Miért töri el a lábát valaki a kórházban?

Hatalmas erőfeszítéseket teszünk, van már sok XXI. századi kórház, de sajnos Budapestre az uniós arányszámok miatt nem juthatott elég fejlesztési forrás - mondta Szócska Miklós.

Erőteljes változtatás zajlik, tudjuk, hogy nehéz körülmények között kell teljesíteni, egy új igazgató az elődeitől nagyon nehéz körülményeket is megörökelhetett, de ez nem lehet mentség arra, hogy nem a legnagyobbb odaadással fordulnak a betegek felé. Ez alapszintű elvárás.

"Mindenki lássa azt az üzenetet, hogy már az egészségügyi béremelés második köre zajlik, de megengedhetetlen az a hozzállás az egészségügyben, hogy amíg csak fizetgetnek, addig csak dolgozgatunk" - mondta Szócska Miklós az Indexnek. Az egészségügyi államtitkár mindenkit arra biztatott, hogy kórházi panaszaikkal forduljanak az Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központhoz. Minden panasz esetén azonban a tényeket is alaposan meg kell vizsgálni, ezek nélkül ugyanis soha nem szabad elhamarkodottan ítélni az egészségügyi ellátásról, hangsúlyozta Szócska.

Az Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központ elérhetősége:

Zöld szám: 06-80-620-055; (külföld): +36-20-489-96-14;
e-mail: obdk@obdk.hu

Gyerek fül-orr-gége. A védőnő küldött az 5 éves fiammal. Szerintem is kicsit túl lihegte a dolgot, de mivel már fél éve piszkált, hogy megcsináltattam-e a vizsgálatot, hát elszántam magam és elmentünk a gyerekkel. Váró tök üres és gyerek rendelőhöz képest nyomasztó és ijesztő, ember sehol. Jön egy nővér, mondom mi van, mondja, oké, mindjárt jön a doki, csak fel kellett szaladnia. Várunk, fél óra letelt (még gondoltam is milyen mákunk van) jön a doki. Alapból állati ideges, mondom miért jöttünk, erre szó szerint ordítani kezd, hogy a "fasza tele van a kibaszott buzgómócsing kurva védőnőkkel, hogy itt ilyen faszságokkal szórakoztatják, de a dolgukra meg szarnak." Döbbenten nézünk a gyerekkel, de csak mondja, mondja és közben rángatná be a székbe a fiamat. Itt közbeléptem, mondtam neki, hogy nem jókedvemből vettem ki ma szabit én sem és nem azért jöttem mert nincs mit csinálnom és szeretek pont a Jánosban szabadidős tevékenységet folytatni, illetve ha nem higgad le, a gyerekem fülébe tuti nem fog belenézni. Lehiggadt és elnézést kért, megnézte a gyerek fülét, mondta hogy el kell vinnem az audologiára is és hogy oda ip-ot kell kérnem az XX épületben, nagy a várólista, blabla szokásos. Még egyszer elnézést kért, majd elmesélte hogy azért volt kibukva, mert a felesége otthon van a 1,5 hetes gyerekükkel, ő nem tudta kivenni az ilyenkor járó apaszabit, a feleségének nincs teje és a védőnő meg szarik rájuk. Kicsit beszélgettünk, mindketten megnyugodtunk kissé, majd felemelte a telefont és 10 percen belül a gyerekemet az audiologian vizsgálták és mindenki állati kedves volt. Ilyen is van!

Kaptunk egy képet a János-kórház vécéjéről:

Fotó: Olvasónk

"Csak azért nem csináltunk botrányt, mert nem akartuk, hogy egy olyan orvos bűnhődjön aki aztán igazán nem érdemli meg, de jó lenne, ha a cikksorozat arra jó lenne, hogy változás történjen, mert ezek az állapotok már évtizedek óta fenn állnak, nem újkeletűek!!!

Mellékelem a kórházban készült fényképeimet, mely már megjárta fél Európát, ahol nem hitték el, hogy ilyen még létezik... A WC brutális! A fertőzött beteg, és az egyéb betegek ide járnak szükségüket végezni, ahol a WC-tartálynál, fent válik, penészesedik a vakolat, a sarokban a szennyvízcsatorna meg szivárog."

