Megtalál minket minden őrült

Mit gondol, minek köszönhető, hogy az ELTE bölcsészkar ügyei ilyen reflektorfénybe kerültek az elmúlt hetekben?

A karunk olyan hely, ami mindig a figyelem középpontjában van. Ha Magyarországon valahol egyetemen történnie kell valaminek, akkor az ELTE BTK az első opció. Mi vagyunk a legrégebbiek, legjobbak, legnagyobbak, legsokszínűbbek egy olyan kontextusban, amikor a magyar felsőoktatás kihívásokkal néz szembe a forráskivonások miatt, és politikai harcoknak az eszközévé vagy céljává válik. Ha ezek a dolgok egy vidéki főiskolán történtek volna, akkor senkit sem érdekeltek volna.

Hogyan befolyásolták az elmúlt hónapok történései a bölcsészkar presztízsét?

Nyilván nem jöttek jól nekünk. Voltak olyan botrányok, – a HÖK-listaügy és az antiszemita matricák ügye – amelyek rendőrségi feljelentést vontak maguk után. Mindkét ügy az igazságszolgáltatás útján van. Elég markáns volt az egyetem fellépése, a listaügyben a rektor, a másik esetben pedig én tettem rendőrségi bejelentést. Azt hiszem, ez a megtisztuláshoz vezető út. Rengeteg negatív hatás ért minket, de ahogy a kar reagál rá, ahogy összezárnak a sorok, az szerintem példaértékű. Azzal, hogy itt ezek megtörténhettek, leképezzük a magyar társadalmat, az egész magyar szellemi elitet, bár sokan nyilván azt mondják, hogy a Jobbik nem tartozik a magyar szellemi elitbe.

Mire számít, elképzelhető-e, hogy a botrányok hatására az idei felvételi eljárás során kevesebben adták be a jelentkezésüket a bölcsészkarra?

Remélem nem, de ezt április 19-én megtudjuk.

Milyen fázisban vannak a HÖK-listával és az antiszemita matricákkal kapcsolatos eljárások?

Mind a két esetben a Nemzeti Nyomozó Iroda nyomoz. A listaügyben lefoglaltak a HÖK-nél 22 winchestert, a régi, leselejtezett gépek winchestereit is. Voltak kihallgatások, de nem tudom, hogy összességében hogy áll a nyomozás. A március 14-én történt matricaügyben is kiszállt a Nemzeti Nyomozó Iroda és a BRFK közös csapata, tárgyi bizonyítékokat gyűjtöttek, kerestek és találtak talán tanúkat is. Azt hallottam, hogy az egykori teremfoglalók felismerni vélték azt a két embert, aki hozzájuk is bement, és matricákat ragasztott a jogtalanul megszállva tartott 047-es terem padjaiba. Ha a rendőrség meg tud nevezni embereket, akik ezért felelősek, akkor nyilván az egyetemen annak lesz következménye. De itt konkrét bűnügyi felelősségről is szó van.

Ön szerint mi volt a fő probléma a HÖK-listával kapcsolatban?

A lista ügyében nem a hanyag adatkezeléssel van gond. Megvolt a gólyatáboros excel-táblázat, 640 hallgató megy le, egyértelmű, hogy kell valami nyilvántartás, nem tudja senki fejben tartani a gólyák adatait. Egy ilyen gólyatáborban van 31-32 őrs, körülbelül tízen szervezik, nagyjából 40 embernek van hozzáférése egy ilyen listához. Hogy ki volt az 2009 augusztusában, aki ezt a listát elkezdte kipreparálni, és mindenféle megalázó kommentárokkal ellátni, az egyelőre nem ismert. Ezt a listát valaki, akinek volt hozzáférése, a saját célra használta föl. Hogy kinek a céljaira, erről van markáns gondolatom. A listaügyben van a bűnöknek egy egymást követő sora.

Tehát magának a listának az elkészülését nem tartotta volna bűnnek, ha nem kerül nyilvánosságra?

Az megengedhetetlen, elfogadhatatlan bűn, hogy valakit vallási, vagy más identitása alapján, akár a származása, akár a nemi identitása miatt jelzőkkel illettek.

