Kertész Imrének megvolt a véleménye a magyar politikáról

Kevéssé foglalkozom napi politikával, de azt látom, hogy Magyarországot mindenütt szeretik. Magyarország a legszebb esélyekkel indul az Európai Unióba, mindenütt a legnagyobb készséget érzem

- mondta Kertész Imre a Magyar Narancsnak 2002-ben, röviddel azelőtt, hogy elutazott volna Svédországba átvenni a Nobel-díját. Nagyon ritkák voltak az ilyen derűs szavak, amikor Kertész Imre közéleti témában mondott véleményt. Kemény mondatok, sokszor keserűség jellemezte és  félremagyarázások kísérték a Nobel-díj utáni években, ahogy a magyar politikára reagált, és ahogy a magyar politika reagált őrá.

Élhető országot remélt

A 2010-ben könyvként kiadott Haldimann-levelek tanúsága szerint pedig az író valaha úgy képzelte, jobban alakul majd Magyarország jövője. A levelek, amelyeket 1977 és 2000 között írt a Svájcban élő, magyar származású irodalmárnak, Eva Haldimannak, gyakran tértek ki közéleti helyzetekre, és az írójukat érzékenyen érintette a jobboldali szélsőséges nézetek térnyerése. Ugyanakkor, ahogy a Könyves Blog írta a kötet megjelenése után, a Haldimann-levelek a "bizonyíték arra, hogy Kertész Imre optimistán és tiszta szívvel indult neki a rendszerváltásnak, azzal a reménnyel, hogy végre egy élhető ország része lesz, ahol nem számít nemzetietlennek az, akinek pont a holokauszt az írói témája". 

Ahogy a magyar politikai elit megnyilvánult Kertész Imréről, az nagyon távol állt a Nobel-díj után kezdődő imre kertészezéstől, vagy mondjuk attól, amikor 2002-ben a MIÉP le akarta szavazni, hogy Budapest díszpolgára legyen az íróból. Ebben egység volt: 2003-ban, amikor Mádl Ferenc akkori köztársasági elnök kitüntette a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje polgári tagozatával, jelen volt Orbán Viktor, akkoriban volt miniszterelnök, Hiller István, az akkori kultuszminiszter és Gönz Árpád, Mádl elődje is. Mádl úgy fogalmazott, hogy "az egész ország tiszteletét és megbecsülését is kifejezi ez a díj".

De hogy közben az imre kertészezős vonal mennyire erős volt az íróról és munkáiról alkotott a magyar közgondolkodásban, talán mutatja, hogy miközben a Sorstalanság a Magyarország kedvenc olvasmányait kereső 2005-ös A Nagy Könyv játék listáján csak a 27. helyre került fel, amikor az Index megszavaztatta olvasóit a legutáltabb könyvekről, a 4. helyen végzett a Nobel-díjas regény. Az ellentmondásos hangulatra jellemző, hogy ugyanebben az évben, 2005-ben a legnézettebb magyar film lett a Koltai-féle Sorstalanság, amelynek Kertész Imre írta a forgatókönyvét, és amelyről úgy vélekedett: gyönyörű film, de nem azonos a könyvvel.

Az ellenségességnek, a Berlinben élő Kertész körüli indulatoknak 2009 végén volt egy nagy felfutása. Ennek a kiindulópontja az a Magyarországgal szemben kritikus interjú volt, amelyet az író a Die Weltnek adott a 80. születésnapja alkalmából. Az általa ekkor mondottakat sokan úgy értelmezték, hogy megtagadta Magyarországot. 

Az eleve erős mondatok a magyar sajtó egy részében pongyolán, leegyszerűsítően fordítva jelentek meg. Kertész Imre többször is elmondta: félremagyarázták, meghamisították a szavait. Az antiszemita hangadókra vonatkozó kijelentéséből például az lett, hogy Magyarországon az antiszemiták uralkodnak. Végül Kertész adott még egy interjút a Die Weltnek az előző fogadtatásáról, amelyben azt mondta: 

A magyarok nem ismerik az iróniát – a képzetteket kivéve.

A Duna Televízió híradójának is nyilatkozott a történtekről, ekkor beszélt általánosságban is arról, hogyan magyarázzák félre az építőnek szánt kritikáit Magyarországon, és hogyan indulnak emiatt újra és újra rágalomhadjáratok ellene. 

A kritikáimat mindig nemzetellenes megnyilatkozásoknak veszik, ami nem igaz. Nagyon örülnék, ha valóban a javára lehetnék Magyarországnak, a hazámnak

- mondta, és arra is kitért: nem is kérdés, hogy a hazájának tekinti-e Magyarországot, hiszen itt született, magyar állampolgár és magyarul ír.

Feladta a küzdést a nemzetellenesség vád ellen

A támadásokat visszautasító, határozott kiállás után alig több mint két évvel később, 2012 februárjában a francia Le Monde-nak adott interjúban arról beszélt: nem kíván már küzdeni az ellen, hogy azzal vádolják, túl sötét képet fest az országról, nem ünnepli magyarságát, hogy megkérdőjelezik, igazi magyar író-e. Arra a kérdésre, hogy miért nem ragad tollat a tiltakozáshoz, Kertész azt válaszolta:

Nyolcvankét éves vagyok és beteg. Az én reakcióm az, hogy Berlinbe költöztem. Cselekedni? Csak az íráson keresztül tudok. És amikor megteszem, akkor semmilyen hatása nincsen vagy pedig elítélnek miatta". 

Ebben a Le Monde interjúban ismét kemény véleményt mondott a magyarországi állapotokról, Orbánról, a szélsőjobb előretöréséről.

