Gyöngyi
10 °C
25 °C
Index - In English In English Eng

Rezet sóztak ránk ezüst helyett az Aranymúzeumban

2012.12.13. 14:19
"A gyűjtői élményt megadom, a tévedés lehetőségével" - magyarázta Zelnik István műgyűjtő, hogy miért derülhetett ki két gyűjteményébe tartozó, találomra kiválasztott ezüstpénzéről, hogy rézből vannak. A szakértők szerint Zelnik gyűjteménye indokolatlanul kapott a kulturális államtitkártól állami besorolást, mert a műtárgyak származása és hitelessége is kérdéseket vet fel.

„Ha bármilyen tárgyról kiderül, hogy hamisítvány, vagy kópia, akkor azt kérdés nélkül visszavesszük” – igyekezett eloszlatni az aggályainkat Zelnik István, amikor az aranymúzeumában vásárolt hamis műtárgyról kérdeztük. Bár csak két darab réznek bizonyult ezüstpénzről volt szó, a probléma összetettebb, mint egy szimpla fogyasztóvédelmi ügy esetében. Az antik pénzéremként árult tárgyak ugyanis az Andrássy úti múzeum gyűjteményének részét képezték. A tárgyak eredetiségéről Zelnik pecsétes, és aláírásával hitelesített díszes papírt is kiállított a vásárláskor. A tárgyakat ráadásul nem is egy magánmúzeumban vásároltuk: az Aranymúzeum a közelmúltban muzeális kiállítóhelyi besorolást kapott a kulturális tárcától, amely bár a múzeumi rangsor alsó foka, de jelzi, hogy az állam által is elismert intézményről van szó.

A régészeti és múzeumi szakma éppen az ilyen botrányoktól félve tiltakozott a kulturális tárca döntése ellen, amely hivatalos kiállítóhely rangjára emelte Zelnik aranymúzeumát. (A cím nem csak rangot jelent, de lehetővé teszi, hogy akkreditált intézmények számára igénybe vehető támogatásokat vegyenek igénybe, ilyen pályázatokon induljanak.)

A szakmai vélemények szerint Zelnik gyűjteményének darabjai kétes származásúak, Magyarországra kerülésük körülményei aggályosak. Az ilyen bizonytalanságok pedig nem megengedhetők múzeumok, kiállítóhelyek esetében.

Ezüstpénz rézből

A szakmai félelmek jogosságáról szerencsére viszonylag egyszerűen meg lehet győződni. Zelnik nyilatkozatai szerint ugyanis gyűjteményének darabjai kaphatók a múzeumi boltban is, szakmailag nincs különbség a shopban és a tárlókban kiállított anyag közt. Találomra vásároltunk tehát két darab 18-19. századinak mondott, kambodzsai, ezüst pénzérmét (6 ezer forint), és azokat eljuttattuk a Miskolci egyetem műszaki anyagtudományi karára, ahol tudományos elemzésnek vetették alá azokat.

Elemanalízissel megállapították, hogy a két ezüstpénz valójában rézből van, nyomokban ezüsttel. A kutatást vezető Barkóczy Péter vizsgálati jelentése szerint a két pénz nem mai ötvözet, és a magas arzéntartalomból következtethetően ázsiai származású. Lehet tehát, hogy az érmék a klasszikus hamisítási módszerrel régi, de értéktelen fémtárgyak beolvasztásával és újranyomásával készültek, amely trükkökre a könnyen alakítható réz kiválóan alkalmas. De jóindulattal közelítve is kérdéseket vet fel az ügy: lehet, hogy a pénzérmék eredetiek, csak éppen nem hiteles forrásból származnak, és a gyűjteménybe vételük is nélkülözte a szakmaiságot.

