Tavaszi hangulat a Parlamentben

Divatszakértővel érkeztünk a Parlamentbe, hogy megnézzük, hogyan színesednek ki a honanyák az első valóban napsütéses tavaszi ülésnapra. A jobbikos Dúró Dóra egy élénkpiros blézert választott, a Párbeszéd Magyarországért képviselője, Szabó Tímea pedig egy délelőtti sajtótájékoztatón fehér felsőben és fehér blézerben tűnt fel. A szintén PM-es Szabó Rebeka ezúttal a visszafogott szürke mellett döntött. A cikláment és rózsaszínt évszaktól függetlenül bevállaló Selmeczi Gabriellát mi nem láttuk, de biztosak vagyunk abban, hogy ciklámenbe és rózsaszínbe öltözött.

Volt időnk a divatra, mert az előzetesen megadotthoz képest sok volt a csúszás az Országgyűlés hétfői ülésnapján. Napirendelőtti előtt Soltész Miklós szociálpolitikáért felelős államtitkár kért szót, hogy a divízió I/A-s jégkorong-világbajnokságot, és az ott bronzérmet szerzett magyar csapatot méltassa. A főnökével együtt mém-nyertes szurkolói teljesítménnyel előrukkoló Soltész mellé persze felsorakozott a többi frakció is, a szocialista Varga László és a jobbikos Vona Gábor is válogatott szép szavakkal erősítették a sportnemzet-tudatot. Sőt, Vona száját még „a bronz is szépen csillog” kifejezés is elhagyta!

Azért persze a nemzeti egységhez mindenki odatette a maga kiegészítését, Varga azt, hogy a sikeres rendezés a szocialista kormányok érdeme is, Vona pedig azt, hogy a magyar sportdiplomácia mostanában nem teljesít valami jól – példakkén hozta fel a zárt kapus magyar-román focimeccset, illetve Görbicz Anita mezének román szurkolók által történt megtaposását.

Homoki kikericsekkel foglalkozik az egykori elszámoltató

A napirend előtti felszólalásokat a Mesterházy Attila kezdte, aki a felsőoktatásba jelentkezők számának csökkenéséből bontotta ki beszédét egszen az olyan értékes megállapításokig, minthogy nálunk már „nem is agyelszívás, hanem szellemi kivándorlás zajlik”, vagy hogy „Magyarország egyik természeti kincse a humánerőforrás”. De érződik, hogy közeleg a választás, kellenek az ígéretek, mert Mesterházy egy olyan törvényjavaslat beterjesztését ígérte, mely egyebek mellett ingyenes beiratkozást, 25 százalékos költségtérítés-csökkentést és a röghöz kötés eltörlését tartalmazná. Cséfalvay Zoltán államtitkár érvek helyett inkább Barack Obama- és Tony Blair-idézetekkel kedveskedett az MSZP-elnöknek.

A Föld Napja is kapott egy napirend előtti felszólalást, méghozzá a KDNP-től. Nagy Andor Stephen Hawking-gal riogatott, aki szerint csak az segíthet az emberiségen, ha ezer éven belül továbbáll a Földről, és egy másik bolygót telepít be. De Nagy mégsem nem ezzel váltotta ki az ellenzék elismerését, hanem azzal, hogy pártvonalon túlra ragadta őt az asszociációs lendület, és szomorú látványnak nevezte a Kossuth téri kivágott fák látványát. A Kossuth téri építésí területről egyébként a mai nap folyamán Jávor Benedek is akart magának egy kis politikai maltert csenni, a PM-es képviselő ugyanis elképesztő kínos PR-akció keretében egy szomorúfűz-csemetével ajándékozta meg Semjén Zsoltot.

Egyébként Nagy Andor ellenzéki nyelvbotlása hamar elsikkadt Budai Gyula válasza mellett. Az egykori elszámoltatási kormánybiztos száját annak idején egyetlen mondat sem hagyta el anélkül, hogy abban ne szerepelt volna a „Gyurcsány”, a „Hagyó” vagy a „Zuschlag” szó. Ehhez képest most a kemény ex-elszámoltató homoki kikericsekről, tarka sáfrányokról, nagy tűzlepkékről és délvidéki földikutyákról mesélt. Hogy ez politikai hanyatlás-e, mi nem tudjuk.

Életmenetézés helyett csatornázás

Vona Gábortól mi egy jó kis életmenetezést vártunk, ehhez képest a jobbikos politikus a legtechnokratább szocialistákat is lepipálta a napirendelőttiben vázolt grandiózus vízszabályozási tervével. Az egy dolog, hogy a Jobbik be akarja fejezni bős-nagymarosi vízlépcsőt, de még ezen felül is építene néhány új vízierőművet, a Dunára, a Tiszára és a Drávára is. A Jobbik elnök-frakcióvezetője a folyók vízgyűjtő területeit is körbecsatornázná, és (a feladattal) rengeteg munkahelyet, valamint (az eredménnyel) rengeteg árvízmentes területet nyerne az országnak.

