Meglátszik Orbánon a centrális erőtér súlya

Orbán számára diadalmenetként indult a nyári rendkívüli ülésszak hétfői napja. Az árvízzel kapcsolatban Pintér Sándor múlt heti beszámolójához hasonlóan ő is csak szolid politikai üzenetekt fogalmazott meg, semmi „a kormány a helyén van” vagy más efféle önméltatás nem hangzott el. A „valaha volt legnagyobb árvízzel szembenézve” az ország sikerét az „összefogás, szakértelem és szervezettség” hármasának tudta be, majd következett egy hosszú köszönetnyilvánítás a homokzsák-rakodóktól az újságírókon át a kávéfőző asszonyokig mindenkinek.

Orbán szerint az árvíz nehézségeiben mutatták meg a magyarok az igazi arcukat: bebizonyították, hogy „magabiztos, cselekvőképes nemzetet” alkotnak. A miniszterelnök igazi öszefogásos módon azt is kiemelte, hogy a gáton eltűntek a különbségek a magyarok között. A rövid beszédet hosszú taps fogadta.

Ezen a hétfőn az ellenzék sem akarta megtörni az összefogást, érezhető volt, hogy a múlt héten harciasabb hangot megütő Harangozó Tamás helyén felszólaló Mesterházy Attila még akkor sem lett volna hajlandó a gáton parádézó Orbánt szidni, ha Rogán Antal Horn Gyulát akarná beépíttetni a gátba. Balczó Zoltán volt az egyetlen, aki a köszönetnyilvánítások mellett valami konkrét mondanivalóval készült: a jobbikos politikus pártja mostanában dívó vízierőmű-építési lázának szellemében - és kissé meglepő módon az Index vonatkozó cikkére is hivatkozva – a bős-nagymarosi vízlépcső-projekt folytatására buzdította a rendszerváltó előítéleteiket hordozó pártokat.

A határozott beszámoló és a kormány munkájának elismeréssel adózó reakciók után Orbánnak jó sok ideje volt a siker ízlelgetésére. A szokásos napirend előtti felszólalásokat hallva meglepődtünk az ellenzék rugalmatlanságán, ugyanis előzetes várakozásainkkal szemben egyetlen szó sem hangzott el a hétfő reggel váratlanul, és nem is éppen hiánytalanul bejelentett újabb megszorító csomagra. Ehelyett Hiller István olyan izgalommentes beszédet vezetett elő a központosított magyar oktatási rendszerről, hogy még Hoffmann Rózsa is leszidta őt.

A Jobbik is csak feldobott néhány régi lemezt, ezúttal Mirkóczki Ádám előadásában hallhattuk azt, hogy még keményebb büntetőpolitikára van szükség, és az is újra előkerült, hogy a párt „beszélne” a súlyos bűnöket elkövetők kémiai sterilizálásáról is. Az árvíz alatti lopásokat 100 százalékosan kiküszöbölő, illetve nagy törvényi szigort bevezető kormány képviseletében válaszoló Kontrát Károly persze csuklóból zilálta szét Mirkóczki érveit.

A Fidesz részéről Hoppál Péter mondta el az erre a hétre beütemezett bajnaizós-rezsicsökkentős beszédet, majd Pálffy István következett az 1991 június 19-i szovjet csapatkivonásra emlékező szónoklatával, melyből még viribus unitis is csak annyit tudtunk kihámozni, hogy az akkor kivívott szabadságunkat feladtuk az Unió és más egyéb gonosz szervezetek javára. A beszéd értelmét valamennyire megvilágította előttünk Rétvári Bence, aki Pálffynak válaszolva azt mondta, hogy az uniós politikusok az EP-választások közeledte miatt izmoznak pitbullként a nemzetállamokkal szemben.

Az ellenzék istenigazából csak az interpellációk során indult be. Pál Tibor az asztmás- és egyéb krónikus problémákkal, Gúr Nándor a múlt héten már elsütött felszámolói mutyiról interpellálta az illetékes tárcát, a borítékolható hadováláson – szokásához híven – ez utóbbi kapta fel jobban a vizet.

Magyar Zoltán ezen a héten szívhezszóló Trianon-párhuzammal próbálta meg színvallásra kényszeríteni földügyekben Budai Gyulát, akit láthatóan rettentően idegesít már a Jobbik ángyánjózsefének – egyébkét teljesen érthető, sőt, tiszteletre méltó – akadékoskodása a "kebel-oligarchák" uralmával szemben. Farkas Gergely Klinghammer Istvánnal akasztotta össze még alig serkenő bajszát, az egykori közgázos a leállított liftekkel jött, az egykori rektor pedig nagy megrökönyödésünkre egy igazi bölcsészes intelemmel.

A kormánypárti interpellációk ezúttal is tökéletesen érdektelenek voltak, pedig azt gondoltuk, hogy Láng Zsolt valóban valami érdemlegeset akar mondani Varga Mihálynak egy valóban fontos és jó ügy, a gazdasági minisztérium Margit körúti épületének elbontásáról. De nem, a rendelet megvan, a bontás halad, így a két fideszes csak egymás vállát veregette meg a másik városvezetői-, illetve férfiúi teljesítményük elismeréseképp.

Az azonnali kérdésekre visszatérő Orbán Viktornak már sokkal kellemetlenebb feladattal kellett megbirkóznia, mint az árvízi védelem „irányítása”. Nem is magával a feladattal volt a baj - a miniszterelnök rendszerint a parlamentben is kolbászként szeleteli fel a kellemetlenkedőket – hanem azzal, hogy egyértelműen megmutatkozott, a centrális erőtérben a felelősség is centralizálódott. Mi készséggel elhisszük, hogy közjogilag nincs köze a parlamenti képviselők állampolgárságának tisztázásának – főleg a Jobbik által vizionált – problémájához, és nem ő utalja el a hatmilliós prémiumot Vitézy Dávid BKK-igazgatónak. De az biztos, hogy miközben a szúnyogirtástól az iskolai krétaellátásig a kormány mindenre ráteszi a kezét, nagyon hiteltelenül, sőt: bénán hangzik, ha a miniszterelnök csak annyit mond: „beszéljék meg egymás közt”.