Erzsébet
1 °C
4 °C

Igen, az ott fekália

DSC3863
2018.08.28. 09:33

Ha a MÁV egyes állomásai és a társaság magára hagyott földterületei alapján néznénk Magyarországot, úgy valamilyen távoli kaukázusi településhez lenne hasonlítható. Általános tapasztalat az az elhanyagoltság, ami a magyar vasúttársaság legtöbb ingatlanára jellemző országszerte. Rozsdás, életveszélyesnek látszó felüljárókon járunk haza, illetve munkába, vécéként funkcionáló egykori állomások, szemétteleppé váló töltések tarkítják az egykor a fejlődés motorjának számító vasutat.

Nem kellene ennek így lennie, de a vasútnak egyszerűen nincs igénye a változásra, ami abból is látszik, hogy az olykor jó szándékú próbálkozásokat is arrogáns válasz fogadja a részéről, amint az Rákosrendező pályaudvarnál is látható volt, ahol a Kétfarkú Kutya Párt próbált egy bicikliutat befejezni a dzsuvás és elhagyatott MÁV-területen. Azóta is biztonságiak őrzik a mocskot, ami a MÁV szerint részben az övé, de ahhoz az itt élőknek amúgy semmi közük.

Felhívást tettünk közzé, hogy megtaláljuk az ország legótvarabb vasúti ingatlanjait, telkeit, és nem kellett csalódnunk. A MÁV és a vasút igénytelenségével kényszerházasságban élők rekordszámban szállították nekünk a nemtörődömség dokumentumait. Ebből adunk közre néhány igazán gyomorforgató esetet.

Könnyen le lehet söpörni a témát azzal, hogy olyan helyeken hagyja pusztulni természeti és környezeti értékeinket a MÁV, ahol amúgy a kutya se jár, de ez nagyon nem igaz. Dávid Kőbánya-Kispest állomásról küldte el a véleményét. „Végtelenül igénytelen, koszos, omladozó felüljáró, ami egyben perontető is lenne, ha nem ázna be folyamatosan. Óriási forgalma van, a reptér és belváros között közlekedő vonatok is erre járnak, nagyon meg kellene újítani. Különösen nagy a kontraszt a felüljáróval egybeépített, teljesen kulturált Köki Terminállal, illetve a szomszédos, szintén teljesen kulturált, frissen felújított BKK buszállomással”.

S. szintén a Köki környékét írta példának: „Elhanyagolt MÁV-os szégyenfoltként csodálom, hogy még nem került említésre a Köki Terminál melletti vasútállomás. A pláza megépítése és a metróállomás felújítása mellett ezzel az épületrésszel nem kezdtek semmit, pedig egybenyíló része az építmények. Amint az ember átlépi a metró »demarkációs« vonalát, nyomasztó lesz a környezet. Nem tartja karban senki. Egy-két fénycső van a rohadó lámpákban, ami működik, helyenként vezetékek lógnak a fémszerkezetből, koszosak az ablakok, már ha megvannak még, pereg a festék, valamint a terület úgy fest, mintha senki se takarítaná. Ottani dolgozóként nem egyszer hallottam már, hogy a metróból zavartak át szakembereket, hogy kezdjenek valamit az utaspanaszokkal, mert a tévesen a BKV-hoz érkezett leveleket továbbítva a MÁV nem fogadja, visszadobja, másra mutogat.

Egyszóval ez egy senki földje, amit a hátizsákos turisták elsőként megszemlélhetnek Budapest szégyenfoltjai közül.

Kőbánya egyébként, úgy tűnik, a vasút pöcegödre, annyian írtak az ottani förtelmes állapotokról. Eszter szerint „ez a téma többet érdemelne, mint egy félmondat a MÁV szépségversenyen.” Ő egyébként a Kőbánya alsó vasútállomásról készült fényképeket a kőbányai drogproblémával köti össze. A képeket egy átlagos hétköznap készítette, „rajta az összehugyozott és hányt lépcsőkön zombiként túlélni próbáló drogosokkal”, akiktől olykor annyira tart, hogy inkább továbbmegy „Kőbánya-Kispestre (pedig az sem egy üdítő látvány, illetve illat), mert folyamatosan zaklatnak apróért, gusztustalanul bunkón viselkednek, félelmet keltenek a nőkben a beszólogatásokkal, egyszerűen felfordul a gyomrom”. 

Katalin a kőbányai vasúti szolgálati lakásokra mutatott rá. A képek Kőbánya felső pályaudvart mutatják.

„Lehet látni, hogy a gaz olyan magas, hogy a vonat is alig látszik. Az állomás területén található épületben úgynevezett szolgálati lakások találhatók siralmas állapotban. A vakolat hullik a tetőn keresztül a lakások, ha nagy esőzés van, beáznak. Többszöri bejelentés és panasz történt már, de semmi érdemi dolog nem történt. A válasz mindig az: nincs rá pénz.

De a lakbért a duplájára emelték. Nos ez a mai MÁV.

Katalin eléggé belülről látja a dolgokat, mert az édesapja is ott lakott, aki egykor ott állomásfőnők volt. „Akkor még szervezetten folyt a munka. Volt pályafenntartási főnökség, akik a területet tartották rendben. Volt kereskedelmi főnőség és az állomásfőnök apánk. Azért lakott ott a szolgálati lakásban, hogy éjjel-nappal rendelkezésre álljon. Akkor még volt becsülete a MÁV-nak, ma már ebek  harmincadjára jut minden” – írta Katalin.

A Keletiről már volt szó, vele együtt a Nyugatiról ugyanazt gondolom: a funkciójukat betöltik, megfelelő a tájékoztatás (táblák, feliratok, segítőkész személyzet), tűrhető sorok vannak a mindig jól működő automatáknál és pénztáraknál stb. De nem kellene, hogy természetes legyen a kosz, a bűz, a graffitik és az évtizedek óta fel nem újított területek. A Nyugati tíz éve nem működő liftjéről pedig éppen a napokban emlékeztünk meg.

