'56-os plakátügy: Pruck lánya nyílt levélben tiltakozik az emlékbizottságnál
További Belföld cikkek
- „Ott van a sok kölyök, minek tartsam meg?” – élet-halál harcot vívtak egymással a kutyák
- A kormány benyújtotta a magyar kutatási hálózat átalakításáról szóló javaslatot
- Kiutasítottak Magyarországól egy amerikai tanárt, aki 10 éve tanított az országban
- Fehérbe borul a fél ország, figyelmeztetést adott ki a Magyar Közút
- Reagált a kormány a legújabb Magyar Péter-féle hangfelvételre
Mielőtt önök ezt a fotót felhasználták, egyáltalán utánajártak annak, hogy ki van a képen?
− írja Csőkéné Pruck Erika, az egykori pesti srác, Pruck Pál lánya a Schmidt Mária vezette '56-os emlékbizottságnak. De miről is van szó?
Ahogy arról beszámoltunk, az '56-os emlékév kapcsán kihelyezett óriásplakátok (falfestmények) '56-os utcai harcosok képeit ábrázolják, az egyikkel azonban valami nem stimmel. Egy sapkás fiatal látszik fegyverrel, mellette egy felirat, ami szerint ő Dózsa László, a ma is élő színész. Csak hogy jelentkezett egy férfi, aki szerint a képen az ő unokatestvére Pruck Pál látható. Ráadásul az amerikai LIFE magazin '56-os számában is azt írták az amerikai fotós képe alá, hogy Pruck Pál.
Dózsa László először azt nyilatkozta, hogy ő van a képen, és akár antropológiai vizsgálatnak is kész alávetni magát, majd egy nappal később már azt mondta, kegyeleti okokból lemond arról, hogy az ő neve szerepeljen a képen. Bár továbbra is ragaszkodik hozzá, hogy őt ábrázolja a kép, és még egy sapkáról készült fotót is megmutatott az RTL-nek, hogy bizonyítsa, ő az.
Az emlékbizottság sajnos eddig egyáltalán nem szólalt meg. Megszólalt azonban Pruck Pál lánya, aki a 168 Órának küldte el a nyilvánosságnak is szánt levelét, amelyben azt írja, felháborító az emlékbizottság figyelmetlensége.
„Mielőtt önök ezt a fotót felhasználták, egyáltalán utánajártak annak, hogy ki van a képen? Ezt a fotót a keletkezése óta ismeri a család, és mi, Pruck Pál gyerekei, születésünk óta. Én száz százalékig biztos vagyok benne, hogy a fotón az én édesapám van. Maga a fotós is odaírta. De ha ez nem lenne elég, 1986-ban, a forradalom 30. évfordulóján még riportot is készítettek vele. Önök erről nem tudtak?" - kezdi levelét Pruck lánya.
Az 1986-os riportfilmnek mi is utánanéztünk. Az OSA archívumában VHS kazettán fellelhető anyagban tényleg megmutatják a híres fotót, és Pruck Pál nyilatkozik is. Azt mondja, abban az évben decemberben töltötte be a 14-et, mint kis taknyos jelent meg a képe a külföldi magazinokban. „Balhé volt, tetszett, srácok voltunk, szabadok voltunk, nem parancsolt senki" - mondta 1986 (!) - ban Pruck.
Lánya emlékbizottságnak szánt levelét úgy folytatja, „Semmi gondom, se nekem, se a testvéreimnek azzal, hogy a fotót felhasználják, de akkor a pontos névvel és adatokkal tegyék: Pruck Pál, 1942–2000. Sem az édesapánknak, sem nekünk soha semmiféle előnyünk, hasznunk ebből a képből nem származott. Édesapánk soha nem kapott kitüntetést, igaz, nem is várta el. Ő csak egy srác volt, és nem volt hős. De ő van azon a képen, amelyet most Dózsa László a magáénak tart. Milyen alapon? Megkérdezték tőle? A tisztelt emlékbizottság nem vizsgálta meg pontosan, hogy ki van a képen?
Érdekelne, mi a tervük, hogyan javítják ki ezt az óriási baklövést. Nekem az lenne az elégtétel, ha a házakon, a plakátokon, a honlapon a nevét és az adatokat kijavítanák. Továbbá az, ha Dózsa László nem kegyeleti okok miatt mondana le a fotóról, hanem bevallaná, hogy nem ő van rajta. Sajnos édesapám már nem él, de a korabeli fotók elég jó bizonyítékok."
A kép egy 1982-es Népszabadság cikkben is előkerül, akkor is megszólaltatták Pruckot. Az évszámnak megfelelően ellenforradalmi szövegkörnyezetben megírt cikkben Pruck beszél a fotózásról is, bár konkrétan nem emlékszik, mikor készült a fotó, csak arra emlékszik, hogy jött egy amerikai fotós fotózni őket.
A 168 óra egyébként egy másik cikkében végigkérdezi Eörsi László '56-kutatót, a Baross köztársaság című könyv szerzőjét Dózsa László színész '56-os sztorijairól. Szinte minden Dózsa-féle részletről azt állítja Eörsi, hogy több mint valószínű, hogy úgy, ott és akkor az nem történhetett meg. Egy jellemző részlet a válaszokból: „Dózsa László azt állítja, hogy sortűzzel végeztek ki a város közepén harminc embert, ám erről soha rajta kívül senki semmilyen említést nem tett, tanúja a történetnek nincs és nem is jegyeztek fel róla semmit."