Barkácsfúróval és horgászdamillal is dolgoznak a műtőben

A magyar egészségügy helyzetének és a benne dolgozók kreativitásának szimbólumává volt az a bevásároló kocsi, amit a szegedi gyermekklinikán használnak a betegek szállítására. A megoldást sokan a nehéz helyzetben dolgozó magyar orvosok ötletességeként ünnepelték. A gyermekklinika ajtóin nem férnek be a rendes betegszállító kocsik, a rendes kórházi gyermekszállító kocsi drága, arra pedig, hogy a folyosón hozzák-vigyék a beteg gyereket, egy fertőtlenített és rendes matraccal kibélelt penny marketes bevásárlókocsi is megfelel – bármilyen abszurd látvány is ez egy kórház folyosóján.

A pénzhiány és a találékonyság a magyar egészségügy más területein is kéz a kézben jár. A szakemberhiány mellett sok helyen eszközhiány is van, amit a kórházak egyedi megoldásokkal próbálnak pótolni. Mindezért nem a túlélésért küzdő kórházakat akarjuk hibáztatni, ezért sem nevesítjük a helyszíneket. Ezzel a cikkel csak arra akarjuk felhívni a figyelmet, hogy az ilyen barkácsmódszerek sokszor kifejezetten kockázatosak.

Fúró, fúró?

Forrásaink szerint van olyan elismert budapesti kórház, ahol a műtéteknél barkácsáruházban vásárolt fúrógépet használnak a sebészi csontfúró helyett. Ezt természetesen minden esetben fertőtlenítik, és a géphez rendes orvosi fúrószárat használnak. Ahány orvost megkérdeztünk erről, ezen a példán nem lepődött meg túlságosan. Egy szegedi orvos azt mondta: ezt a megoldást a nyolcvanas évek óta alkalmazzák a magyar kórházakban. Ezzel lehet pótolni az elromlott, az alkatrész- vagy pénzhiány miatt nem javítható, vagy csak nagyon drágán beszerezhető orvosi műszereket.

Ha a fúrógép tudja a megfelelő fordulatszámot, mindkét irányba forgatja a fejet, alkalmas lehet a műtétekre. Az orvos elmondása szerint ezeket a gázsterilizálókkal lehet fertőtleníteni. A fúrógép műanyag borítása ugyan így hamarabb tönkremegy, de néha ezt is könnyebb pótolni, mint egy orvosi műszert.

Egy másik orvos szerint nagyon szűk tere lehet az orvosi eszközök kreatív pótlásának, a sterilizálás ugyanis olyan nélkülözhetetlen feltétel, aminek a barkácseszközök nem felelnek meg. „Ha ki lehetne váltani, kiváltanák, de széles körben ez lehetetlen” – mondta név nélkül egy orvos. Azt azonban nem zárta ki, hogy elméletben bizonyos területeken alkalmas lehet egy „civil” fúrógép is, de az is csak egy sterilizált, orvosi fúrószárral.

Bármennyire is hasonlít azonban egy barkács- és egy orvosi fúrógép, a két eszközt egészen más célra készítik és tesztelik. Senki nem vizsgálta, hogy egy barkácsfúrónál milyen változásokat idéz elő a gyakori fertőtlenítés. Egy ilyen szerszámról akár kisebb darabok is leválhatnak használat közben. Ez egy műhelyben nem okoz gondot, egy műtőben viszont annál inkább.

Cső, cső?

Információink szerint mezőgazdasági boltokból beszerezett műanyagcsöveket is használnak altató- vagy más orvosi gépekhez, de katéterezéshez vagy a vér, genny elvezetésére szolgáló draincsőként is. A barkácsboltból származó és a kórházi használatra tervezett műanyagcső között látszólag nincs nagy különbség. Eltérés a hajlékonyságban és az anyagösszetételben lehet.

