Szijjártó úgy letolta a NATO külügyminisztereit, hogy többen nem mertek felnézni az asztalról

A miniszterjelölti meghallgatások sorában hétfő délután egy ismerős arc következett: Szijjártó Péter, akinek tevékenységét nem kellett sem a bizottsági tagok, sem a közvélemény előtt bemutatni. A Külügyi és Külgazdasági Minisztérium régi-új vezetője leszögezte, hogy minisztériumában kőkemény munka folyt,

globális válságok hatására soha nem volt még olyan intenzív műfaj a külpolitika, mint az elmúlt három és fél esztendőben.

Amit azzal a számmal illusztrált, hogy a tárcánál összességében 568 külföldi vezetővel 1310 tárgyalást folytattak le. Szijjártó emlékeztetett arra, hogy miniszteri kinevezésekor megígérte a külpolitika „kultúraváltását", azaz a tárca gazdasági szemléletének erősítését. Ez a kultúraváltás Szijjártó szerint sikeres volt, amit a beruházások és az export növekedése támaszt alá.

A külpolitika soha nem volt annyira a belpolitika része, mint az elmúlt esztendőkben.

A múlt összegzéséből a jövő terveinek felvázolásába átcsúszva Szijjártó elmondta, hogy ellent fog állni annak a törekvésnek, ami „valamilyen harmadik fél szemüvegén keresztül" láttatja a magyar külpolitikát, azaz kizárólag a „magyar érdekeket" fogja képviselni. A külügyminiszter szinte legépelhetetlen hadarással sorolta el, ki és mi minden ellen fog harcolni. Lényegében két fő csapásirányt jelölt meg:

Ma már kinézik azt, aki nem gondolja, hogy a migráció jó.

Harcolni fog az ellen a beállítás ellen, mely az uniós forrásokat "jófejségnek" tartja, mivel „ ez a pénz nekünk jár", hiszen a  " másik oldalon" ott vannak a Magyarországra települt külföldi cégek (azaz Szijjártó arra utalt, hogy a külföldi cégek által megtermelt javak más országokat gazdagítanak, ami azért nem egészen így van). Szijjártó nem jelölte meg, pontosan mi is ez a  „ beállítás", de minden bizonnyal arra a bizottsági elképzelésre utalt, ami a jogállami kritériumok teljesítéséhez is kötné a 2021-től kezdődő uniós költségvetési ciklusának kifizetéseit.

És azt is elmondta, mi ellen nem fog harcolni:

Szijjártó a meghallgatáson megpróbálta tisztába tenni az oroszbarátság vádját. Szerinte „nem a Marson élünk", és Magyarország nem az oroszok kegyeit keresi, hanem csak a Nyugat és Kelet közti párbeszédet akarja helyreállítani, mivel az a történelmi tapasztalat, hogy Nyugat és Kelet konfliktusára a magyarok eddig mindig ráfizettek. Szijjártó szerint ők is látják az orosz befolyási szándékokat,

A fake news valóban érkezik keletről, de a Nyugat sem marad adós.

Többen percekig nem néztek fel az asztalról

A bizottság tagjai – Németh Zsolt bizottsági elnökön kívül elsősorban Gyöngyösi Márton jobbikos és Ungár Péter LMP-s képviselők – több kérdést is feltettek Szijjártónak egyes ügyekről és a külpolitika általános irányvonaláról.

A kormány kész fenntartani a kisebbségellenes nyelvtörvény miatt fenntartani az ukrán integrációs tárgyalásokra kimondott vétóját?

Szijjártó leszögezte, hogy a vétót mindaddig fenntartják, amíg nem kapnak jogi garanciát arra, hogy a magyar kisebbség jogai nem sérülnek. Felháborítónak tartja azt a „nemzetközi hazugságkampányt", ami szerint Budapest Moszkva érdekeit kiszolgálva keménykedik Kijevvel. Szijjártó azt is elárulta, hogy a NATO külügyminisztereinek csúcsán mintegy letolta kollégáit, hogy hol a szolidaritás akkor, amikor felrobbantják egy NATO-tagállam irodaházát (konkrétan a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség irodáját gyújtották fel). A magyar külügyminiszter szerint a fejmosásra

többen percekig nem néztek fel az asztalról.

Miért vétózta meg a magyar kormány – szembemenve a visegrádi partnerekkel is – az afrikai országokkal tervezett uniós megállapodást, miközben ezen a területen teljesen egyedül maradt, ráadásul

miközben a kormány „a migrációval fekszik, a migrációval kel", pont egy, a migrációt megfékezni kívánó megállapodást torpedózott meg?

Szijjártó a migrációval kapcsolatban általánosan beszélt arról, hogy az EU migrációs ügyekben „megerőszakolt érvelés alapján" többségi döntéshozatalra készül olyan migrációs kérdésekben, melyekben egyébként a tagállamok konszenzusára lenne szükség. A „rabati folyamat" eredeti célkitűzései jók voltak, de egyre inkább az afrikai vélemények kerültek túlsúlyba.

Nem aggódik a külügy amiatt, hogy ha az Egyesült Államokban 700 hamis magyar útlevelet füleltek le, akkor valószínűleg ennél sokkal nagyobb biztonsági rés tátonghat a hivatalos okmányok kiadása terén? Egyáltalán mi a helyzet az amerikai–magyar kapcsolatokkal?

A demokrata kormányzat alatt konkrét beavatkozások történtek a magyar politikába, de Trump elnökségével ezek a kísérletek megszűntek, miután Victoria Nuland helyére Wes Mitchell került az európai és eurázsiai ügyekért felelős államtitkárság élére, a magyar törekvések iránt is nagyobb megértés tapasztalható.

Általában mindenki elégedett volt azzal, hogy az Információs Hivatal visszakerült a külügyhöz, de vajon a hírszerzés – orosz módra – nem csak a „Mészáros és Mészáros" érdekcsoport európai terjeszkedését fogja egyengetni?

Szijjártó azt mondta, garantálja, hogy az IH mindig  a hatályos magyar jogszabályoknak megfelelően fog eljárni. De az tény, hogy lesznek gazdasági feladatai is „a magyar érdeknek megfelelően".

Álságos a szlovák–magyar együttműködés magasztalása, mivel sem nyelvtörvényben, sem a kettős állampolgárság fogadtatásában nem volt előrelépés.

Szijjártó beismerte, hogy „jogosan lehet hiányérzetünk", de több területen van előrelépés (például a vasúti feliratok vagy a polgári perek kétnyelvűsége tekintetében). De ha más téren nem kezdtünk volna „közös sikertörténeteket építeni", akkor ennyi sem lenne.

A magyar kormány 2015-ben az ENSZ-ben még migrációs világkvótát követelt, miért változott meg az álláspont?

Erre konkrétan nem érkezett válasz.

Hol tart a Krk szigetére évtizedek óta tervezett, cseppfolyós földgázterminál megvalósítása?

Amíg a horvátok nem teljesítik a nemzetközi szerződésben vállalt beruházásokat, addig Magyarország is blokkolni fogja az ország OECD-csatlakozását. De közben ha beindul a fekete-tengeri román kitermelés, akkor van esély az orosz energiafüggőség csökkentésére.

Ha valóban olyan sikeres volt a gazdaságközpontú diplomácia, miért zártak be a „déli nyitás" keretében megnyitott külföldi kereskedőházak?

Erre sem érkezett válasz, de senki nem is hiányolta.