2012 novemberében Kertész Imre azzal került bele megint a hírekbe, hogy Berlinben megnyitott a Kertész Imre archívum. A Der Spiegelnek nyilatkozott róla, miért ott, és miért nem Magyarországon helyezte el életműve kéziratait. Egyrészt azt mondta, hogy

Úgy érzem, itt jobban megértenek, mint a hazámban, Magyarországon. Ott a legnagyobb jóakarattal sem lehetne úgy megőrizni az anyagot, mint Berlinben, ahol évek óta élek.

Másrészt viszont hangsúlyozta, hogy nem politikai döntésről van szó, egyszerűen Berlinben van megfelelő apparátus és anyagi lehetőség az életmű megőrzésére.

Holokausztbohóc

Bár 2013 nyarán úgy volt, hogy a The Paris Review-nak adott interjú lesz az életében az utolsó, az év végén a Die Zeit-nak beszélt keserűen arról, hogyan élte meg a Nobel-díj utáni időszakot. A cikk "Egy holokausztbohóc voltam" címmel jelent meg. Ebben - annak kapcsán, hogy betegsége kezeltetése miatt Magyarországra költözött Berlinből -  mondta el azt is, hogy rosszul érzi magát a hazájában.

Egy évvel később, 2014. augusztus 20-án tüntette ki Áder János a legmagasabb állami kitüntetéssel, a Magyar Szent István Renddel. Az akkor már régóta súlyos beteg író az elismerést személyesen vette át a Sándor-palotában. Ennek meglehetősen vegyes fogadtatása volt. 

A vita Schmidt Mária írásával indult, akinek a kitüntetésről szóló hír kiszivárgásához időzítve jelent meg hosszú cikke a Heti Válaszban arról, hogy az írót a rendszerváltás után a baloldal kirekesztette, mert a nácizmust és a kommunizmust egy kalap alá vette. Schmidt arról írt, hogy Kertésznek "...a két diktatúráról vallott nézetei miatt esélye sem lehetett arra, hogy a ballibek által uralt kánonban, a sztárolt írók, értelmiségiek körébe felvételt nyerhessen", és ennek a szellemi számkivetettségnek vet véget az állami kitüntetése. 

A díjra és a Schmidt-cikkre reagáló, a díjátadás-és átvétel gesztusát egyaránt bíráló Index-publicisztikát itt olvashatják, ugyanaznap jelent meg a Népszabadságban egy véleménycikk, ami elsősorban Schmidt elemzésének hiányosságaival foglalkozik.

Hülyeség lett volna nem elfogadni

Kertész Imre, aki a kritikákat úgy élte meg, hogy a díj elfogadása miatt utálják, a díjátadás előtt úgy fogalmazott, hogy „a konszenzus megteremtésének a vágyáról és elodázhatatlan szükségességéről szól a díj elfogadása és átvétele”. Kicsivel később, szeptemberben Friderikusz Sándorral beszélgetve már egyszerűen csak azt mondta:  

Amit kínálnak, azt el kell fogadni. Sokan lebeszéltek róla, hogy ez valami bűncselekmény elfogadni. Menjenek a francba, ez hülyeség.

Állítása szerint azért fogadta el a legmagasabb állami kitüntetést, mert magyar állampolgár, és „a magyar állam elnöke kínálta fel, a magyar állam feje”.

Ugyanebben az interjúban arról is beszélt, hogy már nem olvas magyar sajtót, gazdasági kérdésekben sem tájékozódik.

Engem nem érdekel a politika, illetve nem értek hozzá

- jelentette ki.

Nem akart diktatúrázni

2014 végén Kertész Imre azt sérelmezte, hogy a New York Times újságírója állítása szerint megpróbálta rávenni, mondja azt, hogy Magyarországon diktatúra van, és mivel ő erre nem volt hajlandó, a - még 2013-ben - felvett interjú végül nem jelent meg az amerikai lapban. A New York Times újságíró tagadta, hogy így lett volna, szerinte szó sem volt sem provokációról, sem cenzúráról. A Szombatnak Kertész így mesélt erről:

Megkérdezte, hogy mi a véleményem a magyarországi helyzetről. Azt válaszoltam, hogy a helyzet kielégítő, remekül érzem magam, mire meglepődött.

Kertész az újságírónak azt is elmondta, nem mindennel teljes mértékben elégedett, ami Magyarországon történik, mint ahogy nem is volt soha, de abban bizonyos, hogy az, hogy Magyarországon diktatúra lenne, nem több mint ideológia és felelőtlen beszéd. 

Charlie Hebdo után a demokráciáról

Az auschwitz-birkenaui náci koncentrációs tábor felszabadításának 70. évfordulója alkalmából a német dpa hírügynökségnak adott interjúban, amikor arról beszélt, hogy Auschwitz megismétlődhet, sok jel utal erre, a demokrácia helyzete is téma volt. Az interjú nem sokkal a Charlie Hebdo szerkesztőségében végbement mészárlás után készült. Kertész Imre azt mondta: már a párizsi vérengzés előtt is az volt a véleménye, hogy "a demokrácia nem tudja megvédeni magát" és nem érzékeli a fenyegető veszélyt.

"Nagyon is el tudom képzelni, hogy látszólag a demokrácia védelmének érdekében cselekedve lassan kialakul egy , amely befelé is veszélyessé válik". Szerinte az európai kultúrát és értékeket csak akkor lehet megóvni, ha "kifelé megvédjük, bent pedig megőrizzük a demokráciát". Amikor megkérdezték tőle, hogy van-e erre esély, azt felelte:

  "Nem tudom. Talán."