Jómódú falu, csak hát kihal

A külső szemlélő számára Kékkút mozdulatlannak tűnik. A panorámás, rendezett porták előtt az utca néptelen, az embert magába húzza a nyugalom, én rögtön pipacsokat és levendulákat kezdtem fotózni méhecskékkel, hűsöltem a templom tövében – sajnos zárva volt –, nádtetős házat bámultam, már amíg nem zúdult be egy nagyobb kamionos hullám. A kamionforgalom egyébként téma a faluban, bár nem a legfontosabb.

A mozdulatlanság felszíne azonban tektonikus mozgást rejt: négyen még sosem indultak a polgármesteri székért a 70 fős falu rómaiakon át a bronzkorig visszanyúló történetében. Sőt, az is csak először fordul elő a Káli-medence ásványvízről híres településén, hogy a függetleneken kívül egy pártszínekben induló jelölt is van: az LMP-s Takács Lajos.

„Sokan mondták, hogy láttak már független jelöltet, aztán később kiderült, ki van mögötte. Én nem árulok zsákbamacskát” – mondta Takács Lajos, aki már az országgyűlési választásokon is megmérettette magát egyéni körzetben. Kékkúton a leadott 48 szavazatból 26-ot a Fidesz, 19-et a Jobbik jelöltje vitt el, Takács lett a harmadik a 13 jelöltből. Igaz, mindössze kettő szavazatot kapott, ami épp eggyel több volt a kutyapárt jelöltjének eredményénél.

Kettő szavazat az oklevelekben először 1338-ban Kőkútként említett faluban sem sok. Bár van, amikor épp elég: a választási törvény alapján egy ekkora településen pont ennyi támogató aláírás kell ahhoz, hogy valaki polgármester-jelölt lehessen.

„Ezzel nincsen semmi gond, az viszont talán jobb lenne, ha polgármester-választáson csak olyan indulna, aki a településen is él” – mondta vélhetően a zánkai Takács Lajosra utalva Kardosné Csaba Gyöngyi, nem messze a 18. században épült Szent Dömötör templomtól álló boltban, ahol dolgozik, miközben alpolgármesteri teendőit is ellátja. Indul a választáson is, ígérve, hogy úgy vinné tovább a település vezetését, ahogyan Pék László tette: legyen rendezett a falu és nyújtson segítségen ott ahol tud a lakóknak.

Kardosné szerint ha kicsiben is, de egy 70 fős településen ugyanaz egy polgármester feladata, mint egy nagyobb városban. Sőt, néha talán több, mert egy ilyen helyen a polgármester és a két önkormányzati képviselő bármikor elérhető, ha szükség van rá.

A turizmusban kéne tovább lépni, az önkormányzatnak van egy több lakásos ingatlana, amelyet erre a célra érdemes lenne megfelelően átalakítani. Ha lehet, akkor pályázati pénzből, bár az alpolgármester szerint jómódú településként, az adózott jövedelem alapján kisebb eséllyel indul ezekért a forrásokért a falu, amelynek elsődleges bevétele a Kékkúti Ásványvíz Zrt. iparűzési adójából származik, azoknak a kutaknak a révén, amelyek savanyúvizéből állítólag még Theodora császárné is ivott.

Az átlagosnál jobb helyzetet mutatja az is, hogy a falu két közmunkását állandó alkalmazásba vették, így korábban 50 ezres a fizetésük is jóval magasabb lett. „Becsülettel ellátják a munkájukat, ha van olyan helyzetben az önkormányzat, akkor támogassuk az itt élőket” - érvelt ritkán hallható módon az alpolgármester, miközben eladott egy kiló kenyeret.

Fogy a kékkúti

Kékkúton persze nem nagy egy bolt forgalma, a nagyobb bevásárlást mindenki Tapolcán vagy Révfülöpön intézi, attól függően, hogy munkahelye, a gyerek iskolája kit hova szólít hétköznapokon. Iskola már a hetvenes évek óta nincs helyben, és az ásványvíz csak három helyi lakosnak biztosít állandó munkát.