A második, hogy egyes meg nem erősített híresztelések szerint a 2011-12-es HÖK-választáson ezt a listát meggyőzésre használták fel. Az első fordulóban a két jelölt azonos számú szavazatot szerzett, állítólag a második fordulós átszavazásokban a lista kiszivárogtatásával való fenyegetés is közrejátszott.

A harmadik motívum, hogy ez a lista kikerült, majd megjelent a sajtóban. Aki egy ilyen listát birtokol, annak azonnal rendőrségi feljelentést kell tennie, és nem kirakni portálokra. Annak, hogy ez a lista kikerült, az lehetett a célja, hogy a sajtón keresztül üssön a bölcsészkaron, üssön a Jobbikon, üssön a rasszizmuson – így együtt. Az senkit sem érdekelt, hogy a legnagyobb kárt a publikálás okozza, ország-világ előtt sértve érintett hallgatóink amúgy is sértett önérzetét.

Azt nem tartja aggályosnak, hogy habár érthető módon a legtöbb szó a rasszista, a pártkötődésre, illetve a nemi identitásra vonatkozó jelzőkről esett, de a végül kikerült listában más szenzitív adatok is szerepeltek, például betegségekre, gyógyszerszedésre vonatkozóan?

Dehogynem. Amennyiben ez a gólyatábornak az előkészítése volt, az kiderül az Excel-fájlok belső naplóiból. Az ellenőrzést végzők pontosan tudni fogják, hogy ki, mikor mentett, mikor keletkezett az ősfájl. Hogy a gólyatábor előtt preparálták ezt, vagy ott a gólyatáborban ülve látták a hallgatókat, és akkor írták le őket, nem tudom megmondani. De nyilván nemcsak a vallási, etnikai és nemi identitásra vonatkozó megjegyzéseket, hanem egyéb szenzitív adatokat is tartalmazott. Amennyiben a betegségre vonatkozó adatokat nem önként adták meg (esetleges orvosi kezelésre felkészítendő), akkor ez is kirekesztő adat. Ilyet nyilvántartani nyilván tilos, felhasználni pedig... nem találok rá jelzőket.

Hogyan látja a matricaügyet?

Az antiszemita matricák ügye nyilvánvaló provokáció. Megtörtént a bölcsészkaron egy csomó minden: listaügy, teremfoglalás, HaHa – politikai reflektorfénybe kerültünk. Megtalál minket minden őrült, mert ez lett a csatatér. Én hadtörténész vagyok. Liddell Hart írt egy Stratégia című könyvet, a második világháború minden nagy hadvezére ezen nőtt fel. Van benne egy elmélet, ami arról szól, hogy két egymással szemben álló hatalom a küzdelmet nem a közvetlen határai mentén vívja meg, hanem egy olyan hadszíntéren, ami távol esik, de mindkettőnek fontos. Én most úgy látom, hogy a bölcsészkar az a csatatér, ahol politikai motívumoktól sem mentes, ideológiai harc folyik.

Az egyetem milyen szankciókkal élhet a saját diákjaival szemben?

A fegyelmi eljárásnak vannak különböző stációi. A karon van etikai- és fegyelmi bizottság. Korábban is volt, amikor alkalmaztunk szankciót: Bácsfi Diánát a kar etikai és fegyelmi bizottsága felfüggesztette a tanulmányaiból. Ha valakit kicsapunk, az a következő felvételi eljárásban még felvételizhet, tehát ha van elég pontja, akkor simán visszajut. De ebben a két esetben az egyetem jogi útra terelte az ügyet, ami a fentiektől markánsan különbözik, mert nem a mi kezünkben van a döntés. És a döntés, ami ott születik – akár lesz belőle tárgyalás, akár nem – azoknak az embereknek az életét, akik ilyen hibát követtek el, más vágányra fogja terelni.

Több elítélő hangú nyilatkozatot is kiadott az egyetemfoglalókkal kapcsolatban, majd úgy látszik, hogy az álláspontok közeledése vezetett el a március 26-án aláírt megállapodáshoz. Hogyan változott a véleménye a hallgatók önszerveződő akcióiról?

