18

Csak felnőtteknek

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet. Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését a gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik.

Bíróság: Ártatlan az újpesti szadomazofilmes

DSC 1522
2015.12.16. 21:41 Módosítva: 2015.12.17. 00:11
Megszületett az ítélet Magyarország első olyan bűnügyében, ahol a szadomazóról büntetőjogi szempontból kellett állást foglalni. Hol a határ, ha az ember beleegyezését adja abba, hogy valaki bántsa? Honnan kezdve szól bele az állam a testi integritásba, és kezdi el megvédeni? Miben különbözik egy megkorbácsoltatásra szerződött nő egy bokszolótól? Súlyos testi sértés kísérlete volt a vád: az újpesti bíróság első fokon most felmentette a férfit, aki hat éve egy szadomazo forgatás után jelentett fel két nő.
  • Bilincsek, 
  • 2 fa fenekelő, 
  • 6 lovaglópálca, 
  • ostor, 
  • nyeles eszköz, 
  • 1 darab barna csuha, 
  • 74 iratcsipesz

- ezek a majdnem hat éve lefoglalt bűnjelek visszakerülnek eredeti gazdájukhoz, a súlyos testi sértés vádja alól pedig felmentik Z. Gábort. Ez lett szerdán a IV-XV. Kerületi Bíróság ítélete Magyarország első olyan büntetőügyében, amelyben a szadomazóról kellett büntetőjogi véleményt alkotni.

Az apró kockás ingében átlagos vállalkozónak kinéző, ősz hajú Z. ügye 2010 januárjában indult, és rögtön országos hírré is vált, mert a rendőrség a Teve utcában külön sajtótájékoztatót tartott arról, hogyan ütöttek rajta egy hétgyerekes családanya segítségkérése után egy szadomazo pornófilmforgatáson Újpesten, egy patinás egykori vendéglátóipari létesítményben kialakított stúdióban.

Rajtaütés a szado-mazo forgatáson

Kezdetben több gyanúsított is volt és más bűncselekményről, személyi szabadság megsértéséről is szó volt, de mire eljött a vádemelés, az ügy lesoványodott. 2012 októberében, mikor a büntetőper elkezdődött, már csak Z.-t állították súlyos testi sértés vádjával az újpesti bíróság elé. 

A vád alapja az volt, hogy a hétgyerekes asszony és egy másik nő azt állította, a forgatáson becsapták és megkínozták őket: azt mondták nekik, hogy csak imitált lesz a bántalmazás, és ha bemondják az előre megbeszélt menekülő jelszót, az is abbamarad, de nem így történt, a közel kétméteres, csuklyás Z., akit nagyúrnak kellett szólítani, tovább ütötte őket, összesen 36 percen keresztül. Z. a kezdetektől tagadta, hogy bűnös lenne, szerinte a jól megfizetett nők igenis tudták a forgatáson, mire vállalkoznak, és a beleegyezésüket sosem vonták vissza.

Mégsem voltak olyan súlyosan a sebek

Mire az elsőfokú bírósági eljárás utolsó napja eljött, a vád tovább olvadt. A súlyos testi sértést kénytelen volt súlyos testi sértés kísérletére módosítani az ügyészség, mert időközben az újabb orvosszakértői vélemények tisztázták: nem 8 napon túl, hanem 8 napon belül gyógyuló sérülések keletkeztek. Ez a 8 nap a választóvonal a súlyos és a könnyű testi sértés között. Az ügyészség viszont nem az utóbbira váltott, hanem meghagyta a súlyos testi sértést, de már csak kísérletről beszélt. Emögött az volt a logika, hogy az ütésekből legalább 10-15 direkt a mellbimbóra vagy a szeméremajakra irányult, és ezek a testtájak különösen ki vannak téve a súlyos sérülésnek, tehát az ügyészség szerint Z. tudatában benne volt, hogy akár ilyet is okozhat.

A bíróság viszont végül arra jutott: Z. egyáltalán semmilyen bűncselekményt nem követett el. Az ügy kibogozásához két dolgot kellett tisztázni.

