Ne nézzen a villamoson ordibáló szemébe!

Akár helyi nevezetességnek is mondhatnánk a négyeshatos villamos ordibálóját, annyian írtak a múltkori cikkünk óta, hogy tudják, kiről van szó, találkoztak vele. Vagy velük. Több mint negyven olvasói levelet kaptunk a többieket ijesztgető, főként nőkre rászálló agresszív utasról.

A személyleírásokban akkora különbségek vannak, hogy nagyon úgy tűnik, nem egyetlen ilyen figura aktív a budapesti tömegközlekedésben. Ha hihetünk olvasóink személyleírásainak, akkor az illető vagy

• lepukkant harmincas, rövid hajú, sportos testalkatú, vagy
• viszonylag magas, szőkésbarna, félhosszú hajú, közepesen ápolatlan, zavart tekintetű, vagy
• majdnem két méter magas, hosszú göndör vagy hullámos, sötét hajú, dizájnos szemüveget és acélbetétes bakancsot hord, rocker módjára öltözik, vagy
• „nagyobb darab” cigány, vagy
• magas, vékony, jól öltözött, még talán kissé jóképűnek is mondható, kreol bőrű, sötét, rövid hajú, sötét szemű férfi.

A történetek leggyakoribb helyszíne a körúti villamos és annak a vonala, de nem az az ordibáló kizárólagos terepe. Látták már az 51-es és a 49-es villamoson, a 212-es, a 107-es, 99-es és a 30-as buszon, a 3-as metrón, a Keletinél, a BAH-csomópontnál, a II. János Pál pápa téren is.

A beszámolók többségében fizikai agresszióról nincs szó, csak szitkozódásról, üvöltözésről, ami persze önmagában is fenyegető, és sokszor megviseli a kipécézett áldozatot. Egy olvasónk, aki március végén találkozott vele egy este a körúti pótlóbuszon, például így írta le a vele történteket:

„A hátsó ajtónál beszorulva  álltam, mikor a busz megindulása után egy fiatal férfi a vállamra tette a kezét, és azzal fordult felém: »Mesélj nekem valamit!« Mire közöltem, hogy nem szeretnék, nagyon begurult, látszódott rajta, hogy problémás eset, és elkezdett ordibálni velem. Kurvának nevezett, lehordott a sárga földig, hogy nem tudok egy egyszerű kérdésre válaszolni, valamint 2 másodpercenként közölte velem, hogy  »gyilkos vagy!«.  Mondanom sem kell, hogy senki nem mert közbeavatkozni, hiszen egy teljesen kiszámíthatatlan és rémisztő emberről van szó. Szerencsére sikerült az eredeti terveimet módosítva hamarabb leszállnom a buszról, és félelmemben, tehetetlenségemben erőteljesen könnyezni kezdtem. Senkinek sem kívánom ezt az érzést!"

Néha előfordul, hogy a férfi nem áll meg az üvöltözésnél. Több olvasónk is ilyen esetről írt.
Tavasszal a 3-as metrón például ennek a jelenetnek volt a szemtanúja egyik olvasónk:

„Pulcsiját rádobta a vele szemben ülő lányra, aki csak döbbenten nézett rá. Vissza akarta adni, erre a srác elkezdett vele ordítani: »Nem kell! Leszarom! A tiéd, te mocskos ribanc!« Közben könyökével az ülése támláját verte."

Rugdos, köpköd, taszigál

Szintén idén tavasszal, a körúton napközben látta valaki, amint fenyegetőzött („Mit bámulsz? Ne nézzél! Megöllek, előveszem a késem, és leszúrlak!”), kukákat rugdosott, és „körkörösen közlekedett a járdán”.

„Én nem tudtam bemenni a boltba, ahol dolgozom, majd ijedtemben másik két járókelőhöz csatlakoztam, és együtt bemenekültünk a szomszédos turkálóba”

– írta olvasónk, aki ezt végignézte. Többen látták a férfit köpködni is, az is nem egyszer előfordult, hogy embert köpött le szándékosan.

