Mind jól ráfizetünk a leült pénzbüntetésekre

Az Alkotmánybíróságnak júniusban arról kellett döntenie, rendben van-e, hogy a ki nem fizetett, és ezért szabadságvesztésre átváltoztatott pénzbüntetések nem tudnak elévülni. A döntés az lett, hogy nem, nincs rendben, az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet idézett elő az elévülési szabály hiányával, és ezt a mulasztást idén december 31-ig pótolni kell.

Ha egy laikus olvassa a Budapest Környéki Törvényszék bírájának indítványait, amelyek az AB elé kerültük, az elévülési probléma helyett inkább néhány szám az, ami szemet szúr neki:

• Egy bizonyos C. T. nevű elítéltet 105 ezer forint pénzbüntetéssel sújtottak lopás miatt. Miután nem fizette meg, 2010-ben
  
  a 105 ezer forintos büntetést 348 napi szabadságvesztésre változtatták.
• 2011-ben egy B. S. nevű, szintén lopás miatt elítélt ember 
  60 ezer forintos pénzbüntetéséből 300 napi szabadságvesztés lett.

A bíró mindkét esetben az elévüléssel kapcsolatos szabályozatlanság miatt függesztette fel az eljárásokat, amikor elé kerültek. Az átváltások teljesen megfeleltek az akkor hatályos törvényeknek.

A törvényi keretek azóta változtak egy keveset, ma már többet ér egynapi rabság, de még mindig nagyon rosszul járhat az, akinek le kell ülnie a pénzbüntetését, és vele együtt minden adózó, aki fizetni kénytelen a fogvatartás költségeit.

Szabálysértésnél jobb a váltás

Kezdjük azzal, hogy ki kap egyáltalán pénzbüntetést: az, aki nem túl súlyos, amúgy legfeljebb 3 év szabadságvesztéssel vagy elzárással büntethető bűncselekményt követett el. Ez a leggyakrabban alkalmazott büntetés a magyar gyakorlatban. Legtöbbször ittas vezetésért, garázdaságért és lopásért adják.

Fontos, hogy a pénzbüntetés és a pénzbírság nem ugyanaz. Az utóbbi nem bűncselekményekért, hanem szabálysértésekért jár, és ha valaki nem tudja vagy nem akarja kifizetni, egységesen napi 5 ezer forintonként tudja leülni. A 2012-es szabálysértési törvény szerint ezen az árfolyamon váltja elzárásra a meg nem fizetett pénzbírságot.

A pénzbüntetés rendszere bonyolultabb. A büntetés összege lényegében egy szorzat, minimum 30 ezer, maximum 270 millió forint lehet. A bíró az adott bűncselekmény súlyát mérlegelve egyfelől megállapítja a napi tételek számát, ami 30 és 540 között mozoghat most. Másfelől eldönti, hogy mennyi az egynapi tételnek megfelelő összeg. Ez az utóbbi a tettes életkörülményein múlik, és jelenleg minimum 1000, maximum 500 ezer forint.

Egy tébécsaló orvost például idén Zalaegerszegen, nem jogerősen 1 millió 200 ezer forintos pénzbüntetésre ítéltek, ami úgy jött össze, hogy 300 napi tételt kapott és 4000-es forint lett egy napi tétel. Csak pénzbüntetésről szólt a komondoros Balogh József azóta szigorított elsőfokú ítélete is, neki 420 ezer forintot kellett volna fizetnie, 280-nal és 1500-zal számolva.

60 ezer tyúkrúgásért, 100 bombariadóért

Ezek azonban az átlaghoz képest viszonylag magas pénzbüntetésnek számítanak, egyébként messze a 200 ezer forint alatti büntetések a leggyakoribbak.

Néhány példa:

• Szolnokon tavaly nem jogerősen 60 ezer forintra ítélték állatkínzásért azt a 67 éves tiszasülyi férfit, aki a szomszédja vörösbarna tojó tyúkjába olyan erővel rúgott bele, hogy az állat elpusztult.
• 100 ezer forintos büntetés járt Pécsen 2015-ben közveszéllyel fenyegetés címén egy, a bábszínházat fenyegető kamu bombariadóért.
• Garázdaságért 88 ezer forintra büntették idén szintén Szolnokon, jogerősen azt a 47 éves nőt, aki egy tiszaroffi söröző teraszán borosüveggel vágott arcon egy férfit úgy, hogy annak 1 centi hosszan felrepedt a jobb szemhéja.
• 100 ezer forintja bánta a rendőrök szidalmazását annak a nyíregyházi férfinek, aki tavaly karácsonykor nem tetszett, hogy igazoltatják, és becsületsértésben találták jogerősen bűnösnek.

