Közpénzmilliárdok égnek el gagyi magyar popkoncerteken

Leginkább az ünnepi szezonban feltűnő, hogy már ősztől ellepik az országot (különösen a fővárost) az ilyen-olyan ünnepi koncertek, szimfonikus előadások, musicalek és színdarabok plakátjai. Azonban ha az ember figyelmesen nézi ezeket a reklámokat, elgondolkodhat, vajon miért tud a négy évvel ezelőtt tévés tehetségkutató harmadik helyezettje többezres csarnokban fellépni, ha az év többi napján százfős falunapokon haknizik? Miért van az, hogy ezek az emberek rendre szimfonikusokkal zenélnek? Hogyan lehet az, hogy egy vadiúj magyar musicalt már a bemutatás előtt hónapokkal lefoglalnak egymás után egy tucat előadásra?

Az egész mögött egy borzalmas összetákolt állami kultúratámogatás, és pár olyan cég áll, akik komplett bizniszt építettek fel ügyeskedésre, kiskapukra és a magyar kultúra totális lezüllesztésére. A cikkhez egy tucat iparági szereplővel beszéltünk, de névvel senki sem akart nyilatkozni. Ezekből a beszélgetésekből azonban kikörvonalazódott egy olyan rendszer, amely nem a magyar kultúrát, hanem annak pár szereplőjét segíti óriási pénzekkel.

Mi az a kultúrtao, és hogy térítsük el a milliókat?

A sportban ismerjük a rendszert. Egy cég csökkentheti a befizetendő adóját, ha pénzt ad valamelyik látvány-csapatsportnak, például a focinak. Minden érintett jól jár, csak a közös kassza nem: ez az eltérített adó a költségvetésből fog hiányozni. Hasonló rendszer működik a kulturális ágazatban is.

A technikai részletekről cikkünkben még írunk, de most nézzünk egy konkrét példát: egy rendezvényszervező-cég (legyen a neve Tolvajok Fejedelme Koncert Kft.) szeretne csinálni egy koncertet a Budapest Arénába. Férőhelyek szintjén sokféleképpen lehet alakítani a maximum 12,5 ezer férőhelyes Arénát, de vállalható jegyárak mellett 4-5 ezer eladott jegy alatt semmiképpen nem éri meg oda szervezni egy rendezvényt.

A taót csak úgy lehet lehívni, ha a szervezőcég közhasznú, épp ezért gyakoriak az olyan koprodukciók, amikor popzenészek összeállnak valamilyen szimfonikus zenekarral, utóbbiak koncertjeit ugyanis többnyire ilyen cégek szervezik. Példánkban ezt a receptet követi a Tolvajok Fejedelme Koncert Kft. is, amely összehozza egyik jól bevált fellépőjét, a Tavaly Előtti Tehetségkutató 3. Helyezettjét a képzeletbeli Hungarian Szimfonik Nonprofit Kft. zenekarával egy karácsonyi koncertre.

Az eseményt 10 ezer fősre tervezik, az egyszerűség kedvéért számoljunk úgy, hogy a jegyek átlagára 10 ezer forint, vagyis totális teltház esetén 100 millió forint (mínusz a jegyértékesítő cégek jutaléka) folyik be a szervezőkhöz piaci alapon. Ebből kell kifizetni az Aréna kibérlését, a színpadtechnikát és a reklámköltségeket, ez forrásaink szerint mindösszesen 50-70 millió forint körül összeg, a maradék a fellépők jutaléka és a szervezőcég profitja.

Csakhogy van egy kis gond ezzel a felállással: nagyon keveseket érdekel a Tavaly Előtti Tehetségkutató 3. Helyezettjének szimfonikus koncertje, összesen mondjuk 4 ezer jegyet tudtak eladni, ami még a bekerülési költséget sem fedezi. Ez azonban csak látszólag probléma, ha ugyanis élünk a tao-trükkel, bőven ki lehet hozni pluszba a bulit.

Ehhez mesterségesen jegybevételt kell generálni. A taót az adott rendezvény bevételének 80 százalékáig lehet igénybe venni, vagyis a példánkban szereplő koncert teltháza esetén 80 millió forinthoz lehet így hozzájutni később. Mit csinál tehát a szervező? Megveteti a maradék hatezer jegyet egy vagy több haveri céggel, esetleg maguk a szervezőcég tulajdonosai vásárolnak egy másik cégükön keresztül, majd kiosztják különféle szervezeteknek tiszteletjegy formájában. Ezt hívják "vattázásnak", ezekre a nézőkre használják a szakmán belül a "vattaközönség" kifejezést. Ez egyszeri nagy kiadást jelent a besegítő cégeknek, később azonban, látni fogjuk, ez megtérül nekik.

