Móric
14 °C
15 °C

Hátulról fejbe lőttem

prszt
2018.09.11. 07:04
Megszereztük Jozef Roháč beismerő vallomásának teljes szövegét. A szlovák bérgyilkos a vallomásában azt állítja, ő ölte meg 1996 novemberében Prisztás Józsefet, és nem az a H. István, akit a gyilkosság miatt már elítélt jogerősen a bíróság. A rendőrség nem hisz neki.

Határozottan állítom, hogy Fenyő Jánost nem én öltem meg valamint az Aranykéz utcában sem én robbantottam. Ezzel nem azt akarom állítani, hogy teljesen ártatlan vagyok. A Prisztás József sérelmére elkövetett emberölést én követtem el

– ezzel kezdődik Jozef Roháč vallomása, amit a hírhedt szlovák bérgyilkos augusztus 14-én a Nemzeti Nyomozó Iroda Aradi utcai épületében tett. Prisztás Józsefet 1996 novemberében ölték meg Óbudán, a Ladik utcában. A teljes vallomás ide kattintva olvasható.

Érdemes a sorok között olvasni: a Fenyő-gyilkosság és az Aranykéz utcai robbantás miatt jogerősen elítélt Roháč nem azt állítja, hogy utóbbi két bűncselekményhez nincsen köze, csupán annyit állít, hogy nem ő ölte meg 1998 februárjában Fenyőt, és nem ő nyomta meg a gombot ugyanez év nyarán a civil életeket is követelő robbantásos merényletnél. Viszont Prisztás Józsefet ő ölte meg – legalábbis most ezt mondja. 

Roháč tanúkénti kihallgatása azért is számított rendkívülinek, mert Prisztás József megölése miatt tavaly májusban már jogerősen elítéltek egy férfit, H. Istvánt. Roháč viszont egyáltalán nem szerepelt abban a büntetőperben. Sem vádlottként, sem tanúként. Csakhogy miután H. Istvánt elítélték, történt valami, ami mindent felforgatott. Roháč a Hír Tv-nek küldött egy üzenetet, miszerint tudja, hogy nem H. István ölte meg Prisztást, és azt is tudja, ki az igazi gyilkos. H. István ügyvédje erre hivatkozva perújítási kérelmet nyújtott be, végül pedig a Kúria úgy döntött: a rendőröknek ki kell hallgatniuk Roháčot. Amikor augusztus 14-én Roháčot a szegedi Csillag börtönből felhozták Budapestre, hogy a Nemzeti Nyomozó Irodában kihallgassák, a szlovák bérgyilkos azt vallotta: ő a gyilkos.

De kezdjük a legelején. 

Prisztás Józsefet mindenki ismerte a budapesti alvilágban, a hetvenes években az egyik legjobb hamiskártyásként tartották számon, aki a csalásokból és más ügyletekből degeszre kereste magát. Az így megszerzett pénzt már a nyolcvanas években különféle üzleti vállalkozásokba fektette. Kereskedett sok mindennel, de leginkább uzsorásként tartották számon. A rendszerváltás idejére már rengeteg pénzt halmozott fel. Soha nem ítélték el, a rendőrség mégis a hazai szervezett bűnözés egyik kulcsfigurájának tartotta, nem ok nélkül: Prisztás alvilági körökben mozgott, és a pénzét is ezekben a körökben forgatta meg. Életében megúszta a felelősségre vonást, de halála idején már folyt ellene büntetőeljárás egy olyan ügyben, ahol vádlott társai között kőkemény, erőszakos bűnözők is voltak.

Az alvilág rangsorolja a bűnözőket, márpedig a kilencvenes évek közepén Prisztást az egyik legerősebb figuraként tartották számon. Ezt ő maga is tudta, tekintélye volt, nem akárkivel állt szóba. Annyira erősnek tartotta magát, hogy testőrei sem voltak, nem félt senkitől. Pedig lett volna kitől, hiszen 1996-ban mégiscsak meggyilkolták. Méghozzá hidegvérrel, profi módon. És ettől kezdve lesz érdekes a történet: kinek állt érdekében megöletni őt, és hogyan kerülhetett a képbe Jozef Roháč mint végrehajtó?

Nézzük a hivatalos verziót! A rendőrség, az ügyészség, majd a bíróság is arra jutott, hogy Prisztás Józsefet Portik Tamás ölette meg, a gyilkosságot pedig Portik „katonája", H. István követte el, ő húzta meg a ravaszt. 