Azt kellene felfogniuk a kórházaknak, hogy bármennyire is logikusnak tűnik számukra a betegfelvétel és tájékozódás, ha valaki először jár ott és még a vér is ömlik belőle, akkor nem fog tudni eligazodni a 23 ezer darab cetlin, ami egy ilyen helyen ki van teve ajtókra és faliújságokra. Csíkokat kell rajzolni a földre, amit lehet követni, meg nagy színes feliratokat kitenni, nem a betegeket savazni, hogy hülyék, miért nem találnak oda! Példát vehetnének a Bajcsyról, amit pozitív példaként említenék! Egyértelmű és hatékony a betegfelvétel, udvariasak és kedvesek az orvosok/kórházi dolgozók, tisztaság van és valóban az egész folyamat alapja az esetek surgősségének elbírálása, nem pedig a tolakodás. Bármikor volt valami a Bajcsyban, mindig nagyon kellemesen csalódtam az egészségügyben!

Levél egy meg nem nevezett kórházról:

Édesapám szepszist kapott még a kórteremben, még 2 hétig volt az intenzívosztályon. Az orvosok modora minősíthetetlen volt. Egyszer arra a kérdésre, hogy tudunk-e valamit tenni azért, hogy apa jobban legyen, hozzunk-e esetleg valamit, az volt a válasz, hogy "már 1,5 millió forintba van az immunrendszere, 2 millió a lélegeztetés és akkor a többi vizsgálatról ne is beszéljünk" majd sarkon fordult és elment.

Csótányok jártak-keltek a lefolyóban. Öntudatlan idős emberek napokig feküdtek a teli pelenkájukban. A nővér többszöri kérésre sem kötött fel engem az infúzióra, ekkor elmentem wc-re. Amikor visszatértem, akkor közölte, hogy ezt nem lehet, hogy csak elmegyek, "Ön a beteg, Önnek kell igazodnia". Az infúció bekötésekor az első pár centilitert a talajra eresztették, nem a csapba. Pár hónappal később kértem az ultrahang leleteimet. Közölték, hogy a felvételeket megsemmisítették.

Átadták a 766 millió forint uniós támogatással felújított Karolina Kórházat csütörtökön Mosonmagyaróváron. A önkormányzati önrésszel együtt mintegy 850 millió forintból két év alatt felújították a gyermekosztályt, a központi labort és a röntgenrészleget, modernizálták a nőgyógyászati műtőt, a tranzfúziós részleget és a kisműtőt. A többi műtőtől elkülönítve szeptikus műtőt alakítottak ki. A krónikus osztályt tíz ággyal bővítették. A gyermekosztály rekonstrukciójával pedig megoldották a szülők elhelyezését is. Akadálymentesítették az épületet és rendbették a vizesblokkokat is. (MTI)

Csak azt nem tudom, hogy miért kell nyitva hagyni a kórterem ajtaját a Balesetiben, és nekem miért kellett végighallgatnom, hogy egy elgázolt férfiból már csak lekvár lesz (szó szerint idézve), és hogy az orvos azt mondja a nővéreknek, hogy az XY-ot vigyék fel az osztályra, ne az előkészítőbe haljon meg. Könyörgöm!!!

hanem Vác.