A buli lemegy, igaz, a közönség 60 százaléka ingyen jutott el rá, ezzel kiesik 60 milliós jegybevétel, pontosabban ezt vissza kell majd adni azoknak, akik megelőlegezték. A végső elszámolás mégis pozitív: a szervezők lehívhatják a taót a teltház alapján, a következő évben így megkapják a 80 millió forint közpénzt a koncert után. A koncert teljes bevétele, beleértve a vattázást is, hosszabb időtávon számolva 180 millió forint, ebből az Aréna költségei és a jegyvásárlás visszafizetése után is marad kb. 60-70 millió haszon (amiből csak a gyakran egészen olcsó zenészek tiszteletdíja jön le).

A visszacsorgatás egyébként abból a szempontból nem egyszerű, hogy a taot nem lehet nyereségként kiszedni a cégből, csak újabb rendezvények szervezésére használható fel. Ezért a legpraktikusabb, ha olyanokkal szövetkeznek a trükközésre a szervezők, akik maguk is benne vannak az iparágban, és tudnak valamilyen elszámolható szolgáltatást nyújtani. Ilyen lehet a helyszín bérbeadásától a koncerttechnikán át a reklámig bármi, amit durván túl lehet számlázni egy-egy következő együttműködési projektben.

Ezzel a módszerrel busás állami támogatással rendeznek meg egy sor olyan rendezvényt, ami egy dolog, hogy nem tudná magát eltartani a piacról, de még különösebb művészi értéket sem képvisel: a tehetségkutatós példa helyére behelyettesíthetünk szinte bármit, amiben táncolnak, színészkednek vagy zenélnek.

"Csak nem gondolod, hogy ezek az emberek alanyi jogon megtöltenek akár csak egy SYMA csarnokot?" - mondja az egyik budapesti jegyirodához tartozó forrásunk, majd elkezdi sorolni azokat a - főleg Megasztárban, X-Faktorban, Csillag születikben - felbukkant énekeseket, akik nyaranta 100 fős falunapokon hakniznak délután kettőkör, de a téli ünnepi szezonban valakik még többezres csarnokokba szerveznek nekik koncertet. "Onnan tudod, hogy egy koncert kamu és nem egy piaci alapú rendezvény, hogy az alig ismert sztárocska mindig szimfonikusokkal lép fel, de az elmúlt években már az is jellemző lett, hogy külföldi sztárokat raktak össze magyar kamarazenekarral, hogy ezután is lehessen taózni" - mondja egy másik koncertszervezéssel foglalkozó forrásunk.

Milliárdos biznisz

Az egyesületek a jegybevételük 80 százalékát igényelhetik vissza a taóval, de mindig utólagosan, tehát mondjuk 2018 januárjában kell azt leadni, hogy mennyi volt a nettó jegybevétele egy közhasznú szervezetnek egész 2017-ben. Évek óta köztudott az iparágban, hogy minimum fél tucat olyan közhasznú szervezet van már, amelyek trükköznek vagy ügyeskednek, hogy akár

taót is tudjanak igényelni. Éppen ezért döntött a kormány korábban úgy, hogy a gyanúsan elkönyvelt külföldi előadások ellenőrzésének érdekében a jövőben kizárólag az Európai Gazdasági Térségben, vagyis az EU tagállamaiban tartott előadások után lehet taót igényelni.

Ahogyan a Kormányhivatal oldalán található dokumentumból is kitűnik, jelenleg több mint 500 olyan közhasznú, előadó-művészettel foglalkozó szervezet van a nyilvántartásban, amely jogosult taotámogatásra. Ezek között vannak nonprofit cégek, alapítványok és egyesületek, a lényeg, hogy megfeleljenek a közhasznúsági kikötéseknek. Ezen kívül természetesen előadó-művészeti tevékenységet is kell folytatni, de ebbe a bábszínháztól a zenén át a táncig szinte minden beletartozik. A jogszabály azt is meghatározza egy előadó-művész esetében, hogy évente minimum hány előadás után lehet taót igényelni utólagosan. Például:

• színművész és bábszínész esetében legalább 80 előadás,
• magántáncos esetében legalább 40 előadás,
• magánénekes esetében legalább 40 előadás,
• artistaművész esetében legalább 100 előadás,
• segédszínész esetében legalább 120 előadás,
• csoportos szereplő esetében évadonként 160 előadás,
• zenekar esetében legalább 40 hangverseny,
• énekkar esetében legalább 32 hangverseny,
• balett- vagy táncegyüttes esetében legalább 40 balett-, tánc- vagy mozgásművészeti előadás.

