Ritka szerencsétlenül indulnak a budapesti szuperkórházak

• A Szent János kórházban nincs MR-készülék, a közelben lévő Városmajori Klinikai Tömbben viszont van, de a János kórház orvosai ezt nem használhatják. Vagy, ha használhatják, a beteget csak kifejezetten nehézkesen tudják fizikailag átvinni a szomszédos kórházba.
• Ha a Semmelweis Egyetem pesti gyermekklinikáján egy gyereknek MR-vizsgálatra van szüksége, altatásban kell mentővel átvinni egy másik telephelyre, hogy elvégezhessék a vizsgálatot.
• Budapesten 22 kórház és 30 klinika van szétszórva, mégis alig van olyan köztük, ami az év 365 napján 24 órás ügyeletet tudna adni. Bizonyos szakmákban ezért a kórházak váltott ügyeletet adnak, a mentősöknek pedig ezt egy táblázatból kell kisilabizálniuk. Ha az éppen ügyeletes kórház CT-je elromlik vagy nem működik a PIC-egység, Budapesten egy terület ellátása kiesik, a mentősöknek kell improvizálniuk, hova is vigyék a beteget. Vidéken soha nem mondhatja azt egy egyetemi klinika vagy megyei kórház, hogy nem tud ügyeletet adni, mert onnan nem tudja kinek továbbküldeni a beteget.
• A Honvédkórház ma a legalkalmasabb arra, hogy bonyolult és nehéz eseteket lásson el. Miután azonban a környéken csak ez a kórház tud 24 órás ügyeletet adni, legutóbb a téli szünetben oda áramlott minden rutinnak számító, fejsérüléses, kéztöréses beteg is. A kórház olyan terhelés alatt áll sokszor, hogy alig van energiája a komoly esetekre.

Ezeket a példákat nem mi találtuk ki, de elég látványosan jelzik, milyen összecsapott, toldott-foldott jelenleg a budapesti kórházi rendszerünk. Két kormányzati ciklus telt el úgy, hogy a torz budapesti egészségügyi rendszerrel nem kezdtek semmit. Ez pedig nemcsak a gyenge örökség és a szerencsétlen központi szervezés kérdése, hanem a finanszírozásé is.

Budapesten és az agglomerációban nagyjából 4 millió ember él, és használja a fővárosi kórházakat. Mivel viszont egyedül Budapest nem számított fejletlenebb konvergenciarégiónak, így alig kapott uniós forrást az egészségügy fejlesztésére. Miközben vidéken közel 500 milliárd forintból fejlesztették a kórházakat.

Hiányzik legalább egy nagy kórház

A szakma abban régóta egyetértett, hogy Buda (és egész Budapest) egészségügyi ellátása fejlesztésre szorul. A bonyolult ellátási és közlekedési viszonyok miatt kialakult gordiuszi csomó átvágására soha nem volt valóságtól elrugaszkodott ötlet egy vadonatúj kórház felépítése. 

Budán ugyanis egyelőre nincs olyan modern, mindennel felszerelt sürgősségi központ, ahol a súlyos (politraumatizált) sérülteket gyorsan és szakszerűen el tudják látni. A „sokszakmásság” (idegsebészet, mellkassebészet, ortopédia, szájsebészet, szemészet, fül-orr-gégészet stb.) azért fontos, hogy a bonyolult sérülteket ne kelljen ide-oda szállítgatni a kórházak között.

Azt is hozzá kell tenni, hogy egy nagy kórházat nem lehet csak úgy lerakni, és várni, hogy innentől minden jobb legyen. Párhuzamosan hozzá kell igazítani az összes környező kórház és szakrendelő feladatait, kapacitását, de még a helyüket is, különben elképzelhetetlenül drágán oldjuk meg, és még kevésbé hatékonyan az egészségügyi ellátást. (Ha mélyebben érdekli, hogyan működnek nálunk a kórházak, itt még utánaolvashat.) 