Portik Tamás neve ma már széles körben ismert, de a kilencvenes évek közepén az alvilágon és a rendőrökön kívül kevesen tudták, kicsoda ő. Prisztás már ismert név volt az alvilágban, amikor a nyolcvanas évek elején-közepén a tinédzser Portik még csak piti telefonfülke-fosztogatóként próbált egyről a kettőre jutni. Portik később sem vitte volna sokkal többre, ha nem karolja őt fel az alvilág egyik nagymenő betörője, akin keresztül tagja lett az Energolnak. A legnagyobb, olajozással foglalkozó cég „marketingigazgatójaként" Portik – üzlettársaival egyetemben – egy pillanat alatt lett az alvilág egyik leggazdagabb embere. 1996-ra már vagyonos embernek számított. Amolyan külföldi zsoldosként" Jozef Roháč is az energolosok köreiben mozgott, tudták róla, hogy komoly bűnözői múltja van, a szlovák titkosszolgálattal is kapcsolatban állhatott, kiképzett gyilkosként ismerték.  

Miután az energolosok megszedték magukat az olajbizniszből, Portik is nagyra nőtt. Pénze lett, és ezáltal hatalma. Ez pedig konfliktusokhoz vezetett. Egyes tanúk vallomása szerint, és így gondolják a zsaruk is, Portik a temérdek pénzét arra akarta használni, hogy átvegye az irányítást a teljes magyar alvilág fölött, és aki az útjába kerül, azzal leszámoljon. Az akkoriban igencsak erősnek számító Prisztás Józseffel is szembekerült. Portiknak és Prisztásnak is tartozott ugyanis egy Kisbandi nevű alvilági figura, aki mindkettőjüknek ingatlanokat ajánlott fel tartozása fedezeteként. Ezeken az ingatlanokon különbözött össze egymással Portik és Prisztás, aminek a vége az lett, hogy Portik úgy döntött, megöleti őt. A jogerős ítélet szerint a gyilkosságot egyik katonára, H. Istvánra, azaz Hatyira bízta. A bíróság bizonyítottnak látta ezt, és jogerős ítéletében 15 év fegyházra ítélte Portikot és H. Istvánt. 

Érdekes, de a Prisztás-gyilkossággal annak ellenére nem vádolták meg Jozef Roháčot, hogy többen is azt vallották, Prisztást ő ölte meg, méghozzá Portik utasítására. Ezt mondta a több leszámolási ügyben is tanúskodó, jelenleg tanúvédelmi programban részt vevő Radnai László, de ezt vallotta az a Kisbandi is, aki miatt Portik és Prisztás összerúgta a port.

Ami még érdekesebbé teszi a történetet, hogy több, Roháčhoz köthető magyarországi gyilkosság esetében is Portikot tartják a megbízónak, Roháčot pedig a bérgyilkosnak. Ilyen „felállásban" ítélték el Roháčot az Aranykéz utcai robbantás és a Fenyő-gyilkosság miatt, igaz, ez utóbbiban a felbujtó kilétét nem sikerült bizonyítania a vádnak. Az Aranykéz utcában Boros Tamás volt a célpont, aki bizonyítottan beszélt a rendőröknek Portikék ügyeiről, így megvolt az indíték. Történt még egy gyilkosság, amit szintén Roháč számlájára írtak. Nem sokkal Prisztás lelövése után kísértetiesen hasonló módon ölték meg a Cinóber néven ismert egykori stricit, a nyomozók szerint ezúttal is Portik volt a felbujtó, Roháč pedig a végrehajtó. De a Cinóber-gyilkosságban nem sikerült bizonyítani ezt az állítást, így sem a tettes, sem a megbízó kilétére nem derült fény. 

Annak ellenére, hogy Prisztást szinte ugyanúgy ölték meg, mint Cinóbert, a rendőrök nem hiszik el Roháčnak, hogy Prisztást is ő ölte meg, mondván, az általa elmondottakat egy bűnügyek iránt érdeklődő olvasó is tudhatja a sajtóból, de vallomásából hiányoznak azok a fontos részletek, amelyeket a gyilkoson és tettestársán kívül csak a rendőrség ismerhet. Vajon tényleg így van?

Hogy utánajárjunk ennek, beszereztük a beismerő vallomásról készült teljes jegyzőkönyvet, amely végül Jozef Roháčnak az Index részére adott és a nyilvánosságra hozatalt is engedélyező írásos beleegyezésével együtt jutott el hozzánk. Egyúttal utánanéztünk, hogy magáról a Prisztás-gyilkosságról milyen információk álltak a rendelkezésre, a lényeges információkat ugyanis a bírósági tárgyalás során bárki megismerhette. (Megkerestük Fülöp Tamást, Roháč ügyvédjét is, de az ügyvéd kérdéseinket elhárította, annyit mondott, hogy a jegyzőkönyv magáért beszél, ahhoz ő nem kíván már mást hozzáfűzni, a döntés a hatóságoknál van.)