Helyszín a váci Jávorszky Ödön Kórház. Finoman szólva sem voltak eddig jó benyomásaim erről az intézményről, sőt ismerőseim, barátaim sem igazán tudtak pozitív példát felhozni az ellátásról. (...) Reggel vettük észre, hogy gyermekem nyirokcsomói rettentően megdagadtak, a torkát, fülét fájlalta, valamint 38 fok körüli láza lett. Indultunk azonnal Vácra, vasárnap lévén a kórház ügyeletére. A kapunál egy biztonsági ember nagyon kedves modorral útbaigazítást adott, melyet a "mielőbbi jobbulás!"-sal fejezett be. Párom elment a felvételi részre, melyről pillanatok alatt visszaért és csodálkozva újságolta, hogy azonnal kérdezték mi a baj, majd miután bevitték lányom adatait a rendszerbe, közölték, hogy két kisgyermek van előttünk. Várhatóan kb. negyed órát kell várakoznunk, amíg bejutunk az orvoshoz. A váróterem frissen mázolt, légkondícionált volt, tele játékkal, vicces portrékkal. A doktornő rendkívüli alapossággal vizsgálta meg gyermekemet, végig kedves szavakkal beszélt hozzá. Mivel igen súlyosnak tituláta a helyzetet és nem szeretett volna találgatni (olyan tünetek voltak, melyek több betegség lehetőségét is felvetették), javasolta, hogy végezzünk el UH-vizsgálatot, mellkas és arcröntgent, valamint vérvizsgálatot. Ezek hallatán belegondoltunk, hogy az egész napunkat itt töltjük. Ezután jött a következő meglepetés. A vért meglehetősen nagy gondossággal, a gyermeknek lehető legkissebb fájdalommal vették le. A röntgennél kb. 2 perc várakozás után már be is mehettünk. Nagy türelemmel, szintén kedves szavakkal találkoztunk. Ezt követően az ultrahangnál már nyitva volt az ajtó, mikor odaértünk és azonnal hívtak is be bennünket. Hasonlóan kedves fogadtatással találkoztunk. Ezután visszamentünk az ügyeletes doktornőhöz. Itt kissé nagyobb, mintegy 30 perces várakozás után mehettünk be ismét, de ennek oka az volt, hogy meg kellett várni a vér laboratóriumi vizsgálatát, mely a leggyorsabb esetben is 1 órát vesz igénybe. A doktornő felvázolta a helyzetet, mely tüzsős mandulagyulladás - középfülgyulladás - hörghurut kombó volt. Felírta a szükséges antibiotikumot, gyógyszereket, elmondta, mit hogyan csináljunk otthon és elmondta az ügyeletes patikát, ahol a gyógyszerek kiválthatóak. Hát igen, lehet ezt így is csinálni..., hangsúlyosan, hogy ez mind vasárnapi napon történt.

Michael Moore filmje jár az eszemben az amerikai egészségügyről:

Az orvos visszarendelt varratszedésre egy hét múlva. Vissza is mentem. 5 órát vártam. Közben mondták, hogy a doktor úr éppen kezel valakit, aztán épp műt valakit, aztán megint kezel valakit, majd közölték, hogy a doktorúr már hazament... Mondtam, hogy én csak varratszedésre jöttem, mire közölték, hogy ahhoz nem kell orvos, menjek haza és szedjem ki magamnak. Így is lett, hazamentem és kiszedtem a varratokat a lábfejemből.

Könyöksérüléssel vittem kisebbik fiamat, a János Kórház gyermek osztályára utaltak minket. Kértem a vizsgáló orvost pontosan mondja el, mi a diagnózis, mit mutatnak a röntgen felvételek. Meg akarom érteni, és apaként mérlegelni kívánom én is a lehetséges beavatkozás típusokat. Ez furcsa gesztus volt az individualista, megmondáshoz szokott, információs asszimmetriával hálapénzért vígan visszaélő fajtának. Azt válaszolta, nem mondja el, mert “Bolyai bonyolult elméleteit sem lehet elmondani az átlagembernek”. Jeleztem, éppen modellalkotó matematikus vagyok, egyszerű tőmondatokkal, szerényen ismertethető gyakorlatilag bármely eredménye. A rögzítőkötés mindenesetre jól sikerült, fiam pár nap alatt gyógyult.

Megjelent egy orvos kb. fél 10 felé (Ő se mutatkozott be) hogy nem tudja megműteni a lányomat, mert fémallergiája van. Menjünk el és végeztessünk fémallergia vizsgálatot (megjegyzem annak átfutási ideje 7-8 nap, több orvost is felhívtunk mindegyik ezt mondta) és ha az meg van, akkor tud csak titánt rendelni, amit ő nem operálhat be mert drága dolog. Mondtam, hogy én kifizetem. Azt mondta, hogy azt nem lehet. Más kórházból se lehet kérni, meg nem is adnak, nem hogy titánt még egy szalvétát se. Ez az orvos minden beszélgetést úgy kezdett, hogy amit mond, azt utána le fogja tagadni.