Változik, mennyit ér a szabadság

A törvény részletfizetésre is lehetőséget ad, de ha valaki csak egyhavi részlettel is elmarad, jön az átváltás. Ha valaki nem fizet, akkor úgy alakítják át a büntetését, hogy egynapi tétel helyébe egynapi fogház lép. Így aztán egyénileg változó, kinek mennyit ér a szabadsága, mondjuk napi 1000, 5000 vagy éppen 100 ezer forintot.

A Btk. Polt Péter főszerkesztésével kiadott kommentárja szerint a megfizetés "az esetek mindegy ötödében elmarad, és ez az arány évről évre növekszik". Az Országos Bírósági Hivatalnál (OBH) arról van adatok, hogy évente hány embert ítélnek jogerősen pénzfőbüntetésre, és hány "pénzbüntetés átváltoztatása szabadságvesztésre típusú" ügy kerül a bíróságok elé.

Csakhogy a törvény az utolsó utáni pillanatig nyitva hagyja a kaput a fogház megúszására. A pénzbüntetést nemcsak az elkövető, hanem helyette bárki kifizetheti, még azután is, hogy hivatalosan megtörtént az átváltoztatás szabadságvesztésre. Sőt, még akkor sem túl késő fizetni, amikor az illető már a fogházban ül: ebben az esetben a hátralévő napokat lehet kiváltani a hiányzó pénz befizetésével.

Duplán jól jár, aki dolgozik

Az OBH-nál próbáltunk érdeklődni, hogy van-e arról a bíróságok rendelkezésére álló adat, hogy az átváltoztatás után milyen esetszámban, arányban fizették ki mégis a pénzbüntetést, de erről nem gyűjtenek adatot. Éppen ezért nem igazán lehet pontosan megmondani, hányan járnak úgy, hogy tényleg le kell ülniük a pénzbüntetésüket, vagy annak egy részét. A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságánál sem tudják ezt, mert nekik azokra nincs rálátásuk, akik még a bevonulás napja előtt befizetik a büntetésüket.

A BvOP kommunikációs főosztályától azt viszont megtudtuk, hogy jelenleg 220 fogvatartott tölt pénzbüntetést helyettesítő szabadságvesztés-büntetést. Ezeknek az embereknek a törvény megengedi, de nem teszi kötelezővé, hogy dolgozzanak odabent.

A kommunikációs főosztály szerint egyébként "duplán is jól jár", aki dolgozik, mert "egyrészt hasznosan tölti a börtönben töltött időt, másrészt keresményéből hátralévő büntetését is befizetheti". A BVOP válaszadásának napján, június 22-én az érintettek valamivel több mint fele, 112 ember dolgozott.

Étel, ruha, gyógyszer és még mi minden

A hatályos utasítás szerint a teljes munkaidőben dolgozó fogvatatottak alapmunkadíja havi 37 ezer forint, napidíjuk 1703 forintnál nem lehet kevesebb. Aki dolgozik, vagy van valamilyen fix, rendszeres jövedelme, például nyugdíja, annak napi 480 forinttal hozzá kell járulnia a tartása költségeihez. A rendszeres jövedelem valószínűleg nem jellemző a pénzbüntetésüket leülni kénytelen embereknél. Az alábbi infografikában leegyszerűsítve úgy számoltunk, mintha csak a dolgozó fogvatartottak fizetnék a 480 forintos tartási hozzájárulást.

A 480 forint elenyésző összeg ahhoz képest, mennyibe kerül egy embert fogházban tartani egy napig. A BvOP-tól kapott, 2016-os adatok szerint az 1 fogvatartottra jutó dologi kiadások nagysága: 2603 forint/fő/nap. Ebből a fogvatartottakhoz közvetlenül kapcsolódó kiadások nagysága: 1097, míg a közvetett kiadásoké 1506 forint fejenként, naponta. Közvetlen kiadásnak számít a rabok élelmezése, a ruhájuk, a gyógyszerük, illetve ilyenek a fogvatartottakkal kapcsolatos "egyéb készletbeszerzések (mosatás, vegyszer, egyéb anyag)". A közvetett kiadások tartalmazzák a közművek költségeit (villany, gáz, víz, távhő), a karbantartás kiadásait, illetve a börtön üzemeltetésével kapcsolatos költségeket (üzemanyag, szemétszállítás, takarítás, rovarirtás, kéményseprés).