Az egyik egy elvont, elméleti kérdés:

történik-e bűncselekmény, ha a sértett beleegyezik abba, amit tesznek vele?

Az ügyész hozta fel: a Btk. szövegében nincs benne, hogy a sértett beleegyezése büntethetőséget kizáró ok lenne, de a bírói gyakorlat szerint lehet az, csak ehhez két feltételnek teljesülnie kell:

  • a beleegyezésnek tévedéstől, kényszertől és fenyegetéstől mentesnek, önkéntesnek, komolynak és egyértelműnek kell lennie,
  • és társadalmilag elismert, hasznos célt szolgáló tevékenységről kell szó legyen (ebben vitája volt Z. ügyvédjével, aki szerint csak annyi az elvárás, hogy társadalmi érdeket ne sértsen)

A bíró, Boros Tibor álláspontja szerint az állam egyszerre védi és tiszteletben is tartja az egyén testi integritását. Hogy hol van az éles határ, az a magyar jogrendben a magánvád intézményével el is dőlt: 8 napon belüli sérülésnél a sértett kezében van a döntés, hogy akarja-e az elkövető megbüntetését, azon túl már nem. Így aztán a szadomazo forgatás ügyében ha 8 napon túliak lettek volna a sérülések, beleegyezéstől függetlenül felelős lett volna Z. büntetőjogilag.

Profi ütlegelő volt

Akkor is az lett volna, ha nem történik ugyan súlyos sérülés, de Z. tudatában benne lett volna ennek a lehetősége: ez lett volna a súlyos testi sértés kísérlete. A bíró szerint viszont az eszközök, az ostor, a pálca ugyan tényleg alkalmasak voltak 8 napon túl gyógyuló sebek alkalmazására, de ez nem perdöntő, mert mindez igaz egy egyszerű töltőtollra is, ha beleszúrják valaki szemébe.

Z. viszont, aki nagyon otthon van a szadomazóban, pontosan tudja, mivel, hogy és hova kell ütni, hogy ne legyen komoly baj a vége. Ráadásul, ahogy a védelem érvelt, semmilyen érdeke sem fűződött ahhoz, hogy súlyos sérülést okozzon. A film ezzel (például ha vérző sebek keletkeznének) állítása szerint eladhatatlanná válna, amire ő - mint a BDSM-filmek készítésével és forgalmazásával foglalkozó cég ügyvezetője - ráfizetne.

Így, hogy a sérülések nem voltak súlyosak, és könnyű testi sértésről lehetne beszélni, kulcsfontosságúvá válik a következő tisztázandó kérdés:

beleegyeztek-e a nők a bántalmazásba, illetve visszavonták-e menet közben a beleegyezésüket?

Z.-t akkor lehetett volna könnyű sértésért elítélni, ha nem lett volna beleegyezés.

Hát a menekülőszó?

A bíróság szerint a beleegyezés egyértelműen megvolt, és szó sem volt tévedésről, igenis tudták a sértettek, mire vállalkoznak. Ők jelentkeztek az internetes hirdetésre, a forgatás előtti emailváltásból kiderül, hogy a valódi sérülések lehetőségéről is időben hallottak. „Lilulós vagyok, de majd meglátjuk” - idézett egyikük leveléből Z. ügyvédje. A forgatást több órás előkészület előzte meg, láthatták az eszközöket, a bíróság szerint az is elvárható lett volna, hogy elolvassák a szerződést, amit aláírattak velük. Egyiküket egyébként haza akarták küldeni a forgatásról, mert túlkoros volt, az anyagi problémái miatt ő könyörgött, hogy maradhasson.

A beleegyezést a bíróság szerint később sem vonták vissza, pedig lett volna rá lehetőségük. A legfontosabb a menekülőszó kérdése. A nők a rendőröknek azt mondták hogy előzetesen megállapodtak egy mondatban, amit ha kimondanak a forgatás közben, akkor leáll a bántalmazás. Pontosan nem tudták felidézni a szavakat, de valami olyasmi volt szerintük a megbeszélt menekülőjelzés, hogy „Nagyuram, kérlek, bocsáss meg”. Azt állították: hiába üvöltözték ezt, nem történt semmi. 