Orvos forrásunk szerint az egyszerű műanyag cső akkor jöhet jól, amikor elromlik egy altatógép vagy más orvosi eszköz, és nincs pénz a javításra vagy sokat kell várni az alkatrészre. A kórház és a beteg érdeke is, hogy a gép működjön. Az egyszerű műanyag csöveknél az orvos szerint az a probléma fordulhat elő, hogy váratlan pillanatban lyukadnak ki.

Ez persze ez orvosi műszergyártók által szállított csöveknél is megtörténhet, egy fontos különbség azonban van: az orvosi eszközöket gyártók garanciát vállalnak ezekre a csövekre. Hiba esetén visszakövethető a gyártó, akár még az is, melyik gyárban és ki készítette a hibás eszközt. Ez később a felelősség tisztázásnál jelentős különbséget jelent.

Egy másik orvos, aki bejárta a harmadik világot azt mondta: ő a Fülöp-szigeteken látta, hogy drain-cső híján steril orvosi gumikesztyű ujját vágták le és azon keresztül vezették ki a sebből a gennyet. Az orvos szerint azonban a draincsövek nem annyira drágák, hogy pénzhiány miatt bárki hasonlóra kényszerüljön Magyarországon.

Fonál, fonál?

A belső szervek varrásánál csak speciális, felszívódó, antigénmentes varróanyagokat használnak az orvosok. Egy hasi műtétnél a varrást esetenként csak 60-100 ezer forintos, egyszer használatos eszközzel lehet elvégezni. Ezt lehetetlen mással pótolni. A bőr varrásához használt anyagok viszont beszerezhetők máshonnan is: például a horgászboltól. A bőr varrásához használt orvosi fonál poliamidból készül, amelyek anyaga lényegesen nem különbözik a damiltól, azaz a klasszikus horgászzsinórtól.

Az orvosi műhibákkal foglalkozó Praxis blogon korábban egy kommentelő írt arról, hogy a speciális tűvel együtt, steril csomagolásban szállított sebészeti varrófonal azért olyan drága, mert egy speciális technológiával egybeforrasztják a tűt és a varróanyagot. Az orvos szerint a drága varróanyag helyettesítését meg lehet oldani úgy is, ha az ember beszerez horgászdamilt, és aprópénzért pár száz többször használatos orvosi bőrvarrótűt. A damilt egyméteres darabokra vágva a tűkkel együtt sterilizálják, és így töredékáron jutnak nagy mennyiségű varróanyaghoz.

Egy másik hozzászólásban viszont egy ugyancsak beavatottnak (azaz orvosnak) tűnő kommentelő arról ír, hogy a duplasoros gépi varró sok pénzbe kerül, ugyanígy drága a profi fonál is, az orvos pedig kényszerhelyzetbe kerül, amikor vacak fonállal kell megvarrni a sebet. A beteg csak azt fogja látni, hogy az orvos csúnyán varrta meg a sebet, azt nem, hogy mit adtak az orvos kezébe, írta a hozzászóló.

Csavarhúzó, csavarhúzó?

„Elő szokott fordulni, hogy az orvosi csavarhúzóval a csontokból nem tudjuk kivenni  a csavarokat” – mesélte az Indexnek egy ortopédorvos. Lehet, hogy a csavar régi, és a fejét nem tudja megfogni az orvosi csavarhúzó. „Ilyenkor klasszikus franciakulcsot használunk, amit tényleg a barkácsboltból veszünk. Ez egy acélból készült eszköz, amit megfelelően lehet sterilizálni, mondta az orvos. Állandó eszköz a műtőben”.

Szappan, szappan?

A kórházban mindenütt fel vannak szerelve a kézmosó tartályok, rajtuk az orvosi fertőtlenítő folyadék felirata.  Budapest egyik központi kórházában, és vidéki kis kórházban is van azonban példa arra, hogy ezekbe a tartályokba a közeli 100 forintos boltban vásárolt kézmosót töltik, mondta egy forrásunk. 