A legnyomasztóbb perceket ennek az olvasónknak okozta:

„Én az M3 metrón utaztam, egyedül. Mivel csak egy megállót mentem, nem is tolakodtam, hogy beszálljak, megvártam, míg felszáll mindenki, azután az ajtóhoz álltam, hogy hamar a következő megállóban le is tudjak szállni. Mellettem állt egy 25 év körüli fiatalember. Éreztem magamon a tekintetét, de inkább nem is néztem rá, nehogy »baj« legyen. Már majdnem beértünk a következő megállóba, amikor is megragadta a karom, megszorította, és elkezdett üvöltözni velem: »Ide figyelj, ne nézzél, megértetted, te csak rólam ne mentalizálj. Ne nézegessél jobbra balra, mert látlak ám. Szétütlek... Nem tudom, mit csinálok veled, ha még egyszer meglátlak.« És mikor szálltam volna ki a megállónál, kilökött, és egy nénire ráestem. Nagyon megijedtem és nagyon féltem is. Nem volt beszámítható a srác.”

Az ordibáló egy másik olvasónkat is megtaszította. Valószínűleg meglepődött, amikor a lány lökéssel válaszolt.

„Épp leszálltam a Blahán, és vártam, hogy a lámpa zöldre váltson. A lámpa zöldre váltott, én meg indulni szerettem volna, amikor egy fiatalember megtaszított, és ordítani kezdett rám, hogy miért nézem. Meg hogy az ilyen büdös kurvák miatt került az utcára. Azt sem tudtam, ki az, életemben nem láttam, de én meg nem hagytam magam, szembefordultam és nem szép szavakat használva nekimentem, és nem női finomsággal föllöktem. Ezután mint aki jól végezte dolgát, átsétáltam az átjárón.”

Feljelentés nem volt

A rendőrség nem az Index leveléből hallott először a férfiről. Az az olvasónk például, aki a turkálóba menekült az ordibáló elől, a munkahelyéről később felhívta őket, és szólt, hogy a körúton egy zavart férfi rémisztgeti a járókelőket. Olvasónk szerint a rendőrségen azt mondták neki, hogy hallottak már róla, és ígéretet tettek, hogy több rendőr lesz az Oktogon környékén.

Az ordibáló ellen nincs folyamatban eljárás, nem volt az ügyében feljelentés, legalábbis a BRFK sajtószolgálata az Indexnek azt válaszolta: az általunk megadott paraméterek alapján nem kezelnek adatokat. Az olvasóinktól hallott durvább esetekre külön is rákérdeztünk, ezekkel kapcsolatban a BRFK általánosságban megerősítette, hogy itt már bűncselekményről is szó lehet: „garázdaság, becsületsértés és testi sértés gyanúja merülhet fel”.

A BKK-nak róla még nem szóltak

Megkértük a rendőrséget, adjanak tanácsot, mit tegyen az ember, ha összetalálkozik az ordibálóval. A BRFK szerint a következőket érdemes tenni

sértettként:

• Értesítse a rendőrséget! Adjon pontos személyleírást (ruházat, különös ismertetőjel)!
• Lépjen oda a vészjelzőhöz, szükség esetén használja, vagy lépjen egy utastársához, és kérjen tőle segítséget!
• Tegyen bejelentést a BKK-nál!
• Ne szálljon le elhagyatott megállóban, maradjon többi utastársa közelében!

kívülálló utasként:

• Értesítse a rendőrséget! Adjon pontos személyleírást (ruházat, különös ismertetőt jel)!
• Szólítsa meg a sértettet valamilyen ürüggyel! Ezzel minimális kockázatot vállal, mégis megpróbálja kirekeszteni a zaklatót, akinek így már két utassal kell majd „szembenéznie”.
• Ne provokálja a sértegetőt, és ne tanítsa jó modorra!