Úgy kezdődött az egész foglalás, hogy órákat zavartak meg, kizavarták a teremből a diákokat, engedély nélkül elfoglalták a termet, tehát erőszakos, agresszív fellépést tanúsítottak. Hogy az önszerveződő diákmozgalmaknak ilyen agresszívan kell-e működni, azt mondván, hogy „én vagyok a tudás birtokában, én megmondom, mert a 6500 hallgató nem tudja, hogy neki mi az érdeke, de mi mint HaHa sejt majd megmondjuk, és ezért blokád alá vesszük az egyetemen az oktatást” – ez teljesen elfogadhatatlan.

Én abba a terembe be se mentem. Illetve egyszer mentem be, amikor Tolcsvai Nagy Gábor akadémikust az órájáról kiűzték. Egy akadémikust. Bement az órára az ő hallgatóival, és ott elkezdődött hallgató és hallgató között a vita. Szégyen. A probléma ott kezdődött, amikor az egyik bölcsészhallgató, aki órára ment volna, ott ordítozott, hogy ő fizet tandíjat, és ő órát szeretne hallgatni, nem fórumozással tölteni az idejét. Ha a teremfoglalók azt szerették volna elérni, hogy ők a bölcsészkar hallgatói között tömegbázisra találjanak, akkor ez nem nagyon sikerült.

Hogyan jutottak el a megállapodásig?

Már három hete folytattunk tárgyalásokat, amelyek két ponton akadtak el – ezek a hallgatói tér nyitása és a sajtónyilvánosság biztosítása voltak –, de meg tudtunk egyezni végül, és aláíratott a megállapodás március 26-án. Eddigre az a terem már szinte teljesen kiürült, már programmal sem tudták megtölteni. A sajtót már nem érdekelte, lerágott csont volt.

Még a teremfoglalás kezdetén tartottunk egy sajtótájékoztatót, azt mondtam hogy „a bölcsészkar türelme végtelen”, s rámutattam a molinóra, hogy 377 éves a bölcsészkar. Ez volt az, amivel mi kezeltük a konfliktust: tárgyalással, meggyőzéssel. Végül is kihamvadt az a láng a teremben, de arra nagyon ügyeltem, hogy ne erőszakos úton, hanem tényleg a józan észre támaszkodva. A megállapodás nem a HaHáról, s nem is a teremfoglalókról szól, hanem a hallgatói önszerveződések lehetőségéről. Most a HaHa „kikaparta a gesztenyét”, azóta három ilyen önszerveződő diákkör jelentkezett be hozzám. A termet bármely hallgatói közösség használhatja, amely megfelel azon kritériumoknak, amik alapján én termet tudok adni.

A kritériumok között szerepel, hogy a hallgatói rendezvényeken nem vehetnek majd részt „pártok, választási mozgalmak és pártokhoz egyértelműen kötődő szervezetek” sem. Nem tart attól, hogy ezeket – különösen utóbbiakat – nehéz lesz azonosítani?

Azért kellett ezt megcsinálni, mert a mai politikai porondon, mondjuk az ellenzék oldalán rengeteg olyan markáns politikai erő van, amelyik nem pártformációt ölt. Ahogy azt a készülő etikai kódex le fogja szögezni: az egyetem politikamentes, értéket támogató, de világnézetileg és minden szempontból semleges. Mindenféleképpen szeretném kiszorítani az aktuálpolitikát. Ha kiengedjük a szellemet abból a palackból, az beláthatatlan következményekkel járhat. Megengedhetetlennek tartom, hogy a karon belül az 550 oktatónak a közösségét a politikai, világnézeti törések, szakadékok szedjék szét, és politikai kérdések mentén tematizálják a belső párbeszédet, szakmai kérdések helyett. Nem érdeke ez az oktatóknak sem, a hallgatóknak sem, s magának a bölcsészkarnak és az egyetemnek sem.

Az elmúlt hetek arról szóltak, hogy a sajtóban a kari hallgatói önkormányzatot szélsőjobbos szervezetnek titulálták, míg a Művészetelméleti és Médiakutatási Intézetet az oktatók által közvetített liberális értékek miatt támadták. Tudja cáfolni ezeket a vádakat?

