A magyar–norvég háború története

Norvégia miért támogat magyar civileket? 

Norvégia, Izland és Lichtenstein nem tagja az Európai Uniónak. Az Európai Gazdasági Térség tagjaiként azonban élvezik a közös európai piac előnyeit, azaz ők is profitálnak az áruk, a tőke és a munkaerő szabad áramlásából. Mivel ezek az országok nem adnak pénzt az EU közös kasszájába, más módon járulnak hozzá az EU működéséhez. Az EGT Alapon és a csak Norvégia által finanszírozott Norvég Alapon keresztül különböző támogatásokat folyósítanak a 12 újonnan csatlakozott országnak, illetve Görögországnak, Portugáliának és Spanyolországnak. Ezt nemcsak civilek kapják, hanem magyar kórházak, közintézmények és önkormányzatok is. A pénzt nem a két szép szemünkért adják: sok projektnél előírás, hogy a támogatottak kooperáljanak a norvég, izlandi vagy lichtensteini szervezetekkel és cégekkel.

Mennyi pénzről van szó?

2008–2010 között összesen 33 milliárd forint érkezett Magyarországra, a 2011-es megállapodás alapján pedig 40 milliárdnak kellene. Ebből a pénzből 2016-ig valósítanak meg projekteket.

Mire adnak pénzt?

A norvégok pénzéből újították fel már a siklósi várat, a Nádasdy-kastélyt vagy a pápai Esterházy-kastélyt. Ebből a pénzből digitalizálták az MTI fotóarchívumát, felújították a Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnáziumot, olcsóbb és modernebb lett a fűtése több kórháznak, zajvédő falat építettek az 3-as út budapesti szakaszára, de finanszíroztak országos szexuális felvilágosító programot, és innen kaphattak ösztöndíjat fiatal magyar kutatók, sőt a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. Ügyviteli rendszerének fejlesztését is a norvégok finanszírozták.

Mi köze volt ehhez a civileknek?

A 40 milliárd forinton belül 4 milliárdot kaptak magyar civil szervezetek a Norvég Civil Alaptól. Norvégia olyan programokat támogat, amelyek az emberi jogok és a demokrácia érvényesülését, a női esélyegyenlőséget, a közösségfejlesztést, az ifjúsági és gyermekügyeket, a környezetvédelmet és fenntartható fejlődést, a kiszolgáltatott társadalmi csoportokat, köztük a romákat segítették. Támogatták például a Tegyünk Együtt Alsónánáért! programot, a Roma Rendészeti Klubot, a tudatos vásárlók kedvezménykártyáját, a csömöri Én veteményeskertem programot, az iskolai kutyás terápiát, a szociális cirkuszt vagy a szárnyas malac évét.

Ki döntötte el, hogy ezeket a pénzeket ki kapja meg?

Az EGT Alap és a Norvég Alap összesen 12 különálló programot jelent. Ezek közül kilencnél a magyar állam felügyeli a források szétosztását, három esetében pedig független civil szervezetek.

Mi okozott konfliktust Norvégiával?

A magyar kormány január elsején egyoldalúan megváltoztatta a pénzek szétosztásának módját. Ezt a feladatot ugyanis a Széchenyi Programiroda Nonprofit Kft.-re bízta. Ez a társaság a Lázár János által akkor még államtitkárként vezetett Miniszterelnökség irányítása alá tartozott, de attól szervezetileg független volt. A nonprofit cég feladata lett az uniós pályázatok bonyolítása is. A norvég állam ezt a szerződés egyoldalú megszegésének minősítette. Úgy látták, hogy a pályázatokat felügyelő szervezetet a központi államigazgatáson kívülre helyezték, és a pénzek szétosztása így nem lesz átlátható. A norvég állam ezért május 9-én felfüggesztette a magyar állam által felügyelt programokra szánt pénz folyósítását. Több mint 30 milliárd forintról van szó.

Miért írt Lázár János levelet a norvég külügyminiszternek?

Ez még a pénzek folyósításának felfüggesztése előtt történt. Norvégia szerint a támogatások felfüggesztésének ehhez a levélhez nincs köze, de azért azt feltételezhetjük, hogy ezek a dolgok összefüggnek. A norvégok csak az állam által felügyelt programokra szánt pénzek folyósítását függesztették fel, a civil programokra továbbra is küldik a pénzt. Lázár János az áprilisi választások után három nappal azt írta a norvég külügyminiszternek, hogy a civil pénzeket Magyarországon egy olyan szervezet osztja ki, ami több szálon is kötődik az LMP-hez. Lázár szerint a norvégok ezzel beavatkoznak a magyar belpolitikába. A magyar kormány később azt kérte: a civil pénzek kifizetését is függesszék fel, amíg az ügyet kivizsgálják.

Ki osztja a civil pénzeket?

A norvég kormány azt szerette volna, ha a civil szervezeteknek szánt támogatásokat egy civil szervezet bírálja és ítéli meg. Olyat kerestek, amelyik független a kormánytól és ismeri a civil világot. Szerintük a sok kis összegű pályázatot kevésbé bürokratikusan tudja befogadni és elbírálni egy ilyen szervezet, mint valamelyik állami intézmény. Kiírtak ezért erre egy pályázatot. A nyolc pályázó közül az Ökotárs Alapítvány és a vele konzorciumba tömörülő Autonómia Alapítvány, a Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány (DemNet) és a Kárpátok Alapítvány-Magyarország kapta meg a jogot, hogy a civil szervezeteknek megítélje a norvégok pénzét. Csepreghy Nándor, a Miniszterelnökség helyettes államtitkára ezeket az alapítványokat egyszerűen „párthoz kötődő, szélhámos gittegyleteknek" minősítette. 

Kik az LMP-sek az Ökotársban?

