Ha nem lesz semmi, akkor is minden a feje tetejére állt

A 2014-es választások után azonnal megindult a sugdolózás arról, hogy Orbán Viktor és Simicska Lajos viszonya megromlott. Az év végére már teljesen egyértelmű volt, hogy igazak a pletykák, Orbán nyilvánosan is elismerte, hogy gödörben van a kapcsolatuk. Arra a kérdésre, hogy menthető-e a barátságuk, 2014 decemberében úgy felelt: az élet majd megoldja. 

Az élet tényleg megoldotta: nem sokkal később, 2015. február 6-án Simicska végighaknizta a sajtót szállóigévé vált mondatával: „Orbán egy geci.”

Könnyű lenne azt mondani, hogy hát jó, de ezenkívül történt bármi említésre méltó? A kormány és Orbán még mindig a helyén, Simicska pedig nem dobott le „atombombát”, azaz nem állt elő olyan információval, ami súlyosan ártana a párt vagy Orbán megítélésének. De ha onnan nézzük, hogy mi lenne, ha nem vesznek össze, akkor könnyen megfogható, mekkora jelentőséggel bír az országra az Orbán–Simicska-háború:

• Valószínűleg továbbra is a Közgép lenne a legsikeresebb cég az állami közbeszerzéseken.
• A Hír TV és a Magyar Nemzet kemény ellenzéki hangok helyett a Fidesz legfontosabb kommunikációs felülete lenne.
• A tömegközlekedési csomópontokon továbbra is a Metropolt osztogatnák ingyenesen, Habony Árpádnak nem lenne saját tulajdonú, milliós elérésű lapja.
• Sebestyén Balázsék továbbra is a Class FM-nél rádióznának, amely az ország leghallgatottabb országos adója lenne.
• A TV2 sem Andy Vajnáé, hanem Simicska Lajosé lenne.
• Simicska Lajos lehetne az Index tulajdonosa.
• Feltehetőleg Mészáros Lőrincnek nem lenne 100 milliárdos vagyona és megszámlálhatatlanul sok cége.
• A Jobbiknak nem lenne ilyen szintű támogatója.
• A Fidesz törvénykezése továbbra is igyekezne a Simicska-világot erősíteni, nem pedig gyengíteni.
• Mára megépült volna az M4-es autópálya.
• A NAV elnöke nem Tállai András, hanem valószínűleg még mindig Vida Ildikó lenne, talán Németh Lászlóné sem vonult volna nyugdíjba.
• Talán Rogán Antal sem ülne ma a kormányban.

A történet jelentőségét növeli, hogy máig nincs arról megbízható állítás, miért romlott meg a kapcsolat. Két narratíva vetekszik egymással, az orbánista és a simicskista. Az előbbi értelmezés szerint „Lajos” túl nagyra nőtt, vissza kellett vágni a befolyásából, diverzifikálni kellett a gazdasági és médiabefolyást, ami viszont sértette Simicska érdekeit. A másik mondás, hogy elvi kérdésről van szó, Orbán diktatúrát épít,  és „Lajosnak” az sem tetszett, hogy Orbán lepaktált az oroszokkal.

A teljes igazsággal valószínűleg csak Orbán és Simicska lehet tisztában, utolsó beszélgetéseik is négyszemközt zajlottak. Az elmúlt három év belpolitikájában is meghatározó konfliktus háttere annyira nem transzparens, hogy tavaly akadt olyan kormánytag, aki háttérben azt mondta az Indexnek, a „Főnök” sosem beszélt neki a szakításról, nem is tudja pontosan, hogy mi vezetett oda. 

Az biztos, hogy a konfliktusban meghatározó a sajtótermékeket sújtó reklámadó, amely ellen úgy tiltakoztak Simicska médiumaiban 2014 őszén, hogy akkor az orgánumok még bőven kormánypártiak voltak. Még abban a Hír TV-ben is kritikus tudósítások jelentek meg a témában, ahol pár hónappal korábban, a választások előtti héten Orbán kétszer egy órában kritikátlanul tarthatott „eligazítást” a jobboldali szavazóknak.