Mivel a rendőrség egyik tanácsa az volt, hogy a sértett tegyen bejelentést a BKK-nál, megkérdeztük a BKK-t is a négyeshatos ordibálójáról. Azt válaszolták, hogy a Jegy- és Bérletellenőrzés szakterülethez illetve a BKK Ügyfélszolgálathoz az általunk leírt esettípusról még nem érkezett bejelentés, de egyéb járatok esetében már kaptak hasonló, agresszív utasra panaszkodó bejelentést. A BKK szerint az ilyen esetek végül a rendőrségnél kötnek ki: a jegyellenőrök annyit tudnak tenni, hogy értesítik a hatóságokat. Ha ellenőr épp nincs, akkor a járművezető felé kell jelezni a problémát, aki szintén kihívja a rendőrséget.

Hasonló esetben megkérjük a bejelentőt, hogy észrevételeit küldje el a területileg illetékes rendőrhatóságnak is, mivel a törvényi előírások szerint a közbiztonságért nem a közlekedési szolgáltató felel, az említett probléma megoldása elsősorban a bűnmegelőzésben és bűnüldözésben aktívan részt vevő szervek feladata. 

– írták.

Miért nincs pszichiátrián?

Tavaly nyáron egy – mint utólag kiderült – sokak által látásból ismert, időnként agresszíven viselkedő férfi, A. Áron olyan erővel rúgott meg egy idős asszonyt a Margit híd budai hídfőjénél a villamos megállóban, hogy a nő a villamossínek közé esett, és egy villamos halálra gázolta. A férfit, aki súlyos mentális betegségekkel küzd, nem sokkal az eset előtt engedték ki a pszichiátriáról.

A Nyírő Gyula Kórház főigazgatója egy korábbi cikkünkben elmondta, hogy a kórházak pszichiátriai osztályai nem arra valók, hogy ott szociális okok miatt krónikus betegeket kezeljenek. Rétvári Bence államtitkár épp néhány hete közölt friss adatokat egy parlamenti kérdésre a pszichiátriai otthonok országos lefedettségének hiányosságairól. Ilyen otthonokba kerülhetnének azok a krónikus pszichiátriai betegek, akiket kiengednek a kórházakból. Az államtitkár válasza szerint a magyarországi lakóotthonok engedélyezett összlétszáma 210 fő. Jelenleg 17-en vannak várólistán.

Ha az ordibáló ellen büntetőeljárás indulna mondjuk garázdaság miatt, a bíróság vagy az ügyész végül úgynevezett külön magatartási szabályként előrendelhetné – ha ő is beleegyezik –, hogy vesse alá magát gyógykezelésnek. A bíróság egyébként kötelező kényszergyógykezelést csak aránylag súlyosabb, személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó bűncselekményeknél rendelhet el, akkor, ha tartani kell a megismétlődéstől, és csak akkor, ha a büntetés egyébként minimum egy év szabadságvesztés lenne.

Mit tehet, ha összeakad vele?

Bereczki Ágnes, a JóLÉlek Pszichológiai Alapítvány pszichológusa szerint ha valaki találkozik a férfival,

Vagyis ne bámuljuk, bármennyire is kihívó a viselkedése, vagy hangosak a megnyilvánulásai, és igyekezzünk kívül kerülni azon a területen, amelyen belül fizikai érintkezésbe kerülhetünk vele.

Ha durva, fenyegető kifejezéseket használ, akkor is meg kell próbálni nyugodtnak maradni, és kerülni vele szemben a lekezelő, elítélő, agresszív viselkedést, nem bocsátkozni beszélgetésbe, vitába vele.

Ha mégis beszédbe elegyedünk vele, akkor halk, de érthető hangon és rövid tőmondatokban kommunikáljunk vele viszonylag kevés gesztikulációval

– tanácsolja a pszichológus, aki szerint ha van ehhez elég lélekjelenlétünk, akkor megpróbálhatunk olyan szokatlan válaszokat adni a kérdéseire, ami rövid időre kizökkenti őt, és eközben távolabb kerülni tőle.