A műtét jól sikerült, de az orvosomat számon mertem kérni az altatás körülményeiről, aki ezt megtagadta, és értésemre adta, hogy a malőr nem ez, hanem, hogy nem tejeltem eleddig. Rövid értetlenségem kihasználva közölte, hogy ha nincs lé, akkor majd a varratokat szedje ki a lábamból, aki akarja. Mivel ezt a műveletet senki se vállalta az osztályon, mondván nem az ő dolguk, a földszinti ambulancián kértem segítséget. Ott is lepattintottak, de megfenyegettem őket, hogy kint a váróban a friss betegek előtt fogom a svájci-bicskámmal kipiszkálni a cérnát. Két perc múlva mégis volt varratszedés.

Eddig a korábbi cikkeinkre érkezett leveleket közültük, de ma dél óta folyamatosan jönnek az e-mailek újabb sztorikkal. Itt egy pozitív történet a János-kórházról.

A 2 éves kislányunk elesett és kicsit felrepedt az álla. Bár a bölcsődében tettek rá ragtapaszt, de biztos ami biztos elvittem a János Kórház gyereksebészeti ambulanciájára (kedden délben). Előzetesen megnéztem a interneten a térképet és az alapján már csak kicsit kellett keresgélni (kocsival mentünk). A váróban nem volt senki és kb 15 perc várakozás után az asszisztens kijött kérdezte mi történt. Elmondtam kb. 5 percre rá ott volt az orvos is behívott minket, szakszerűen bekötötte a sebet. Végig kedves volt és a kislányt is nyugtatta. Segítőkészen tájékoztatott a további teendőkről és így összességében 30 perc után már távoztunk és az udvaron lévő felújított játszótéren csúszdáztunk. Szóval bár ritka, de van pozitív történet is, szerintem ez főleg orvosra válogatja.

Jobb szűrni, mint megijedni címmel indított el egy ingyenes szűrőprogramot Szócska Miklós egészségügyi államtitkár Balatonkenesén. Egy szűrőkamion a háromnapos Velencei-tavi próba után egy hónap alatt járja körbe a Balaton partját. Tíz helyszínen ingyenes szűrésen vehetnmek részt az ott lakók és a nyaralók. Balatonkenesén. Az ingyenes emlő- és melanomaszűrés mellett igénybe lehet venni a dohányzással, a táplálkozással és az egészséges életmóddal kapcsolatos tanácsadást is. A megnyitón megmérték a fürdőzők haskörtérfogatát és Szócska Miklós elmondása szerint találkoztak világbajnok méretű pocakkal is.

Fotó: Emberi Erőforrások Minisztériuma

A magyarok fele keringési, szív- és érrendszeri betegségekben, több mint negyede daganatos betegségben hal meg. A 65 év alatti halálozásban 40 százalékot képviselnek a daganatos betegségek, 30 százalékot a keringési betegségek. Ezek az értékek 70-80 százalékkal nagyobbak, mint az Európai Unió átlaga. Ezeknek a megbetegedéseknek nagy részét egészséges életmóddal meg lehet előzni. Szócska Miklós az Indexnek azt mondta: át akarják formálni az egeszseg.hu portált is, amely eddig nem közérthető információkat tartalmazott a legfontosabb egészségügyi kérdésekről.  

Kaptam egy beutalót a Tüdő Klinikára. Véletlenül a János tüdő osztályára keveredtünk. Annyi volt a betegirányítás idézem "ezek a szemetek ide küldik a beteget". Örömükre kiderült, hogy rossz helyen járok.

Kis dráma a rendelőben. Egy orvos küldte nekünk most:

Beteg a rendelés hivatalos befejezése után 1 órával kerül sorra

Beteg: Doktornő, szívesen jövök egy másik időpontban. Nekem ez csak egy kontroll vizsgálat. Kérek akkor egy hónap múlvára...