Hazaárulás és kétségbeesés 

A szakításról elég egyoldalú információk állnak rendelkezésre. Simicska viszonylag részletesen beszélt erről tavaly novemberben az RTL Klubnak. Mint mondta, a 2014-es választások másnapján találkoztak Orbánnal, majd egy héttel később újra. A miniszterelnök ekkor állítólag vázolta neki terveit, Simicska pedig úgy érezte, nem kér ebből. „Nem találkoztam vele utána, és nem is fogok, mert azt a következtetést vontam le, hogy nincs is miről beszélgetnünk" – mondta. 

Simicska szerint Orbán felvázolta neki, hogyan fogja bedarálni a független intézményeket és a médiát. „Én meg néztem rá nagy kerek szemekkel, hogy biztos, hogy normális-e az, aki velem szemben ül" – mondta Simicska, aki szerint az volt nála az utolsó csepp, hogy Orbán azt mondta, majd a Roszatom megveszi neki az RTL Klubot. 

Amikor kijött a száján ez a mondat, amit én soha nem tudok megbocsátani – mert számomra ez a hazaárulás kategóriája, hogy „megveszi azt nekem a Roszatom" – nekem ez a hazaárulás, és én hazaárulásban nem veszek részt. Nekem ez volt az a pont, hogy azt mondtam, na állj, Lajos! Amikor szembe kell nézni azzal, hogy mit is csinálsz te? Én soha nem veszek részt hazaárulásban

– nyilatkozta Simicska. 

Az oligarcha kijelentéseire Gulyás Gergely, a Fidesz frakcióvezetője úgy reagált, hogy Simicska orvosi eset, nem kell vele foglalkozni. Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófőnöke pedig annyit írt nekünk, hogy  „egy reménytelen helyzetben lévő, kétségbeesett ember nyilatkozatát nem kívánjuk kommentálni”.

Simicska az említett interjúban azt állította, Orbán maffiaállamot épít, és neki személyesen is van felelőssége abban, hogy ide jutott az ország. A bűnbánó megállapításhoz hozzátartozik, hogy 2010 és 2014 között rengeteg olyan, a jogállamot romboló húzása volt a Fidesznek, amelyet a most az elveire hivatkozó üzletember csendben végigasszisztált.

Egyetlen kézzelfogható eredmény

Azt, hogy a szakítás mennyire fontos esemény a NER történetében, jól mutatja, hogy Orbán legecizése G-nap néven a közös közéleti tudás része lett. Pedig 2010 óta elég sok jelentős dolog történt, alaptörvény, rezsicsökkentés, magánnyugdíj-einstandolás, Schmitt Pál lemondása, határzár megépítése, de valószínűleg az „elkúrtuk, nem kicsit, nagyon” óta nem idéztek annyit politikai szöveget, mint azt, hogy „Orbán egy geci”.

És mióta tart a háború, ez tekinthető Simicska legnagyobb kézzelfogható eredményének. A feliratot nemcsak ő fújja fel időről időre, hanem Buda több pontján is fel-feltűnik, de már rövidített változatban (O1G) is lehet találkozni vele: a mémkultúra részévé vált.

Simicska ezenkívül elsősorban a médiájával, a Jobbiknak áron alul bérbe adott plakáthelyeivel és személyes megszólalásaival igyekezett roncsolni a Fideszt. Amikor azt mondta, hogy a Fideszben tolvajokkal és hazaárulókkal volt dolga, vagy hogy Orbán jelentett róla a katonaság alatt (ezt Orbánék cáfolták), biztosan nem használt a pártnak. Megjelenéseivel, az alpári felirattal, koszos zakójával saját, korábbi rettegett imázsát is alaposan megtépázta, a közvélemény szemében legalábbis mindenképp.