A tao jó dolog, de nem így

Ma Magyarországon alig van pár olyan produkció, ami alanyi jogon meg tud tölteni akár egy Arénát, akár egy nagycsarnokot, ezért sokak szerint egyszerűen megkerülhetetlen a tao-támogatás. Egyik forrásunk szerint ma a következőképpen lehet mondjuk az Arénába koncertet szervezni:

• fél évvel az arénás fellépés előtt semmilyen budapesti koncertet nem lehet vállalni,
• nagyjából 20-40 millió forintos reklámkampánnyal kell számolni,
• 5-20 millió forint körül van a technikai költség,
• egy magyar előadó esetében nettó 5000 forintos jegyárral érdemes kalkulálni,
• a Budapest Aréna általában bérleti díjat és körülbelül 10%-ot kér a jegyekből, de ha valaki rendszeresen visz oda produkciókat, akkor a bérleti díj elmaradhat,
• és az áfával, az Artisjus-díjjal és minden mással kb. így is nullára jön ki a produkció.

Éppen ezért rengetegen fordulnak a tao-támogatásokért, és alig van olyan magyar produkció, amelyet 100 százalékban saját zsebből tartanának ma a Budapest Arénában. Többen kiemelték, hogy a kulturális taotámogatás rendszerével alapvetően nincs baj, és alapvetően arra hozták létre, hogy a piaci alapon nehezen megmaradó kőszínházak, bábszínházak, rétegnek számító művészeti társulatok legyenek támogatva. Ezért is baj, hogy egyesek a rendszer kiskapuit kihasználva súlyos százmilliókat akasztanak le ebből.

"Pár éve megjentek ezek a szerencselovagok, akik folyamatosan görgetnek maguk előtt egy hatalmas pénztömeget" - meséli az egyik névtelenséget kérő beszélgetőpartnerünk. Minden forrásunk azt mondta, hogy a taós visszaélések nem a régi szereplőkre jellemzőek, hanem azokra a pár éve alakult, majd több közhasznú szervezetet megvásárló cégekre, akik például most karácsonykor elárasztják az ország hirdetőplakátjait ránézésre is indokolatlanul nagy helyekre szervezett szimfonikus koncertekkel, gagyi musicalekkel, előre gyanúsan sokszor leszervezett színházi előadásokkal. " A legnagyobb baj az egésszel, hogy nem feltétlenül törvénytelen, csak iszonyatosan etikátlan" - mondja nekünk az egyik nagy magyar koncertszervező cég igazgatója, aki szintén a neve elhallgatását kérte. 

A taóval való visszaéléssel járó felhíguló koncertpiac ráadásul iszonyatosan torzítja a magyar szórakoztatóipart, és ennek már ma látni a nyomait. "Az egyik hozománya annak, hogy pár év alatt felfutott szervezőcégek milliárd közeli pénzeket kezelnek a taónak köszönhetően, hogy indokolatlanul felverik a fellépők árait, ezzel pedig kiszúrnak a többi szervezővel nem csak rövid, hanem hosszú távon is, hiszen később alacsonyabb pénzért már biztos nem akar a zenész eljönni, fellépni nálunk" - mondja az egyik koncertszervező forrásunk. Nem csak a fellépők (és itt a magyarok mellett főleg a külföldi zenészekről van szó) díjának felsrófolása a probléma, hanem az is, hogy ezek a cégek kvázi nem létező rendezvényekkel befoglalják a Budapest Arénát, a SYMA Csarnokot és azt a pár helyet, ahol ma Budapesten egyáltalán lehet többezres közönségnek eseményt tartani.

Ma már ez akkora biznisz lett a kultúrtao, hogy megjelentek a piacon a közvetítőcégek is, velük a kormányellenességgel enyhén szólva sem vádolható Vidnyánszky Attiláék is összefogtak korábban. Ezek a közvetítők 10-15-20 százalékért cserébe taózni kivánó cégeket irányítanak közhasznú szervezetekhez vagy nonprofit kft-khez, amelyek aztán vad hajszába kezdenek a könnyűzenei piacon.

