangsúlyozva, hogy a Molotov–Ribbentrop-paktum (amit inkább Hitler–Sztálin-paktumnak kéne nevezni) vezetett a katyini mészárlásig. Míg Hitler felelőssége tisztázott, Sztáliné nem – mondta, mivel azt mindenki tudja, hogy 1939. szeptember 1-jén a németek lerohanták Lengyelországot, de azt már kevesebben, hogy két héttel később Sztálin hadserege is benyomult Lengyelországba.
Áder megkérdezte, hogy a múltat végképp eltörölni igyekvők vajon mit akartak azzal elérni, hogy a második világháborúval kapcsolatban sokmindent elhallgattak. Pszichiátriai kutatásokra hivatkozva elmondta, hogy a részleges emlékezetvesztés a személyiséget meggyengíti. Évtizedekig tartó kényszerű hallgatás kisérte a málenykij robotot, a Mindszenty-pert, a recski munkatábort, a kékcédulás választásokat, a kitelepítéseket és a kommunisták egyéb bűneit, például azt, hogy 1989-ig ellenforradalomnak kellett hívni 56-ot.
A helyzet mégsem olyan súlyos, hogy emlékezetvesztéssel járt volna, mivel a történelemszemléletünk szilárdabb lábakon áll ennél – mondta, de szerinte nem tehetünk úgy, mintha ezek a hazugságok nem következtek volna be, és úgy sem, mintha nyomtalanul eltűntek volna. A történészek munkáján múlik, hogy „erős európai identitással rendelkező közösségként” azonosak maradhassunk önmagunkkal. Csak így maradhatunk olyanok, „akinek múltjáról kérdés és szó esik” – foglalta egy újabb Thomas Mann-idézettel keretbe a beszédét.
Ezután elkezdődött a konferencia, és mivel Áder az első sor közepén ült, innentől többnyire neki kellett állnia Kun Miklós egyetemi tanár tekintetét.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
