Bomba ötlet volt a nincstelenek vegzálása

Hét különféle címszó alatt folytattak szabálysértési eljárásokat az ország legszegényebb emberei, a koldusok, a hajléktalanok és a guberálók ellen Magyarországon az elmúlt három évben. 2012-től 2014 decemberéig összesen 17 072 normasértési ügyüket bírálták el jogerősen. Hol az volt a rovásukon, hogy koldultak (a járókelőket leszólítva, házról házra járva vagy gyerekkel), hol az, hogy „lakhatási célra” használták a közterületet, netán ott tárolták az ingóságaikat, vagy megsértették az „életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályait”, hol hulladékot vettek el gyűjtőeszközből.

A Belügyminisztérium Koordinációs és Statisztikai Osztálya által közzétett friss táblázatokból kigyűjtöttük, milyen következményekkel tették mindezt.

A kördiagramon szinte nem is látszanak, annyira kevés volt az elzárás (összesen 31 eset) és a közmunka (18 eset) a jogerősen kiszabott szankcióik között. Az esetek 80 százalékában bírság (pénzbírság vagy helyszíni bírság lett) az ügy vége.

A bírságokat pedig – nem túl nagy meglepetésre – az ország legszegényebb emberei nem tudták befizetni, gyakorlatilag szinte soha. 

A 9 815 000 forint, amit sikerült befizettetni, az az összes bírság 2,9 százaléka.

Ha azt vesszük, hogy ehhez a 9 815 000 forintos bevételhez 13 771 szabálysértési ügyben kellett intézkedni, jogerős döntést hozni és mindezt adminisztrálni, akkor nagyon úgy fest, hogy az állam ráfizetett. Durva becsléssel: ha minden egyes ügyre csak egyetlen munkaórát fordított valamilyen hivatalnok, akinek a munkája – tegyük fel – irreálisan olcsó, mondjuk bruttó 800 forint óránként, 11 016 800 forint máris

A belügy statisztikáiból az nem derül ki, mi történt azokkal a hajléktalanokkal, guberálókkal és koldusokkal, akik nem tudták befizetni a pénzt.

• Egy részük talán sikert ért el méltányossági kérelemmel.
• Egy részüknél esetleg kicsúsztak az 1 éves elévülési határidőből.
• Egy harmadik részükkel pedig valószínűleg ugyanaz történt, mint azzal a néhány társukkal, akikre eleve közérdekű munkát vagy elzárást róttak ki a szabálysértésükért.

A be nem fizetett bírságot a törvény szerint a bíróság szabálysértési elzárásra változtatja át. Egy leült nap ötezer forintot jelent. A bírságot le is lehet dolgozni közérdekű munkával: ebből hat óra ér ötezer forintot.

Egy vagyonba kerülne leültetni, aki nem fizet

A végső eszköz (ha valaki mondjuk betegség miatt nem tud vagy egyszerűen nem hajlandó dolgozni) az elzárás. Ez, ahogy évek óta mondják a kriminalizálást ellenzők, szintén pénzbe kerül az államnak. Nehéz megmondani, hogy pontosan mennyibe. Valószínűleg a szabálysértésért elzártak valamivel kevesebbe kerülnek, mint a bv.-statisztikákban szereplő átlagos fogvatartottak, mert például ők a saját ruhájukat hordják, és nem kell őket túl szigorúan őrizni sem. A bv. adatai szerint mindenesetre egy átlagos fogvatartottal napi 2165 forint körüli kiadás jár, és ebben nincs benne a büntetés-végrehajtási rendszer fenntartásának az egy főre elosztott költsége, csak az olyan kézzelfogható kiadások, mint például az étel vagy a rezsi.

Ha az összes hajléktalanokra, guberálókra és koldusokra kirótt, de be nem fizetett pénzbírságot (325 063 800 forint) leülnék az érintettek ötezer forintonként, akkor az összesen 65 013 elzáráson töltött napot jelentene. A fenti 2165 forinttal felszorozva mindez 140 753 145 forintunkba kerülne.