Még mielőtt a részletekbe belemennénk, nem árt tisztázni, hogy bár a szabályok alapján másik nyomozócsoport dolgozott az ügyön, a pótnyomozást és ennek során Roháč kihallgatását az a Nemzeti Nyomozó Iroda végezte el, amely már egyszer „talált" egy tettest, akit el is ítéltek. Ezért ha igazat adnának Roháčnak, elismernék, hogy hibáztak. A helyzetet bonyolítja, hogy már a Prisztás-ügy tárgyalásán felmerültek elég komoly kételyek azzal kapcsolatban, hogy valóban H. István-e a gyilkos. Ő ugyanis a kilencvenes években egy feltűnően nagydarab ember volt, márpedig a szemtanúk a bicikliző gyilkost átlagos testalkatúnak írták le – a személyleírás egyáltalán nem illett H. Istvánra. Arról nem is beszélve, hogy a gyilkos profi volt, aki hidegvérrel tudott végezni Prisztással – ez viszont szintén ráillik a szlovák férfira.  

Úgy tudni, a rendőrség azért nem hisz Roháčnak, mert szerintük a szlovák férfi sok részletre nem tudott választ adni.

A beismerő vallomásban valóban egy sor olyan kérdés van, amire a szlovák férfi nem tudott érdemben válaszolni, vagy nem akart. Ám ezek a kérdések elsősorban nem a gyilkosság részleteire, hanem a megbízókra, az indítékra vonatkoznak. Ugyanakkor életszerű, hogy ha Roháč igazat is mond abban, hogy ő a gyilkos, továbbra sem vall a megbízóra. Ha H. Istvánon segíteni is akar, az nem érdeke, hogy mást bajba sodorjon. De akár az is elképzelhető, hogy nem ismerte az ügy hátterét, hiszen bérgyilkosként egyetlen feladata volt: megölni Prisztást. Ráadásul a Prisztás-gyilkosság 1996 novemberében volt, Cinóbert, Fenyőt és Borost jóval később ölték meg. Így akár az is elképzelhető, hogy az első nagyobb megbízáskor még nem volt olyan bizalmi viszony Roháč és a felbujtók között, mint amilyen később kialakulhatott. 

Egy halottal már nem tudnák szembesíteni

Vallomásában Roháč azt állítja, a megbízást szlovák ismerősétől, Hamala Józseftől kapta. Hamala valóban Roháč ismerőse volt, aki az Aranykéz utcai robbantásban is részt vett. Évekkel ezelőtt meggyilkolták. A szlovák rendőrök gyanúja szerint Hamala halálához Roháčnak is köze lehetett. Egy dolog biztos: Hamalával már nem tudják szembesíteni, és ezt nyilván Roháč is tudja. 

Roháč azt állította, hogy nem tudja, ki adta a megbízást Prisztás megölésére, de Hamalával beszélve ő úgy értette, hogy a Magyarországon tevékenykedő ukrán bűnözők álltak a háttérben, a dunaszerdahelyi maffián keresztül. A nyomozás során valóban felvetődött ukrán szál. Prisztás jóban volt a háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó Kárpáti Györggyel. Kárpáti a nyomozóknak azt állította, hogy Prisztásnak komoly konfliktusa volt ukrán gengszterekkel, akik szerinte súlyos pénzeket követeltek tőle. 

Ami szembetűnő a vallomásban, hogy Roháč nem tudta megmondani, mikor kapta a megbízást HAMALÁTÓL.  azt mondta, 1996-1997-1998 környékén, de a hónapra sem emlékezett.

„Hideg volt, de nem volt hó" – mondta ezzel kapcsolatban. Később sem tudta ezt pontosítani:

Hétköznap volt, 1996-ban vagy 1997-ben nem vagyok benne biztos. Hidegebb volt, mint nyár ősz vége tél vagy tavasz eleje. Délelőtt, de hogy a hét melyik napján azt nem tudom.

Ez azért érdekes, mert a gyilkosság (1996. novemberi) időpontja olyan alapinformáció, ami sokszor megjelent a sajtóban. Ha nem Roháč a gyilkos, csak el akarná hitetni, hogy ő az, akkor egy ilyen adatnak ne nézett volna utána? Vagy annyi emberrel végzett már életében, hogy ez a gyilkosság is csak egy volt a sok közül, ezért nem emlékezett a dátumra? 