Az ordibálóról szóló első cikkünk után levelet kaptunk egy Krav Maga-oktatótól, Pintér Mártontól, aki maga is összegyűjtötte, szerinte hogy érdemes reagálni ilyen helyzetben. Itt vannak az ő tanácsai (az önvédelem tanulásán túl) :

• Maradj határozott és higgadt! (Legalábbis kifelé mindenképp ezt mutasd, akkor is, ha félsz!)
• Mielőbb próbálj meg kilépni a helyzetből! Ha állsz, amikor betalál, sétálj arrébb a villamoson. Ha ülsz, állj fel, és sétálj arrébb. Mindig arrafelé menj, ahol emberek vannak, vagy a vezetőfülke felé. Ha közel vagy a fülkéhez, akkor pláne. Az is lehet jó döntés, hogy leszállsz a villamosról, de ezt csak akkor tedd, ha emberek vannak a megállóban, nehogy egyedül maradj vele.
• Ha nem tudsz kilépni a helyzetből, a reakciód akkor se az legyen, hogy elfordítod a fejed, és levegőnek nézed az agresszort. A legtöbb ember ezt csinálja, és amint a mellékelt ábra mutatja, ez nem működik. A szemébe nézni szintén nem javasolt, mert az csak olaj a tűzre a „Mit bámulsz?!" szöveghez. Inkább tartsd a tekinteted a mellkas magasságában, így ha netán meg akar fogni, vagy ütni, akkor (hamarabb) tudsz reagálni. A táskádat, ha tudod, vedd a válladra, mert így kevésbé akadályoz. Az egyik kezeddel valószínűleg kapaszkodsz, ha a másik kezed szabad, akkor a karod emeld fel magad elé mellmagasságba, behajlítva, kifordított tenyérrel. A kifelé fordított tenyér a testbeszédben békés szándékot jelez, ezt nem fogja támadásként értékelni, főleg ha nem hirtelen mozdulattal csinálod. Neked viszont nagyobb esélyed lesz megakadályozni, hogy ő megfogjon, vagy megüssön, ha fenn van a kezed.
• Az „Ismerjük egymást? Mit bámulsz? Kihívom rád a rendőrséget!" valószínűleg a szokásos szövege. Mondd, hogy nem ismered, és legyen szíves békén hagyni téged. Nem nézted, és nem akarsz bajt senkinek. Légy határozott! Ha agresszív stílusban válaszolsz, a mondandód nem lesz hiteles.
• Ha továbbra sem hagy békén és a rendőrség kihívásával fenyeget, akkor mondd meg, hogy hívja csak őket, nem te kiabálsz a villamoson, így biztos nem téged fognak bántani. Mondhatod azt is, hogy neked is éppen most jutott eszedbe, hogy hívod a rendőrséget, mert nem hagy békén. Egyes agresszorokkal szemben a rendőrség szó kiejtése csodaszerként tud működni. A cikkben szereplő agresszor esetében nem biztos, de ha már rendőrséggel fenyegetőzik, ezt mindenképp a hasznunkra fordíthatjuk.
• Ne szégyelld a segítségkérést, vagy azt, hogy felemeld a hangod egy ilyen helyzetben! Igen, ismerjük a jelenséget, hogy ilyenkor mindenki hirtelen újságot olvas, vagy sms-t ír körülötted, és örül, hogy nem ő a kiszemelt áldozat (sokszor így van), de sosem tudhatod, hogy nincs a közelben valaki, aki segít, csak kérned kell. De ha nem is segít neked senki, a szituációba még megpróbálhatod bevonni az embereket azzal, hogy felhívod magatokra és a helyzetre a figyelmet. Például hangosan körbekérdezel: „Ugye mindenki látja, hogy ez az ember nem hagy békén, bántani akar engem, stb.? Kérem Önöket, valaki hívja a rendőrséget!” Lehet, hogy lesz, aki magától nem avatkozna be, viszont van olyan jóérzésű, hogy egy segítségkérést már nem tud elengedni a füle mellett.
• Jó trükk lehet, hogy úgy teszel, mintha felhívnád a barátod/férjed, és közlöd vele, hogy mindjárt ott vagy a megállóban, és leszállsz, és jöjjön segíteni, mert követ valaki.

Köszönjük a felhívásunkra küldött leveleket.