Ez a támadás elég gyenge lábakon állt. Emlegették Schiffer Andrást, aki 2007-ben kapcsolódott az Ökotárshoz, de akkor még nem is létezett az LMP. Volt olyan pályázati bíráló, aki négy évvel ezelőtt a párt listáján szerepelt, egy másik polgármesterjelölt volt, a harmadik ajánlószelvényt gyűjtött. Bíráló volt Kaufer Virág, az LMP korábbi parlamenti képviselője is. Az Ökotárs Alapítvány szerint soha, semmilyen formában nem támogatták sem az LMP-t, sem más pártot, és nem is kaptak soha ilyen pénzeket. A politikailag érintett tagok pedig mind lemondtak politikai megbízatásukról, és kiléptek a pártból is. Ráadásul épp az Index derítette ki, hogy a pályázati értékeléseket végző 50-60 fős gárdában ugyanilyen alapon egykori fideszes kötődésű emberek is dolgoztak. A kormány szerint a bírálók között voltak olyanok is, akik olyan civil a szervezeteknél dolgoznak vagy dolgoztak korábban, amelyek támogatást kaptak, ami összeférhetetlen, de az Ökotárs szerint mindenki csak olyan projektet bírálhatott el, amelyikben nem volt érintett.

Milyen, a kormánynak nem tetsző civil szervezetek kaptak támogatást a norvégoktól?

Az összesen 133 támogatott projekt közül mindössze 13 olyat találtak, amit a Heti Válasz a korábban a Soros Alapítványhoz kötődő szervezetként bélyegzett meg. Ezek között van a Társaság a Szabadságjogokért, a korrupcióellenes K-Monitor és a Transparency International, a Liberális Fiatalok Egyesülete, a Roma Sajtóközpont, a Krétakör Alapítvány, a Labrisz Leszbikus Egyesület, a családon belüli erőszak ellen küzdő Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen (NANE) vagy az oknyomozó újságírással foglalkozó Átlátszó.hu-t támogató Asimov Alapítvány.

Ezek ellenzéki szervezetek?

Nem. Ezek a civil szervezetek képviselik Magyarországon a pályázatokban megjelölt célt, azaz az emberi jogok képviseletét, a demokrácia, az átláthatóság kiterjesztését, a kisebbségek védelmét vagy a női egyenjogúság kérdését. Van köztük olyan szervezet, amelyik élesen bírálta a kormány jogkorlátozó lépéseit, támogatta a kormány ellen tüntető hallgatói mozgalmat vagy éppen a néhány nappal ezelőtti sajtószabadság melletti tüntetést. A kormány minden olyan szervezetet politikai szervezetnek tekint, amelyik fellép ellene vagy szót emel az intézkedései ellen. A demokratikus társadalmakban azonban természetes és szükségszerű a civil társadalmi aktivitás és részvétel, a civil jog- és érdekérvényesítő tevékenység.

Miért indult ellenőrzés a pályázati támogatásokat megítélő alapítványok ellen? 

Egyértelmű, hogy politikailag irányított vizsgálatokról van szó. A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) azt vizsgálja, hogy tényleg minden magyar állampolgár egyenlő eséllyel fér-e hozzá a pénzekhez, vagy egy bizonyos politikai csoporttal kivételeznek a pénz szétosztói. A kormány azt állította: az Ökotárs arra hivatkozva nem akarta támogatni például a katonasírok felújítását és egyházi karitatív szervezeteket, mert az alapítvány szerint ezekre a kormányhoz közel álló célokra ezek a szervezetek úgyis kaphatnak pénzt a kormánytól.

Van joga vizsgálni a Kehinek a norvég állam által adott támogatások elosztását?

A Kehi a közpénzek felhasználását vizsgálhatja. Az biztos, hogy ezek nem magánadományok, de az is, hogy nem a magyar állam pénzéről van. Ezek a támogatások ugyanis nem folynak át a költségvetésen. A nyertes pályázók közvetlenül Brüsszelből kapják meg a pénzt, a támogatásokat ugyanakkor közcélokra használják fel. A magyar kormány szerint az alapból befolyó pénzek jogosultja minden magyar állampolgár, tehát közérdek megvizsgálni ezek felhasználását.

Magyarországon más civil támogatásokat átláthatóan és politikától mentesen ítélnek meg? 

A 2012-ben létrehozott Nemzeti Együttműködési Alap (NEA) abban az évben 3,1 milliárd támogatást osztott ki. A NEA tanácsának elnöke Csizmadia László, aki a Civil Összefogás Fórumon (CÖF) és a Civil Összefogás Közhasznú Alapítványon (CÖKA) keresztül a kormány melletti békemenetek egyik szervezője. Épp az Átlátszó.hu írt arról, hogy a NEA által kiosztott támogatásokból kapott 4,4 millió forintot a Simonka György fideszes országgyűlési képviselő által vezetett Magyar Dinnye Szövetség, 4 millió forintot pedig a később a vak komondoros sztorival országos ismertséget szerző, szintén fideszes Balogh József által vezetett Magyar Tanyákon Élők Egyesülete is. Ezeken a pályázatokon inkább a Nők a Magyar Nemzetért és a Magyar Asszonyok Érdekszövetsége volt a befutó, a NANE viszont csak az igényelt támogatás tizedét kapta meg.

Miről szól ez az egész?

A fentiek alapján nem nehéz összeállítani a képet. A most már önálló tárcaként funkcionáló Miniszterelnökség felügyelete alá akartak vonni minden uniós és egyéb támogatást. Norvégia ezt megakadályozta, mire a kormány támadást indított a Norvég Alap támogatási gyakorlata ellen. A háború jelenlegi állása szerint több mint 30 milliárd forintot egyelőre nem kap meg az ország.