Orvos1: Most. Csak át kell mennünk valahova, mert itt kezdődik a délutáni rendelés.

Az orvos és a beteg helyet keresnek a kardiológián, ez tíz percbe telik. Az orvos értékeli az ultrahang eredményt. Elkezd zagyvaságokat beszélni. A beteg komolyan aggódni kezd az orvosáért. Az orvos elkezd félrebeszélni az asszisztensnőknek. Ők sem igazán értik, de nem akadnak fent. Ekkor belép két másik orvos.

Orvos2: Hagyd már abba a rendelést. Gyere egyszer ebédelni, már két hete nem ettél velünk. Hoztál magadnak kaját? Megvárjunk?

Orvos1: Itt a kajajegyem. Egyetek helyettem is. Befejezem a rendelést. Ne várjatok. Nincs kajám.

Orvos3: Biztos a betegek is megértik. Enned kell! Napról napra soványabb vagy.

Orvos1: Köszönöm, hogy benéztetek. Folytatom a munkámat.

Zugló, Uzsoki Kórház sebészete, tavaly ősszel - Ott fetrengek frissen felvágott hassal, a fájdalomcsillapító a legjobb barátom, de nem akarom agyba-főbe szedni, csak amikor tényleg muszáj. Este megbeszélem az éjszakás nővérrel, hogy bogyó nélkül próbálok aludni, aztán ha nem megy, kérem majd a csillapítót. Mondom be is veszem egyedül, ha itt hagyja. Azt mondja, hogy itt hagyja, de hívjam mindenképp, ha bevenném, mert csak úgy lehet. Hajnali 3-ig bírtam, akkor nyomtam egy csengőt. Magából kikelve, az egész szobát felverve hisztizik, hogy hát hajnali három óra van, mi a f*ért nem lehet ilyenkor nyugton lenni.... Emlékeztettem, hogy megbeszéltük előre, meg megkérdeztem, hogy mégis mikor hívjak éjszakás nővért, délben?! Ettől lefagyott kissé, utána csak magában morgott kicsit, normális volt.

Riprtterünk jelenti: a János kórház gyönyörű ősfás parkban lévő, többnyire századfordulós épületei egységesen lepukkantak. Közös arculati elem az omladozó vakolat, a bevert vagy bedeszkázott ablakok és a rozsdás vascsövek. A látogató számára olykor nehezen eldönthető, melyik épületek működnek, és melyek vannak használaton kívül, mivel a külsejükben nincs sok különbség.

Fotó: Index

A kórház területén feltűnően sok a nyitva hagyott műszaki helyiség: raktárak, kamrák, gépházak, villamosszekrények, bevert ablakú, romokkal teli pincék - az embernek gyakran támad az az érzése, hogy illetéktelenül les be valahova. A romos állapot alól kivételt képeznek a büfék és a menza, a kiszolgáló- és étkezőhelyiségek általában jobban néznek ki. A felújítás valószínűleg hatalmas összegbe kerülne, mivel a kórház épületei 50-ig vannak számozva, nagy részükre pedig ráférne a tatarozás.

Apámnak 82 évesen itthon szívleállása volt, szerencsére visszahoztam, majd a mentők (ők 2 perc alatt itt voltak, tisztelet nekik) a Flór Ferenc kórházba vitték. (...) Apámat betolták a kardiológia speciálisan erre szakosodott osztályán egy kórterembe, mivel nem volt épp előkészített ágy, így a szoba közepére. Légkondicionált, űrhajószobák, látszik, pénz van. De a légkondi a szoba közepére fújta a hideg levegőt, apámon meg csak egy lepedő volt, így egy idő után kérte, szerezzek neki egy pokrócot. Kimentem a nővérálláshoz, mivel újak voltunk, nem tudtam, ki kicsoda, egy szőke fehérruhás nőt megkérdeztem, tud-e segíteni, hogy kapjon apám egy takarót. - Mit képzel, én orvos vagyok, menjen vissza a szobába és nyomja meg a nővérhívót! - volt a válasza, jegyzem meg mellette még 5 köpenyes hallgatta végig a beszélgetést.