A gyűjtemény tudományos értékű kezelésével kapcsolatban vet fel komoly kérdéseket, hogy ezen érmék elemzéséhez valójában nincs szükség az általunk alkalmazott precíz tudományos módszerekre. A szakértő már az anyag színe alapján el tudja különíteni, hogy mi ezüst és mi réz. A réz ugyanis vöröses színű, az ezüst pedig szürkés. Korróziójuk is jellegzetes. Ha egy tárgy ilyen zöldes, akkor az vélelmezhetően réz, az ezüstön ugyanis fehér az oxidáció.” Azaz ha Zelnik István odafigyel a vásárlásnál, vagy legalább akkor, amikor a shopjában kiállította nekünk az eredetiséget igazoló díszpapírt, akkor fel kellett volna tűnniük a látványos ismertetőjegyeknek.

Az ilyen bizonytalanságok a gyűjtő egyéni szerencsétlenségének számítanak egy magángyűjtemény esetében. Viszont tudományos és erkölcsi aggályokat is felvetnek, ha a gyűjtő állami akkreditációért folyamodik, majd intézményében hiteles tájékoztatást, oktatást ígérve mutat be kétes eredetű tárgyakat.

Tömeges gyűjtés

Vizsgálati jelentés - A Miskolci egyetem összefoglalója

A pénzérmék lenyomatáról Zeiss SteroDicovery V1.2 szetero mikroszkóppal 8x-os nagyításban felvételeket készítettünk a pénzérmén található lenyomatról, írta elemzésében Barkóczy Péter, a Miskolci egyetem műszaki anyagtudományi karának vezetője. Az érmék állagát és állapotát nem változtatva a felületi réteget mechanikai csiszolással eltávolítottuk, és az így szabaddá vált fémes felületet Zeiss MA10 pásztázó elektronmikroszkópra szerelt Bruker gyártmányú energiadiszperzív minkroszondával elemeztük. Az eljárás az elemzett felület elemösszetételéről ad információt. Az eredményekből látható okból megelemeztük a felületen található réteg elemösszetételét is.

A mintákon megtisztítottunk egy apró felületet, ahol a fémes alapanyag elemösszetételét vizsgálhattuk.

A pénzérme réz alapú, ami ezüstöt és arzént tartalmaz. Rezet 88.5 tömeg% arányban, ezüstöt 7.47 tömeg% arányban, arzént 4.03tömeg% arányban. A magas arzéntartalom arra utal, hogy az alapanyag régi, mai réz ötvözetekben az arzén nem található meg. Korabeli kohósítási eljárásnál a rézérc kísérőércéből kohósodott. Ekkora arzén tartalom a korabeli vizsgálatok alapján az Ázsiai – Közel-Keleti rézfeldolgozásra volt jellemző. Az ezüst mennyisége jelentős, ez vélhetően szándékosan került az ötvözetbe.

A második vizsgált pénzérménél hasonló összetételt látunk, azzal a különbséggel, hogy kevesebb az érme anyagában az arzén, de jelen van. A réztartalma 90.4 tömeg%, az arzén 0.94 tömeg%-ban van jelen, az ezüst mennyisége 8.68 tömeg%-ot tesz ki.

Az összetétel alapján megállapíthatjuk, hogy az érmék nem ezüst érmék, hanem réz érmék, de nem mai ötvözetek.

Ahogy a boltba bekerültek homályos eredetű és dokumentációjú tárgyak, úgy a tárlókban is előfordulhatnak ilyenek.

Zelnik, aki a hetvenes évekbeli vietnami diplomáciai évek után a kilencvenes években Délkelet-Ázsiában bonyolított üzletekből szerzett vagyont, elképesztő vehemenciával vásárolja a kontinens műtárgyait.

Az utóbbi években több szakértőt is bevont a munkájába, akik aztán sorban távoztak is a Zelnik-gyűjteménytől. Jelen János Angkor-szakértő elmondta, néhány éve, együttműködésük idején Zelnik azt mondta, gyűjteménye 12 ezer tárgyat számlál. „Manapság már 60 ezer tárgyról nyilatkozik. A gyűjteménye megnégyszereződött. Ez óriási szám, Hopp Ferenc, a neves keletkutató egész életében négyezer tárgyat gyűjtött. Gyanakvással tölti el az embert egy ekkora és így gyarapodó gyűjtemény” – mondta Jelen János, aki két és fél évet dolgozott Zelnik mellett.

