Ágnes
-5 °C
2 °C

Igen, akár katonákat is küldhetnénk Szíriába

HUS 9226
2016.09.30. 20:12

Az kézenfekvő választás volt, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézete a Kutatók Éjszakáját a migráció kérdésével nyissa meg. Arra viszont egyáltalán nem számítottam, hogy a péntek délutáni napsütésben alig 25-30 érdeklődő sétált fel a Várba, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjába, hogy némi konkrétumot szívjon fel, mielőtt vasárnap óriási nemmel/óriási fasszal mond véleményt a kormány nehezen véleményezhető kvótakérdésére.

A Kováts András kisebbségkutató moderálásával folytatott vitán - ami igen jó címet kapott: Brüsszel üzen, New York üzen - Migránsok, menekültek, tehermegosztás - Orbán Balázs, a nemrég felállított Századvég-közeli Migrációkutató Intézet igazgatója és Nagy Boldizsár, az ELTE és a CEU tanára képviselték a két ellentétes elméleti pólust. És kiderült, hogy a migráció kérdésében valóban nem túlzás pólusokról beszélni, mert elméleti szinten is tökéletes az egyet-nem-értés. Az igen éles szópárbajokkal tarkított, az értő közönség aktív részvételével zajló vita alapvetően a következő két kérdés körül fortyogott:

1. Van-e egyáltalán menekültválság?

Menekültek egy töltésen a balkáni útvonalon a menekültválság 2015-ös csúcsán, és idén nyáron. Fotó: Getty Images Hungary

Orbán Balázs szerint nem lehet nem észrevenni hogy „megváltozik körülöttünk a világ”, már ami a migrációt illeti, hiszen

  • Az infrastruktúra változása miatt a migráció költségei világszerte csökkenőben vannak (azaz relatíve könnyebb megtervezni és megszervezni egy több ezer kilométeres utat, mint ötven éve)
  • A migránsokat komplex motivációk vezetik, nem lehet eldönteni egyértelműen, kik jogosultak feltétel nélkül a befogadók védelmére
  • Több olyan instabil régió alakult ki, melynek népességmegtartó képessége tartósan alacsony marad – azaz a jövőben is folyamatosan bocsátja majd ki a migránsokat
  • És egyre több a migráns, az ENSZ statisztikája 2005-ben 37,5 millió menekültet tartott számon, 2015-ben már 64 milliót.

Ebbe az utóbbi adatba rögtön bele is kötött Nagy Boldizsár, aki rámutatott arra, hogy az ENSZ által regisztrált migráns-robbanás valódi oka, hogy pont ebben az évben vették be a migránsok közé az országhatárokon belül földönfutóvá váló embereket is, akik korábban is léteztek - csak épp nem az ENSZ statisztikájában.

Boldizsár azzal a hírfogyasztók számára meglepőnek tűnő megállapítást tette, hogy alapvetően nem sok minden változott a világ migrációs helyzetében:

  • a világ népességének 2,5-3 százaléka számít migránsnak – de ez az ötvenes években is nagyjából ekkora volt a migránsok aránya
  • a kibocsátó régiók között van ugyan némi mozgás, de a fő menekültforrásnak számító Ázsia már a XIX. században is nagy kibocsátó volt.

Inkább a mi szemléletünk változott, mert a saját utcáinkban látunk több migránst.

Ami valóban újdonság, hogy több ország feladta azon igényét, hogy számon tartsa a területére érkező menekülteket – például Magyarország, mely 210 ezer embert fuvarozott át a horvát határról Hegyeshalomig, hogy utána az osztrákok szintén regisztráció nélkül passzolják tovább őket a németeknek.

Fotó: Getty Images Hungary

2. Kik a menekültek és mit kéne velük csinálni?

Nagy azt is hozzátette, hogy strukturálisan, a jogszabályok és módszerek szintjén nem lenne szükség óriási változtatásra ahhoz, hogy kezelni lehessen a menekültválságot. Jó kantiánus módjára kinyilvánította, olyan szabályok kellenek, melyeket

akkor is elfogadnánk, ha nem tudjuk, melyik oldalán állunk a csőnek.

Ezért értelmes felvetés az Európai Bizottság részéről, hogy a lakosságszám és a gazdasági helyzet alapján osszuk el a menekülteket. A menekültek egyéni elbírálása is fölösleges, inkább kibocsátó országok szerint kéne automatikusan kategorizálni őket – természetesen a biztonsági és egészségügyi kockázatot jelentő migránsok kiszűrése mellett. Példaként hozta fel, hogy Németországban a szírek 98 százaléka megkapta a menekültstátuszt.

Orbán szerint azonban

a rendszer hozzájárul a migráció irreguláris módjának [azaz az illegális bevándorlás – TG] népszerűségéhez

Szerinte a „fókuszt át kell állítani”, és „nagy általánosságban” el kell választani a humanitárius segítségnyújtást és a befogadást. Minden migrációs mozgást három szereplő szemszögéből kell vizsgálni, „hogy ne süppedjünk bele a leegyszerűsítés mocsarába”:

  1. a kibocsátó ország
  2. a befogadó ország
  3. és az érintettek

És ezek közös nyeresége vagy vesztesége alapján kell a döntéseket meghozni. Az Európába irányuló migráció a maga embercsempész-iparával és a menekültek hányattatásaival tarthatatlan (a magyar kormánynak dolgozó Orbán azt is elismerte, hogy egész Európában rosszul állunk azon a téren, hogyan kezeljük a menekülteket). A humanitárius segítséget azonban nem a migránsok befogadásánál kell kezdeni, hanem Európa közös külpolitikai/katonai/humanitárius fellépésével – ahol a „közös” jelentheti a tagállami vagy az uniós szintű kooperációt is. És amikor az egyik hallgató feltette a kérdést, hogy ez mit jelent, akkor Orbán elismerte, akár azt is, hogy

Magyarország katonákat is küldhetne egy nemzetközi erő keretében Szíriába, hogy erővel biztosítsa az aleppói humanitárius korridort.

Nagy Boldizsár viszont szkeptikusabb volt a migránsok határokon kívül tartásával kapcsolatban, és abszurdnak tartja azt a kormányzati elképzelést, hogy a kibocsátó országban kéne elbírálni a menekültstátuszt.

Várhatjuk-e Líbiától vagy Törökországtól azt, hogy kihelyezett menekülttáborokként működjenek, ahol Európa eldöntheti azt, ki kap menekültstátuszt?

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!