Igen, erről beszélünk. Van, ami nem pénzkérdés.

I. sz. nőgyógyászati klinika, 2013. Genetikai vizsgálatra (amniocentézis, genetikai UH) küldték be a feleségemet. A betegirányítás nulla. A folyamat a következő: "genetika" feliratú ajtó előtt vár (minden információ nélkül, csak úgy a többi beteg viselkedését utánozva!). Kb 15 percenként kijön az asszisztens, beutaló odaad. Újabb 15 perc múlva asszisztens újra ki, átküld az ultrahangra, ami kb. 15 méterre van, két bejárat, mindkettő fölött egy kijelző, amin a személyi szám utolsó 4 számjegyével hívják a beteget. Ülőhely kb. 12db, abból nagyjából 2, ahonnan mindkét kijelzőt látni, várakozik 20 beteg, akik ide-oda ingáznak, hogy nem hívták-e őket be a másik ajtón... UH után megint vissza az eredeti ajtóhoz, mert a leletet le kell adni. Iszonyatosan időpazarló megoldás. Egy A4-es papíron a folyamat leírása 8 pontban sokat segítene az életükben először ott járó kismamák stresszén és szorongásán, és még pénzbe se kerülne.

Hat hónapos kisbabánk vírusfertőzést kapott, légszomja volt, az ügyelet utalt be minket a János Kórház gyerekosztályára. Az osztályvezető vette fel őt az osztályra szombat reggel, meghagyta, hogy óránként ellenőrizzék az állapotát, mert pici baba és nem is volt jól. Még aznap belázasodott, kiszáradt, de a hétvégi ügyeletesek közül ez senkit nem zavart, többször elmondták, hogy "vírusfertőzés, ez ilyen, meg kell várni, amíg elmúlik". Én orvos vagyok, nem gyerekorvos, nem sok hasonló vírusfertőzést láttam. Szombat este, meg vasárnap este és hétfő hajnaltól, amikor már tényleg nagyon vacakul volt a kisbabám, folyamatosan kértem, hogy lássák el, mindig az hangzott el, hogy nincs baj. Szombat reggeltől néha (de messze nem óránként) egy alkalmatlan eszközzel megmérték a véroxigén szintjét, ami ha rossz érték volt, akkor a nővér nem írta fel, mert nem úgy néz ki a gyerek! Állandóan szívni kellett az orrát, egy közös szívócső van az egész osztályon az összes gyerekre, ami hol a földön van, hol takony lóg belőle, ehhez kell illeszteni egy kb. 5 cm-es végrészt, ami mindenkinek saját. Persze ez nem óv meg attól, hogy terjedjenek a fertőzések, mi egy hasmenést szedtünk össze még a fulladás mellé itt.

Ma újabb alapanyagot gyűjtöttünk Bodó Viktornak,a Katona József Színháznak és a Szputnyik Hajózási Társaságnak.

Bodó Viktor-Róbert Júlia: Anamnesis from Katona József Színház on Vimeo.

De a csengő nem működik. Ügyes.

Édesapámnak márciusban vizelési problémái támadtak, éjszaka be kellett vinnem a János Kórházba, hogy megkatéterezzék. Bár ismerem a kórházat (a gyerek sebészetet J) 20 percig bolyongtunk autóval a vak sötétben, amíg megtaláltuk az Urológia épületét. Az épületet körbejárva minden ajtó zárva, több ajtóra kiírva, nem bejárat, illetve kérjük csengessen, de csengő nem működött. 10 perc tanakodás után megkerestem az iphon-omon a János központi telefonszámát, felhívtam a kórházat, kértem, hogy kapcsolják az urológiát, ahol felvette valaki. Kértem engedjen be, ígérte, hogy megteszi, de fél óráig nem történt semmi. Ekkor már minden létező ajtón dörömböltem, apám nyugtatott, hogy hagyjam, de közben majdnem megpusztult, annyira fájt a hólyagja. A sok dörömbölés után, cca egy órával azután, hogy a kórházba értünk, felébredt egy ápolónő, és beengedett Bennünket. Innen már minden maximálisan korrekt volt, az ügyeletes orvos gyorsan ellátta édesapámat, majd hamarosan meg is műtötte, végig a lehető legnagyobb odafigyelés mellett. Számomra felháborító a kórház vezetésének szervezési és irányítása felelőtlensége. Észak – Buda ügyeletes kórháza, ahol a betegek a 100 éves lepusztult épületek között bolyonganak, és keresik a megoldást. Kis odafigyelés és józan gondolkodás lenne egy központi ügyeleti betegirányító, ahogy ezt más budapesti kórházakban teszik. Miért kell megvárni, hogy egy beteg éjszaka a kórházban haljon meg, ellátatlanul, hogy erre a Tisztelt kórházi vezetés megoldást találjon?