Az a legnagyobb fájdalmam, hogy bekerültünk ebbe az erőtérbe. Hét emberről derült ki, hogy jobbikos volt, vagy most is jobbikos a bölcsészkari HÖK-höz kötődően. Ez nem bűn. Alaptörvény adta jogokat eszem ágában sincs csorbítani. Ha jobbikos a HÖK-elnök, akkor jobbikos a HÖK-elnök. Amíg a Jobbik a magyar alkotmányosság talaján mozgó párt – amit persze sokan vitatnak –, addig akármilyen lenne az éppen soros HÖK-elnöknek a világnézete, semmi közöm nincs hozzá.

Egészen addig így van ez, amíg tudtomra nem jut, hogy szabályzatokat, jogszabályokat sértő módon folyik itt pártépítés. Ha azt mondom, hogy hét év alatt hét emberről derült ki, hogy jobbikos, hát akkor talán nem volt olyan sikeres a projekt. De Garbai Ádámot – aki az ominózus 2009-es listán még gólyaként szerepel – úgy választották meg HÖK-elnöknek, hogy 1300 ajánlócédulát gyűjtött a bölcsészhallgatók körében.

Mind a HÖK-öt, mind az Művészetelméleti és Médiakutatási Intézetet ért általánosító vádakat visszautasítom. Nem tudom elfogadni a kollektív bűnösség rossz asszociációkat eszembe juttató elvét. A kari HÖK-öt és ezzel a kart az elmúlt években hat-hétszáz HÖK-ös tisztséget vállaló hallgató szolgálta teljes odaadással. Ezért a kari HÖK-öt, mint testületet általánosító jelzőkkel „listázós”, vagy „jobbikos” HÖK-nek titulálni elfogadhatatlan. Mint dékán, minden hallgatónk becsületét és jogait – egészen addig, amíg az ellenkezője be nem bizonyosodik – minden rendelkezésemre álló eszközzel védeni fogom. Erre szerződtem.

Ugyanez vonatkozik a Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet minden, önérzetében megsértett oktatójára is, akiket az a vád ért, hogy oktatómunkájukban világnézeti prioritások érvényesülhetnek. Ezért védtem meg és fogom megvédeni ezután is őket, mint ahogy minden más kollégámat. Sőt, javaslatot tettem arra, hogy az etikai kódexben a tanítás szabadsága is szerepeljen – tehát, hogy ki miről tart órát, azt egyedül maga az oktató döntheti el. Neki viszont nagyon komoly szakmai felelőssége van, amivel elszámolni csak feletteseinek tartozik.

Az egyik konkrét kritika a HÖK legitimációjával kapcsolatban az, hogy a HÖK-ös választásokon a részvételi kvóta csak 20 százalék, vannak olyan karok, intézmények, ahol ez 25. Nem merült fel, hogy emelni kéne a kvótát?

Nem merült fel, mert nálunk a legutóbbi BA-s választáson 54 százalék volt a részvételi arány, ami körülbelül 2300 szavazót jelent. Ennél legitimebb HÖK-öt el nem tudok képzelni.

Mi a véleménye az elmúlt időszakban egyes oktatók a Népszabadságban megjelent publicisztikáiról, illetve a Mandiner blogon egymásnak eső médiaintézetes diák és tanára vitájáról? Ön szerint a véleménynyilvánítás e formái összeegyeztethetők az egyetemi órákon elvárt politikai semlegességgel?

A kar minden politikai kurzusban adott szakpolitikusokat. Az előző kormányban Manherz professzor úr volt szakállamtitkár, most pedig Maruzsa tanár úr lát el hasonló feladatokat. De minisztereket is adott már az egyetem és a kar. A politikai szerepvállalás önmagában el tud válni az egyetemi oktatói identitástól. Van, aki közíróként is megjelenik – György Péter, Gerő András, Tőkéczki László – de eszükbe sem jut, hogy közéleti szereplésüket és oktatói munkájukat összekeverjék. Az oktatóknak az órákon agitálni szigorúan tilos, ha ezt megtudom, eljárok. De az sem jó, ha koncepciózusan valakire ráborítják ezt a vádat. Az, hogy ki miről tart órát, mi a tematika, hogyan kér számon, az iszonyú felelősség, de az egy oktatói-szakmai felelősség. Ennek az elbírálása belső szakmai kérdés. Nem biztos, hogy kívülről a médiának kell ezzel foglalkoznia.