Persze, ahogy múlnak az évtizedek, úgy lesz egyre kevesebb a lakó, főleg nyugdíjaskorúnál fiatalabb. A különbség mondjuk a szépnevű, de kevésbé szerencsés Heves megyei régióban lévő Istenmezejéhez képest, hogy az ingatlanok jó áron eladhatók és sok vásárló – vagy örökös – nyugdíjas éveinek otthonát látja benne, addig pedig nyaralónak használja. Egy 80 négyzetméteres házért 40 milliót is el lehet kérni, sőt, most egy százmilliós ingatlan is eladó. Igaz, a Fő utcán az egykori vendéglő 70 négyzetméteres, felújításra szoruló épületét, 1400 négyzetméteres telekkel 26 millióért hirdetik. És nem tolonganak a vevők, ami azért finoman jelzi, hogy a turizmusra, vendéglátásra építeni azért nem annyira könnyű, pedig ez tűnik közös nevezőnek a jelöltek között. Kardosné, és Takács mellett a leköszönt Pék László fia, Pék Renátó is elsődleges feladatnak nevezte.

„A fél ország megélhetne a balatoni turizmusból” - mondta a jelölt telefonon. Az ifjabb Pék Köveskált említi jó példaként, ahol egész évben vonzó szálláshelyek működnek. Reneszánszát éli a kerékpárturizmus, ez is jócskán megnyújthatná a szezont, munkát is adva a vendéglátásban. Mindehhez persze aktívan kell keresni a pályázati lehetőségeket – mondta Pék – mert nem lehet úgy nekiállni, hogy a falunak erre nincs lehetősége.

Ez egyúttal megoldást jelentene az elvándorlásra, a település elöregedésére, ami nem új jelenség Kékkúton.

Az LMP-s Takács is az elvándorlás megállítását említi a legfontosabb hosszú távú feladatok között. De a munkahelyteremtést ígérő turizmus felfuttatása mellett általános béremelésről, is szólt. „Pénzintézetekben most is keresnek munkaerőt, de a bérek jóval elmaradnak a fővárosiaktól.” Takács szerint csökkenne az elvándorlás a többkulcsos, progresszív adózás újbóli bevezetésével, adómentessé téve a minimálbért – ez tehát nem csak helyi szinten megoldandó kérdés, Helyben viszont a település többet tehetne az itteni vállalkozások támogatásáért, például a térséget hirdetve, például a falunak 50 millió forintos tartalékából. Takács szerint azért is előnyös, hogy ő nem független, hanem egy parlamenti párt jelöltje, mert ő így az országos és a helyi szint között közvetítő lehet, ehhez kifejezetten passzul az LMP „helyi ügyek” programja.

A jelöltek között még két dologban egyetértés van:

bármilyen tervezetek szivárognak is ki olykor - bár Orbán visszautasította, hogy akár csak gondolkodtak volna rajta -, minden településen fontos, hogy önálló önkormányzat legyen, és semmiképp se legyenek a kis lakosságra hivatkozva összevont önkormányzatok. 1950 és 1990 között volt közös tanács, akkor az volt a jellemző – emlékeznek vissza, hogy a legtöbb dolog Révfülöpnek jutott. A másik pedig a kamionforgalommal kapcsolatos – ez részben az ásványvíz elszállításához kötődik –, amelytől egy három kilométeres kerülőúttal kellene megszabadítani a falut. Igaz, ezt már nem a település költségvetéséből kéne megvalósítani.

Úgy tűnik, valójában ez lehetne a legjelentősebb változás Kékkúton, legalábbis egy tősgyökeres kékkúti az elmúlt évtizedekben mérhető különbséget egy vállrándítással intézte el: „Régen nálunk marhák voltak az úton, meg most is marhák vannak.”

FRISSÍTÉS 2018.07.01. 20:50-kor: A három jelölt közül a független Kardosné Csaba Gyöngyit választották polgármesterré a Veszprém megyei Kékkúton vasárnap tartott időközi polgármester-választáson, írja az MTI a Kővágóörsi Közös Önkormányzati Hivatal aljegyzőjének tájékoztatása alapján. A 62 választásra jogosult kékkúti lakosból ötvenen voksoltak a településen, minden szavazat érvényes volt. A független Kardosné Csaba Gyöngyi 27 szavazatot kapott, a szintén független Lájer Terézre 21-en, az LMP színeiben induló Takács Lajosra pedig ketten voksoltak.

(Borítókép: Három független jelölt mellett egy pártszínekben induló jelölt is versenyben van a polgármesteri székért Kékkúton. Nyilas Gergely/Index)