A KDNP alapítványának honlapján szidja egy tanár az oktatási rendszert

Szóval, tüntetünk címmel jelent meg egy oktatási helyzetet lesújtóan értékelő, a tüntető tanárokkal szimpatizáló írás a Barankovics Alapítvány honlapján. A cikknek nem is a tartalma a figyelemre méltó, hanem a megjelenésének a helye.

A Barankovics Alapítvány ugyanis a KDNP szervezete, a kisebbik kormánypárt még 2006-ban hozta létre, „hogy ápolja a keresztény politizálás előremutató hagyományait, és keressen kereszténydemokrata szellemiségű választ a 21. század társadalmi-politikai kihívásaira”.

A mostani írást a Válasz.hu szúrta ki, és a lap megjegyzi, hogy a szerző, Vukovári Panna a KDNP pártalapítványának honlapján rendszeresen publikál. A mostani tüntetéssel szimpatizáló, az oktatási rendszert hibáit soroló cikk azonban nem nevezhető megszokottnak ezen a honlapon.

A mostani oktatási rendszer kiépítése ugyanis nagyrészt az előző államtitkár, a KDNP-s Hoffmann Rózsa felelőssége, ő jelenleg is a parlament kulturális bizottságának KDNP-s alelnöke.

Néhány erős állítást idézünk az írásból:

• A pedagógusok a jófiúk, még ha kockás inges fajankóknak titulálják is őket, ők nem balhéznak.
• Hát, mit ne mondjak, nem egy forradalmár-szakma (a tanári hivatás). Ám éppen ezért nagyon komolyan kell venni, ha egy tanárember mindennek dacára azt mondja, elég volt. Akkor annak olyan komoly antigonéi oka van, amit nem lehet félresöpörni, ráfogva holmi béremelési paláverre.
• Fogalmuk sincs, hogy mi a bajunk. Igen, persze: az egyik a Klik, ez a szörnyen elszúrt koncepció, klasszikus pénznyelő, szervezeti vízfej: mindenki tudja, nem titok, ők is tudják, mi is tudjuk, hogy inog a gólem eresztéke. 
• Nem ez (a Klik) a legfőbb baj, bár sikerült szinte megbénítani az eddig egész ügyesen működő iskolákat a központosítással. 
• A legfőbb baj még csak nem is a pedagógusokra rótt ostoba és felesleges, logikátlan terhek emberpróbáló volta. 
• Nem is az a megalázottság, amit megfogalmazni sem lehet, mert rögtön kapunk egyet a fejünkre a PÖCS-csel meg az életpályamodellel.
• Aki nem tanár 2016-ban, annak FOGALMA SINCS, és azt hiheti, mindez hisztéria, hiszen ott van a nyári szünet. Hurrá. Meg a béremelés. Hurrá.
• Szorgalmi feladat: összehasonlító elemzés a valóságos pedagógusok valóságos béreinek és juttatásainak változásáról. Igazából nincs változás.
• Az eszközeink nem elégségesek, s a változások nyomán már sem a rendszer, sem a személyi feltételek, de még a szellemi keret sem adja meg azt, amire szükség lenne egy nívós, modern, európai szintű oktatáshoz.
• Az iskola és a valóság, melyben gyermekeinknek boldogulnia kell, köszönőviszonyban sem lesznek egymással, és akkor itt állunk megfürödve. 

A szerző az írásban azért annyiban hű a kormánypárti elvekhez, hogy visszautasítja a szombati tüntetés szónokainak sok állítását. „Nem szeretünk mocskosfideszezni, nem szeretünk hazaárulózni, nem szeretünk aljasgyávázni, mert ez nem méltó. Mint ahogy nem méltó a demagógia sem, mely a beszédek többségét jellemezte. Ennél azért többre számítottunk.” 

De Vukovári Panna így összegzi a helyzetet:

Baj van. Nagy baj van. És a jövő a tét, nem a kréta vagy a fénymásolópapír, nem a fizetés vagy a vakáció.

A szerző jelen volt a szerző a tüntetésen, és az írás végén jelzi is, hogy a tanárok nem hajlandóak meghátrálni, és tettel is hajlandóak tiltakozni. „A tanárember olyan ember, hogy ha feladat van, akkor feladat van: nem nyugszik, míg végére nem jár. És nem csak szóval. Tettel is.”