Rezsibiztos: Pakssal csökken az orosz függés

A polgármester mindenkit szívélyesen fogad a bejáratnál, a hölgyeknek bókol, a terem zsúfolásig megtelik vendégekkel, majd megérkezik az est sztárja, Németh Szilárd, aki „érdekfeszítő és fantasztikus” előadásával több mint másfél óráig leköti a közönségét – többé nem kérdés: a rezsifórum a tökéletes nyugdíjasprogram hétköznap estére.

A műsorszámok nagyjából mindig ugyanazok: van egy központi PowerPoint prezentáció az Orbán-kormány frenetikus sikereiről, meggyőző grafikonok a rezsicsökkentésről, plusz egy kis elmúltnyolcévezés, elvtársazás-kommunistázás, Gyurcsányozás – utóbbi programpontok bizonyos szereposztásoknál jobban működnek, Rogán Antalnak testreszabott feladat volt a hátrafelé rugdosás, Pokorni Zoltán viszont már érezhetően kevésbé lelkesen vetette bele magát a szocialisták gyalázásába.

Németh Szilárd rezsibiztos már a pozíciójából fakadóan is a műfaj egyik legrutinosabb szereplője, legutóbb saját kerületében, Csepelen házigazdaként vezényelt le egy rezsifórumot, csütörtök este viszont meghívottként ő uralta a pódiumot: a maratoni beszédének végére többen elaludtak, sőt páran el is hagyták a termet. A közönség tagjai közötti példátlan szolidaritást jól jellemzi az a társalgás, amelyben egy állítólag a helyszínen lévő, alvó embert fotózó LMP-s képviselővel szemben kívánatos fellépést tárgyalta meg két idősebb úr:

- Ki kellett volna dobni!

- Amúgy nem ő az, akit a cigányok megdugtak?

- De igen, de úgy látszik, nem eléggé!

Na de ez már kifelé történt, addig pedig páratlan izgalmakban volt része annak a párszáz embernek, aki bezsúfolódott a zuglói zeneiskola dísztermébe.

Erős állammal a tőkespekulánsok ellen

Az estét Papcsák Ferenc zuglói polgármester egy rövid, körülbelül tízperces beszéddel nyitotta meg, amiben láthatóan vissza kellett fognia magát, mivel „letiltották, hogy a bűnökről beszéljen”. Mármint a 2002 és 2010 közöttiekről.

Szerencsére azért pár megjegyzés így is belefért, íme a legjobbak:

• 2002-ben és 2006-ban tőkespekulánsok kerültek hatalomra, Gyurcsány és Bajnai is ilyenek
• „Nem az a baj, hogy a szocialisták nyertek, hanem az, hogy ők mit is képviseltek” – nem tudtuk meg, mit is, de azért sejtésünk van róla
• Simon Gábor 240 millióját is megemlítette párszor, szimbolikusnak nevezve, hogy ezzel az üggyel zárult az idei választások előtti parlamenti ülésszak

De a legjobbak mégis az olyan képzavarok voltak, mint hogy:

• „A társadalomban mindenkire szükség van, ez az Orbán-kormány legfontosabb gondolata” – mondta Papcsák pár perccel azután, hogy a Rerum Novarum című 1891-es pápai körlevélre hivatkozva még arról beszélt, hogy „a munka adja az ember értékét”, és hogy „segély helyett munkát szeretnénk adni”. Ebben a gondolatkavalkádban már csak Lázár János tehetett volna rendet.
• „A közmunka megbecsülését méltó rangra emelték” – ez alatt bizonyára a napi hat óra hólapátolásért fizetett nettó 37 ezer forintot értette.

Papcsák azt is megmondta, mivel lehet küzdeni a korábbi kormányok alatti eladósodás ellen: erős állammal.

Az a táncművész, na az a főnök

Németh Szilárd, habár elvileg a rezsicsökkentésről jött beszélni, a gyakorlatban egy másfél órás „Gyurcsány a hibás, és még mindig ő irányítja a baloldalt"-beszédet tartott, pár grafikonnal kiegészítve.

A tavalyi évvége legjobb interjúját adó Németh a helyszínnek megfelelően didaktikus stílust választott, például ilyen interaktív kiszólásokkal:

Németh: Ki az igazi főnök?