"Az elmúlt időszakban egymás után három cég keresett meg minket, hogy akarjunk már arénás koncertet. A zenekar pont ott tart, hogy egy ilyen ötlet már tervben van egy ideje, de azért nem minden áron. Az összes minket megkereső cég azzal jött, hogy valamilyen taós megoldással leszervezik nekünk az egész eseményt. Nyilván nekünk óriási dolog lenne egy Aréna, de ez egy 60 milliós költség minimum, és jobb körbejárni az egészet, hogy kinek és miért éri meg ezt megoldani helyettünk" - ezt egy népszerű magyar popzenekar menedzsere mondta nekünk, és más forrásoktól is hallottuk, hogy lassan boldog-boldogtalant be akarnak csalni a Budapest Arénába, mert olyan flottul működik már évek óta taózás, hogy bizonyos cégek már piaci alapon is meg-megpróbálkoznak az Arénához még esetleg túl kicsinek számító produkciók beszervezésével.

A fellépők fizetésének felverésén és a koncerthelyszínek stoppolásán kívül komoly gondot jelent az is, hogy ezek az események brutális reklámkampánnyal működnek, befoglalják a hirdetőfelületeket, és szintén megnehezítik a tisztességes(ebb)en működő konkurencia munkáját.

Csak nem gondolod, hogy miközben 20 évente tud eljönni Magyarországra egy Foo Fighters vagy egy Red Hot Chili Peppers, akkor megéri évente több szimfonikusok meg vonós koncertet tartani az Arénában 10 ezer forintos jegyárért?

- mondta nekünk egy jegyértékesítéssel foglalkozó forrásunk.

Kéz kezet mos deluxe

Az előadó-művészeti taóval kapcsolatos visszaélés egyik legszomorúbb hozadéka, hogy nem csak torzítja a piac szinte minden szegmensét, rombolja a magyar kultúrát a tömegfogyasztásra előállított gagyival, de olyanokat is belekever az egészbe, akiknek egy ingyenes koncertjegy az év kulturális eseményét jelentheti. Hallottunk olyan musicalről, aminek az összes előadására eladott 60 ezer jegyből 35 ezer (!!!) ment el tiszteletjegyekre, amiket nulla forintos jegyként kell feltüntetni, de pont az elszámolás és a tao miatt ezek teljes árúak. Rengeteg sztorit hallani idős emberekről, akik a 27900 forintos tiszteletjegyüket inkább visszaváltották volna, hiszen a pénz jobban kellene, de aztán jelezték nekik, hogy ezeket bizony nem lehet visszaváltani. És itt jön ki a rendszer leggusztustalanabb része, hiszen felhasználja a beteg gyerekeket, szegény családokat, idős embereket, hogy a nekik kiszórt, más által kifizetett jegyekkel legyenek a vattaközönség, amire mutogatva aztán milliárdos tao-támogatást söpörnek be a következő évben olyan koncertekkel és előadásokkal, amelyekre alapjáraton egy szabolcsi kolbászfesztiválon sem kíváncsi 37 részeg emberen kívül senki.

Persze érthető, hiszen a jelenlegi tao-támogatási rendszer pont a legnagyobb játékosoknak kedvez. A vidéki társulatok, színházak, együttesek, alig-alig kapnak pénzt, miközben a gagyit futószalagon gyártó budapesti cégek százmilliókat. Itt nincs egyenlőség, mindenki a bevétele 80 százalékát igényelheti vissza, és ha a veszprémi bábszínház 100 ezer forintot keresett, miközben a Tolvajok Fejedelme Koncert Kft. meg 1 milliárdot, akkor a bábszínház kap 80 ezret, a koncertes cég meg 800 milliót.

(Ahogy az ábrán is látszik, a 2015-ös költéseknél érezhető egy csökkenés, de ez is valószínűleg annak köszönhető, hogy a publikusan elérhető adatok és táblázatok egész egyszerűen nincsenek rendesen vezetve, ahogy az cikkünkből is kiderül)