Kapásból csak koldust zártak be

Elzárást egyébként a belügyi statisztikák szerint kapásból (tehát nem a befizetetlen bírságot kiváltandó) csak koldulásért szabtak ki. A 31 elzárással végződő eset között egy olyan sem volt, amely a hajléktalanságot büntető paragrafusok alapján indult volna. Hogy mennyi időre ültették le a koldusokat, változó. 2012-ben például 2 esetben összesen 4, azaz átlag 2 napot kaptak járókelőket megszólító kéregetők, 2013-ban viszont 9 esetből összesen 93 nap jött össze, vagyis az átlag fejenként 10 nap elzárás volt.

Nagyon hasonló a helyzet a jogerős szankcióként kiszabott közmunkával is. Csak koldusokat, illetve egyetlen guberálót büntettek így. A guberáló büntetése 6 óra közmunka volt, de akadt  olyan házról házra járó koldus, akit 120 óra közmunkára köteleztek 2012-ben.

A szabálysértési statisztikákban szereplő, hétfajta tényállás közül ma mindössze négy hatályos. Kettő eltűnése a hajléktalanságot kriminalizáló jogi megoldás farigcsálásának az eredménye: ma nem a „közterület belterületének lakhatási célú használata” és az „ingóságok közterületen tárolása” a tilos, hanem az „életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megsértése”.

Miért büntetik, ami nem tilos?

Egészen érdekes a helyzet viszont a guberálás büntetésével. A belügyi szabálysértési statisztikában 2012–2014-ben összesen 29 eset, azaz „jogerősen elbírált normasértés” szerepel az így jelölt sorban: „köztiszt.szabs. – hulladék elvétele gyűjtőeszközből [Szabs.tv. 196.§ (3) bek.]”.

Amikor a parlament 2011 karácsonya előtt megszavazta a következő április 15-től esedékes, új szabálysértési törvényt, még benne volt a megszavazott törvényszövegben ez a bekezdés. Így szólt: „Aki a közszolgáltató elkülönített hulladékgyűjtést szolgáló gyűjtőeszközéből hulladékot vesz el, szabálysértést követ el.”

Csakhogy karácsony után, 2011. december 28-án az Alkotmánybíróság hozott egy fontos döntést guberálásügyben. Alkotmányellenesnek találták és megsemmisítették a kaposvári önkormányzatnak azt a helyi rendeletét, amely – a nemrég megszavazott, de hatályba még nem lépett törvényhez hasonlóan – szabálysértésnek minősítette és pénzbírsággal fenyegette a guberálást. A Belügyminisztérium kezdeményezésére pedig nem sokkal később, április 10-én, a hatályba lépés előtt utolsó pillanatokban a parlament módosította a szabálysértési törvényt, kimondták, hogy a guberálásra vonatkozó tilalom nem lép hatályba. Ez a helyzet azóta sem változott.

Érthetetlen tehát, hogyan lehetséges, hogy a belügyi statisztika szerint 2012-ben 26, 2013-ban 1, és 2014-ben is 2 jogerősen elbírált eset volt ezen a címen, és 11 esetben bírságot, 1 esetben pedig közmunkát szabtak ki emiatt. Elképzelhető esetleg, hogy valójában egyes önkormányzatok (mint a kaposvári vagy például a józsefvárosi) guberálást tiltó, azóta már megsemmisített helyi rendeletei alapján indultak ezek a guberálók elleni szabálysértési ügyek, de ha ez így van, akkor hibás a belügyi statisztika, mert az kifejezetten a nem létező törvényhelyre, a 196. paragrafus 3. bekezdésére hivatkozik.

A furcsa jelenséggel kapcsolatban megkerestük a Belügyminisztériumot, kértük, oldják fel az ellentmondást. Visszajelzést az ORFK-tól kaptunk, az érdemi válaszig türelmet kértek. Amint választ kapunk, beszámolunk róla.