Kiábrándult marxista volt az egyik érettségi tétel
További Belföld cikkek
-
Viharos széllel tör be Magyarországra a hóesés - Magyar Péter váratlanul megszólalt az „agyhalottakról”, ezzel magyarázza mondatait
- Botrányt kiáltott a Fidesz Erzsébetvárosban: önkormányzati lakást adott saját jegyzőjének a polgármester
- Nemi erőszak miatt elfogatóparancsot adtak ki a TV2 sztárjával szemben
- Emberölés miatt köröz a rendőrség egy 16 éves lányt
Az idei magyar érettségin az egyik választható feladat az volt, hogy a diákok Leszek Kolakowski lengyel filozófus és eszmetörténész egyik írása kapcsán írjanak érvelést.
Leszek Kolakowski: Az utazásról
Ha utazunk, akkor eszünkbe sem jut a szó szoros értelmében vett tanulás: úgyszólván mindent, amit az utazás során megismerünk, megismerhetnénk utazás nélkül is, nemegyszer alaposabban; a régi latin mondás is azt tartja, hogy „eget s nem elmét változtat, aki a bölcsességet a tengeren túl keresi”. Nem, egyáltalán nem a tudásért utazunk. De nem is azért, hogy megszabaduljunk a napi gondoktól és elfelejtsük a bajainkat, minthogy egy másik latin szentencia szerint „a sötét gond ott ül a lovas mögött”. Nem, nem a tudásszomj, nem is a menekülhetnék hajt bennünket, hanem a kíváncsiság; a kíváncsiság pedig, úgy látszik, önálló, semmi másra nem visszavezethető ösztön. A tudósok azt mondják, hogy a kíváncsiság, vagyis az a szükséglet, hogy környezetünket érdek nélkül vizsgáljuk, egész életén át elkíséri az embert, és sajátos emberi képességnek tekintendő.Bár nem sokan ismerik, Leszek Kolakowski lengyel filozófus és eszmetörténész az egyik legnagyobb népszerűségű XX. századi filozófus világszerte. A II. világháború után kommunistává váló Kolakowski a marxizmust humanizálni kívánó belső ellenzékiek közé tartozott. Bár tíz évig még formálisan párttag maradt, az '56-os lengyel október után végleg kiábrándult az államszocializmusból. Műveit indexre tették, őt eltávolították a varsói egyetemről.
1968-ban vendégelőadóként nyugatra távozott, ezt követően élete nagy részét Oxfordban töltötte. Idővel a marxizmussal teljesen szembehelyezkedett és annak nyugati kultusza ellen is határozottan fellépett. Ekkor már úgy gondolta, hogy a sztálinizmus kialakulása nem „mellékvágány”, hanem a marxi ideológia szükségszerű következménye.
Kelet-Európában az ellenzéki mozgalmak egyik ikonja lett. 1971-es programadó esszéjében (Tézisek reményről és a reménytelenségről) a totalitárius rezsimekben fellépő önszerveződő csoportok jelentőségéről írva a lengyel
Szolidaritás tevékenységét előlegezi meg. Józef Tischner „a liberális értelmiség lelki mesterének" nevezte. Később is rendszeresen kiáll az ellenzéki mozgalmak mellett, könyveinek becsempészett példányait nálunk is rongyosra olvasták. Leszek Kolakowski 2009-ben halt meg Oxfordban.
A nyolcvanas évektől érdeklődése egyre inkább a vallásfilozófia felé fordult. Népszerűségét kiváló előadásainak, szélesebb közönségnek is szóló esszéinek is köszönhette. Művei több regiszterben szólnak, szívesen használta az irónia eszközeit. Televíziós előadásait több kötetben adták ki, ezek magyarul is olvashatók.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