A legnehezebb az egészben, hogy a jelenlegi rendszer mindenkinek megéri. Megéri a zenésznek, mert olyan helyeken léphet fel, amiről tudja, hogy semmi keresnivalója ott. Megéri a kamarazenekaroknak, színházi társulatoknak, táncegyütteseknek, mert az utolsó falusi hakni is beleszámít a rendszerbe, mindent le lehet papírozni a taóhoz, akár ugyanazt a fellépést egy napon háromszor is. Megéri a koncerthelyek üzemeltetőinek, hiszen folyamatosan bérlik a helyszínt. Megéri a jegyirodáknak, hiszen a mesterségesen létrehozott telt házakat ugyanúgy kifizeti valaki. Megéri a színpadmesternek, a cateringnek, a bookingnak, a világosítónak, a sessiongitárosnak, mert mindenkinek van munkája. Megéri a szegényeknek, rászorulóknak, nagycsaládosoknak, mert néha hozzájuk vágnak pár belépőt valami drága eseményre, és ők boldogan szelfiznek a lelátókon, hiszen honnan tudnák, hogy csak arra használják fel őket, hogy "5-6 ember házakat építsen a Rózsadombon tao-támogatásokból", ahogy ezt egyik forrásunk nyilatkozta.

Akinek nem éri meg, az maga a magyar állam, amely képtelen a kulturális taót követni, és úgy nézi végig, ahogy vállalkozók 10 ezres megakoncerteken égetig máglyán a közpénzt, hogy abból egy forintot nem csöpögtetnek vissza politikusokhoz, legalább ebben az összes forrásunk egyetértett. Az előadó-művészeti tao egy olyan csalássorozat melegágya, ami itt történik a szemünk előtt, mégsem kezd vele semmit sem a kormány, sem a NAV, sem a magyar kultúra.

A nagy játékosok

A Művészetek Palotája, az Operaház vagy a Vígszínház esetében nyilván nem igazán szükséges bemutatni, hogy mit takar a név, ennél sokkal érdekesebb az, hogy mondjuk a Magyar Virtuózok vagy a Rivalda Stúdió mit tud annyira, hogy még az első számú Opereháznál vagy Operettszínháznál is több pénzt hajt be.

Rivalda Stúdió Művászeti Iroda Közhasznú Nonprofit Kft.

tulajdonosok: Vona Tibor és Román Sándor
megítélt tao 2016-ban: 1,5 milliárd Ft

Évek óta az ExperiDance táncegyüttest működtető Rivalda kapja a legtöbb taotámogatást, ami azt jelenti, hogy a jegybevételeik alapján többen kíváncsiak a fellépéseikre, mint bármelyik magyar színházéra. Ez leginkább annak köszönhető, hogy a Magyar Narancs cikke szerint 2013-ban csaknem 1200 (!) előadáshoz volt közük, vagyis abban az évben minden nap legalább háromszor fellépett a társulat. Erre 1,9 milliárd forint taót ítéltek meg, vagyis 2016-ban valamennyivel csökkent a cég árbevétele, de ez még mindig akkora támogatási összeg, amit egy éven át napi 2-3 fellépéssel lehet csak kigazdálkodni, ami még annak az ExperiDance-nek is nehezen mehet, akikről egy táncművészetben jártas forrásunk azt állította, hogy "olyanok, mint egy Megasztár-turné, iszonyat populáris előadások csinálnak, és folyamatosan hakniznak mindenhol". Ezt jól jelzi, hogy az ExperiDance honlapján található turnédátumok között találni olyan napot (2018.01.08.), amikor a Hamupipőkével egy nap alatt háromszor is felléptek a Ram Colosseumban, de ugyanezt a teljesítményt megismétlik február 11-én is.

Külön érdekesség, hogy Román Sándor táncművészhez és Vona Tiborhoz nem csak a Rivalda Stúdió tartozik, hanem a Globe Production Közhasznú Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság és a RaM Colosseum Színházi, Produkciós és Művészeti Iroda Korlátolt Felelősségű Társaság is. Előbbi 2016-ban szintén 1,5 milliárd taotámogatást kapott az ExperiDance-hez köthető produkciók miatt, utóbbi pedig az a cég, amelyhez a RaM Colosseum programjai is tartoznak, bár ezek főleg az ExperiDance különböző előadásait jelentik.

Vona Tibor egyébként két évvel ezelőtt azt nyilatkozta a társulat taotámogatásáról, hogy

Mi mint független, kiemelt, nonprofit kulturális szervezet minden lehetséges támogatást beépítünk, lehetőség szerint 100 százalékra töltjük fel magunkat, mert ez kell az innovatív magyar és nemzetközi piacteremtő építkezésünkhöz.

