Géza
-11 °C
-4 °C

Borok az alsó polcról

2013.04.22. 15:22
Az olcsó borra, vagyis a bor illúziójára mindig akad fogadóközönség, az alacsonyabb kategóriákban, az élelmiszerboltok legalsó polcain nagy a verseny. A hamisítók munkakedvét növelik az aszályos évek – amilyen a tavalyi is volt – ilyenkor nagyobb a kára a gazdaságnak, a becsületes borásznak, és összességében a fogyasztónak is.

Múlt héten 65 ezer liter hamis bort foglaltak le hatóságok, de tavaly év végén is egymás után vonták be különböző cégek termékeit. A pancsolási tengely Magyarországon a rendszerváltás óta a Kiskőrös–Nagykőrös-vonal, de az elmúlt tíz év legemlékezetesebb esete egyértelműen – az utólag ártatlannak nyilvánított – egri Vincze Béla 2009-es glicerinbalhéja volt.

Cukor + élesztő = alkohol

A borhamisításnak már Marx is legalább kétszáz fajtáját leírta, azóta ezek az eljárások alig változtak. A bortörvényben a fogalom nincs definiálva, de hamisnak minősül minden ital, amely nem felel meg a hazánkra is közvetlenül érvényes európai uniós előírásoknak, vagy a magyar részletszabályoknak. A szabályozás érvényes az előállítás módszereire, és a felhasznált anyagokra, azok mennyiségére. A kedvelt tuningolási formák közé tartozik a bor édesítése répacukorral vagy mustsűrítménnyel, a bor vizezése, illetve glicerin, borkősav, alkohol vagy tanninpor hozzáadása. Ezek közül a legtöbb nem törvényellenes tevékenység, vagy csak bizonyos mérték felett von szankciót maga után. Az uniós szabályok egyébként az éghajlati változásokkal egyszerre változnak, például a melegedés okozta károk ellensúlyozására ma már almasavval és tejsavval is lehet korrigálni a bort, vagy tanninporral, esetleg aszkorbinsavval dúsítani a vöröset.

Habár glicerint a bor természetes módon is tartalmaz, a hozzáadott, nem természetes úton képződött glicerinnel a bor olajosságát, testességét lehet növelni. Vincze Béla Egri Bikavérében 2009-ben a szokásos 7–9 gramm helyett literenként 21,6 grammot találtak. Egy tavalyi kiskőrösi esetben a palack nyolcvan százalékának alkoholja erjesztett répacukorból származott. A múlt héten lefoglalt 65 ezer liter alkoholtartalma szintén nem szőlő eredetű volt; a laborvizsgálatok alapján kukorica- vagy nádcukrot használtak a hamisítók.

Tavaly év végén Jánoshalmán azért vonták be egy vállalkozás működési engedélyét, mert az egyes vizsgált tételek alkoholtartalmának négyötöd része nem szőlő eredetű volt. 2011-ben több mint százezer palackot ismeretlen eredete miatt foglaltak le Kiskőrösön, egy másik alföldi borászatban pedig 4832 hektoliternél állapítottak meg vizezést. A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) közlése szerint a leggyakrabban a nem szőlő eredetű cukor használatával próbálkoznak – és buknak el – a borcsalók.

2009-ben a vizsgált minták 9 százalékánál, 2010-ben 7,8 százalékánál észlelt problémát a vizsgáló hatóság. 2011-ben ez a szám 3,4 volt, annak ellenére, hogy a 2010-es év minden borászat elé kihívást állított. A borhamisítás tehát csökkenő tendenciát mutat, az időszakonként kiemelt ellenőrzések hatásosnak bizonyulnak. A lőrék és tablettás borok eleve egyedi kategóriát képviselnek: ilyenbe ma már nehéz belefutni. Kár, pedig az ízélmény egyedi: félúton citrusos tisztítószerek és a fenyőillatú légfrissítők között. Dr. Brandenburg Tamás, a Pest Megyei Kormányhivatal Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Igazgatóság igazgatója az Indexnek elmondta: ilyen termékekkel nem állnak napi kapcsolatban.

Ennél nagyobb probléma azonban a már említett téves eredetmegjelölés, a számlázás elmulasztása, valamint az adócsalás. A fekete borgazdaságra vonatkozó adatok, felmérések nincsenek, de feltevések szerint éves szinten milliárdos károkat okozhat a létezése.