Ha beletolna 3-4 milliárd forintot a politikába

Lényeges kérdés, hogy Simicska miért csinálja egyáltalán ezt az egészet. Pénze bőven van, akárhol élhetne, akármivel foglalkozhatna. Hogy mégis sajátos, de aktív közéleti szerepet vállal, az annak a látszatát erősíti, hogy számára elvi kérdésről van szó, ez is az ő narratívája. Másik oldalról viszont, ha valóban Orbán kezdeményezte az oligarcha portfóliójának diverzifikálását, akkor a személyes sértettség is nagy lehet Simicskában: nem ő „ment nyugdíjba” és engedte át a pályát a többieknek, hanem kiszorították, és most csak azért is meg akarja mutatni Orbánnak, hogy nem lehet csak úgy félreállítani. Nyilvános akcióiból, ritka megszólalásaiból azonban leginkább a frusztrációja tükröződik. 

Ahogy a szakítás egész történetének, Simicska ténykedésének is kettős értelmezését kínálják a közéleti szereplők. A fideszes narratíva szerint bukott milliárdos, aki elitta az agyát, és nem tudja feldolgozni, hogy nem ő diktál a politikának, hanem fordítva. Fideszes politikusok egy része beszél erről nyíltan és háttérben, Orbán is whiskyszagú kérdéseket emlegetett a parlamentben egyik Vona Gábornak szóló válaszában. (Simicska azt mondta, nincs semmilyen megállapodása a Jobbikkal, de minden szimpátiája az övék. Ahogy a cégei plakáthelyeiből is kapott a Jobbik.) Más kérdés, hogy abban az országban, ahol több mint egymillióan lájkolják Tibi atyát, és ahol az alkoholizmus népbetegség, mennyire alkalmas valakinek a lejáratására azt terjeszteni, hogy iszik.

A másik értelmezés szerint Lajos nagyon okos, ilyet még egy vezető fideszes is mondott néhány hete egy háttérbeszélgetésen. Ez a politikus azt fejtegette, hogy „ha Lajos 3-4 milliárd forintot beletolna a politikába, szervezeteket fejlesztene és pénzelne, akkor komoly bajban lenne a Fidesz”. Majd hozzátette, hogy Simicska „valamiért nem csinálja ezt”.

Öngyilkos alkat-e

Az igazán fontos kérdés, hogy mire lehet számítani Simicskától a következő bő két hónapban. Az ellenzéki érzelműek csodavárásának középpontjában három éve az áll, hogy az Orbánhoz legközelebb álló egykori csúcsoligarcha egyszer csak előáll valamivel, ami megroppantja a NER-t, de leginkább Orbánt. Pletykák mindenféle tartalmú hangfelvételekről terjengenek.

Simicska atombombájával kapcsolatban az oligarcha egyébként úgy fogalmazott november végi RTL-es interjújában: „Érdekes feltételezés, de egyet mondanék: öngyilkosnak tart engem?” A fenyegetés nem feltétlenül azt jelenti, hogy lesújthatnak rá a törvény erejével, a G-napon arról beszélt a Magyar Narancsnak, hogy nem érzi magát biztonságban. Mint mondta, nem fél attól, hogy lelövik vagy elüti egy autó, de benne van a pakliban. „Ismerem ennek a történetnek a szereplőit, tudom, mire képesek” – jelentette ki. Három évvel ezelőtt arról beszélt a Narancsnak, hogy 35 éve ismeri Orbánt, sok mindent tud róla. 

Ahogy a konfliktus kipattanása homályos, úgy az is, hogy mi lehet a végpontja, függ-e a választás eredményétől, folytatódik-e április után. Annyi viszont egészen biztos, hogy az Orbán–Simicska-konfliktus az elmúlt három év egyik legfontosabb történése a magyar közéletben.

Az üzenet

Az ország életét felborító konfliktus több fontos tanulságot is hordoz NER-lovagoknak, oligarcháknak és általában a politika világával érintkező üzleti élet szereplőinek. 

Az üzenet egyértelmű: aki mindig igazodik a központi irányhoz, annak nem lehet baja, aki viszont szembehelyezkedik vele, az az állami leszámológépezet változatos eszköztárával találja szemben magát.

A másik fontos tanulság, hogy Orbán nem bízta még egyszer olyan emberre a Fidesz gazdasági hátországának építését és igazgatását, akiben benne van az önállósodás veszélye. Ebben az értelemben Simicska Lajos gazdasági pozícióvesztése Orbán Viktor közvetett gazdasági befolyását erősítette meg.

Borítókép: Index / Bődey János