Nem sok esélyt hagy Miskolc a szegényeknek

Milyen módszerekkel szabadulna Miskolc a nyomortelepeitől?

Ha mindig is nyomortanya volt, vagy nyomortanyává változik egy önkormányzati tulajdonú lakás,  akkor a városnak alapvetően két lehetősége van megszabadulni tőle.

1. Kilakoltatja az ott élő embereket. Pontosabban bírósági úton eléri, hogy a végrehajtó lakoltassa ki őket. Ehhez az kell, hogy ők jogtalanul lakjanak benne. Ha tehát van érvényes bérleti szerződésük, akkor azt az önkormányzatnak valamilyen indokkal fel kell mondania, hogy önkényes lakáshasználókká tegye őket, és el tudja indítani a kilakoltatási procedúrát.
2. Megegyezik a lakókkal, hogy önként költözzenek ki. A megegyezésnek is két útja van: cserelakást biztosít a bérlőknek, vagy úgynevezett térítési díjat fizetni nekik azért cserébe, hogy kiköltözzenek.

Miskolc az utóbbi időben mind a két módszerrel próbálkozik, a város lépéseit felháborodás és botrányok kísérik. A város vezetése pedig eközben arra a 35 ezer aláírásra hivatkozik, amelyet a Fidesz helyi szervezete gyűjtött össze a nyáron Miskolcon. A polgármester, Kriza Ákos szerint a rendszerváltás óta nem volt olyan polgármesteri program, amely ekkora támogatottsággal bírt volna, mint a miskolci nyomortelepek felszámolása.

Mi a gond azzal, hogy emberek pénzt kapnak a nyomortanya elhagyásáért?

Miskolcon tavasszal abból lett botrány, hogy nem pusztán a nyomortanyák elhagyását ösztönözték a térítési díjak (vagyis a kiköltözésért cserébe járó pénz) emelésével, hanem a május 8-i testületi ülésen egy új szabályt is megszavaztak, miszerint magát Miskolc városát is el kell hagyni, csak akkor jár a pénz.

Fotó: Bődey János

A szabály most úgy szól, hogy „az alacsony komfortfokozatú lakások esetében pénzbeli térítés csak akkor fizethető, ha a bérlő a város közigazgatási határán kívül vásárol lakóingatlant és arra 5 éves időtartamra elidegenítési és terhelési tilalom kerül bejegyzésre az önkormányzat által.”

A rendszer tehát most azt a célt szolgálja, hogy a szegények tűnjenek el Miskolcról, és legalább öt évig biztosan vissza se jöjjenek.

Most akkor mindenki kap 2 millió forintot, akit kitesznek otthonról?

Nem. Először is egyáltalán nem mindenki kap pénzt. Másodszor: aki kap, az sem feltétlenül ennyit. Térítési díjat kiköltözéskor akkor ad az önkormányzat, ha volt érvényes bérleti szerződés, és azt közös megegyezéssel szüntetik meg, vagyis a bérlő önként beleegyezik a távozásba. Az úgynevezett jogcím nélküli lakáshasználókat mindenfajta egyezkedés, segítség nélkül utcára tehetik.

A miskolci politikusok nyilatkozataiban a kétmillió forint szokott elhangzani, de az összeg nagysága valójában aszerint változik, hogy Miskolcon belül hol (melyik övezetben) van a lakás, hány szobája van, és milyen a komfortfokozata. A bérlakásokról szóló rendelet mellékletében van erre egy táblázat. Egyszobás lakásért például a legjobb övezetben lévő, legkomfortosabb lakás esetében is maximum 1,7 millió forintot adnak kiköltözési pénzként.

Fotó: Bődey János

A rendelet egyébként elvileg lehetőséget ad arra, hogy egyedi esetekben a kétmilliós plafon fölé menjen az önkormányzat. Úgy fogalmaz, hogy a bérbeadó „más önkormányzati érdekből a rendeletben megállapítottnál magasabb összegű pénzbeli térítés fizetésében is jogosult a bérlővel megállapodást kötni”. Fontos, hogy ha a lakó nem bérelte legalább öt évig a lakást, akkor viszont egyáltalán nem jogosult pénzre.

Az egyelőre nem világos, a gyakorlatban hogyan működne a dolog. A pénzt Miskolc azután fizeti ki (15 napon belül), hogy a lakást "tiszta, üres, rendeltetésszerű használatra alkalmas" állapotban visszaadják a lakók. Kérdés, hova tudnak ők menni lakni addig, amíg a Miskolctól kapott pénzből új otthont tudnak vásárolni Miskolcon kívül.