Az időpontot leszámítva a gyilkosság részleteivel kapcsolatban mindenre érdemben válaszolt, kivéve azokat a kérdéseket, amelyek Prisztás Józsefre vagy Portik Tamásra vonatkoztak. Azt állította, hogy akkor látta először Prisztást, azt sem tudta, kicsoda ő, és Portikot ugyan látásból ismerte, de nem emlékszik, hogy valaha is beszélt volna vele. A Portik és Prisztás közötti ingatlanvitáról sem volt tudomása – állítja.

Roháč szerint őt egy nappal Prisztás kivégzése előtt hívta fel Hamala telefonon. Kérte, hogy másnap reggel 7 óra előtt legyen a Duna Pláza bevásárlóközpont előtt. Roháč autóval, egy sötétkék Lancia Themával ment. A megadott időpontban Hamala beszállt a kocsijába, és elmondta neki, hogy Prisztást folyamatosan követik. Azt nem mondta el, hogy kik követik, de elindultak és kocsikáztak a városban. Valamikor délelőtt telefonáltak Hamalának, hogy menjenek át az Árpád hídon. Később az egyik utca előtt leálltak, ott, ahol akkor egy szürke Ford Transit állt. Hamala kiszállt a kocsiból, beszélt egy emberrel, majd azt mondta Roháčnak, hogy „ott van az ember", most van lehetőség" – Prisztásra utalva ezzel. A Ford Tranzitban fegyverek, egy robogó és egy bicikli volt – mesélte Roháč. Ő egy nejlonzacskóban lévő hangtompítós pisztolyt és a biciklit választotta, ezeket kivette a Fordból.

A Ford Transit továbbment, mi gyalogosan elmentünk a kis utcáig, benéztünk, de nem mentünk be. Ott állt egy sötétpiros vagy bordó terepjáró, (a színében nem vagyok biztos). A kocsi ahogy benéztünk, az utca jobb oldalán állt" – vallotta Roháč. A terepjárónál két férfi állt, Hamala ekkor mutatta meg neki, melyikük Prisztás. 

Ami érdekes, hogy megint egy olyan alapinformációban tévedett, amit a sajtóból ezerszer megjegyezhetett volna. Az újságok ugyanis tele voltak Prisztás autójának fotójával, és még a fekete-fehér képeken is jól látszódott, hogy a terepjáró fehér színű, nem bordó. Megint felvetődik a kérdés: ha Roháč el akarja hitetni a nyomozókkal, hogy ő a gyilkos, akkor miért egy ilyen alapinformációban téved? De meg is fordíthatjuk a kérdést: ha a sajtóból tudta, hogy Prisztás terepjárója fehér színű, akkor miért mondott szándékosan más színt a vallomásában? 

Viszont olyan információkat is megosztott, amit már nem tudhatott a sajtóból.

Roháč – mivel nem tudta jól elmagyarázni – lerajzolta a nyomozóknak, hogy pontosan hova parkolt le a kocsijával. Egyúttal lerajzolta, hogy hol állt Prisztás kocsija. Megmutatta azt a helyet is a rajzon, ahová Prisztás és a vele lévő férfi bement. Annak a közlekedési táblának a helyét is lerajzolta, ahol az áldozatra várt. Az, hogy a gyilkosság előtt az utcában várakozott a feltételezett gyilkos, később szemtanúk is elmondták a rendőröknek, akik átlagos testalkatúnak írták le a férfit. Roháč a vallomásában azt is elmesélte, hogy Prisztás és a vele lévő férfi hogyan jött ki az épületből. Prisztással ekkor egy barátja, F. Ferenc volt. A jogerős ítélet szerint F. Ferenc több millió forinttal tartozott neki, ezért, hogy az adósságát ne kelljen visszafizetnie, hajlandó volt elárulni Portiknak, hogy aznap mikor és hova megy vele.

Amikor Prisztás és F. Ferenc az utca túloldalán lévő épületből kijött, és a terepjáróhoz ment, Roháč odabiciklizett a kocsihoz.

Lelőttem, hátulról fejbe lőttem. A lövedék hátulról hatolt be, egyet lőttem. Pontosan úgy jött ki a lépés, hogy folyamatos mozgásban voltam. Jobb kézzel lőttem le Prisztást. Esett előre a nyitott kocsi lépcsőjére, azt hogy pontosan hova esett már nem láttam. Azt, hogy mi történt a holttestével nem tudom. Nem vettem el semmit Prisztástól, egyenesen mentem tovább.

A vallomásában azért mondta, hogy nem vett el semmit Prisztástól, mert a rendőrök erre is rákérdeztek. Az egész olyan gyorsan történt Roháč szerint, hogy sem Prisztás, sem F. Ferenc nem vette őt észre. 

