A román kormány túlreagál, de sokat nem veszíthet vele

A kölcsönös történelmi sérelmek ellenére meglepően konszolidált Románia és Magyarország viszonya az elmúlt 20 évben. Konfliktusok ugyan fel-feltörnek hullámokban, ám ezek sokkal inkább a két ország belpolitikai csatározásainak, mintsem a valódi érdeksérelmeknek köszönhetők, a kisebbségi ügyeket kivéve. Most épp egy kellemetlenebb szituáció van, aminek többek között olyan okai vannak, mint például, hogy:

• a román belpolitikában a magyarellenességet időről időre megéri elővenni
• nemzetközi megítélése miatt nem nehéz belerúgni Magyarországba, Orbán "rendreutasítása" még jó pontot is jelenthet a nyugat szemében
• a Romániában kormányzó szociáldemokraták és Victor Ponta népszerűsége zuhanóban, így jöhet a “nacionalista Orbán!-ozás”.

De mi történt most?

• Zákonyi Botond, bukaresti magyar nagykövet egy interjúban elsorolta, hogy miért rossz a két ország közötti viszony: nem azért mert Orbán nagymagyarországos kitűzőket oszt meg a Facebook-oldalán, hanem mert 1, az infrastrukturális együttműködéseknél nem teszi magát oda a román kormány, például probléma van tíz, határon átvezető út befejezésével, 2. a magyar nyelvi jogokban komoly hiányosságok vannak, 3. Ponta folyamatosan nacionalistának és Európa-ellenesnek tünteti fel Orbánt: a baloldali, európai "jóságos Victor" szerepét akarta eljátszani Európában a "rossz Viktorral".

• A román külügyminisztérium be is kérette a bukaresti magyar nagykövetség egyik képviselőjét, és elmondták, hogy ez az interjú újabb példája annak , hogy a magyar fél nem tartja tiszteletben a kétoldalú kapcsolatokat.
• Victor Ponta egy tévéinterjúban azt mondta, hogy a magyar kormány csak provokálni próbálja Romániát: „Őket jelenleg egész Európa és Amerika is bírálja az antiszemitizmusukért, a revizionizmusukért, az oroszbarátságukért, a bevándorlók ellen épített kerítésért, és akkor arra tesznek kísérletet, hogy Romániát is bevonják a botrányba". (lásd Zákonyi, 3-as pont)
• Nem maradhatott el a válaszlépés sem: kedden a magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium is bekérette Victor Micula román nagykövetet. (a románok szerint ők kérték előző nap a román nagykövet meghallgatását), és úgy nyilatkozott, hogy a román kormányfő a magyarellenes agitációval csak a belpolitikai válságáról, a kormány tagjainak korrupciós ügyeiről akarja elterelni a figyelmet.

A fenti eseménysorozat tipikus példája a magyar-román konkfliktusoknak, azok menetének. A bukaresti magyar nagykövet egy interjúban elmondta, hogy magyar részről milyen problémákat lát a magyar-román együttműködésben. A nagykövet említett példáira pedig nehéz lenne azt mondani, hogy nem állják meg a helyüket. Dehát, a kritika, az kritika, a bevezetésben említett pontok miatt pedig minden ilyen nyilatkozat magas labda a román félnek, hogy jól odanyilatkozzon, vagy nagykövetet kéressen be. 2010 óta egyébként ez a harmadik eset, hogy ezt teszi Magyarország bukaresti képviselőivel. 

Mesterházy jó miniszterelnök lesz

A két ország kommunikációját, legalábbis ami a legmagasabb szintűt illeti alapvetően határozza meg a magyar és a román belpolitika. Ebből a szempontból 2010, a Fidesz győzelme fordulópont volt. Kiss Tamás, romániai magyar szocilógus szerint a ‘89 után a jobboldali és baloldali magyar kormányok között alapvető különbség volt abban, ahogy a magyar nemzeti egységet meghatározták; ez pedig Magyarország esetében elkerülhetetlenül meghatározza a szomszédos országokkal való viszonyt is.

Ahogy abban is különbség volt, hogy hogyan gondolkodtak arról, ahogy a környező országok magyar kisebbségeit képviselő pártok az adott ország kormányához, illetve a magyarság kérdéseihez viszonyultak. Így például a baloldali kormányok támogatták azt a fajta status quo álláspontot, amit az RMDSZ képviselt, miszerint kormányzati pozíciókat kapnak, de az autonómia törekvéseket nem erőltetik, míg a Fidesz nem igazán.