Honnan lesz erre pénze az önkormányzatnak?

A május 8-án megszavazott előterjesztés előkészítésének felelőse Székely Domokos, a MIK Miskolci Ingatlangazdálkodó Zrt. vezérigazgatója volt, az előterjesztésen Kriza Ákos polgármester aláírása volt. A dokumentum szerint ugyan számolnak a kiadások megnövekedésével, de a várható gazdasági hatások alcím alatt azt is írják, hogy szerintük a telepek megszüntetése után nem kell költeni többet a karbantartásukra, a város értékes területekhez jut, a szomszédos ingatlanok értéke is nő, valamint

a telepfelszámolásokkal a szociális jellegű kiadások mértéke is csökken.

Vagyis várható nyereségként könyvelték el, hogy ha a szegények elmennek Miskolcról, kevesebb segélyt kell majd fizessen az önkormányzat. Ugyanitt olyan hatásokkal is kecsegtették a képviselőket, hogy "a szanálásra kerülő területeken nagy mértékben csökken a hulladékterhelés", illetve várható egészségügyi következményként "megszűnnek a hulladéklerakással kialakuló fertőzésgócok".

Míg mások szegényellenesség, szociális érzéketlenség miatt kérték számon a döntés után a városvezetést, a helyi Jobbik pont amiatt kritizálta Krizáékat, hogy minek adnak pénzt a nyomortanyák lakóinak, amikor egyszerűbben is kirakhatnák őket. A helyi jobbikos képviselő már a május 8-i ülésen inkább a másik módszert, a kilakoltatást forszírozta. A jegyzőkönyv szerint arról beszélt: a megoldás a bérleti szerződések azonnali felmondása lenne, a nem rendeltetésszerű használat indokával.

Mikor mondhatja azt az önkormányzat, hogy a lakók megszegték a szerződést?

Az augusztusi első kilakoltatások után Kiss János, a Fidesz-KDNP miskolci frakcióvezetője azt mondta, hogy a kilakoltatatás a két család esetében jogerős bírósági végrehajtással történt, mivel megszegték a bérleti a szerződést. A helyszínen beszéltünk az egyik kilakoltatott családdal, ők azt mondták: volt tartozásuk, de már rendezték.

Kiss János

Fotó: Bődey János

Csakhogy egyébként a bérleti szerződést egy csomó más dologgal is meg lehet szegni, erről gondoskodik az önkormányzat rendelete. Hosszan sorolja a bérlő kötelezettségeit, és benne van, hogy a kötelezettségek "akár egyetlen alkalommal történő elmulasztása olyan súlyos szerződésszegő magatartásnak minősül, mely a szerződés felmondását vonja maga után”.

A kötelezettségek között van olyan, ami eléggé szabadon értelmezhető gumiszabály (az együttélés szabályainak betartása), és van, ami nyilvánvalóan pénzkérdés ("a lakás burkolatainak, ajtóinak, ablakainak és berendezéseinek karbantartása, felújítása, pótlása, cseréje"). Ez utóbbi szabály egyébként összhangban van a lakástörvénnyel, amely azt mondja, hogy a felújítási munkák elvégzése a szociális helyzet alapján bérbe adott lakás esetén a bérlőt terheli, csak a szerződés megkötésekor a lakbért ezt figyelembe véve kell megállapítani. Azt mindenesetre nem nehéz elképzelni, hogy egy nyomorban élő család nem tudja kicserélni mondjuk a tönkrement burkolatot.

Még könnyebb lehet valakit megfogni az együttélés szabályaival. Ezeknek a listáját (a közösségi együttélésről szóló helyi rendeletet) az önkormányzat tetszése szerint bővítgetheti. Már most is van egy csomó olyan szabály, amelyeknek ha a megszegéséért ki lehet tenni az embert a lakásából, akkor kis túlzással bármelyik társasház felét rögtön ki lehetne üríteni. Ilyen szabályszegés a miskolci rendelet szerint, ha valaki „tevékenységével másoknak zavaró módon zajt, bűzt, füstöt, port, vagy egyéb más zavaró hatást okoz”; vagy például ha „szőnyeget, matracot, takarítási eszközt, vagy más hasonló funkcióval rendelkező tárgyat erkélyen, loggián, ablakon, lépcsőházak függőfolyosóján, korlátjain porol, leseper, kiráz”.