„Közös munkánk idején sok kételyt fogalmaztam meg a gyűjtemény egyes tárgyaival kapcsolatban"– mondta a szakértő, aki végül két okból hagyta ott az üzletembert.

“Zelniknek a gyűjteménnyel kapcsolatos tarthatatlan szakmai álláspontja” volt az egyik, mivel Jelen szerint a gyűjtés és feldolgozás metódusa nélkülözte a szakmai alaposságot. Zelnik hajlandó volt akár bizonytalan forrásokból is vásárolni, márpedig keleten „elképesztő kapacitással állítanak elő műtárgymásolatokat”, amelyekről gyakran még a szakértő sem képes megállapítani, hogy valódiak-e. Zelnik ugyanakkor nem várta el, hogy a szakmai sztenderdek szerint régészeti feltárási papírokkal igazolják a tárgyak eredetét, továbbá azt, hogy nem illegális csatornákon került a piacra.

Jelen János azért is furcsálta, hogy Zelnik nem mutat be hivatalos dokumentumokat, mert ezek nélkül a legtöbb tárgy ki sem kerülhetett volna a vásárlás országából. A műkincsek kivitelét és behozatalát ugyanis számos nemzetközi egyezmény szabályozza: Igaz, maga Zelnik sem takargatta, hogy a műkincsek egy részét nem hivatalosan hozta be: egy 2009-es Magyar Nemzet-interjúban azt nyilatkozta, hogy diplomáciai védettségét kihasználva hozott ki Vietnámból műkincseket.

Buzinkay Péter, a Műtárgyfelügyeleti iroda vezetője szerint az ilyen műkincsbehozatal komoly kételyeket vet fel, és akár a diplomáciai mentességgel való visszaélésre is utalhat. A diplomata státusz az ellenőrzés alól mentesít ugyan, de a Hágai egyezmény kötelezettségei alól, amely a háborús övezetekből induló csempészetnek kíván gátat szabni, már nem.

Jelen másik aggálya pénzügyi természetű volt, Zelnik „zavaros pénzügyei miatt” döntött végül a távozás mellett.

Hasonló tapasztalatokról számolt be Zelnik egy volt régésze, aki szintén szakmai és pénzügyi bizonytalanságok miatt hagyta ott. „Magam is részt vettem Zelnik néhány vásárlásánál. Kambodzsai szuvenír boltokban is vásárolt tárgyakat, eredetigazolás és egyéb dokumentumok nélkül, akárcsak számos turista. Zelnik szemre döntötte el, mi valódi, mi pedig hamis” – emlékezett vissza a neve elhallgatását kérő kutató.

„Gyűjtői szempontból irreleváns, hogy milyen anyagból van egy ilyen pénzérme. A numizmatikai értéket nem ez határozza meg – nyugtatott meg minket Zelnik, hogy írhatott volna az igazolásra bármilyen fémet. – Ezeket az érméket nyomták rézből és ezüstből is. Nem ez adja az értéket.”

Ennek ellentmond a megkérdezett numizmatikai szakértő, aki szerint az általunk vásárolt pénz a "pe" lehetett, ami egy nyolcados váltópénz. "Eredetileg 60% réz, 40% ezüstpénz volt, de a származási időszakban lévő gazdasági problémák miatt lecsökkentették az elemzett szintre" – írta összefoglalójában Barkóczy Péter. Azaz ez az érme tisztán ezüstként a legjobb esetben sem emlegethető.

Hogy Zelnik mást ért tudományos precizitáson, mint a régészeti szakma, bizonyítják további, megnyugtatónak szánt szavai: „Ezek a pénzek egyébként nem egy-kétszáz, hanem inkább három-négyszáz évesek, de amikor nem tudom pontosan megmondani, hogy mikor készültek, inkább frissebbet írok.”