A hálapénzről meg annyit, hogy mindaddig, amíg egyetlen ember is külön fizet a jobb ellátásért, amelyet nyilvánvalóan csak azok kárára kaphat meg, akik nem fizetnek külön, így azok is bele vannak kényszerítve, hogy fizessenek, különben mindig a sor végén maradnak (a 100 kilós disznóból nem lehet 150 kiló kolbászt tölteni). Úgyhogy amíg kis országunkban az egészségügy folyamatosan alulfinanszírozott, miközben pl. 8-10%-os meccs látogatottság ellenére focipályák garmadája épül és intézményesült, sőt törvényekbe van foglalva a csalás és a korrupció, ne várják el, hogy az emberek majd pont a saját, vagy szeretteik egészségét, testi épségét vagy akár az életét is kockáztassák üres erkölcsi frázisokért. Inkább fizetek és válok „bűnrészessé”, mint hogy egész életemben tolókocsiban tologassam az esetleges ellátatlanság miatt fogyatékossá vált gyerekemet.

A nénikét egy szál pongyolában tolták be ki tudja honnan. Láthatólag az öreg hölgy nem volt jól, de türelmesen várt. Fél órát, egy órát, másfelet. Aztán elkezdett nyöszörögni, hogy tudjuk-e, mikor fog bemenni...Nem tudtuk. Aztán kivágódott az ajtó, kirobban egy nővér, ordenáré stílusban oszt mindenkit, maga minek jött ide, és maga? semmi baja, és a nénike? Fáj valami? Biztos jó helyre hozták, mit keres itt? A nénike meg csak pillázott, lehet, hogy csak nem hallotta rendesen a kérdést, igaz a decibellel nem volt probléma, vagy egész egyszerűen csak nem értette. A 90 éves nénike füléből, orrából folyt a vér, több helyen felszakadt a bőr az arcán, remegett és már csak nyöszörögni tudott. Nincs orvosi diplomám, de talán fájhatott neki, na. Nővér meg csak annyit bök oda, hogy jó, majd megvizsgáljuk, üldögéljen még egy cseppet. Néni így is tett, de újabb egy óra elteltével próbált jelezni, hogy neki most már tényleg be kellene mennie a vizsgálatra, mert idő van és muszáj ennie a cukra miatt. A nővér önkívületi állapotban kezdte osztani az idős nőt. Ha éhes, menjen, vegyen valamit. Nos, itt ugye az egyik gond az, hogy tolószékben ült a maga kb 40 kilójával, egy szál pongyolában volt, nem volt nála pénz meg különben is 90 éves. Ő csak egy darab kenyeret kért volna legalább. Ez nem étkezde, kiabálta vissza az udvarias nővérke. Eddig csak amiatt aggódtunk, hogy egész biztosan tüdőgyulladást kap mezítláb, ezután meg már azért is, nehogy kómába essen. Találtunk egy automatát, abból hoztunk neki egy kakaót. Látták, hogy mennyi idős, látták, hogy össze van verve az egész feje, látták, hogy egy szál pongyolában ül a huzatos folyosón (a bejárati ajtó tárva-nyitva), tudták, hogy nincs vele senki, mert a betegszállító úgy hagyta ott, mint egy adag...szólt, hogy cukros. Nem tudjuk, mikor jutott be. Mi elmentünk.