A gyerektartás után jön a szülőtartás

Amikor az Alaptörvény készült, sokan csodálkoztak rá a belefoglalt szülőtartási kötelezettségre. Újdonságnak hitték, hogy jogszabály mondja ki: „A nagykorú gyermekek kötelesek rászoruló szüleikről gondoskodni.” Pedig a családjogi törvény rokontartás címen már ezelőtt is szabályozta a kérdést, és a nehéz körülmények között élő időseknek minden lehetőségük megvolt arra, hogy akár perrel kényszerítsenek ki anyagi segítséget felnőtt gyerekeikből.

Sokáig úgy tűnt, hogy a szülőtartás Alaptörvénybe emelésének csak szimbolikus jelentősége van, gyakorlati következménye nincs. Idén januárban derült ki, hogy Hódmezővásárhelyen viszont meglátták az alaptörvényi paragrafusban annak a lehetőségét, hogy megoldják a helyi idősotthon régi problémáját. A Hódmezővásárhelyi Többcélú Kistérségi Társulás (HTKT) pereskedni kezdett szülőtartásért az otthon két lakójának felnőtt gyerekei ellen.

A Kovács-Küry Időskorúak Otthona pénzügyi szempontból nehéz helyzetben van. 2012-ben 397 millió forint volt a kiadása, míg a lakók befizetéseiből és a normatív támogatásból csak 357,5 millió forint bevétel folyt be. A hiányzó közel 40 millió forint a fenntartót terhelte, miközben az idősotthoni ellátás nem segély, hanem díj ellenében biztosított szolgáltatás. A 40 milliós lyuk egy jelentős részéért a térítésidíj-tartozások a felelősek, összesen 23 millió 239 ezer forintról volt szó tavaly, tudtuk meg Hódmezővásárhely sajtóreferensétől, Göbl Vilmostól.

Az idősotthon térítési díja most havi 99 300 forint. A szociális igazgatásról szóló törvény szerint az ellátást igénylőtől legfeljebb a jövedelme (jellemzően a nyugdíja) 80 százalékát lehet elkérni térítési díjként, a maradék 20 százalékot meg kell hagyni nála, kvázi zsebpénzként. Az átlagnyugdíj ma körülbelül 95 ezer forint, ennek a 80 százaléka 76 ezer forint. A Kovács-Küry Időskorúak Otthonában 197-en laknak. Nem csoda, hogy csak minden harmadik lakónak, 66 embernek van annyi jövedelme, hogy saját maga ki tudja fizetni a teljes, 99 300 forintos összeget.

Vannak olyan lakók, összesen 51-en a fenntartó tájékoztatása szerint, akiknek a saját jövedelmük ugyan kevés, de hozzátartozóik önként kipótolják a hiányzó pénzt, így ők is kifizetik a havi 99 300 forintot. Az itteni idősek közel negyedének, 44 embernek se elég pénze, se rokona nincs. Az ő esetükben "magától értetődően" az önkormányzat tömi be a lyukat. A fenntartó összesítése szerint 36-an vannak az olyan lakók, akik nem tudják egyedül kifizeti a teljes havi összeget, és hiába vannak hozzátartozóik, ők nem járulnak hozzá a térítési díjhoz.

Felülír mindent az Alaptörvény?

Ha a kistérségi társulás reményei valóra váltak volna, akkor ezeket a rokonokat lehetett volna az Alaptörvényre és a 2011-es családvédelmi törvényre hivatkozva, peres úton fizetésre kényszeríteni. A fenntartó korábban, az Alaptörvény hatályba lépése előtt is próbálkozott ilyen perrel, de nem járt sikerrel. Most annak ellenére tettek új kísérletet, hogy az Alaptörvény és a családjogi törvény is csak a szülőtartási kötelesség alapelvét fekteti le, a részletszabályok, amelyek a régi családjogi és szociális igazgatási törvényben vannak, maradtak a régiek. A kistérségi társulás abból indult ki, hogy „az Alaptörvénybe foglalt felelősség új tartalommal tölti meg az egyénnel szemben elvárt kötelezettségeket”. 

A HTKT szerint a régi jogszabályok nem képesek az Alaptörvény rendelkezéseinek érvényt szerezni, nem alkalmasak arra, hogy a gyakorlatban számon kérhető legyen az Alaptörvény által megkövetelt felelősségvállalás, mert csak egy szűk körben teszik lehetővé a hiányzó térítési díj kifizettetését a felnőtt gyerekekkel. Amennyiben pedig az Alaptörvény és a régi jogszabályok ütköznek, és az Alaptörvény áll a jogi hierarchia csúcsán, a magasabb szintű szabályozás alkalmazandó az alacsonyabb szintű helyett, vezette le a fenntartó logikai gondolatmenetét kérdésünkre Hódmezővásárhely sajtóreferense.

