Gyurcsány: A kétharmad megkerülhető

A Margit körúti bérház gangja egy jégveremre emlékeztetett, a csalóka márciusi napsütést nulla fok közeli hőmérséklet váltotta fel. Valahonnan a semmiből egy izzó lógott bele az udvar sötétjébe, megvilágítva a folyosóról felszálló párát és cigifüstöt. Amikor odaértem, észrevettem, hogy a gangon ácsingózók nem füstért vagy levegőért jöttek ki a Budai Liberális Klub – amúgy táncteremnek használt – szobáiból, hanem egyszerűen kiszorultak. Velem együtt be sem engedték őket, így azután az ablakokba könyökölve néztük, ahogy az előtér kivetítőjén mutatják a belső szobában beszélgető Gyurcsány Ferencet és Kuncze Gábort.

A nézőket nyilván nagy lelkesedés fűthette, mert becslésem szerint 25-ből vagy húszan kint is végigállták a kétórás rendezvényt, volt, aki ablakhoz sem jutott, és csak a korlátnak támaszkodva hallgatta a visszhangot.

Lázasan majdnem kijött a „Jól alszik, Viktor?”

Ahhoz képest, hogy a baloldali összefogást ciánozó Kuncze maga is a DK képviselőjelöltjeként szerepelt, megtartotta a Klubrádióban bejáratott, kevéssé inspiráló műsorvezetői stílusát. Zsörtölődött egy kicsit a Fidesz gazságain, néha közbeszúrt egy-egy Gyurcsányt piszkáló megjegyzést, amivel a rendszerváltás Nagy Generációjából verbuválódott közönség kihallhatta akár a liberális különvéleményt is. Utána Gyurcsány belejött, és Kuncze csak akkor jutott szóhoz, amikor a másik köhögött. Ilyenkor mintegy tagolásként bedobott egy-egy Klubrádió-kabaréra – most mindenki vegyen egy mély levegőt, és gondoljon bele, hogy ő, a volt belügyminiszter állandó kabaréfellépő! – kidolgozott poént is. Olyat, hogy:

Én már azzal is megelégednék, ha az oroszok postán adnák fel az atomerőművet, és nem személyesen akarnák elhozni.

De a hangsúly nem a különvéleményen, hanem a baloldali összetartáson volt. Ezt pedig a 38 fokos lázával a szokásosnál is jobban pörgő Gyurcsány nagyon jól hozta: ahogy azt legjobb szeánszain megszokhattuk, egyszerre merengett és átkozódott, fogadkozott és gúnyolódott. Ez utóbbit a szokásosnál is gyakrabban és önironikusabban:

A szakácskönyv jobban megy, mint a politikai könyvek, rosseb tudja, lehet, hogy szakácsnak jobbnak tartanak, mint politikusnak.

Azt is lazán elmondta, hogy a DK csak adósságot termel, emiatt

győzködöm az embereket, hogy vegyék a könyveket, meg az ocsmány karkötőket.

Talán a láz tette, talán a rezsimváltó lendület, de rengeteg volt a hiba és az elszólás, igaz, ez is csak azt sugallta, mennyire rettentő spontán és őszinte volt itt minden. Olyan Hacsek–Sajó-szituációk keletkeztek, mint amikor a két politikus felelevenítette a Győzedelmes Időket, azaz a 2006-os miniszterelnök-jelölti vitát:

Gyurcsány: Orbán üveges szemekkel a kamerába meredt, mintha be volna gyógyszerezve, és azt mondta: Kérem, higgyenek a tapasztalataiknak. Ekkor azt gondoltam magamban: Jó nagy hülye vagy, Viktor! Hiszen soha olyan jól nem ment, mint akkor.

Kuncze: Sokba is került nekünk ez a jólét!

*sastaps*

A kötetlenség illúziója a helyszínen makulátlanul megvolt, de köztem és az elmondottak között nem csak a lakásablak állt, hanem a lejegyzés és összefoglalás feladata is. És ahogy írtam, már kirajzolódott egy átgondolt, precíz, átfogó prédikáció, ami egyszerre adagolta a magyarázatot, a feloldozást és a hitet a szimpatizánsoknak.