A pénzérmék lenyomatáról Zeiss SteroDicovery V1.2 szetero mikroszkóppal 8x-os nagyításban készített felvételek (A Miskolci egyetem felvétele)
A pénzérmék lenyomatáról Zeiss SteroDicovery V1.2 szetero mikroszkóppal 8x-os nagyításban készített felvételek (A Miskolci egyetem felvétele)

Megadja a gyűjtői élményt

Zelnik elmondta, hogy boltjába több évtizedes gyűjtői tapasztalatai alapján kerülnek be a tárgyak, és csak kiemelkedő értékű műkincs esetében von be szakértőt. Kérdésünkre, hogy a vásárlásainál ragaszkodik-e az eredetet bizonyító, csempészetet, illegális műkincskereskedelmet is kizáró régészeti dokumentációhoz, a műgyűjtő úgy válaszolt: a szakmában nem gyakorlat, hogy régészeti dokumentációhoz kössék a vásárlást. Ebben az esetben visszaesne a világ műkereskedelme, és sok olyan kincs maradna elzárva az érdeklődők szemei elől, amely most nyilvános. Szerinte egyébként az eredetet igazoló papírokhoz ragaszkodás magyar sajátosság: „Nyugat-Európában már nem kérdezik, hogy hol, mikor, kitől vettem a tárgyaimat.”

A gyűjtemény jelenleg tudományos feldolgozás alatt áll. A fémtárgyakat a Nemesfémvizsgáló és Hitelesítő Igazgatóságon (NEHITI) vizsgálják be, legutóbb pedig Burmából hívtak meg arany- és ezüstszakértőket. Magyarországon ugyanis nincs ilyen tárgyakra specializált szakértő, magyarázta Zelnik. A 60 ezres gyűjteményből eddig 4-5 ezer darabot dolgoztak fel.

Zelnik István egyébként nem tartotta kellemetlennek, hogy megkérdőjelezhető tárgyak is felbukkannak a boltjában. „Én 10 százalékos tévedéssel vásárlok, ami megengedhető akár egy múzeumnál is.” – mondta. „A gyűjtői élményt megadom, a tévedés lehetőségével.”

Zelnik megvenné nekünk a Seuso-kincset is

Zelnik István továbbra is fenntartja ajánlatát, hogy megvásárolná a Seuso-kincseket, amelyeket az államnak adományozna, avatott be minket terveibe. Véleménye szerint az állam a közeljövőben nem tudna 10 milliárdot mozgósítani egy ilyen célra, ő viszont meg szeretné menteni a kincseket, mert elmondása szerint Magyarország nem tud olyan bizonyítékokat felsorakoztatni a kincsek visszaszerzése érdekében, ami egy független, nemzetközi bíróság előtt is megállná a helyét.

Megírtuk, hogy Zelniknek százmilliós tartozásai vannak, ezért kiváncsiak voltunk, miből venné meg a lopott műkincseket. „Jelentős tárgyegyüttest adnék el ezért a célért.” – mondta a gyűjtő.

Zelnik Magyarországnak adományozná a műkincseket, és egy palotát vásárolna, alakítana át az Andrássy úton a bemutatásukra. Cserébe annyit kér, hogy a kincsek bemutatásának körülményeiről, a Seuso múzeum üzemeltetéséről és az esetleges vándorkiállításokról ő rendelkezhessen.

L. Simon László kulturális államtitkár egy korábbi interjúnk alkalmával elmondta: az állam továbbra is fenntartja, hogy a lelet illegális úton került ki az országból, és így ragaszkodik azok visszaszolgáltatásához.

A Seuso-kincs egy római leletegyüttes, ami a kutatók szerint az időszámításunk szerinti IV. század második feléből származik. A 15, mívesen megmunkált, zömében aranyozott díszítésű ezüstedény együttese az egyik legjelentősebb késő-ókori műkincsnek számít.

A magyar kulturális tárca szerint a kincset Magyarország területén találták, az a magyar állam tulajdonát képezi, jogtalanul szállították külföldre, és tulajdoni igényét az állam továbbra is fenntartja.