Továbbmenet nincs, bezár a Szomorúpark

Gépzsíros kabáttal és nadrággal, mégis elégedetten tértem haza életem harmadik és egyben utolsó vidámparki látogatásáról. Elégedetten, mert utolsó, és utolsó mivel – legalábbis jelenlegi helyén – nem fog tovább működni. A főváros végképp bezárja, és a néhány műemléképületet leszámítva felszámolja az idén 175. éve működő Vidámparkot. A területet a Fővárosi Állatkert használhatja majd.

A néhány dologban rekordernek számító Vidámpark (itt található Európa legrégebbi lovas körhintája, illetve leghosszabb favázas hullámvasútja) hosszú szenvedés után idén októberre végleg kimúlik. Bár a látogatottság folyamatos visszaesése miatt többször is felmerült a bezárás, végül tavaly novemberben mondta ki az ítéletet a Fővárosi Közgyűlés: szeptember 30-ával vége. 171 napja maradt a budapesti Vidámparknak.

Életem három budapesti Vidámpark-látogatása között csak a belépőjegy árában volt különbség. Abban, hogy mire tudok fölülni, hová tudok bemenni és ott mit látok, szinte semmi. És bár persze felnőtt fejjel más egy vidámpark, ez még nem ok arra, hogy elkeseredetten, szomorúan, és a korláttól zsírosan jöjjek ki onnan. Nem kell, hogy a kezemben maradjon a fakorlát egy darabja, mint most, vagy hogy abból tudjak tájékozódni a tükör útvesztőben, hogy hol milyen kosz van az üvegen. És nem kell, hogy régebbi, leszedett táblákat lássak ledobva a fal tövébe, mint ahogy az sem természetes, hogy ne legyen egy négyzetcentiméter sem, ahonnan nem pattogzik a festék.

Arról a rémisztő látványról nem is beszélve, ahogy a reggeli géppróbálgatást végignézve arra lettem figyelmes, hogy a Top Spin nevű játékon hol nem nyílik ki az egyik ülés biztonsági zárja, hol nem záródik be. Emiatt többször is kézzel kellett rásegíteni. Kétségtelenül izgalmas orosz rulettnek tűnik, valódi sikításokkal, én azért nem így képzelem a felhőtlen szórakozást.

Persze rengetegen fogják gyászolni ezt a gazdag történelmű, az évek során gyermekek millióit szórakoztató patinás intézményt, de egy veszteséges, nyikorgó, düledező, rossz helyen gépzsíros, utazó vurstlik hangulatát árasztó intézménynek, 4900 Ft-os belepőjeggyel nem sok létjogosultsága van. Ha a műemléképületek megmaradnak, esetleg funkciójuk is hasonló lesz az eredetihez, illetve ki tud épülni valahol máshol egy modern, a belépőjegy árának megfelelő minőségű szolgáltatást nyújtó vidámpark, azzal az egész város csak jól járhat.

Egyébként vannak olyan európai nagyvárosok, amelyek akár vidámpark nélkül is léteznek. Bukarestben is 2011-ig kellett várni, hogy épüljön egy, és Varsó mellett is tavaly nyáron kezdtek bele egy hatalmas szórakoztatóközpont kiépítésébe, azért ha egy város több mint 100 éve hozzászokott, hogy van vidámparkja, egy-két izgalmasabb játszótér már kevés lenne helyette.

Hogy az állatkert hogyan tudja hasznosítani az ottmaradó műemléképületeket, a hullámvasutat, az érdekes kérdés. Az, hogy teljes egészében megmaradjanak a funkcióik azért lehet problémás, mert az állatkert évek óta panaszkodik például arra, hogy zavaróan hangos a Vidámpark. Márpedig egy hullámvasúton akkor is sikítoznak az emberek, ha az egy tevelegeltető közepén van. A körhintával, vagy a Barlangvasúttal kapcsolatban pedig az a probléma merülhet föl, miként tudják gazdaságosan működtetni őket. Ha a család megveszi az egyébként sem olcsó állatkerti belépőt, nem biztos, hogy áldoz arra külön, hogy használhassák ezeket a Vidámparkból hátrahagyott játékokat.

Az utolsó szezonra a Vidámparkbérletet kedvezményesen, 14 700 forintért adják, májusra vurstlifesztivált terveznek mutatványosokkal, csepűrágókkal, tűzshow-bemutatóval. A Vidámparki Éjszakákon pedig fényárban úsznak majd a játékok egész éjszaka – szóval zsíros korlát ellenére próbálkoznak, hogy feldobják az utolsó hónapokat.