Kiskapuk és vakfoltok mindenütt

Borhamisítási botrányok azóta vannak, amióta a bortermelés létezik, de az aszályos nyarak mindig növelik a csalási hajlandóságot. Ilyenkor a fogyasztói igény a régi, a szőlő viszont kevesebb, tehát varázsolni kell. A tavalyi fagykárok, valamint a szárazság miatt idén is fokozottan figyelnek a hatóságok, hiszen a kereslethez képest mintegy egymillió liter bor hiányzik a szokásos éves belföldi mennyiségből. Persze a pincékben állnak még a korábbi évjáratok tételei, de az ezer forint alatti friss borból hiány van. Ezeket jórészt importból, Olaszországból behozott alapanyagokkal pótolják a termelők. Utóbbiak minőségileg többnyire elfogadhatóak, de NÉBIH időszakonként fokozottan ellenőrzi ezeket is, hiszen remek apropót adnak a csalásra.

A fél euró per liter árú importborok a magyar gazdának akkor a legjövedelmezőbbek, ha a szállító tartálykocsik hivatalos célállomása nem Magyarország. Ilyenkor a jövedéki adóval foglalkozó hatóság nem követi nyomon a határon belül a szállító útját, és a 27 százalékos teher alól kibújhat a számlázni elfelejtő seftelő. Szankciók szempontjából súlyosbító körülmény lehet, ha a csaló a külföldi bort magyarnak tünteti fel, és úgy próbálja eladni. Ez akkor a legügyesebb, ha a hegybíró leigazol egy valójában nem termő területet, és az ott elméletileg kigazdálkodható mennyiséget valójában importból pótolja a tulajdonos.

Az olcsó olasz behozatal olyannyira bevett, hogy több alföldi termelő már kivágta miatta szőlőjét. Az európai uniós szabad piac miatt a behozatalt nem lehet korlátozni. A hegybíró által leigazolt, csak papíron létező szőlőmennyiséget, ha a gazda nem pótolja olaszból, gyakran más gazdáknak adja el.

De az itthon termett szőlővel is lehet csalni, annak mennyiségét ugyanis a termelő maga becsüli meg és diktálja be. Az ellenőrző hatóság ezen a ponton általában elakad. Mielőtt egy bor forgalomba kerülne, termelője köteles mintát adni belőle az Országos Borminősítő Intézetnek (OBI), ami megint kibúvót jelenthet a becsületesség alól. Itt kémiai és érzékszervi vizsgálatnak vetik alá azokat, és a hegybíró mellékelt igazolását is ellenőrzik.

Ugyanakkor a mintát az 500 hektoliter alatt termelő maga választja ki, és ha ő trükközni akar, csak a megfelelő papírokkal rendelkező tételekből szolgáltat be egy-egy litert. Az ennél nagyobb mennyiségben termelőknél a hegybíró vesz mintát a pincében. „Ez a helyes, és ennek így kellene működnie az egész országban” – nyilatkozta az Indexnek Demeter Endre tokaj-hegyaljai borász. Dr. Brandenburg Tamás szerint ugyanakkor a gazda érdeke, hogy forgalomba hozhassa borát, így az ő dolga, hogy az ehhez szükséges mintát benyújtsa.

Matolcsy még a borral is melléfogott volna

A pancsolók nagy kedvence lehet még a gyümölcsbor kategória, amelyet uniós jog kifejezetten nem szabályoz. Ez nem szőlőből készül, egyfajta erjesztett gyümölcslé. Tartalmazhat jó cidert és vállalhatatlan lőrét is, alkoholja pedig hozzáadott cukrokból is keletkezhet. Ez a termék jelenleg jövedékiadó-köteles – szemben a szőlőből készült borokkal –, de Matolcsy György egy korábbi javaslata mentesítette volna e teher alól a termelőket. Természetesen ez növelhette volna a kedvet, hogy a szőlőborként árult palackokat részben gyümölcsborokkal töltsék meg.

A parlament végül nemcsak simán elvetette a javaslatot, hanem rögtön kezdeményezte a gyümölcsborok köztes alkoholtermékké minősítését. A köztes alkoholtermékek adója 255,2 forint, miközben szőlőborok nem jövedéki adó kötelesek. Az új javaslattól a benyújtó Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) azt várja, hogy – szemben Matolcsy tervével – visszaszorítja majd a csalásokat.

Ehhez kapcsolódik a törköly és a seprő leadására vonatkozó kötelezettségek módosítása is. A törköly a préselés után visszamaradt szilárd részek – a szőlő héja, magja, szára –, a seprő pedig már a bor érlelésekor keletkező üledék, élesztő és borkő. Ha utóbbihoz vizet és cukrot adnak, majd kierjesztik, akkor abból születik meg a lőre néven ismert csoda. Az uniós csatlakozás után ezeket a melléktermékeket minden gazdának kötelezően be kellett szolgáltatnia.