Ferenc Jóska a vérünkben

Gyurcsány sok helyen elszórt fejtegetéseiben óriási történelmi ívekben vázolta fel a magyar politika Lényegét, melyek legalább annyira szórakoztatók voltak, mint Orbán merengései a Nyugat Alkonyáról:

A magyarok ereiben három nagy önkényúr lakozik: Ferenc Jóska, Horthy és Kádár. Orbán az ő nyomukba lépne.

Az atyáskodó elnyomáshoz hozzászokott magyarok többsége Gyurcsány szerint simán visszamenne Kádár köpönyege alá, hiszen már a nyolcvanas években sem a szabadság, hanem a Mariahilferstrasse bejövetelét várták.

A magyarok egy isteni nép, de nem tapasztalta, hogy a demokrácia együtt jár a jóléttel. Ha valaki a szabadságot kéri a jólétért cserébe, sokan készek ezt adni. Ha ezt nem értjük meg, megyünk a lefolyóba, Uff.

A rossz történelmi trend a szabadság és a jólét szintézise révén megváltoztatható. Ezért  Gyurcsány víziójában a mostani választás nem egyszerűen két politikai tömörülés versengése, hanem – emeli a tétet! – két eltérő értékrend összecsapása is: az egyik oldalon áll a hiten és engedelmességen alapuló világnézet, a másik oldalon pedig a „diszkusszió”, a racionalitás világa. Ezért is más ez a kampány, mint amilyet Európa legnagyobb részén látni lehet, ezért sincs nagyon lehetőség „normális” szakpolitikai vitákra:

A választás nem politikai kérdés, hanem kulturális kérdés.

Alamuszi nyuszi ez a Simon Gabi

Az eszkatologikus vízió, a Jó és Rossz harca mellett azért egy prédikációban van helye a bűnösség megvallásának, majd a megvallás útján való feloldozásnak is. Különösen a baloldalon, ahol a Simon- és Zuschlag-ügyek miatt nyilván keletkezett némi zavar az erkölcsi rendben. De ha van is ilyen, ezt Gyurcsány szépen helyretette: 

A jobboldal zuschlagozhat, simonozhat, történelmi értelemben azonban ennél erkölcstelenebb hatalom nem volt az országban, itt az ideje, hogy az erkölcsi pokolra küldjük!

Becsületére legyen mondva, Mesterházyval ellentétben nem próbálta lepattintani magáról a Simon-kérdést, sőt, megmondta a magáét – igaz, Simon neve egy mondatban sem hangozhatott el Orbán említése nélkül.

Ha a fele igaz annak, amit mondanak, akkor az egy gazember. Orbán Viktorhoz képest piti zsebes, de ettől még menjen a csudába. Azt hittem róla, csak egy alamuszi nyuszi, de ez a nyuszi nagyot ugrott.

Ti álltok a jó oldalon!

Minden prédikáció végső célja a hit elmélyítése, nincs ez másként a politikában sem. A baloldal ebben is ínséget szenved, hiszen jelenleg annak is örülhet, ha megússza az újabb Fidesz-kétharmadot. 

Gyurcsányon aztán nem múlt az önbizalomfröccs. Először is kétségbe vonta a közvélemény-kutatások megbízhatóságát, azt, hogy a „félelem légkörében” az emberek valóban elárulják „egy ismeretlen fiatalembernek” a pártreferenciájukat:

Nem hazudik a Szonda és a Medián, csak 1000 valóban válaszolóhoz 5-6000 embert kell megkérdezni.

De azért nem akart panaszkodni, el is fojtotta a választási és médiahelyzet miatt állandóan lamentáló Kunczét. Gyurcsány leszögezte: lehet, hogy "széjjelvakerálják a választást", de ha ez a helyzet, akkor ebben kell nyerni.

Nem kell foglalkozni a közvélemény-kutatással, nem kell panaszkodni, csinálni kell.