A régóta meglévő jogszabályok szerint felnőtt gyerek csak akkor kötelezhető az apja, anyja idősotthoni térítési díjának kifizetésére, ha a saját megélhetését ez nem sodorja veszélybe. A jogszabály egész pontosan úgy fogalmaz, hogy az a felnőtt gyerek kötelezhető fizetésre, „akinek családjában az egy főre jutó jövedelem a tartási kötelezettség teljesítése mellett meghaladja az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének két és félszeresét”. A nyugdíjminimum most 28500 forint, tehát a limit 71 250 forint. Egy egyedül élő, 98 ezer forint minimálbért kereső felnőtt gyerektől például nem lehet pénzt kérni az anyja idősotthoni térítési díjára, mert a nettó bére csak 64190 forint.

Eltűnt az útvesztőben

A hódmezővásárhelyi kistérségi társulás szerint igazságtalan, hogy csak a jövedelmet nézi a törvény, a vagyont nem. A hozzátartozókra vonatkozó lazább szabályozás miatt a rendszert ki lehet játszani. Amikor egy idős ember beköltözik az otthonba, ő nemcsak a jövedelmével, hanem a vagyonával is kötelezettséget vállal a térítési díj megfizetésére. Az otthonba költöző ember megteheti, hogy elajándékozza a gyerekének a házát, így ha nem fizeti a térítési díjat, a tartozást nem lehet a házra terhelni, a gyerek pedig hiába lett gazdagabb egy házzal, ha nincs elég nagy jövedelme, tőle se lehet kérni a tartozást. „Azaz a beköltözéskor a térítési díj megfizetésének alapjául szolgáló vagyon egyszerűen eltűnt a jogszabályok útvesztőjében, a térítési díj meg nem fizetéséből keletkező veszteséget, a tartozást pedig az érintett családok helyett az egész közösség viseli” - magyarázta Göbl Vilmos, a sajtóreferens.

Hódmezővásárhely lényegében próbaperként nézett arra a két bírósági eljárásra, amelyek a Kovács-Küryben élő idősek gyerekei ellen indultak. „Célunk az is, hogy a változó jogszabályi rendszer jelenlegi alkalmazhatóságát felmérjük” - írta az Index kérdésére a sajtóreferens még a csütörtöki tárgyalási nap előtt.

Havi 15 320 forint mínusz

A két ügy azután került még januárban a bíróság elé, hogy a kistérségi társulás kérése, majd fizetési felszólítása eredménytelen volt, az intézmény erre fizetési meghagyás kibocsátását kezdeményezte, amire viszont ellentmondással éltek a hozzátartozók. Csütörtökön aztán az egyik per első fokon le is zárult, és bár a másikat meg elhalasztották, sok kétség nem maradt afelől, hogy hogyan fog az is végződni. 

Abban a perben, amelyben végzést hozott a Hódmezővásárhely Járásbíróság bírája, Kadocsa Géza, 167 800 forint volt az anyagi tét, plusz a járulékok. Ennyit akart behajtani a kistérségi társulás két testvéren, akiknek az anyja az otthonban él, és havonta 15 320 forint hiányzik a térítési díjából. A tárgyaláson az érintettek nem mutatták meg magukat, még az alperesek ügyvédje sem jött el. A bíró rövid iratismertetés után gyorsan meghozta a végzést: elutasította a kistérségi társulás keresetét.

Kadocsa Géza azzal indokolta a döntését, hogy a peres felek, tehát a felnőtt gyerekek és a kistérségi társulás között nincs olyan jogviszony, ami alapján kötelezni lehetne őket a fizetésre. A gyereknek a szülővel szemben van tartási kötelezettsége, de ebben a perben a szülő nem volt peres fél, magyarázta. A bíró szerint a kistérségi társulás jogértelmezése téves, az ügyben a régóta változatlan családjogi törvény az irányadó, az Alaptörvény rendelkezése pedig nem azt jelenti, hogy minden fajta költséget át lehet hárítani a hozzátartozóra. Kadocsa Géza egy példával is próbálta érzékeltetni, miről van szó. Ha valaki, akinek van egy felnőtt gyereke, úgy dönt, hogy bevonul egy otthonba, kerül, amibe kerül, és nem fizet, akkor elég furcsa lenne, ha ezért minden további nélkül a gyerekét lehetne elővenni.

Az építész pénz helyett munkát ajánlott

Az indoklás alapján valószínűtlen, hogy máshogy döntsön majd a bíró abban a nagyon hasonló perben, amelyet csütörtök délután tárgyalt, és amelyben egyelőre nem hozott ítéletet. Ebben a perben egy 85 éves asszonyról van szó, aki 2010-ben decemberében úgy költözött az otthonba, hogy három évre előre vállalta a teljes térítési díj megfizetését, ami akkor még csak havi 72 ezer forint volt. Ahogy emelkedett a térítési díj, az asszony nyugdíjának 80 százaléka többé már nem fedezte azt teljes egészében, a fia, a per alperese pedig nem pótolta ki azt. Havi 10650 forint a különbözet, ezt próbálják visszzamenőleg is a perben behajtani a férfin, aki azt állítja, hogy a saját családjában nagyon alacsony az egy főre jutó jövedelem, nincs erre pénze. Az ügyvédje, Erdélyi Miklós azzal érvelt, amit a másik ügyben a bíró maga is felhozott: a felnőtt gyerek és a kistérségi társulás között nincs semmiféle jogviszony, megállapodást az édesanyja, és nem ő kötött.