Nekem egyetlen elvem van, ez pedig a minőség. A magyar felsőoktatás átalakításában is ennek hiányát kárhoztatom. Meg kell állítani a forráskivonást, nem kell kancellár, mivel addig működik az egyetem, ameddig mi vagyunk érdekeltek abban, hogy változzon, javuljon.

A Corvinus Egyetemet sem kerülik el az elbocsátások, azonban ott az életkor helyett az oktatók tudományos elismerését veszik figyelembe a döntéseknél. Erre miért nem volt mód a bölcsészkaron?

Egy éjszaka alatt nem volt nagyon lehetőség arra, hogy mérlegeljünk az elbocsátásoknál. Az egyetem és a kar ki fog dolgozni egy tudományos minősítő rendszert, ami mérhetővé tudja tenni a kollégák kiválóságát. A BTK oktatógárdájának minősítettsége 98 százalék, tehát tudományos elismertségben megfogható különbségeket nem lehet ilyen könnyen megállapítani.

A bölcsészkar költségvetésében egy jó nagy lyuk keletkezett, aminek egyik oka az állami támogatás csökkenése volt, a másik pedig az egyetem általam rossznak tartott belső elosztási rendszere, aminek eredményeképpen a karunkra jutott 637 millió forint elvonás. Ezt nem tudjuk lenyelni egyik hétről a másikra. Ha ötven tanársegédet, vagy negyven adjunktust bocsátottam volna el, akkor megroppant volna a bölcsészkar. Arra törekedtem, hogy olyan oktatóktól váljunk meg, akik öregségi nyugdíjra jogosultak, így nem maradnak ellátás nélkül. Ennek a döntésnek minden felelősségét vállalom.

Mi lett a sorsa annak a rektori kezdeményezésnek, hogy egyes elbocsátott oktatók kapjanak professor emeritus címet? Született már döntés erről?

Ez egyébként is bevett gyakorlat, nem rendkívüli intézkedés. Az utóbbi időben majdnem minden nyugdíjba menő professzorunk emeritus lett. Ez pénzzel nem jár. Órákat viszont a nyugdíjas oktatók külsősként egyébként is tarthatnak, professor emeritusként meg aztán pláne. Aki docensként került ki, az nem lesz emeritus, de külsősként ő is tarthat órát. Ez nem egy új találmány, nem egy szépségtapasz, ez egy normál eljárásrend.

Mivel szeretné elérni, hogy a közeljövőben a BTK-ról ne az antiszemitizmus, az adatkezelési botrányok, az elbocsátások és a politikai megosztottság, hanem az itt folytatott oktatási tevékenység jusson az emberek eszébe?

Ezt a célt szolgálja például az antidiszkriminációs rendezvénysorozatunk. Biztos mindig lesznek itt antiszemiták, van hétezer hallgatónk. Csak az a cél, hogy a közbeszédnek ne ez legyen a tárgya, hanem az, hogy a bölcsészkar egy nyitott hely. Az etikai kódex fog nekünk segíteni ebben a maga szankcióival. Nyilatkozatot adunk ki a kar politikamentességéről, és arra kérem az oktatókat és a hallgatókat, hogy ne tegyék a kart politikai viták színterévé, csataterévé és tárgyává.

Határozottan kiállunk amellett, hogy a kart nem lehet beárazni. A baloldali sajtó ne mondja, hogy ez egy szélsőjobboldali fészek, a jobboldali sajtó pedig ne mondja azt, hogy ez egy liberális műhely. Nem fogunk kiállni egy nagy tűzijátékkal, amiből kiderül, hogy ez az egész egy szemenszedett hazugság volt. Amiről kiderül, hogy igaz, az igaz, amiről kiderül, hogy hazugság volt, azt elkönyveljük. Az elmúlt három hónapban itt történt eseményeket szeretném lezárt korszaknak tekinteni. Ezért a kiváló szakmai közösség, a 7000-8000 hallgató és oktató értékeinek tiszteletben tartására és önmérsékletre kérem a magyar sajtót is.