Jó, aki szegény, de nem csinál semmi rosszat, azt nyilván békén hagyják Miskolcon is. Vagy nem?

Az alpolgármester, Zsiga Marcell a nyomortelepek felszámolásával foglalkozó ülésen a jegyzőkönyv szerint arról beszélt, hogy itt nem a szegényekről van szó, hanem azokról, "akik a békés polgárok életét folyamatosan zavarják, akikkel nem lehet együtt élni, akik tönkreteszik a várost, és folyamatosan vétenek a közösségi együttélés szabályai ellen".

Csakhogy Miskolcon a két dolgot mostanra eléggé összemosták, rendeletileg. Vannak olyan miskolci szabályok, amelyek gyakorlatilag magát a szegénységet büntetik. Az Alkotmánybíróság aggályait kikerülve tavaly egy törvényváltozás lehetőséget adott az összes helyi önkormányzatnak arra, hogy rendeletben határozza meg „a közösségi együttélés alapvető szabályait, valamint ezek elmulasztásának jogkövetkezményeit”. Lényegében az önkormányzatok azóta szabadon megtilthatnak és bírsággal fenyegethetnek mindenféle, egyébként még szabálysértésnek sem minősülő dolgot a 14 év felettiek hintázásától kezdve a macskaetetésig.

Sorra születtek a „közösségi együttélés alapvető szabályairól” szóló önkormányzati rendeletek szerte az országban. Miskolc sem maradt le. Az itteni tilalmak némelyike pedig a szegényeket állandó bírságolás célpontjává teszi.

A miskolci rendelet 200 ezer forintig terjedő közigazgatási bírsággal fenyegeti azt, aki

• beköltözik egy nyomorúságos viskóba:  „A közösségi együttélés alapvető szabályaiba ütköző magatartást követ el és természetes személy esetében kettőszázezer forintig terjedő közigazgatási bírsággal sújtható az, aki az ingatlan tulajdonosa, bérlője, az ingatlan felett más jogcímen rendelkezni jogosult hozzájárulása nélkül életvitelszerű tartózkodás céljából lép, arra nem alkalmas ingatlan birtokába”
• megengedi másoknak, hogy beköltözzenek a nyomorúságos viskójába: „A közösségi együttélés alapvető szabályaiba ütköző magatartást követ el és természetes személy esetében kettőszázezer forintig (…)  terjedő közigazgatási bírsággal sújtható az ingatlan tulajdonosa, bérlője, az ingatlan felett más jogcímen rendelkezni jogosult, ha életvitelszerű lakhatásra nem alkalmas ingatlanban biztosít lakhatási lehetőséget más természetes személy számára.”

De ez a szabály biztos csak a tényleg borzasztó állapotú nyomortanyákra vonatkozik. Ugye?

Nem. A rendelet szerint nemcsak az a lakás minősül életvitelszerű lakhatásra alkalmatlannak, amelynek például nincs ablaka, legalább 12 centi vastag fala, vagy nem fűthető. Hanem az is, amelyik egyszerűen csak túl kicsi, azaz méretéhez képest túl sokan élnek benne. A szabály úgy szól, hogy az ingatlanban lakó emberekre fejenként legalább hat négyzetméter kell jusson. Tehát ez alapján ha például egy öttagú család egy 30 négyzetméternél kisebb lakásba szorul, vagy egy ilyenben lakó négytagú családnak kisbabája születik, akkor máris a tilosban járnak.

A minimális lakásméretre vonatkozó előírás távolról sem csak papíron létezik. Arazziák rendszeresek.  Két éve a diósgyőri Kuruc utcai paneleknél mi is megnéztük, hogy is megy egy ilyen razzia.

Fotó: Bődey János

Ha pedig épp nincs razzia, a miskolciak bármikor beárulhatják szomszédaikat, ellenségeiket vagy épp csak a nekik nem tetsző embereket a hatóságnál. A közösségi együttélés alapvető szabályaiba ütköző magatartás miatti eljárás a rendelet szerint „bármely szervezet vagy személy bejelentése alapján indítható”,  „a bejelentést szóban vagy írásban bárki megteheti”.

Csiszár Miklós jegyző korábban a képviselő-testületet arról tájékoztatta, hogy a közösségellenes magatartásokkal kapcsolatos helyi rendelet alapján 2013-ban 350 alkalommal indult eljárás.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!