Ezen felül egy ilyen modern központba érdemes lehet tenni még néhány specializáltabb ellátástípust, amiket hatékony lehet koncentrálni nagyobb régiókban: például ha kevesebb, de jobban felszerelt, több tudást felhalmozó központokban végzik mondjuk a szívműtéteket vagy kezelik a daganatos betegeket. Ezeken a helyeken gyakorlottabb orvosok jobb gépekkel, jobb kihasználtsággal és leginkább sokkal jobb gyógyítási eredményekkel kezelhetik a betegeket.

Nagy hűhóval elindult, aztán le is állt

A Fidesz-KDNP képviselőcsoportja még 2015 februárjában kihelyezett ülést tartott Mezőkövesden. Ekkor még nem indult el a kampány a menekültválság miatt. A főbb témák akkoriban azok voltak, hogy az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást akar indítani a magyar kormány ellen a reklámadó miatt, indul a nemzeti közműszolgáltató, és egyelőre nem döntöttek a kilencosztályos iskola bevezetéséről. Ebben a környezetben teljesen váratlan, inkább

hogy "budapesti képviselők javaslatára" a frakció egy új budapesti kórház építését javasolja Budán. Az akkor még "akár több tízmilliárd forintos" beruházásként emlegetett szuperkórház ügye, és a hozzá kapcsolódó átszervezés viszont elég lassan haladt, még akkor is, ha elég nyilvánvalóan szükség volt rá.

Gyártották az indokokat, hogy miért nekik kell

Új kórház elég régóta kellett volna a fővárosba, legfőképp Budára. Ehhez először is megfelelő helyszínre volt szükség. A kerületi polgármesterek a bejelentés után azonnal elkezdtek lobbizni. Szinte mindenki magának akart egy politikailag jól eladható, ráadásul költségvetési pénzből épülő nagy kórházat.

Így felmerült, hogy:

• inkább nulláról újítsák fel a teljesen elavult épületekkel bíró Szent János kórházat, és az legyen a szuperkórház;
• legyen a Déli pályaudvar területén;
• fejlesszék inkább a Tétényi úti Szent Imre kórházat, ami már amúgy is rendelkezik egy modern sürgősségi központtal;
• fejezzék be a Sportkórház félbehagyott új tömbjét a kétszer-kettő, illetve néhol háromsávos Alkotás út mellett;
• Tarlós István az Óbudán eldugott Szent Margit kórházat ajánlgatta;
• még rosszabb ötletként felmerült a modern kórháznak alkalmatlan, és amúgy is rendkívül nehezen megközelíthető egykori Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet újranyitása;
• és abszurd ötletnek tűnt, de a legtöbbhöz képest jóval több értelme volt Wintermantel Zsolt újpesti fideszes polgármester felvetésének, hogy közlekedési okokból a Budát ellátó kórháznak a legjobb hely Pesten lenne.

A kórház helyszínének megtalálásával megbízott csapat végül 14 helyszínt vizsgált. A feladat az volt, hogy a tervezett 100 ezer négyzetméteres beépítéshez szükséges 5-6 hektáros, jól közművesített, könnyen megközelíthető területet megtalálják. A helyszínek egyre inkább Kelenföld környékére szűkültek le, mint messze a legalkalmasabb helyszínre: itt van a 4-es metró végállomása, autóval és tömegközlekedéssel is viszonylag jól megközelíthető a város és az M1-M7-es autópálya felől.

A munkacsoport végül a Szent Imre kórház bővítését és felújítását javasolta, a már említett kelenföldi metrómegálló körüli helyszínen, mint szakmailag, közlekedésileg és költséghatékonyság szempontjából is a legmegfelelőbb megoldást. Ehhez képest mégsem a kelenföldi metrómegálló közelében épül majd meg a szuperkórház, hanem sokkal messzebb.