Vidékre érkezve az egyik leggyomorforgatóbb helyszínről János küldött nekünk fotókat. Szikszó-Vásártér állomás. Igen, az ott fekália.

Krisztina a tatabányai körülmények miatt ragadott klaviatúrát. „Ha a tatabányai főpályaudvaron szeretne átszállni az ember, csak akkor tudja megtenni gond nélkül, ha a másik vonat a szomszédos peronról indul. Minden egyéb esetben, illetve ha a vasútállomásra szeretne eljutni, először meg kell másznia ötvenvalahány lépcsőt fölfelé, majd ugyanennyit lefelé. Se lift, se egyéb lehetőség. Sokan másznak át inkább a síneken, mert egyszerűen öregen, betegen, csomaggal nem tudnak mást. Fogalmam sincs, hogy babakocsival, törött lábbal, bevásárlással mit csinálnak a népek (a mozgássérültek, kerekesszékesek, gondolom már rég feladták), de 2018-at írunk és Tatabánya megyeszékhely” – írja Krisztina.

Apám annak idején beverekedte magát a polgármesterhez is, aki egyébként azzal kampányolt, hogy megváltoztatja a helyzetet, aztán a konkrét kérdésre széttárta a kezét, hogy „hát, az MÁV-terület".

Krisztina arról is írt, hogy „borzasztóan lepukkant, undorító az egész, ragad minden, amihez ér az ember, a lépcsők átlátszó plexijét vagy harminc éve nem takarították, nyáron annyira megáll benne a levegő, hogy fullad benne az ember.”

Nem ő az egyetlen, aki Tatabányáról írt: I. is onnan küldött levelet, olyat, ami meg tényleg az ezt már nem hiszem el kategória: „Nem, a képen nem egy észak-koreai hadilétesítmény hanem egy nyugat-magyarországi megyeszékhely, Tatabánya vasútállomása látható.”

Panni képein viszont az látszik, hogy van, aki jól elvan a MÁV-val, sőt kihasználja a maga javára, és a vasúti területen tárolja a tűzifát.

Andrea a fóti állomásra hívta fel a figyelmet. „A fóti vasútállomáson jelenleg derékig érő gaz fogadja az utasokat. A parkoló nyáron porzik, ha esik az eső, a pocsolyákat kerülgetjük, és sárban dagonyázunk. Hiába járok autóval, míg pár lépéssel elérem a peront, már úgy néz ki a cipőm, mint aki tanyáról indult el. A parkoló mellett a bekötőút sincs leaszfaltozva, kerülgetni kell a gödröket. Ha a Kétfarkúak Fótra jönnének, tudnának mit csinálni!”

Csaba a vértesszőlősi állomást mutatta be, „amely a Budapest–Bécs vasútvonal üde színfoltja. Az önkormányzat már hosszú évek óta szeretné megkapni a területet, mely egyben a falu központja is, hogy rendbe tegye az állomás épületét és környezetét. Ez idáig sikertelenül. A MÁV úgy tarja számon, hogy szolgálati lakások üzemelnek benne. Ez azonban nem igaz, a romokon nem is akarna lakni senki. Néha egy-egy csöves feltöri és ott tartózkodik pár napig”.

„Az épület másik oldalán az 1 sz. főút vezet. A szemetet alkalmanként – gerillakommandóként – a helyi civilek eltüntetik, mert egyszerűen undorító. Persze a vasút felújítási programot itt is meglebegtették pár éve, és még évekig nincs is rá pénz, de a helyiek röhögőgörcsöt kaptak a közzétett csupa üveg állomásépület tervei láttán. Kicsi vágyunk van: Szeretnénk megkapni, felújítani és használni a mi kis FALUSI állomásunkat! Az üvegállomást hagyják a városoknak.”

Nemcsak nyugatra, keletre is van egy megyeszékhely, ami bekerült a gyűjtésünkbe: Ivett a salgótarjáni helyzetet érzékeltetve csak annyit írt: „Így érkezel meg vonattal egy megyeszékhelyre.”

„A tárnoki susnyás nem a szemét miatt gyönyörű, hanem a hatalmasra nőtt gaz miatt, ami a fél járdát elfoglalja. Vannak olyan szakaszok, ahol biciklivel közlekedve már megcsap valamelyik, ha pedig szembe is jönnek, akkor le kell szállni. A járda eredetileg kb 1.5 méter széles volt” – írta Levente, aki megpróbált utánajárni a kérdésnek, de az önkormányzat a MÁV-ra mutogat, és állítólag heti felszólításokat küldenek nekik. Sőt tavaly önköltségen levágták helyettük a gazt.  Ezt szintén sokszor kiemelik”. 

A zalaegerszegi fűtőházról küldött képet Zoli. „Ezt a fűtőházat 2011 tavaszán zárták be, azóta csak romlik az állapota. Gondolom, nem ez az egyetlen rossz állapotban lévő bezárt fűtőház az országban, de így fog majd járni mindegyik. A tavaly őszi vihar megtépázta a tetőszerkezetét, ekkor gyorsan ráterítettek egy fekete fóliát, de a nap mára azt elfogyasztotta. A nyár elején készült a kép, mára a lámpa mellett a tetőn lévő fa egy kicsit megnőtt.”

Mórról Gábor, Becske Alsóról Attila küldött képeket, amik szintén önmagukért beszélnek.

Kérdéseinkkel már többször is kerestük a MÁV-ot, de választ továbbra sem kaptunk.

(Borítókép:  Szalai Eszter / Index)

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?