Rendhagyó évértékelő: harcba hívott Orbán

Több szempontból is rendhagyó évértékelő beszédet tartott péntek délután Orbán Viktor. A miniszterelnök az egyórás szónoklatában természetesen nem hagyta ki az ilyenkor szokásos elemeket: dicsérte a kormányzati vívmányokat (rezsicsökkentés, bankok elszámoltatása), felsorolt a kormánynak kedvező adatokat (alacsony az infláció, nő a gazdaság, többen dolgoznak, többen születnek, többen házasodnak), és persze határozottan megvédte gazdaság- és külpolitikáját.

Ám a mostani évértékelőben olyan elemek is előkerültek, amelyek első ránézésre rendkívül szokatlannak tűnhetnek egy öt éve óriási többséggel kormányzó, tavaly elsöprő győzelmeket arató kormányfőtől. Orbán Viktor ugyanis a kormánya fényezése mellett egyértelműen az ellenzék, méghozzá a baloldal elleni harcba szólította híveit, ráadásul kitért a Fideszen belüli feszültségekre és a veszprémi választási vereséggel is megpróbált szembenézni. 

Orbán annak ellenére tartott egy harcra hívó kampánybeszédet, hogy választásokat csak három év múlva tartanak. Több olyan elemet is találtunk, amelyeket régen hallhattunk Orbán-beszédekben.

1. Orbán fideszes vereséget boncolgat

Ritka, hogy egy miniszterelnök a kormányzati ciklusa elején hosszabban is foglalkozik egy időközi választás eredményével. A veszprémi fideszes bukás jelentőségét azonban jelzi, hogy Orbán percekig boncolgatta a pofon okait. „A híveink nem jelentéktelen része nem állt ki mellettünk” - mondta Orbán, aki szerint ebből két következtetés is levonható.

Egyrészt szerinte több egyeztetésre, megegyezésre, konzultációra is szükség lehet, másrészt viszont még keményebben kell harcolni. Orbán nem hagyott kétséget afelől, hogy a keményebb harcra szavaz. 

Talán nem harcolunk elég jól!

– jelentette ki, és választóit emlékeztette, hogy folyamatos támadások jönnek, állandó negatív kampány, senkinek nem lesz egy nyugodt perce se. Így járt pórul az Antall-kormány és a Fidesz is 2002-ben. Demokráciában szerinte nincs végső győzelem, csak a kommunisták beszéltek végső harcról. Így tehát

ne üljünk a babérjainkon, tápászkodjunk fel, ne finnyáskodjunk, hanem fogjuk meg a munka végét

– tüzelte a választóit Orbán. Ezt a harcra felszólítást még hangsúlyosabbá tette miniszterelnök a búcsújában. Ezúttal ugyanis erre változtatta meg szokásos elköszönését:

Jó reggelt Magyarország, jó reggelt magyarok!

2. Orbán fideszes belső vitán mereng

Meglepő fordulattal kezdődött a rendezvény. Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, mellesleg a szervező Polgári Magyarországért Alapítvány elnöke egy politológus szavaira reagált. G. Fodor Gábor, a Századvég stratégiai igazgatója, Orbán egyik tanácsadója múlt héten nyilatkozta, hogy a 2000-res évek elején bevezetett „polgári Magyarország”-eszme (amely az első Orbán-kormány programjának címében is szerepelt) csupán egy politikai termék volt. Balog azzal vágott vissza, hogy szerinte a polgári jelző egy érték, és nem egy termék.

Orbán a hallgatók számára biztosan váratlanul szintén ezzel kezdte az évértékelőt: reagált G. Fodorra, illetve Balog kritikájára. A miniszterelnök úgy próbált meg igazságot tenni, hogy mindkét felet kritikával illette. G. Fodort „okoskodó elemzőnek” titulálta, Balognak pedig azt mondta (és ez üzenet a többi háborgónak): „több önbizalmat kérek a református lelkészektől, zászlónk magasan lobog, mindenki láthatja, hogy

annak vezércsillaga a polgári Magyarország.

Orbán annyiban megnyugtathatta a polgári Magyarország elfelejtése miatt aggódokat (így például Navracsics Tibort vagy Gulyás Gergelyt), hogy a beszédében többször is a polgári Magyarországot jelölte meg meg elérendő célként. Habár Orbán kitért erre a belső vitára, egy másik, ennél jóval nagyobb belső konfliktus, a Simicska Lajossal való feszültség semmilyen szinten nem jelent meg az évértékelőben.