Az ExperiDance nemzetközi sikere egyébként valóban megkérdőjelezhetetlennek tűnik, a Rivalda 2016-os kampányvideóját tavaly augusztus óta összesen 12-szer nézték meg. Mondjuk lehet, jobb is így.

tulajdonosok: Szenthelyi Tibor Miklós és Gaál Tibor
megítélt tao 2016-ban: 1,3 milliárd Ft

A Magyar Virtuózok Kamarazenekar önállóan és más produkciókhoz betársulva ad papíron rengeteg koncertet, a támogatás mértéke alapján egy éven keresztül szintén napi 2-3 fellépésük lehetett, hogy képesek voltak ekkora bevételt termelni. Valószínűleg nem véletlenül írják róluk, hogy ma már a legtöbbet koncertező kamarazenekar Magyarországon, de ennek meglehetősen nehéz utánajárni, mert a honlapjuk alig működik, a Facebookon pedig alig pár tucat fellépésnek van nyoma. Az mindenesetre a közhasznúsági mellékletükből kiderül, hogy Kasza Tibitől a Hooligansen át Ennio Morricone-ig több tucat előadásban vettek részt meghívottakként is.

Ez a két cég az abszolút rekorder, ha a tao-pénzekről van szó, de sajnos mivel a 2015-ös és 2016-os elszámolási pályázat nem teljes, ezért lehetséges, hogy még bőven vannak olyanok, akik hasonlóan arányban részesülnek százmilliós, vagy akár milliárdos támogatásban, csak egyszerűen a Kormányhivatal nem tudja rendesen adminisztrálni ezeket a pénzmozgásokat (erről később).

Az egyelőre még nem teljes táblázat alapján is feltűnő, hogy vannak olyan szervezetek, amik már egymilliárd forint feletti taotámogatást kaptak a 2015-ös jegybevételeik alapján:

• Budapesti Operettszínház: 1,2 milliárd Ft
• Magyar Állami Operaház: 1,2 milliárd
• Rivalda Stúdió Művászeti Iroda Közhasznú Nonprofit Kft.: 1,5 milliárd
• Magyar Virtuózok Művészeti Nonprofit Kft.: 1,3 milliárd
• Globe Production Közhasznú Nonprofit Kft.: 1,5 milliárd

(*a támogatások összegét kerekítettük)

Ez az öt szervezet az abszolút rekorder, és ahogyan a Heti Válasz 2016-os cikkéből is kiderül, évek óta ehhez a négy szervezethez folyik be a legtöbb kulturális taopénz. Utánuk szorosan szintén olyan szervezetek következnek, amelyek a kulturális tao bevezetése óta rendre kifizetések élmezőnyében végeznek. Ilyen például a

• Műhely Produkció Közhasznú Nonprofit Kft.: 483 millió Ft
• Esztrád Színház Közművelődési és Közhasznú Kulturális Egyesület: 910 millió
• Maszka Színház Nonprofit Közhasznú Kft.: 432 millió
• Ymiso Hungary Kulturális Közhasznú Egyesület: 557 millió
• Zikkurat Színpadi Ügynökség Nonprofit Közhasznú Kft.: 286 millió
• StudioArt Egyesület: 456 millió
• Vígszínház Nonprofit Kft.: 583 millió
• Müpa Budapest - Művészetek Palotája 422 millió
• Anonymus Színház Szolgáltató Nonprofit Kft.: 563 millió
• ARMEL PRODUKCIÓ ÉS SAJTÓIRODA Közhasznú Nonprofit Kft.: 528 millió
• Art Anzix Színház Társadalmi, Kulturális és Művészeti Egyesület: 237 millió

(*a támogatások összegét kerekítettük)

Természetesen megkerestük az említett közhasznú szervezeket azzal, hogy piaci forrásainktól származó értesülésink szerint hogyan működik a rendszer. Megkérdeztük őket, hogy hallottak-e már erről? Előfordult-e már hogy ők is szerveztek olyan rendezvényt, ahol úgy alakították a fellépők összetételét, hogy lehívható legyen a támogatás? Volt már, hogy nagy tételben adtak el egy cégnek jegyeket, ami aztán tiszteletjegyként adta azokat tovább?