A férfi és ügyvédje szerint a 99300 forintos térítési díj egyébként eltúlzott, mert nem olyan az ellátást színvonala, amilyennek lennie kéne. Ennek illusztrálására benyújtották a bíróságnak az ambuláns lapot, amelyből kiderül, hogy az idős asszony egyszer leesett az ágyról. A férfi a tárgyalás után az Indexnek azt mondta: pelenkát, felfekvés elleni krémet ő és a felesége szokott vásárolni az édesanyjának a nyugdíj meghagyott 20 százalékából. Bár fizetni nem tud, korábban építészként felajánlotta az idősotthonnak a munkáját, azt, hogy esetleg segítene például felújításokban, de nem kapott választ erre, tette hozzá.

Az idősek maguk kimaradnak az ügyből

Fotó: Patrick Landmann

Az idős asszony egyébként nem is tud arról, hogy per indult. Nincs olyan egészségi állapotban, mondták az idősotthonban, amikor a két tárgyalás közti szünetben elmentünk oda, hogy megpróbáljuk megkérdezni az érintett lakókat a perekről. A másik édesanyával találkozunk, de ő nem kívánt nyilatkozni.

„Nem biztos, hogy ilyen jellegű jogviszonyban egy gondoskodó államnak pert kell indítania” - jegyezte meg a tárgyalás után Erdélyi Miklós, az ügyvéd, aki a bíróság előtt kijelentette: szerinte „a felperes keresete egyetlen célt szolgál, a fenntartó költségvetési egyensúlyát javítani”.

A HTKT természetesen mást mond erről. „A fenntartónak nem a megtakarítás, vagy netalán a profit termelése a célja. A jelenlegi intézkedések a veszteség csökkentésére irányulnak, minden egyes forint az intézménynél marad, és az ellátás színvonalának emelését szolgálja” - írta még a tárgyalás előtt az Index kérdésére a sajtóreferens. Szerinte a bírósági eljárással a legfontosabb céljuk az volt, hogy érvényt szerezzenek az Alaptörvénybe foglalt erkölcsi kötelességnek, másrészt pedig a jogszabályi rendszert akarták tesztelni, hiányosságaira rámutatni. „Egyáltalán nem az a célunk, hogy rossz anyagi helyzetben lévő, rászoruló emberekkel szemben követelésekkel éljünk” - fogalmazott.

Minden lehetőséget megragadnak

Miután csütörtökön az első ügyben megszületett az ítélet, azt így nyugtázta Hódmezővásárhely közleménye: "a döntés igazolta a feltevésünket, miszerint hiába mondja ki az Alaptörvény, hogy a felnőttkorú gyerekeknek kötelességük idős szüleik eltartása, azt a mindennapi élet során sokan nem tartják be, és szinte lehetetlen betartatni". Hódmezővásárhelynek 15 napja van arra, hogy fellebbezzen, és erre jó esély is van. „A Hódmezővásárhelyi Többcélú Kistérségi Társulás álláspontja egyértelmű: az Alaptörvényben foglalt kötelezettségek mindenkire vonatkoznak. A társulás a jövőben is minden lehetőséget megragad, hogy ennek érdekében lépjen fel” - válaszolta a fellebbezésre vonatkozó kérdésünkre Göbl.

Elmondta: a perek indulása óta több idősotthon is megkereste a vásárhelyi intézmény vezetőjét, érdeklődtek, hogy melyek voltak a jogszabályi lehetőségek, amelyek mentén elindultak, mivel hasonló problémával küzdenek ők is.

A Hódmezővásárhelyi Többcélú Kistérségi Társulás csütörtökön a vesztes per után úgy döntött: jelezni fogja a jogalkotónak, hogy a vonatkozú jogszabályi környezet felülvizsgálata szükséges annak érdekében, hogy az Alaptörvényben foglalt kötelességet a mindennapi életben is érvényesíteni lehessen, hiszen most „az országban működő időskorúak otthonai súlyos veszteséget termelnek a közösségek számára, mert az intézmények nem tudnak eredményesen fellépni a teljes térítési díjak megfizetése érdekében”. Hódmezővásárhelynek, amelynek nem sokkal ezelőttig Lázár János volt a polgármestere, valószínűleg nem lesz túl nehéz felhívnia az ügyre a jogalkotó figyelmét.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!