Közönség: Gyurcsány!

Németh: Az ő füttyére összeszaladtak. (mármint a baloldali pártok – a szerk.)

Ezt aztán még sokszor megismételte, például annak ürügyén, hogy 2002-ben szerinte még azt sem tudtuk, ki az a Gyurcsány, mert „Medgyessyt tolta maga előtt”, míg ő maga csak később bújt elő. Ennek az érvnek köszönhette azt is, hogy tényleg sikerült megtapsoltatnia a beszéde legabszurdabb, és tárgybeli tévedést is tartalmazó mondatát, miszerint:

Gyurcsány mégegyszer nem lehet miniszterelnök, mert már volt egyszer nyolc évig! (valójában kevesebb mint öt évig volt az – a szerk.)

Ha a volt kormányfő nyüstölése nem lett volna elég, a pártjának is kijutott Németh sziporkáiból:

Tudják, kik azok a DK-sok? Az a táncművész a vezetőjük... – mondta pár Gyurcsányra jellemző gesztust imitálva.

Gyurcsány Ferenc démonizálása tulajdonképpen még az előadás izgalmasabb részéhez tartozott, a többi egy profin előadott rutinmutatvány volt. Németh szorgalmasan végigdarálta, hogy miért volt csődközeli állapotban az ország 2010-ben (ennek a listának több pontját korábbi cikkünkben semlegesítettük, az egyiket, a 7,5 százalékos gazdasági visszaesésre vonatkozót pedig maga Pokorni Zoltán helyesbítette, hiszen az még a válság mélypontján, 2009-ben is csak 6,3 százalék volt). De nemcsak csődközeli, hanem egyenesen háborús állapotokról is beszélt – utóbbit azzal támaszotta alá, hogy 2010-ben ugyanannyi vágómarha volt az országban, mint 1946-ban (meg egy kicsivel több vegetáriánus).

Németh sűrű komcsizás és elvtársazás közepette átkozta az ország eladósítását, majd dicsőítette a három százalék alatti államháztartási hiányt, mondván:

Ilyen soha a büdös életbe nem volt az elvtársak alatt.

A rezsibiztos a nemzetközi szervezetek elleni kötelező kirohanást is letudta, először a  brüsszeli bürokratákra tett megjegyzést, akik korábban „azt tehettek velünk, amit akartak”, az IMF-et és az OECD-t pedig „klassz szervezetnek” minősítette.

Több orosz hitel = kevesebb orosz függés

Németh maratoni beszéde egyre jobban elkalandozott, még a három csapást is megtapsoltatta a közönséggel. Mire végre elért a rezsicsökkentés témájához, már jócskán lankadt a figyelem, de azért ezzel a mondattal sikerült újra felkeltenie:

Ezzel csökken az oroszoktól való gázfüggőségünk

– mondta a paksi atomerőmű orosz hitelből való bővítéséről, majd azt bizonygatta, hogy jócskán a piaci áron alul kapjuk a hitelt, meg hogy ezzel villamosenergia-exportőrré válhatunk. Arra nem tért ki, hogy a függőség enyhítésének van-e jobb módja egy 30 éves hitelszerződés aláírásánál.

Németh beszédéből az is kiderült, hogy a jogállami intézményeket valamiféle fárasztó akadályoknak tartja, amik állandóan a kormány harcának útjában állnak, de ők nem hagyják magukat. Ezt elmondta a három csapás, de az elszámoltatás kapcsán is:

A független igazságszolgáltatásnak kicsit össze kéne szednie magát az elszámoltatás ügyében

– mondta, már-már Rogán Antal-i magasságokban sértve meg a hatalmi ágak önállóságát.

A rezsibiztos búcsúzóul még a feltétel nélküli alapjövedelem ötletét is helyretette, szerinte ez azt jelentené, hogy „aki levegőt vesz, az rögtön kap egy kis pénzt”. Ezután viszont a félálomban lévő közönség megkönnyebbülésére már kérdésekre sem maradt idő, csak arra, hogy Papcsák megköszönje, és megkérjen mindenkit, hogy menjen el szavazni áprilisban. Mert ugye mégiscsak erről szól ez az egész bohóckodás.