Gyurcsány biztosra vette, hogy a kampányban jön még "a gyerekmolesztálásig bezárólag minden vád", de a támadásokat "a baloldalnak méltósággal kell viselnie". És áprilisig végig emlékezniük kell arra, hogy

Maguk állnak a jó oldalon! Ehhez képest Zuschlag, Simon, semmik. Semmik. Ezeket ki kell rugdalni, azokat meg kisöpörjük. Uff.

Van egy titkos forgatókönyv

Gyurcsány Ferenc produkciója végén tett néhány józan és érdekes kijelentést arról, mi is történne, ha netalán győzne a Kormányváltás. Azt mondta, ő tudja, hogy a kormányzás „nem lesz fáklyásmenet”, sőt, a kétharmados törvények és a politikai kinevezettek miatt

az elmúlt 24 év legkevesebb hatalmával rendelkező kormánya lesz a miénk.

Várakozásai szerint már maga a hatalomátadás sem lesz egyszerű, mivel „Orbán nem demokrata”; és úgy érzi, hogy csak neki, csak a jobboldalnak van morális felhatalmazása a vezetésre. Ezért – hangzott fel a Debreczeni-könyvekből ismerős figyelmeztetés – a „demokratikus erőknek” nem szabad naivnak lennie.

Naivak voltunk 2002-ban, amikor lezárták az Erzsébet-hidat, és naivak voltunk 2006-ban, amikor ránk gyújtották a fél várost.

„Attila nem naiv” – tette hozzá a 2006-os zavargások sajátos interpretációjához, majd lefutott néhány kötelező dicséretkört Mesterházy körül. Az igazán érdekes a NER intézményeinek lebontására belengetett ígéret volt. Gyurcsány titokzatoskodva azt mondta, a kétharmados törvények „egy része eleve megkerülhető”, majd még titokzatosabb módra utalt egy tervre, de csak utalt, mert

nem tudok elmondani önöknek mindent, amit erről gondolok.

Azt viszont egyértelművé tette, hogy a politikai kinevezetteket jogszerűen, de "a legbrutálisabb politikai nyomással" fogják szembesíteni azzal, hogy "nem a hazát, hanem pártérdekeket" szolgáltak. 

Gyurcsány szerint gazdaságilag sem lesz túl nagy mozgástere egy esetleges új kormánynak. A költségvetést négy hónap alatt kimerítette a kormány, a rezsicsökkentésre és szektoriális adókra alapozott gazdaságpolitika pedig szerinte amúgy is a végét járja:

Gázolaj után legfeljebb a dauervíz árát csökkenthetik, és jöhet a füstadó meg a vakablak-adó. Nincs tovább. Bárki jön, a mézesbödön alján semmit nem fog találni. 

Ezért a legfontosabb változás inkább a politikai hangulatban lesz majd: visszatér a „normalitás levegője”, a kiszámíthatóság, és ennek révén megállítják majd a befektetők és a tőke menekülését is. Gyurcsány kerülte az eget rengető ígéretekkel való dobálózást, de mondott pár dolgot, melyet mindenképpen megvalósíthatónak lát. Ilyen az az „oktatás szabadságának” visszaadása, egy második, 30 százalék alatti adókulcs bevezetése, valamint a „bérskála óvatos felnyomása”.

Azt is elismerte, hogy „vannak olyan történetek, melyeket nem kell visszacsinálni”, ilyenek például a kistérségeket felváltó járási rendszer, vagy – vidéken legalábbis – az iskolák körzetesítése.

A végszó azonban nem lehetett a kisigényű kormányzás, így a beszélgetés végső energiafröccsében Gyurcsány a rá jellemző drámai hatásszünetek kíséretében hitet tett amellett, hogy 

fogunk tudni jól kormányozni Gordonnal és Attilával

A kormányzáshoz azonban győzelem kell, a győzelemhez pedig az, hogy a baloldaliak merjék hinni: „a jó ügyet szolgálják”. De hogy a pátosz ne legyen nyomasztó, Kuncze ellőtte az utolsó humorpetárdáját:

és ne felejtsék el rádumálni a jobboldali szomszédot, hogy hagyjon otthon még egy embert!