Számoljuk ki. A kiindulópontok:

• Egy rab fogvatartása 2603 forintba kerül egy napra.
• A dolgozó rabok és azok, akiknek van rendszeres jövedelme, mondjuk nyugdíja, napi 480 forint kötelező tartási hozzájárulást fizetnek.
• A dolgozó rab napidíja 1703 forint.
• Ha a rab bármikor kifizeti a hátralévő maradékát a büntetésének, szabadulhat.

Nézzük az első verziót: ha a rab nem dolgozik, és nincs rendszeres jövedelme sem, akkor le kell ülnie mind a 348 napot, mert nincs miből visszafizetnie egy fillért sem a büntetéséből. Nem tud tartási hozzájárulást sem fizetni, ezért ténylegesen napi 2603 forintba kerül fogva tartani. Tehát végül nem kapunk semmit az eredetileg bevételnek várt 105 ezer forintos büntetésből, és 348-szor 2603, azaz 905 844 forintot költünk az illető megbüntetésére.

A másik verzió: a rab dolgozik. Ekkor minden egyes munkanapján 1703 forintot keres. Nem minden nap munkanap, ezért öt napos munkahetekkel számolva egy átlagos napra 1216 forint bevétel jut. Ebből fizetnie kell mindig a 480 forintos tartási hozzájárulást, így egy fogházban töltött átlagos napra 1216 mínusz 480, azaz 736 forint megtakarítása marad. Ha a 105 ezer forintos büntetésből 348 nap lett, akkor a napi tétele körülbelül 302 forint, vagyis minden eltelt nappal 302 forinttal csökken a hátra lévő büntetés.

Így ha egy rács mögött töltött átlagos napján 736 forint megtakarítást szed össze és 302 forinttal csökken a hátraléka, akkor összesen 1038 forinttal van beljebb. Ilyen tempóval a 105 ezer forintot 102 nap alatt tudja leküzdeni. Ezalatt a fogva tartása 102-szer 2123 (a 2603 forintos költségből levonva a 480 forintos tartási hozzájárulás), azaz 216 546 forintba kerül. Közben összegyűjtött 102-szer 736 forint megtakarítást, ezt tudja befizetni: 75 072 forintot. Vagyis az állam még mindig ráfizet 141 474 forinttal, mert 216 546 forintot költünk 75 072 forint bevételért.

És ha inkább közmunkával dolgozhatná le?

A bíróságok nyilván próbálják úgy belőni a pénzbüntetéseket, hogy ne legyen teljes lehetetlenség a befizetésük, már csak azért is, mert ha a pénzbüntetést szabadságvesztésre kell változtatni, elvesznek azok az előnyei, amelyek miatt a leggyakoribb büntetés lehet. Ezek a Btk.-kommentár szerint: a pénzbüntetés nem szakítja ki az elkövetőt a családjából, a munkahelyéről, a társadalomból, másrészt ott a gazdasági vetület: nem esik ki a munkából, ezért ebből nincs anyagi veszteség, a büntetés pedig az állam számára bevételi forrást jelent.

A kommentár szerint a számolás bevett módszere: a bíróságok megpróbálják megállapítani, hogy az elítélt családjában mennyi a jövedelem egy főre, egy napra eső összege, és általában ennek az 50-80 százalékának az elvonását tartják indokoltnak.

A Magyar Helsinki Bizottság tavaly összeszedett pár javaslatot arra, hogy lehetne csökkenteni a pénzbüntetés helyett fogházban ülők számát. A büntetés-végrehajtási intézetek túlzsúfoltságának csökkentéséről szóló anyagban felvetették, hogy jó lenne kevésbé szigorúnak lenni a részletfizetéssel elmaradókkal.

Ahelyett, hogy egyhavi részlet első elmulasztása után már jönne is a szabadságvesztésre változtatás, szerintük ésszerűbb lenne csak akkor nyúlni ehhez az eszközhöz, ha két egymást követő hónap marad ki. A másik javaslat, hogy ne szabadságvesztésre legyen kötelező rögtön átváltoztatni a be nem fizetett pénzbüntetést, hanem meg lehessen azt közérdekű munkával is váltani, fogházba csak akkor kerüljön az elítélt, ha a közérdekű munkát nem hajlandó vállalni.