Disneyland épült a Szabadság téren

Bizonyított tény, hogy Magyarország csak olyan dolgokkal lesz világhíres, amiket senki nem tervez, csak úgy kialakulnak. Hiába nyomjuk mondjuk a focit, vagy az illiberalizmust, óriás bukta mindkettő. Közben pedig a külföldiek tömegével esnek hasra a bulinegyed, vagy a Sziget előtt, pedig egyik sem megbízható állami tenderek végeredményeként jött létre.

Ebbe a kategóriába esik a Szabadság tér is, ahol világviszonylatban is kiemelkedő sűrűségben tobzódnak a szimbólumok. A tér a német megszállási emlékmű miatt került a magyarok látóterébe, pedig már e nélkül is turisták tömegeit vonzotta a hely emlékmű-koncentrációja.

A szobor jelentésével itt külön nem is foglalkozunk, mert nincs miért. Az emlékmű üzenetéről folytatott vita a legelejétől szócséplés, hiszen maga az alkotó írta le műleírásában, mit jelent az egész:

Két kultúra jelenik meg: az egyik, mely úgy gondolja, hogy erősebb fölétornyosul, rátelepszik és lecsap a másik szelídebb, lágyabb vonalú alakra, Magyarországot képviselő, megtestesítő Gábriel arkangyal figurájára [...] A romokká tört, szárnyait szegett kultúrára egy nagyobb hatalom telepszik rá, ez a Harmadik Birodalom, illetve az azt megjelenítő náci szimbólum, a birodalmi sas.

Szóval a magyarok ártatlanok ebben az egész mizériában, bocs, nem tehetünk a második világháborúról, népirtásról, az mind mások miatt van, fejtegeti a szimbólumok nyelvén Párkányi Raab Péter szobrász, ahogy ebből a dokumentumból el is olvasható.

Orbán Viktor magyarázata, miszerint az emlékmű nem is a felelősség áthárításáról szól, talán azt jelenti: a szobrot maga a miniszterelnök készítette, hiszen a szobrásznál is jobban tudja, mit jelent az alkotás valójában.

De ez a Szabadság tér elemzése szempontjából mindegy. A lényeg, hogy a tér dúskál a szimbólumokban, amelyek olyan könnyeden, és szertelenül követik egymást, mintha egy ideológiai Disneylandben járnánk.

Szoborasztrológia

A tér különleges hangulata nem csak a szimbólumok egyvelegének köszönhető. Legalább olyan fontos azok harmonikus elhelyezkedése. A téren összesen tíz jelentéssel bíró alkotás található, ám ezek ideológiai töltete olyan tökéletesen kioltja egymást, hogy a látogató anélkül távozhat, hogy megterhelné bármiféle gondolat, üzenet.

Szovjet Hősi Emlékmű: Ez az emlékműtípus minden olyan országban megtalálható, ahol nem szoborbontással válaszolnak meg történelmi kérdéseket. E sajátos helyeken, például Berlinben, vagy Bécsben, a múlt darabjaiként kezelik az emlékműveket, és a kényes ügyekről inkább párbeszédet folytatnak. A furcsa felfogás nálunk nem terjedt el, így az emlékművet 40 éven keresztül imádtuk, hogy aztán általános gyűlölet tárgyává váljon. Bontási kísérleteinek az orosz diplomácia aknamunkájának köszönhetően elhaltak, így születhetett az ötlet, hogy ideológiai ellensúlyként odarakják a szovjet birodalmat megroppantó Reagan szobrát. 

Német megszállási emlékmű: A tér déli pontján elhelyezkedő kompozíció a szovjet emlékmű ellenpontja. A kormány úgy gondolta kiegyensúlyozni a teret, hogy ha egyik oldalon elmozdíthatatlanul ott vannak a kommunisták, akkor a másik oldalra elhelyezik a nácikat. Az emlékmű sajátos elhelyezkedéséről a következő fejezetben lesz szó, itt most annyi az érdekes, hogy az építmény megtermékenyítette a tér ezen részét, élénk civil látványosságot hívva életre.

Ronald Reagan: Az amerikai republikánus elnök szobra a Budapesten népszerű, kellemkedő, emberközeli szobrok típusába tartozik. Ezt a műfajt le lehet írni bonyolultan, de minek, ha egyetlen dologgal meghatározhatjuk: az ilyen szobrok mellett fotózkodnak a turisták. Az, hogy családi képek apropójaként használják Columbót, a Csendőrt vagy Reagant, jelzi, hogy a műből sikerült kiküszöbölni minden zavaró, fajsúlyos elemet. Állhatna ott SpongyaBob is, a lényeg, hogy lehessen vele pózolni.

A szobor könnyedségét jelzi, hogy gyorstesztünk alapján egyetlen turistának sem jutott eszébe a kérdés: miért van Magyarországon Reagan? A republikánus elnök ebben a kedélyes megformálásban egyszerűen azért van, hogy elvonja a figyelmet a szovjet obeliszkről.

Áldozatok spontán emlékműve: A megszállási emlékmű kimódoltságát a tiltakozó áldozatok spontán emlékműve ellensúlyozza. Gábriel arkangyal némafilmesen túljátszott gesztusaira kövekből, a Dunába lőtt zsidókra emlékeztető cipőkből, virágokból, és a szélben lobogó röplapokból összeálló fésületlen emlékhely felel.

A Rogán-wellness nevű szökőkút tövébe a Krétakör egy nagyméretű tükörfóliával borított keretet is felállított, hogy rámutasson: önmagunkkal, saját múltunkkal kellene szembenézni ahelyett, hogy a valóságot átíró ikonokat imádnánk. A fóliát azóta valaki átszakította, de a demonstrálók nem javították ki, mint megtudtam, azért, mert a vandál gesztust is szimbólumnak tartják: ez lenne szembenézésre képtelenségünk jelképe.