A vád itt végül a videós bizonyítékon bukott el. A felvételek az egész jelenetről megvoltak: a bíróság is megnézhette azt, és a videón nem volt nyoma bármi hasonló elhangzásának. Később az egyik sértett arra a kérdésre, honnan kellett volna tudnia a vádlottnak, hogy véget akar vetni a bántalmazásnak, azt válaszolta: "a nézésemből”. A bíró szerint a beleegyezés visszavonásának egyértelműnek kellett volna lennie.

Megtapsolták őket

A védelem szerint egyébként könnyű dolguk lett volna a nőknek, egyszerűen kiszaladhattak volna a színpadról. Mutattak is olyan videót a bíróságnak, amelyen egy másik szőke nő ütlegelés közben felpattan, mindenkit elküld a francba, és otthagyja a kamerák körét. Z. ügyvédje szerint a rendőrséghez forduló két nő is minden további nélkül megtehette volna ezt.

Az ügyész hiába próbált azzal érvelni, hogy a ruháikat, a telefonjaikat, kulcsaikat előre le kellett adniuk, ezeket egy szekrénybe zárták, a kulcs nem náluk volt, és bár objektíven lehet, hogy lett volna lehetőségük kimenni a kamera látószögéből, de ők mást éreztek: sodródtak és féltek, miközben meztelenül, sérülésekkel álltak hat-nyolc férfi előtt, a holmijuk elzárva, kint biztonsági őrök. Erről nem sikerült meggyőznie a bíróságot.

Z. olvasatában, ahogy ezt az utolsó szó jogán elmondta, egyszerűen a következő történt: megállapodtak előre 60 ezer forintos fizetségben, de a végén a nők 120 ezret kértek arra hivatkozva, hogy jobban fájt, mint előtte hitték. Ő 100 ezret adott nekik, mert fenyegetőztek, hogy a rendőrséghez mennek, és bár ártatlannak tudta magát, el akarta kerülni a kellemetlenségeket. Végül szerinte az egyik nő barátján múlott, hogy mégis feljelentették, Z. azt gondolja: a nő bajba került otthon, és a barátjának akart megfelelni a feljelentéssel. A vádlott - bizonyítandó, hogy milyen jó volt a hangulat a forgatáson - megjegyezte: az egész stáb megtapsolta a két nőt a jelenetük végén.

Olyan, mint a boksz?

Az újpesti szadomazoperben többször előkerült a sporthasonlat. A vádlott a szadomazót a bokszmeccsekhez hasonlította, ahol mindenki tudja, hogy mondjuk egy orr betörése benne van a pakliban, de senkit nem büntetnek meg érte. Az ügyész nem értett egyet ezzel, szerinte a társadalmi megítélés szempontjából óriási a különbség: a sport elismert, benne van a felkészülés, a kitartás, a küzdőszellem, míg "a kegyetlenséget dicsőítő" szadomazo társadalmi értéket nem képvisel.  

A bíró a sporthoz hasonlítást maga is elvetette, de más logikával: szerinte nem az erkölcsi tartalom, hanem a szabályrendszer megléte vagy hiánya a lényeg. A védelem egyébként az ügyben végig igyekezett kizárni a morális megfontolásokat: Z. ügyvédje többször is elmondta: ez itt egy büntetőeljárás, a morális vonatkozásokkal nincs dolguk.

A tárgyaláson többször elhangzott: ilyen ügy még nem volt Magyarországon, a magyar büntetőjogi gyakorlatban hasonló esetről sem tudnak. A tárgyalás végén a bíró maga biztatta az ügyészt, hogy fellebbezzen az ítélet ellen, mert a magyarországi joggyakorlatnak is az az érdeke, hogy ez az ügy végigjárja a teljes utat. Az ügyész, aki eredetileg felfüggesztett börtönbüntetést indítványozott, fellebbezett is, így hát az újpesti szadomazoügy megy tovább másodfokra.

Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.

Indamedia Csoport