A kérdéseinkre egy hónap után sem válaszolt a Rivalda Stúdió Művászeti Iroda Közhasznú Nonprofit Kft, a Magyar Virtuózok Művészeti Nonprofit Kft., az Esztrád Színház Közművelődési és Közhasznú Kulturális Egyesület, a Műhely Produkció Közhasznú Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság, az Art Anzix Színház Társadalmi, Kulturális és Művészeti Egyesület, a Zikkurat Színpadi Ügynökség Nonprofit Közhasznú Korlátolt Felelősségű Társaság és egyik olyan nonprofit szervezet sem, amely évek óta részület tao-támogatásokból. Cikkünk megjelenése után a Zikkurat megkeresett minket, akiknek újra elküldtük a decemberi levelünket, és az alábbiakat válaszolták. A levelet szerkesztés nélkül közöljük:

"Szeretném értesíteni Önt arról, hogy tavalyi megkeresésük nem jutott el hozzánk, ennek oka valószínűleg az lehetett, hogy levelük Spam formában érkezhetett meg az email fiókunkba. Újbóli megkeresésükre a következő válaszokat adom.

Bizonyára Ön is tudja, hogy a Tao törvény számos lehetőséget kínál támogatási összeg generálására a különböző színpadi műfajokon belül, amelyek ellenőrzésére több szervezet jogosult. Mint írja, egyre több szimfonikus koncertet hoznak létre. Ezek tao-képes előadások.

Viszont könnyűzenei koncert szimfonikus támogatással az ellenőrző szerv elbírálásán múlik.

A Zikkurat Színpadi Ügynökség - kőszínházi lehetőség hiányában - nagy arénákban és még nagyobb szabadtéri játszóhelyeken mutat be elsősorban dramatikus műveket /István, a király, Árpád népe, Attila - Isten kardja, Veled Uram, Hegedűs a háztetőn, Passió XXI, Shrek, Kőműves Kelemen, II. Edward, Apaca Show, stb..../, kiváló alkotókkal és elsőrangú énekes, prózai-énekes művészekkel.

Az Önök által vizsgált 2016. évben keletkezett Tao támogatást az előző évi jubileumi István, a király /Szörényi  Levente- Bródy János/ előadás sorozata generálta, amelyet közel 60.000 néző látott, összesen 14 budapesti és vidéki helyszínen. A jegyértékesítést kizárólag a Ticketexpress végezte. Az egyik budapesti produkciót az MTVA élőben közvetítette.

Nagyon sajnálom, hogy az Önök alapos es részletes írása - bár kétségkívül nem támadja az Ügynökséget konkrét vádakkal - mégis azt a látszatot kelti, mintha a Zikkurat nemtelen eszközökkel jutott volna a támogatási összeghez. Őszintén remélem, hogy megtalálják a módját annak, hogy tisztázzák ezt a helyzetet.

Köszönöm megértésüket és bízom benne, hogy az Index a jövőben is támogatja kulturalis eseményeinket." - írták a levelünkre.

Mivel a Kúria nemrég kimondta a sport tao esetében, hogy minden információ közérdekű adatnak minősül, mi természetesen kikértük az egyes előadó-művészeti szervezeteket 2016-ban taóval támogató cégek listáját, és az összegeket, amelyeket ezek a cégek a választott szervezeteknek juttattak. Természetesen a Kormányhivatal adótitokra hivatkozva megtagadta ezeknek az adatoknak a kiadását,

A hatóság teljesen inkompetensnek tűnik

Az egész rendszer transzparenciáját az állam sem segíti. Az előadó-művészeti taóval kapcsolatos ügyeket sokáig az NKA Igazgatóságához tartozó Előadó-művészeti Iroda kezelte, de ez az osztály nemrég átkerült az EMMI alá tartozó Pest Megyei Kormányhivatal Oktatási és Kulturális Osztályához. A 2015-ös és 2016-os elszámolások és más táblázatok már itt találhatók meg, de ha valaki ezeknél korábbi taotámogatási adatbázisokra kíváncsi, az kénytelen a Google-ből kikukázva, manuális törölgetéssel kikeresni az összes fontosabb információt 2011 és 2017 között, mert a honlap annyira elavult, hogy még erre a célra is teljesen alkalmatlan.

Az, hogy a Kormányhivatalon belül pontosan kik döntenek több milliárd forint közpénz sorsáról, pontosan nem lehet tudni, de egyik forrásunk szerint ez amiatt is lehet, hogy ne tudják kívülről befolyásolni a döntéshozókat. Mindenesetre a Magyar Narancs egy három évvel ezelőtti cikkében arról írnak, hogy egy kilencfős szervezet felel minden adminisztrációs feladatért, nem pedig a NAV. A Kormányhivataltól azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a "Pályázatok (költségvetési forrás) kiírása, feldolgozása, elbírálása, ellenőrzése nem tartozik a kormányhivatal hatáskörébe, ez a jogszabály alapján az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő feladata". Az interneten legalább annyit megtaláltunk, hogy ezt a szervezetet "az előadó-művészeti szervezetek működésével összefüggő közigazgatási hatósági és szolgáltatási feladatokat ellátó szervezet"-nek hívják, és valóban az adminisztráció és az ellenőrzés a dolguk, de ennél részletesebb információkat nem találni sehol.