A Fidesz szokás szerint a rezsicsökkentésre tartalékolta az egyik napirendelőttijét, Németh István Szilárd kötelességtudóan be is számolt arról, hogy a rezsicsökkentés nem pusztán egy intézkedés, hanem „új filozófia”. De még mielőtt Platón rémülten hívhatta volna az Őröket, ehhez a filozófiai iskolához csatlakozott a felszólalásra válaszoló Fónagy János is, sőt, ő minden frakciót arra bíztatott, legyenek részesei ennek az új irányzatnak.

Arról már korábban lehetett hallani, hogy a beiskoláztatási kudarcokra válaszul kormánypárti képviselők egy rapid beterjesztéssel úgy módosítják a köznevelési törvényt, hogy a törvényben meghatározott maximális osztálylétszámtól húsz - később huszonöt – százalékkal is eltérhetnének az iskolák. Ezt a tervezetet kellett most beszuszakolni a hétfői napirendbe, és ez még az interpellációk előtt – az ellenzék zajos ellenkezésével, de támogató szavazatával – sikerült is. Persze a napirend módosítása lehetőséget adott a napirendi felszólalásokra, amit az ellenzéki képviselők ki is használtak a köznevelési törvény és úgy általában a törvényhozás minőségének kritizálására.

A büfében akadt meg a szavazógép

A másfél órás késéssel kezdődő interpellációkat Tukacs István nyitotta meg, aki a 62 éven felüli egészségügyi dolgozók kényszernyugdíjával kapcsolatban azzal a feltételezéssel élt, hogy a Fidesz hátsó szándéka valójában az „elitek lefejezése”. Ezt Szócska Miklós kapásból cáfolta, de hogy mivel, az számunkra tényleg nem derült ki. Az 1994-ben még SZDSZ-es, most jobbikos – és egyébként is egy Bajnai-Jobbik összeesküvés-elmélet tökéletes kulcsfigurájának tűnő – Hegedűs Tamás már jóval enyhébb hangnemben interpellálta az egészségügyi államtitkárt, főleg a kórházak államosításában értettek nagyon együtt.

Gúr Nándor az Országos Érdekegyeztető Tanács megszüntetése, a sztrájktörvény szigorítása és a szabadságolások korlátozása miatt temette az érdemi szociális párbeszédet, erre Czomba Sándor foglalkoztatáspolitikai államtitkár azzal válaszolt, hogy míg a szocialisták alatt nem volt valódi érdekegyeztetés, ellenben most végre „két lábra állt” a párbeszéd. Mi nem nagyon értettük, a tripartit módszer miért is volt „egylábú”, és a nem létező érdekegyezetés miért is számít kettőnek, de az államtitkár feloldotta a számmisztikát: ők a munkaerőpiaci szereplőkön kívül bevonták az érdekegyeztetésbe a civil-, a tudományos- és egyházi szervezeteket.

A jobbikos Varga Géza és a fideszes Budai Gyula földforgalmi törvényről szóló vitája nem lógott volna ki a napirendből, ha az interpellációról szóló szavazás során nem piált/kávézgatott volna túl sok fideszes képviselő a büfében. Így azonban a T. Ház nem volt határozatképes, amit Novák Előd a földügyekben való fideszes vereségként értékelt, de azt sajnos már nem tudhattuk meg, hogy miért, mert az ülésvezető elnök gyorsan lekeverte őt.

A végére maradt a legnagyobb hozzáadott politikai értéket tartalmazó interpelláció, ezt Schiffer András intézte a fejlesztési miniszterhez. Az LMP-s politikus egy csomó példát sorolt fel arra vonatkozólag, hogy rengeteg olyan cég kapott a minisztériumtól vissza nem térítendő támogatást, melyeknek ismeretlen a tulajdonosa, évek óta nem volt árbevétele, vagy papíron mondjuk belize-i vagy lichtensteini  tulajdonban van. Fónagy János erre az – egyébként Alaptörvény-ellenes – gyakorlatra persze csak annyit tudott kinyögni, hogy majd "megvizsgálják", meg „bekérik a papírokat”. De az államtitkár érezhetően nem is arra koncentrált, hogy legalább egy egészen kicsit hihetőnek tűnjön az, amit mond, hanem arra, hogy még a saját időkeretén belül be tudja szólítani a büfében időző fideszes képviselőket Varga Géza interpellációjának megismételt szavazására.

További izgalom nem volt, az államtitkár válaszát – akármi is volt az – elfogadták.