Alajos, Leila
19 °C
34 °C

Felháborító medveveszély Hevesben

image uploaded from ios (2)
2018.06.01. 11:24

Medve tartja izgalomban Heves megye déli részét, pontosabban medvék, több is. A héten, hajnalonként Füzesabony és Kál utcáin bukkantak fel. Az első felvételek a hét elején járták be a magyar híroldalakat és a közösségi oldalakat. Az egyik képen egy kertkapu előtt áll a medve két lábára állva, mint aki vendégségbe érkezett. Csütörtökön medvevadászatra is felkészülve Füzesabonyba utaztam, hogy kiderüljön, a medveveszély felváltotta-e a migránsveszélyt a környéken.

Sok település milliókat öl abba, hogy valamiről nevezetes legyen. Füzesabonyt pillanatok alatt tette ismertté a medve, amit hétfőn a Kossuth Lajos utca egyik kapuja előtt fotóztak le. Valószínűleg oda akart bejutni, a karmai még most is látszódnak a falécen. Egy középkorú asszony otthonánál vagyunk, aki szinte természetesnek veszi, hogy hétfő óta hírstábok adogatják egymásnak a kilincset. 

Persze, látványos is ez az egész. Magyarországon évek óta nem nagyon járt medve, főleg nem az Északi-középhegységtől alaposan eltávolodva, az Alföld északi részének egyes erdőiben. Az asszony szerint a kapu mögötti kuka tartalmára fájhatott a medve foga, hiszen előzőleg dobta ki a macskakaja dobozát.

Ennél érdekesebb viszont a helyiek nyomozása, akik a nyomokból azt is megállapították, hogy a medve az utca egyik elhagyatott kertjének rejtekében aludhatott, mielőtt a Kossuth Lajos utca kapualját kezdte kapargatni hajnali 4.20-kor.

Az asszony nevetve meséli, hogyan dolgozták fel a látogatást, bár megjegyzi, hogy azóta többször eszébe jutott, amikor ment kaput nyitni, hogy mi van, ha megint ott áll a medve. Úgy tudja, hogy a medve hajnalban még bemászott egy másik udvarba is, aztán a sínek mentén elballagott Kálba.

Megfogadtam a tanácsát, és a pályaudvart vettem célba. A jegypénztárnál A4-es nyomtatott lap közepén fekete-fehér medvefotóval figyelmeztet a  veszélyre.

A pénztáros asszonytól azt kérdeztem, hogy nem vette-e kedvét a medve, hogy így a sínek mentén kóborol. Nem nagyon. Sőt, alaposan utánaolvasott azóta a medvekérdésnek, és elmondta, hány kilométert barangol be az állat párzási időszakban (több száz), és azt is tudta, hány kilométerről érzi meg a szagokat (három). Bár szerinte már mindenfélét beszélnek a városban, aznap éjszaka ő is dolgozott, és biztos forrásból tudja, hogy rendőrök kísérték ki a medvét a városból. Ebben maradunk. Aztán arra voltam kíváncsi, hogy hazafelé nem tartott-e attól, hogy összefut a medvével. Nem, sőt

mosolyogva ment hazafelé, és eszébe is jutott, hogy biztos a mostani lomtalanításnál került ki a medve.

Nem messze a polgármesteri hivatalban a városvezetők a csütörtöki testületi ülésre készülődtek, ezért helyettük a háromezres városban kérdezősködtem, hogy ki találkozott még medvével. Aztán a székhelyemet áttettem Kálra, ami, mint kiderült, tökéletes döntés volt, mert a medve valójában Kálért van oda.

Az elmúlt napok mindegyikén Kálban lődörgött a medve. Vagy medvék, mert mint a falu szélén palántázó asszonyok felhívták rá a figyelmemet, a rádióban már több állatról beszélnek.

Először a falu szélére vitt az utam, ahol szerda hajnalban garázdálkodott egy medve, mindenféle nyomot hagyva maga után. A szomszéd három napja felújított kerítését például alaposan összehajtogatva jutott be Sándor bácsi kertjébe. A férfi akkor ébredt, amikor a kutya már hosszú ideje őrjöngve ugatott valamit.