Ma már ez a szabály nem érvényes, a maradványtermékeket meghatározott célokra (pdf) hasznosítani lehet. Hogy pontosan mit tesz az egyébként sok szempontból hasznos anyaggal a borász, azt folyamatosan dokumentálnia kell, és hogy ennek megfelelően jár-e el, azt a NÉBIH elvileg ellenőrizheti. Demeter Endre ezzel kapcsolatban megjegyezte: a hatóság szúrópróbaszerűen kimehet a helyszínre, hiszen azt 72 órával a melléktermékek megsemmisítése előtt értesíteni kell. Kérdésünkre a NÉBIH elmondta, a megyei felügyelők az ellenőrzést éves terv szerint végzik, mintegy száz alkalommal. Az ellenőrzések számát az előre tervezetten túl a bejelentések függvényében emelhetik. Februárban a hatóság azt tudatta: egy ilyen kiemelt időszak várható.

Fröccsöntött, csak másként

Míg egyes borászok alapvető szabályozási hiányosságokra, mások túlzott adminisztrációs terhekre panaszkodnak. A panaszkodók számát emelheti, hogy a NÉBIH március óta egy négy karakterből álló azonosítót is a borok címkéjére nyomat, hogy azok könnyebben visszakereshetőek, ellenőrizhetőek legyenek. A hatóság közlése szerint ugyanakkor a betűkóddal gyorsabbá válik a forgalomba hozatali eljárás is. Növelték a tétet is: a jogsértő vállalkozásokat most már 30 napos ideiglenes bezárással büntetik, de ha a ballépés két éven belül megismétlődik, a cég működési engedélyét visszavonják. Erre már a gyakorlatban is akadt példa.

Ezen kívül – ahogy azt nemrég szintén bejelentették – a kiskapukat is be szeretnék zárni, úgy, hogy a jövőben összekapcsolnák a vámhatóság, a hegyközségek és a laboratóriumok adatbázisát. Arra a kérdésünkre, hogy erre mikor kerülhet sor, a NÉBIH azt közölte: 2011 novembere óta a borászati hatóság minden eljárását átfogó számítógépes szakrendszerben kezel. „A közös rendszer elkészítése és működtetése nem a borászati hatóság feladata, csak akkor működhet, ha az összes kapcsolódó rendszer alkalmas az online működésre.”

A még így is fennmaradó hiányosságokat kockázatelemzéssel lehetne kiszűrni, amelyre korábban is volt példa. Ezekben elsősorban olyan termelők válhatnának gyanússá, akiknél feltűnően nagyok a termésátlagok, vagy ahol egy-két éven belül jelentősen változik a hozam. A hatóságok bejelentések alapján is helyszínelnek, ugyanakkor a csaló cégek rendszerint nagyok, befolyásosak, és sok pénzük van, ami visszaveti a tisztességes borászatok bejelentési kedvét. Ha mégis kivetik a milliárdos bírságokat, a pénzek legtöbbször nem folynak be, mert a bezárt pincék mögött álló cégek az elhúzódó jogvita alatt bedőlnek.

Édes csábítás

Habár a boltok neonfényeiben állva, árát tekintve csábítóak lehetnek a pár száz forintos borok, nem árt vigyázni. Zacher Gábor szerint a bizonytalan eredetű alkoholos italok rendszeres fogyasztása fokozott kockázatot rejt, és minél több kémiai módosítást hajtanak ezeken végre, annál nagyobb az esélye, hogy hosszú távon májbetegség alakul ki. „Franciaországban az alkoholfogyasztással kapcsolatba hozható halálozási arány 70 százalékkal alacsonyabb, mint Magyarországon, nagyrészt azért, mert az ott élők minőségi italokat fogyasztanak” – mondta az Indexnek a toxikológus. Zacher szerint a flakonosokat be kellene tiltani, és nem csak azért szükséges határozottan fellépni ellenük, mert károsak, hanem mert a teljes magyar borágazat jó hírét veszélyeztetik. „Minden alkoholos italt mértékkel kell fogyasztani, de ha már iszunk, akkor azt minőséggel tegyük.”

„A borhamisítások visszaszorítása egy örökös, véget nem érő küzdelem a hatóság és a nem tisztességes termelők között” – írta levelében a NÉBIH. Az olcsó árúra állandó az igény, a kérdés most az, meddig lehet azokat bor címén árulni, és mennyire marad egyszerű előállításuk, illetve a fogyasztók számára a hozzáférés. Külső szemmel a rendszer kusza, a felelősségi körök tisztázatlanok, az Index kérdéseire több esetben nem tudtak felelni sem a hatóságok felelős személyei, sem az érintett borászok. A borászati feketegazdaság egy homályos foltnak tűnik.