Egyet káromkodott az utas (F. Ferenc – a szerk.), hogy a kurva anyád! Én meg elhajtottam a kerékpárral, bal felé fordultam, egy darab után panel házak. Ott letettem a biciklit és ott vártam Hamalát és a kocsit. Beszálltam a kocsiba és mentünk is. A zacskóban benne maradt a töltény hüvely. Hamala elindult a kocsival. 

Ezután balra fordultak, a Szentendrei útra, majd visszamentek az Árpád hídra, végül a Duna Plázánál kötöttek ki. Ott Hamala magához vette a pisztolyt, és azt mondta, hogy a pénzt meg a többit majd telefonon intézi.

Én hazamentem és másnapra már hívott is, hogy a pénz nála van. Másnap 10 vagy 15 ezer német márkát adott nekem.

Roháč új információkkal szolgált a rendőröknek. Megmondta, hogy a fegyvert egy furgonból szerezte, megadta a kocsi típusát, leírást adott a bicikliről, és elmondta azt is, hogyan érkezett és távozott a helyszínről. Részletesen leírta, hogy nézett ki akkor Prisztás és F. Ferenc – ez utóbbit nem tudhatta a sajtóból. 

Sajtóhírek szerint a nyomozók azért nem hisznek Roháčnak, mert nem ismeri a gyilkosság részleteit, azt, amit a tettesen kívül csak a rendőség ismerhet.

Csakhogy a bírósági tárgyaláson már kiderült, hogy a rendőrség is alig tudott meg valamit a gyilkosság részleteiről a nyomozás során. 

  • Arra, hogy H. István húzta meg a ravaszt, lényegében semmilyen bizonyítékuk nem volt. Csak arra voltak bizonyítékaik a mobiltelefonok cellainformációi alapján, hogy járt a helyszínen. Ezt viszont Roháč mostani vallomása sem cáfolja, hiszen a szlovák bérgyilkos nem állítja azt, hogy H. Istvánnak nem volt köze a gyilkossághoz. Ő csak annyit állít, hogy nem H. István, hanem ő lőtt.
  • A rendőrség sem a fegyvert, sem a biciklit nem találta meg, ennek ellenére a jogerős ítélet szerint azokat a Dunába dobták. Roháč vallomása ennek sem mond ellent, hiszen a fegyvert és a biciklit később akár a folyóba is dobhatták Roháč tettestársai anélkül, hogy ezt a szlovák férfi tudná. (Vagy elmondaná.)
  • Azt, hogy egy furgon is a helyszínen volt, Roháč akár a sajtóból is tudhatta. A lapok korábban írtak arról, hogy egy informátor beszélt egy furgonról, aminek még a rendszámát is megtudták, de ennél többet nem lehetett tudni, így a típusát sem. A furgonról egy informátor beszélt. Kérdés, hogy a nyomozóknak voltak-e erről bővebb információik és azok egyeztek-e a Roháč által elmondottakkal. Ráadásul ha igaz, hogy a nyomozást Portik az embereivel szándékosan félrevitte, akkor a nyomozókhoz eljutott információ sem biztos, hogy helytálló.

Beszélt a bicikliről is

A Magyar Idők korábban arról írt, hogy Roháč a vallomásában nem tudta megmondani, milyen volt a bicikli. Ez azonban nem igaz, mert elég pontosan megmondta, noha ezzel kapcsolatosan sem jelent meg soha semmi a sajtóban. Kérdés persze, hogy az esetleges tanúk miről számoltak be annak idején, Roháč mindenesetre ezt vallotta:

A kerékpár egy mountainbike volt többszínű zöldes sárga színekből állt össze.

Egyébként a fegyverről is részletes leírást adott, amik a furgon belsejében voltak:

A fegyverek egy fém ládában voltak elhelyezve, amit Hamala kinyitott abban volt egy Kalasnyikov, egy rövid géppisztoly nem tudom milyen márka, a többit nem tudom, mert én egy hangtompítós pisztolyt kértem, és Hamala odaadta. Azt, hogy milyen márkájú volt, nem tudom, de azt hiszem magyar volt. Automata volt alul töltős emlékezetem szerint 7,65-ös kaliberű volt. Ez egy fekete pisztoly volt barna markolattal. Ezen a fegyveren már rajta volt a hangtompító, a fegyvert én töltöttem csőre. 

Arra a kérdésre, hogy miért éppen ezt a fegyvert választotta, úgy felelt: „Rövid volt az utca, ez volt a legpraktikusabb.„