A turisták pezsgő hangulatot találnak a tér ezen részén, mivel a spontán emlékmű részei élő emberek is: az Eleven emlékmű nevű megmozdulás beszélgetéseket szervez itt: délutánonként zene, emlékezetkultúra és demokratikus jogok szólnak a hangszórókból.

Horthy-mellszobor: A szovjet emlékmű nyilvánvalóan olyan jelentős mennyiségű ideológiai nehézvízzel lett megtöltve, hogy délen nem elég a német megszállási emlékmű, egy Horthy-szobor nélkül feje tetejére állna a tér. A pápa utazó üvegkalitkájára emlékeztető plexidobozban kiállított büszt Hegedűs Lóránt antiszemita református pap templomának előterében helyezték el, de úgy, hogy az valójában a köztér részeként funkcionál. A Szabadság téren tobzódó ideológiai fesztivált jellemzi, hogy látogatásunkkor az állampolgári emlékezés egyetlen jele egy, a talapzathoz helyezett palesztin zászló volt.

A szobor hivatalosságát oldja az a kettős kereszt, amelyet néhány lépésre állított fel az ötödik kerületi Jobbik. Az Obiban vásárolt fenyőgerendákból ácsolt alkotás furnérlemez talapzaton nyugszik. Semmi nem jelzi, hogy az ügyes barkácsmunkának mi volt az apropója, talán a telekről maradt anyagokat akarta felhasználni a takarékos szélsőjobbos.

Amerikai követség: Kelet felé egy masszív szimbólumgóc határolja a teret. Az amerikai követség épülete nem egyszerű adminisztratív épület. A tömb inkább erődítmény: kordon, tankcsapdák és őrbódék játszanak el a gondolattal, miszerint a szabadság országa egy megközelíthetetlen épületben rejtezik.

Tévészékház: A történelem szépen ellenpontozta az amerikaiak erődítményét, vele szemben ugyanis egy fontos szimbólumunk, a tévészékház kapott helyet. Az épületről senkinek nem egy jó híradó jut az eszébe, hanem a tévészékház ostroma, ahol megvadult tömegek dúlják fel a Túró Rudi-automatát (újabb hungarikum!). A bevehetetlen követségi épület, és az elfoglalt tévészékház mint szimbólumok szépen kioltják egymást, és megint csak helyreáll a tér harmóniája.

Harry Hill Bandholtz szobra: Az amerikai tábornok szobra elvileg a szabadságról szól, de szép jelkép úgy lesz belőle, hogy a peckes alak a tankcsapdák során belül áll, és azon sem lennénk meglepődve, ha szemei helyére kamerákat ültettek volna az ügyes CIA-s kollégák.

A szobor egyúttal a tér Történelmiszívatás-háromszögének egyik pontja: ahogy a Reagen-szobor arra emlékeztet, hogy a második világháború után a rossz oldalra sodródtunk és megszívtuk, úgy az 1919-ben Magyarországra helyezett Bandholtz alakja arra mutat rá, hogy mennyire rosszul választottunk oldalt az első világháborúban is. A háromszög harmadik pontját a tévészékház előtt felállított áldozati urna jelöli ki, amely a 48-as kivégzett hősökre emlékeztet.

Elvarázsolt kastély

A Szabadság térnek azonban nem csak az ideológiák és emlékművek tarkabarka kavalkádja kölcsönöz könnyed hangulatot. Ugyanilyen fontos, hogy itt semmi nem az, aminek látszik.

• A náci áldozatok emlékműve ellen éppen az áldozatok háborognak. Az emlékmű ráadásul megjelenésében sem viselkedik emlékműként: a szobrot közvetlen egy út szélére telepítették, így fizikailag sincs helye az emlékezésnek. Aki elgondolkozva megállna előtte, azt elüti egy autó. A Gábriel arkangyalos kompozíció súlyát jelzi, hogy egyedül a Rogán-wellness közepéről lehet megtekinteni. De ki tud komolyan elmerengeni a nácizmus áldozatain, ha közben vidám vízsugarak fickándoznak körülötte?
• A náci bűnök emlékműve egyébként egy garázsbejárat
• A felszabadítási emlékmű a szovjet diktatúráról vall.
• Az amerikai követség igazából erődítmény.
• A Szabadság tér centrumában ráadásul nem valami fontos szimbólum kapott helyet, hanem egy kávézó. Ami egyébként garázslejáró.

Emlékművek Disneylandje

Mégse kezdjen dohogni a Kedves Olvasó! Vegye észre, hogy a Szabadság tér az emlékművek Disneylandje, ahol minden könnyed, bohókás, és ebben a helyzetben ki róná fel, hogy nem is létezik Donald kacsa, vagy Pocahontas is máshogy nézett ki?

Nem a komor önértékelés az igazi magyar hagyomány, hanem éppen ellenkezőleg: az, hogy mindent megteszünk,  nehogy egy pillanatra is kellemetlen kérdésekkel szembesüljünk. Miért is kellene fajsúlyos emlékműveket építeni, amikor tehetségünk ahhoz van, hogy helyette rengeteg emlékművet emeljünk?

Terjesszük ki az emlékműállítás jogát minden magyar állampolgárra. A Szabadság tér lehetne az emlékművek Hyde parkja, ahova mindenki kihozhatja a saját, otthon barkácsolt szobrát, amivel szíriuszi gyökereinkre, Kun Bélára, Szálasira, kedvenc Marvel-szuperhősünkre, vagy öröklétre szenderült cicánkra emlékezhetünk. Kezdésnek gyorsan ide kellene szállítani Budáról a nagy nulla szobrát.