Hogy ennek mi volt a pontos oka, az nem derült ki még sem Lázár János, sem az átalakításért felelős miniszteri biztos, Cserháti Péter szavaiból. A kérdés viszont még mindig nincs lezárva: környezetvédelmi, hidrológiai vizsgálatokon fog múlni, hogy a terület egyáltalán alkalmas-e az építésre. A végső szakmai anyagnak november végéig kell elkészülnie elvileg, de most a bejelenetett Dobogó tűnik befutónak. 

Az biztos, hogy tisztán racionális szempontokat mérlegelve nagyon nehezen megmagyarázható a Dobogó melletti döntés: 

• a telkeket itt meg kell vásárolni
• az egész területet közművesíteni kell
• autópályalehajtót és/vagy felüljárót kell építeni
• a terület egy részén tőzeges mocsár volt, hat méter mélyen már vizes a talaj 
• védett vízbázisok vannak a területen (innen jön pár méter mélyről a Hunyadi János gyógyvíz és a Ferenc József keserűvíz), így az építkezés miatt ezek szennyeződhetnek, további kérdés, hogy így vajon lehet-e mélygarázst építeni, ha pedig nem, az még tovább srófolja a költségeket
• és az egyik legfontosabb: a terület ma tömegközlekedéssel nagyon nehezen megközelíthető.

Persze valójában hiábavaló a racionális érveket sorolni, mivel Lázár is bevallotta és Cserháti beszámolójából is kiderül, hogy itt nyíltan

Sokszorozódnak a költségek

Az új szuperkórház kapcsán először 30-40 milliárd forint körüli összeget emlegettek, de ez főleg a már kialakult infrastruktúrával rendelkező Szent Imre kórház fejlesztésére vonatkozott volna. Lázár János a dobogói helyszínről azt mondta: 5 milliárd forintos beruházást igényel az ingatlan megszerzése és közművel való ellátása. Ebben azonban nincs benne a kórház építése miatti közlekedési fejlesztés: például autópályalehajtó és új utak biztosan kellenek.

A szuperkórház árát később már 60 milliárd forintra becsülték, amiben szintén nem volt benne a közlekedési fejlesztés költsége. Pillanatnyilag ott tartunk, hogy a Semmelweis Egyetem klinikáinak átstrukturálásával és a  közlekedési fejlesztésekkel együtt ez 

Egy forrásunk azon bosszankodott, hogy az egészségügyben dolgozva hosszú évek óta ahhoz szoktak hozzá, hogy semmire sincs pénz, mindig mindennel takarékoskodni kell. Az előkészítési munka során azonban számukra is meglepő módon most azt tapasztalták, hogy amikor a rossz helyszínválasztás miatti komoly pluszköltségekre figyelmeztettek, azt a választ kapták, hogy

a pénz nem számít, most nem baj, ha emelkednek a költségek.

Mostanra az is tudható, hogy 1058 ágyas modern tömbkórházat építenek. Egy szakember az Indexnek azt mondta: sokéves távlatban előre tekintve érdemes lenne azon is elgondolkozni, mennyire van szükség még nagy kórházra sok ággyal. Az orvostechnológia ugyanis olyan arányban fejlődik, hogy ma már egyre több, korábban bonyolultnak tűnő műtétet lehet elvégezni egynapos ellátásban. 

Itthon szinte már természetesnek vennénk, de attól még nem az, hogy a majdani kórház megtervezésénél szó sem volt nyílt pályázatról. Szinte már vicces eljárás volt, hogy még a helyszín sem volt egészen biztos, de Balog Zoltánék már egy kormányhatározatban nevesítették is, hogy az új kórházat az amúgy jó nevű Noll Tamás tervezi majd, és kész.  

Lapozzon cikkünk második részére, amiből megtudhatja: miért válhat építési területté a legtöbb kórház az elkövetkező években, és vajon 600 milliárd forint sok vagy kevés 24 kórház felújítására, ha ezt a stadionépítésekhez vagy a Bécsben épülő szuperkórház költségeihez hasonlítjuk.