Az EMMI-től megkeresésünkre semmilyen reakciót nem kaptunk, ezért közérdekű adatigénylésen keresztül próbáljuk megtudni, hogy az előadó-művészeti tao-támogatásokat ellenőrző hatóság tagjainak listáját, pontos hatáskörének részletezését és a hatóság elérhetőségét. "A Nemzeti Kulturális Alap Igazgatósága (a továbbiakban: NKAI) 2016. december 31. napjával beolvadás útján jogutódlással megszűnt, általános jogutódja az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő. Az előadó-művészeti szervezetek működésével összefüggő közigazgatási hatósági és szolgáltatási feladat- és hatáskörök, valamint az ahhoz kapcsolódó jogviszonyok tekintetében a közfeladat átvevője 2017. január 1-jével a Pest Megyei Kormányhivatal" - ennyi választ kaptunk arra a kérdésre, hogy hol találjuk az előadó-művészeti tao-támogatásokat ellenőrző hatóság tagjainak listáját, pontos hatáskörének részletezését és a hatóság elérhetőségét.

A probléma csak annyi, hogy a Pest Megyei Kormányhivatal egész egyszerűen nem vezeti rendesen azt a közérdekű táblázatot, amiben az éves taotámogatások részletesen szerepelnek. Legalábbis a 2015-re vonatkozó táblázat egész egyszerűen hiányos, és ezt onnan tudjuk, hogy több taotámogatásban részesült szervezet sem szerepel benne, többek között az a Broadway, akiket külön is megkerestünk, és válaszuk szerint egyszerűen nem értik, miért nem szerepelnek az említett táblázatban. Ráadásul még azt sem lehet mondani, hogy nincsenek a Kormányhivatal látókörében, az Előadó-művészeti Iroda honlapjáról kigyomlált 2013-as és 2014-es jegybevételekre (és ugyebár ezzel a következő évi taotámogatás összegére) vonatkozó dokumentumában a 2016 előtt még Jamdance Közhasznú Nonprofit Kft. néven működő Broadway 2013-ban 220 millió forintos bevételről vallott az Irodának, 2014-ben pedig már 616 millióról.

Ahogy azt korábban is írtuk némi nehézséggel ugyan, de hozzáférhetőek az előző évek tao-támogatásainak összegei és kedvezményezettei, a 2015-ös és 2016-os adatbázis pedig fent van a Kormányhivatal honlapján. A probléma csak az, hogy a támogatásra jogosult szervezetnek csak a töredékét tartalmazza a táblázat, és olyan nonprofit cégek is hiányoznak belőle, akikről biztosan tudjuk, hogy részesültek tao-támogatásban. Ilyen például a Broadway Event Közhasznú Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság, akiknél érdeklődtünk a miértről, és az alábbi választ kaptuk:

A 2016-os pénzügyi beszámolót pedig leadtuk a Pest Megyei Kormányhivatal részére, melyben szerepelnek a 2016-os adatok. Lehet, hogy nem frissítették a táblázatukat, mivel több mint 500 regisztrált szervezet van TAO-támogatás befogadására, és csak egy része van feltüntetve az adatok között.

Erről a kormányhivatalt is kérdeztük, és kiderült, hogy a Broadway jelentős késéssel adta le a pénzügyi beszámolóját, aminek elfogadása jelenleg is folyamatban van, ezért nem szerepel az adatbázisban. Az ugyanebben a dokumentumban található, 2015-re vonatkozó táblázat szintén hiányos, a 2016 előtt Jamdance néven regisztrált Broadway ebben sem található meg, pedig kerestük őket, és azt írták, hogy már bőven leadtak minden ezzel kapcsolatos adatot, erről dokumentumot is küldtek nekünk.

Futottunk még egy kört a Kormányhivatalnál, ahol végül elismerték, hogy a 2016-oshoz hasonlóan a 2015-ös táblázaton sem szerepel még az összes tao-támogatásban részesült szervezet, de szerintük az adatok frissítése az előírtaknak megfelelően folyik annak ellenére, hogy 2018 elején is hiányos az említett táblázat.

A cikkben közreműködött még Előd Fruzsina.

(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)