Az Orbán-kormány próbálta is megcsinálni a saját polgári pártjait határon túl is, ami Romániában csúnya kudarcba fulladt: nemhiába, a romány kormányon keresztül messze sokkal több forráshoz lehet jutni, mint amennyit a Fidesz tud nyújtani, egyszerűen nem vehették fel a versenyt az RMDSZ-szel. Így az utóbbi időben az ideológiai ellentéttől függetlenül jóban is van az RMDSZ-szel.

De nemcsak a magyar, a román oldalon alakuló erőviszonyok is kijelölik a magyar-román viszony fordulópontjait. Az nyilvánvaló, hogy a Fidesznek mindig is a jobboldali kormányokkal, elnökökkel volt jobb viszonya, de jelenleg szociáldemokrata kormánya van Romániának, miniszterelnöke pedig az a Victor Ponta, aki még Mesterházy Attila kampányába is eljött, hogy jelezze: Orbán az utolsó, akit szeretne látni a szomszéd ország élén.

Ez a Victor Ponta van most pártjával együtt leszállóágban. Ebben a helyzetben pedig rendre előkerül a magyarellenesség. Ami egyébként általában olyanok részéről szokott, akik éppen nem szövetkeznek az RMDSZ-szel, és a romániai magyar párt tagja volt ugyan Pontáék kormányának, ám 2014-ben kilépett abból. És ahogy gyengülnek a szociáldemokraták, úgy távolodnak mégjobban egymástól. És ahogy távolodnak, egyre inkább fér bele Pontának a magyarellenesség is. Tegyük hozzá, Romániában igazán kisebbségpárti párt nincs, a magyar ellenes kártyát úgy használják, mint itthon a lélegeztetőgépet: ideológiától függetlenül mindent felülír.

Persze a Fidesz és a jobboldali román kormány/elnök jó viszonyát is érdemes fenntartásokkal kezelni. Basescu és Orbán 2009-es, 2010-es látványos jó viszonyából − a román elnök Orbán mellett ült Tusnádfürdőn, Orbán a román elnök mellett kampányolt Romániában − 2013-ra az lett, hogy Basescu kijelentette, ha rajta múlik nem lesz több tusnádfürdői buli, Románia pedig „nagyon gyorsan lépni fog, más országokkal együtt, mert Magyarország az instabilitás tűzfészkévé vált a kisebbségi kérdésben (...) Románia vezető szerepet fog vállalni Budapest rendreutasításában".

Nemzetközi megítélés

A magyar-román viszony másik fontos eleme Magyarország nemzetközi megítélése. Kiss Tamás szerint ez az utóbbi években mélyponton van, ezt pedig kihasználják Romániában. Nem lesz nemzetközi felháborodás abból, ha egy rossz hírű országnak, annak felfújható, kifordítható megjegyzései miatt esnek neki.

Amikor Orbánról szóltak a negatív hírek nyugaton, Ponta azt mindig kihasználta a maga javára. Bár valószínűleg nem ez a legfontosabb témája a román választóknak, de alapvetően nem tetszik a román többségnek, hogy a magyar egy ennyire átpolitizált etnikum, amely folyamatosan jön a nyelvhasználattal, meg az autonómia törekvéseivel. Szóval veszíteni nem lehet a dologgal. Az eleinte remek Orbán-Basescu viszony is emiatt romolhatott meg teljes nyugalommal.

"Érdekesség": A volt román elnök mostanra már annyira lelazult, hogy a legfrissebb diplomáciai botrány és a székely autonómiatörekvések kapcsán a következőket mondta a héten: “Úgy gondolom, mi nem piszkálunk bele Magyarország térképébe, bár piszkálhatnánk a határ és a Tisza közötti részt, de mi illedelmesek és jólneveltek vagyunk.... Szóval a probléma pofa kérdése, és teljesen komolyan mondom, hogyha ragaszkodnak a magukéhoz Székelyföld autonómiájával kapcsolatban, nem látom, miért ne beszélhetnénk a határ és a Tisza közötti terület autonómiájáról”. De ezt tényleg tudjuk be valami romlott miccses látomásnak!