3. Orbán szájára veszi az ellenzéket

A Fideszben több mint egy évtizede bevált az a kommunikációs stratégia, hogy a Fidesz erős emberei keményen támadják, akár személyeskedésig menően kritizálják az ellenzéket. Orbán rendszerint ezen felülemelkedve látványosan nem foglalkozik az ellenzékkel, beszédeiben csak elvétve céloz rájuk. Ellenzéki vezetők neveit pedig tudatosan ritkán ejti ki a száján a kormányfő. 

Meglepő volt, hogy ebben a beszédben többször is foglalkozott az ellenzék álláspontjával, és konkrét ellenzéki vezetőket is támadott. A 13. havi nyugdíj elvételénél a Bajnai-kormányt emlegette, a veszprémi választás értékelésekor pedig leszocialistázta a függetlenként induló Kész Zoltánt, sőt egy poént is épített a nevére („kész vicc”).

Emellett a szocialistákat támadta többször, ilyen fordulatokkal például: "azért harcolunk, hogy a szocialisták ne térjenek vissza, ne kelljen mindent elölről kezdeni"; vagy "ha nem leszünk észnél, még azok fognak bennünket korrupcióval vádolni, akik szétlopták az országot". Érdekesség és nyilván tudatos stratégia, hogy Orbán még utalásszerűen sem támadta a Jobbikot.

4. Orbán alig ígér valamit

Korábban is jeleztük, hogy az évértékelőkön ritkán várhatunk sok konkrétumot a miniszterelnöktől, itt Orbán rendszerint inkább elemez és stratégiát alkot. Minden évértékelőról azonban meg szokott maradni egy-egy konkrétabb lépés, cselekvési terv ígérete, amelyből levezethető a rá következő hetek, hónapok politikája.

Ezt a beszédét azért ítélhetjük kampánybeszédnek, mert ilyen ígéretet alig hallhattunk. Orbán egyetlen ponton beszélt egy olyan lépésről, amely biztosan elő fog kerülni a következő időszak fideszes politikájában: amikor a "keményen dolgozó emberek" támogatásáról beszélt.

Nem szükséges jól megjegyezni ezt a kifejezést, a fideszesek várhatóan sokat fogják szajkózni. Török Gábor politológus már ki is szúrta, hogy a brit konzervatívok kifejezését csente el a Fidesz. Orbán szerint azok a keményen dolgozó emberek, akik dolgoznak és dolgozni akarnak Magyarországért, így olyan döntéseket kell hozni, amelyek megkönnyítik az életüket. Orbán ebből a segítségből egyet árult el: valamiféle béremelési programot szeretne a kormány a munkaadók és munkavállalók között.

5. Orbán a török elnökre és az inkorrekt magyarokra büszke

A jelenlegi helyzetben nem meglepő, hogy a külpolitikai helyzetelemzés ennyire hangsúlyos része volt Orbán beszédének. Váratlan volt viszont, hogy Orbán értékeléséből mennyire hiányzott az önkritika. Orbán szerint ugyanis a magyar külpolitika (amelyet külföldi szövetségeseink, például a lengyelek is kritizálnak) a legnagyobb rendben van. 

Orbán egy percig sem foglalkozott azokkal a kritikákkal, hogy Putyin orosz elnök vagy a török miniszterelnök budapesti látogatása mennyiben fér bele egy EU-tagország politikájába. Sőt, Orbán büszkén villogott Recep Tayyip Erdogan török elnökkel való jó kapcsolatával is. „Egyszer megkérdeztem Erdogan elnök urat, miért olyan zajosak a viták Törökország körül. Mert ők is pasák akarnak lenni a saját országukban. Mi is ezt akarjuk, a nemzeti függetlenséget” - mondta Orbán.

Orbán szerint lehet, hogy meghökkentő, de az új, kezdeményező szuverén politika szükséges, hogy Magyarország erős legyen. Az egyetlen feladat, hogy ne vigyük túlzásba, mint „tigris a Micimackóból az ugrálást”. Orbán szerint a helyes utat Magyarország azzal találta meg, hogy szakított az Európában bevett politikai korrektség-eszmével. Emellett "elengedtük a multikulturális társadalom téveszméjét, még mielőtt menekülttáborrá változtatta volna Magyarországot".

Ennek helyességét azzal az erős mondattal indokolta, amelyet miniszterelnöktől ritkán hallunk:

A magyar ember természeténél fogva politikailag inkorrekt.

Orbán ennél a résznél ismét megerősítette, hogy olyan országot szeretne, amely jelző nélküli demokrácia (eddig illiberális demokráciáról beszélt). Egy olyan országot, amely a saját útját járja, és nem folyton a többi országhoz igazodik. „Magyarország hamarosan újra Közép-Európa éllovasa lesz” - ígérte a miniszterelnök, és talán itt kapta az egyik legnagyobb tapsot a közönségtől.