Sokan persze erre azt mondják, hogy legalább végre van szappan a kórtermekben vagy a vécékben. Ez azonban műtéti előkészítőben is előfordul. Csak remélni lehet, hogy a műtétek előtt ezt csak a kézmosás első fázisához használják (műtétek előtt kétfázisú fertőtlenítést alkalmaznak: először alaposan megmossák a kezet és a kart szappannal, majd ezután alkalmaznak dezinficiens szert). A kórház higiéniai szempontból is egy nagy és összetett rendszer, így ez a megoldás megtévesztő és veszélyes lehet. Később amikor felüti a fejét egy komolyabb fertőzés, már nem lehet visszakövetni, melyik ponton nem volt megfelelő a védekezés.

Többször használt egyszer használatos?

Az egészségügy mindennapjaiban az is előfordul, hogy egyszerhasználatos eszközöket többször is felhasználnak. Itt nem maszkokra, kesztyűkre vagy fecskendőkre kell gondolni. Vannak olyan orvosi műszerek, amelyek külsőleg teljesen hasonlítanak az újrasterilizálható eszközökhöz, csakhogy ezeket olyan anyagból készítik, amelyek csak egyszeri felhasználást tesznek lehetővé. Mivel ezek adott esetben drágák, nem ritka, hogy egyszer használatos szívkatétereket vagy sebvarrógépeket sterilizálás után újra felhasználnak.

A kreativitás határai

Nem állítjuk, hogy minden kórházban ez a helyzet. Ezekkel a példákkal csak arra akartuk felhívni a figyelmet, milyen következményei lehetnek a pénztelenségnek vagy a felülről kikényszerített spórolásnak. A 2015. januári adatok szerint a kórházak adósságállománya mára elérte a 71 milliárd forintot. Ebből az április állami fenntartásba vétellel a tervek szerint 60 milliárdot fizetne ki az állam, utána viszont olyan működést vár el a kórházaktól, hogy ne adósodjanak el újra. 

Az egyik orvos nyilatkozónk azt mondta: az egészségügy hosszú ideje így működik, "szinte buzdítják a népet, hogy legyen kreatív". Ennek azonban van határa, és ez a helyzet már veszélyezteti a minőségi betegellátást. Ön nyugodtan ülne repülőre, ha tudná, hogy a háztartási boltból vett műanyagcsővel pótoltak ki egy hiányzó alkatrészt? - tette fel a kérdést az orvost.  

Szegény ember vízzel főz 

Minden kórházban lehetnek olyan helyzetek, amikor nagyfokú találékonyságra van szükség, amikor a szabálykövetés nem teszi lehetővé az élet megmentését vagy az orvosi feladat ellátását, de ennek csak ritkán és extrém helyzetben van létjogosultsága, rendszerszinten semmiképpen sem, mondta az Indexnek Kovácsy Zsombor ügyvéd, egészségügyi szakjogász. Az orvostanhallgatóknak például nagyon korán megtanítják, hogyan hajtsanak végre gégemetszést bicskával és golyóstollal. Más kreatív megoldásoknak azonban a kórházakban komoly polgári jogi, sőt büntetőjogi következményei lehetnek.

Látszólag az otthoni fúróval egy csípőcsontot is meg lehet fúrni, az orvostechnikai eszközök azonban szigorú minősítési rendszeren mennek keresztül, hívta fel a figyelmet a szakember. Ezek olyan tesztelésen esnek át, amit egy háztartási eszköznél nem végeznek el. Tudjuk, hogy szegény ember vízzel főz, és a kórházak ott spórolnak, ahol tudnak, mondta az ügyvéd, de szerinte ez a folyamat iszonyatos veszélyeket rejt magában.

Ezek a megoldások csak addig jók, amíg az első probléma be nem következik.

Ez pedig egy kórházban maradandó károsodást okozhat vagy valakinek az életébe kerülhet, ezért az ilyen rendszerszinten megengedhetetlen, állítja Kovácsy. Az ügyvéd szerint sajnos az a gyakoribb, hogy az ilyen esetek nem is derülnek ki soha, baj esetén pedig visszakövethetetlen, hogy mi okozta a végzetes hibát.