A kuvasz ottjártamkor sem volt relaxált állapotban, nem is csodálom, hogy a medve gyorsan átiszkolt a másik kertbe. De ezelőtt még megrágcsálta a vizes slagot. Sándor bácsi azt mondja, ezen az éjszakán nem volt kedve kimenni elzárni az öntözőt hátul, mert rossz érzése volt.

Aztán éjjel a medve megtalálhatta a csordogáló csapot, és vagy ivott, vagy fürdött benne, Sándor bácsi nem biztos egyikben sem, majd nevetve hozzátette, hogy még szappant is adott volna neki a pancsoláshoz.

A medve nem játék

Az egyértelmű, hogy a faluszéli veteményesek és gyümölcskertek mellett sötétlő erdőből ideális a bejárás a telkekre. Ezért is választhatta kedden, szerdán és csütörtökön is az idelátogatást a medve. Ez utóbbi alkalommal bement egy tehenészetbe is, amit a közeli gyárba igyekvők láttak.

Két gyereket állítottam meg, amikor biciklijükkel a közeli erdő felé hajtottak, hogy mit tennének, ha szembejönne velük egy medve. Azt mondták, elmennének. Aztán visszafordultak a falu felé, amikor a merőleges utcán felbukkant egy fehér kisbusz, aminek a tetejére szerelt hangszóróból mindenkit figyelmeztettek a medveveszélyre, és arra, hogy figyeljünk oda a gyerekekre. Ebben a hangulatban hajtottam tovább az erdő felé.

Ezután jött a rémálom. A kertek végéig hajtottam, ahol a medve előmerészkedhetett az elmúlt napokban. Letettem az autót, és a cserjést elvágó vasúti sín mögött feketéllő erdőt kezdtem fürkészni.

Éppen azt próbálgattam, hogyan fogok videóban bejelentkezni, amikor csörgésre lettem figyelmes, majd előugrott a sötétből egy szarvas.

Én nem vagyok ijedős, de a frász jött rám. Oké, hidegvér, később a síneken mászkálva már inkább a szúnyogokkal gyűlt meg a bajom, majd visszabaktattam az utolsó házikóhoz.

A távolból két asszony méregetett, odamentem hozzájuk. Mind a ketten dogoztak, most meg ott ültek már hosszú idő óta egy árnyékos fa alatt, és aggodalmasan nézték az erdőt. Ahogy mindenki más, ők is a medvéről beszélgettek. Sőt, medvékről. Nevetgélve kérdeztem őket, aztán megbántam és elkomolyodtam, amikor láttam, hogy tényleg félnek.

A vidéket eluraló félelemmel már korábban is találkoztam. Az a különbség, hogy ez a mostani kevésbé irracionális. Itt ültek, és hiába mondták nekik, hogy a medve nem támad emberre, ők akkor is tartanak tőle. Hát mit is csinálnának? Az elmúlt években nyaranta a gyerekek is kijártak velük, de most hogy jönnének? – kérdezi az egyik.

Neki a kisebbik gyereke egyszerűen kijelentette, hogy nem mozdul ki nyáron a házból. A medve miatt.

Mindannyian éreztük a helyzet abszurditását. Egy alföldi településen medvéktől félnek az emberek. Ők ezzel tisztában is vannak, és nem is nagyon akarják elhinni, de aztán az egyikük hátravezetett a kúthoz, amelynek környékén mély a talaj. Mindenféle lábnyom van ott, neki azt mondták, hogy más állatokéi, ő viszont azt gondolja, hogy medvéé.

Kompolton egy másik asszony meg azt mondta, arra szokott járni sétálni, ráadásul kutyával, de mostanában biztosan elkerüli az erdő környékét. Beszéltem egy vadásszal is, aki szerint ebből az ügyből a vadásztársaságok inkább szeretnének kimaradni, a közeli Bükki Nemzeti Park és a városvezetők ügye ez. És ő egyébként sem ismer olyan vadászt, aki kilőne egy ilyen különösen védett állatot.

Egyelőre Hevesben marad az aggodalom. Kerestem a nemzeti parkot, de egyelőre csak várjuk a megnyugtató, az állatok szempontjából is kedvező megoldást.