Körbetelefonáltam, és mindenki le volt döbbenve

Ahogy arról mi is beszámoltunk, papok, tanárok és a „proli réteg” nevei is szerepelnek azon a listán, amit a Fidesz készített valószínűleg még 2014-ben azért, hogy beszervezzék őket a kampányba (a párt azóta sem cáfolta a lista létét és valódiságát). A Hír tévé közzé is tette a listákat, amiken a Sopronban és környékén élőket listázta a Fidesz, annak alapján, ki mennyire lojális a párthoz, milyen kapcsolati rendszere van, és milyen haszonnal jár a beszervezése. Azt írták, a táblázatban ott vannak a személyes adatok és elérhetőségek is.

Sopronba utaztunk, szerettük volna egyrészt a Fidesztől megtudni, hogy mikor készült a lista, hogy végül használták-e valamire, hogy szerda óta jelezte-e feléjük valaki a listáról, hogy nem feltétlenül örül a dolognak. Illetve megpróbáltunk minél több embert megtalálni a listáról, hogy megkérdezzük: tudtak-e erről, mit szólnak hozzá, főleg a személyes megjegyzésekhez, és hogy volt-e  valamilyen kapcsolatfelvétel.

A lista megjelenése után az Együtt bejelentette, hogy tiltott adatgyűjtés és adatvédelmi törvénysértés gyanúja miatt tesz feljelentést, a fel- és bejelentéseiről elhíresült Tényi István pedig az adatvédelmi hatósághoz fordult. Utóbbit közben elérte a Hír tévé, Péterfalvi Attila elnök azt mondta, vizsgálat akkor lesz, ha olyan ember fordul hozzájuk, aki rajta van a listán. De azért tisztázta, hogy önmagában nem bűncselekmény, ha a pártok adatbázist készítenek a szimpatizánsaikról.

A Zoom.hu-nak nyilatkozó Kaltenbach Jenő, egykori kisebbségügyi biztos viszont azt mondta, ha nem adták beleegyezésüket a listán szereplők az adataik továbbításához, akkor jogosulatlan adatkezelés, azaz bűncselekmény történt. Márpedig akárkivel beszéltünk azok közül, akik a listán szerepeltek, mindenki azt mondta: egyáltalán nem tudott róla, hogy listára került volna.

Senki sem boldog

Bár ha időrendi sorrend szerint haladnánk, nem a Fidesszel kellene kezdenünk, de vegyük előre, tudjuk le! Telefonon próbáltuk elérni a Fidesz helyi jelöltjét, de sajnos nem sikerült, aztán elsétáltunk a helyi Fidesz-irodába, hátha kiderül valami. Túl sokra nem jutottunk. A pici, minden falán Szájer-képpel díszített irodában

Hogy miért nem elég egyszerűen csak nem olvasni, az nem derült ki.

Sopronban hat, a listán szereplő embert sikerült elérnünk, vagy találkoznunk velük. Boldog senki nem volt a nyilvánosságra került lista miatt.

Először a Strokes zenekarral beszéltünk. A zenekar egyik tagja szerepel a listán, de a kitakarás miatt nem derül ki, melyikük. Annyit írtak mellé, hogy a zenei fellépésekkel kapcsolatban lehet vele beszélni, illetve hogy érdemes lenne megnyerni úgynevezett „suttogó támogatásra”.

A zenekarvezető azt mondta, meglepődtek. Amikor kijött a cikk, ő körbetelefonált mindenkit, és mindenki le volt döbbenve. Egyiküket sem keresték meg, viszont felháborodtak, mert soha, semmilyen formában nem vettek részt politikai dolgokban. Kifejezetten visszautasították már korábban is, hogy kampányrendezvényeken lépjenek fel. Elmondta azt is, legalább három másik, a listán szereplő emberről tudja, hogy fel van háborodva ezen, és semmi köze a párthoz. És sokakat hoztak kellemetlen helyzetbe.

Nem nagyon kell hozzám nyúlni, mert nem mennek velem semmire

A beszélgetés után elmentünk a Templom utcába, hátha találkozunk János bácsival. A lista legaljasabb része ugyanis róla szól. Azt írták, János bácsi egy állandó ácsorgó a Templom utcában, „a proli réteg egyik fő alakja, aki sokakkal beszélget. Nem mindegy, hogy mit terjeszt”. Sajnos nem sikerült vele találkoznunk, és a környéken lakók azt mondták, már jó ideje nem látták. 

Máté atyával a Széchenyi téri templomban váltottunk néhány szót. Róla azt írták, sok emberrel találkozik, de nem túl politikus alkat, sőt, kritikus. Elmondta, ő sem tudott arról, hogy egy párt így nyilvántartja, de jókedélyűen hozzátette, hogy ha valaki ilyen listát akar készíteni, hát csinálja, ha szimpatizánsokat keresnek, hát keressék, hogy találnak-e vagy sem, az más kérdés. Őt egyébként a Szemlélek.blog fedezte fel először a listán, meg is kérdezték róla.

Nem nagyon kell hozzám nyúlni, mert nem mennek velem semmire

– nyilatkozta.

A cikkből kiderül, hogy bár nem próbálkozott a listát készítő párt, de sok értelme egyébként sem lett volna, mert viszonylag sokszor nyilatkozik, és a mondanivalója „nem mindig van összhangban azzal, amit ez a párt mond”. És nem tartja elítélendőnek, hogy ilyesmi lista létezik. „Minden politikai erőnek a tisztesség határain belül joga van feltérképezni, ki az, aki mellettük tud állni, ki nem, bár a »listázás« nem pozitívan csengő tevékenység" – mondta a blognak. Az pedig logikus, hogy a pártok érdeklődnek a papok és tanárok iránt, mivel „az emberek ezektől az emberektől várnak véleményt”.

A listán szereplő egyik lelkésszel sajnos végül nem tudtunk beszélni, csak egy közeli ismerősével, aki nem volt túl boldog a témától. „Akkor nem kérdezték meg, amikor a listára feltették a nevét, akkor így utólag meg minek róla beszélgetni” – mondta, majd inkább letette a telefont.

Roppant kellemetlen

Később sikerült beszélni két emberrel is a listáról, akik kifejezetten kérték, hogy a nevüket ne írjuk le.

Az egyikük, egy férfi, azt hangsúlyozta, hogy eddig sem és ezután sem tervezte, hogy politizáljon, és nem is tudja pontosan, mik a szabályok az ilyen listázásosdiban. De az rossz, hogy itt most szinte ők kényszerülnek magyarázkodásra, miközben nincs semmi, nem történt semmi, a tudtukon kívül készült egy lista róluk. Mindenki csak azt látja most, hogy emberek neve felmerült, de nem tudja, mi azoknak az embereknek a véleménye erről. „Van, akit meg sem kérdeznek, és ott lebeg a neve, ami roppant kellemetlen" – mondta.

Egy nő pedig azt mondta, nagyon rossz, hogy a kitakarást ilyen gyengén csinálták az eredeti cikket közlők, mert egy ekkora városban így mindenki be tudott azonosítani mindenkit. És nyilván a munkájából adódóan sok emberrel találkozik, de maximum ez lehetett az alapja, hogy rákerült erre a listára, mert politikai témában ő soha nem nyilatkozott meg sem korábban, sem most.