Többek szerint a román-magyar kapcsolatok a rendszerváltás óta most vannak a mélyponton, a magyar kormány nemzetközi megítélése, és érdekérvényesítő képessége pedig nagyon alacsony szinten van. Amíg pedig a magyar kormány nemzetközi megítélése rossz, addig kényelmesen lavírozhat a román diplomácia ebben a helyzetben. Bátran reagálhat túl kritikákat, vághat a magyar kormány fejéhez eltúlzott, sokszor minden alapot nélkülöző kritikákat. Főleg, ha ezeket olyan módon fogalmazza meg, hogy abban ügyesen benne vannak a Magyarországot érő nyugati kritikák is.

Tegyük hozzá, a magyar kormány sokszor tényleg olyan magas labdákat adott fel a román kormánynak, amiket nehéz lett volna nem lecsapni. Ott van például a Szálasi mellett az utolsó utáni pillanatokig  kitartó Nyírő József, erdélyi író romániai újratemetése, a hamvak csempészése körüli botrányok. Az ekkor hivatalba lépő Victor Ponta szociálliberális kormányával ezt nem tudta letárgyalni az Orbán-kormány, ráadásul egyéb ügyekben – Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, választójogi törvény, kisebbségi törvény – is éleződött a feszültség a két ország között. Ekkor is volt nagykövet bekéretés.

Nehéz Magyarországról bárkit korrupcióval vádolni

A román közigazgatás átszervezése jó ideje téma, azt azonban ezidáig mindig sikerült megtorpedózni, az RMDSZ például amíg a kormány tagja volt, mindent megtett ellene. Az átalakítás, ami egyfajta recentralizációt jelent, gyakorlatilag óriás,megyéket hozna létre, ennek pedig a helyi közösségek, látványosan a magyarok lehetnek a kárvallottjai. Ugyanis a magyarok által többségben lakott vidékek masszív román többségű közigazgatási egységhez tartoznának.

Kiss Tamás szerint a Romániában működő korrupció ellenes hivatal akcióival a magyar elitet is megrendszabályozzák, többek között éppen azokra csapnak le megyei vezetői szinteken, akik kerékkötői ennek a közigazgatási átalakításnak. A 42 megyei tanácselnökből 30-at elvitt a DNA, két éve a Hargita megyei elnököt vitték el egy napra, legutóbb pedig Kiss Sándort, a Bihar megyei alelnököt. De, a DNA vádat emelt Ráduly Róbert Kálmán csíkszeredai polgármester és Szőke Domokos csíkszeredai alpolgármester ellen is hivatali visszaélés miatt.

A magyar diplomácia pedig hiába látja, hogy sokszor mire megy ki a játék − hogy esetleg valóban tudatos elitcseréről van szó −, nehezen emelheti fel a hangját ez ellen, mivel korrupció szempontjából visszafogottan hiteles az Orbán-kormány. Bár, tegyük hozzá, a külügyminisztérium reakciójának egy része a mostani helyzetre az, hogy a román kormány a korrupciós ügyeiről próbálja elterelni a figyelmet. Ezen kívül viszont maximum Kövér László dohog egy kicsit egy interjúban arról, hogy korrupcióellenes tisztogatás címén sorra viszik el a romániai magyar vezető politikusokat.

A magyar-román viszony a rendszerváltás előtt katasztrofális volt, majd a rendszerváltás után az EU és a NATO is sürgette, hogy ez rendeződjön; ennek közönhető, hogy 1996-ban a két ország aláírta a magyar-román alapszerződést. A dolog persze évekig tartó tárgyalás eredménye, amihez többek között az kellett, hogy itthon a jobboldali kormányt a Horn-kormány váltsa, plusz az, hogy a NATO is megsürgesse a megegyezést. Hogy ki tett nagyobb, több engedményt, egészen biztosan másképp ítéli meg a két ország.

A Medgyessy (túloldalon Nastase) idején lett stratégiai partnerség, 2005-ben pedig az első Gyurcsány-kormány idején volt az első közös kormányülés. Még a kisebbségi vegyesbizottság is összeült néhányszor, de legutoljára 2009-ben fogadták el annak jegyzőkönyvét. 2010 óta kormányfői, vagy államfői találkozó nem volt, csak külügyminiszteri: 2012-ben és idén Budapesten, 2013-ban Bukarestben.