Egy ilyen javaslat után egy demokratikus országban tömegek vonulnának az utcára

A parlament kedd este tárgyalta a munka törvénykönyvének módosítását, melyet Kósa Lajos és Szatmáry Kristóf nyújtott be. A szakszervezetek és az ellenzék által „rabszolgatörvény"-nek nevezett jogszabály-módosítás lényege, hogy a jelenlegi 250 óráról 400 órára növelné az egy évben elrendelhető túlórák számát, illetve a jelenlegi egy év helyett három évre terjesztenék ki a felhasznált és fel nem használt munkaórák beosztására vonatkozó munkaidőkeret kialakítását.

A javaslat éjszakába nyúló általános vitájában a Hvg.hu összefoglalója szerint az ellenzéki képviselők több mint négy órán keresztül kifogásolták a javaslatot, míg végül Lezsák Sándor fideszes levezető elnök egyszer csak lezárta a vitát.

Az általános vitában a vezérszónoki felszólalások után a kormánypártok részéről mindössze a javaslat egyik beterjesztője, Kósa Lajos vett részt, aki expozéjában arról beszélt, hogy szerinte a szabályozás elsősorban „a szezonalitásnak kitett cégeknek kedvez", és az unió számos országában, így Németországban is bevett gyakorlat. Azt mondta, a javaslat nyugati megoldásokat alkalmaz, ezért nehezen tud mit kezdeni azzal, ha valaki „armageddont, összeomlást, rettenetet, bérrabszolgaságot" vizionál.

Az ellenzéki képviselőcsoportok viszont egységesen úgy látják,

És a kormány ezzel büszkén hirdeti, hogy „a kizsákmányoló multinacionális cégek és a profit oldalán áll". És miközben a magyar munkavállalók életét sújtó törvényeket hoz, a kabinet tagjai milliárdosokká válnak. Többen sérelmezték Kósa korábban megfogalmazott magyarázatát, miszerint „a változtatással javul a munkavállalók alkupozíciója", miközben

a magyar dolgozóknak az 1951-es szintre emelkedik a kötelező munkaideje.

A volt LMP-s, jelenleg független Szél Bernadett bejelentette, hogy a törvényjavaslat elfogadása esetén valamennyi ellenzéki párt támogatását kéri majd annak érdekében, hogy a törvénymódosítás az Alkotmánybíróság elé kerüljön.

A jobbikos Varga-Damm Andrea szájából elhangzott, hogy 2006-ban Budapestet ennél sokkal kevesebbért gyújtották fel, és egy ilyen javaslat benyújtása esetén egy demokratikus országban tömegek lennének az utcán. Szerinte ha nem az Orbán-kormány terjesztett volna be egy ilyen javaslatot, "Budapest égett volna". 

Az MSZP-s Varga László pedig azt mondta, a törvény megszavazása és kihirdetése esetén az ellenzéki pártok összefogva meg fogják találni azokat a demokratikus eszközöket, amelyek „jobb belátásra" térítik majd a kormányt.

Lezsák Sándor levezető elnök végül jelezte, hogy a házszabály értelmében nem fog már minden bejelentkezett felszólalónak újra szót adni, és kérte a képviselőket, hogy a törvényről beszéljenek, ne térjenek el a tárgytól, és ne ismételjék meg a korábban már elhangzott álláspontokat. Ezután a DK-s Varju László juszt is felolvasta a törvényjavaslat teljes szövegét, majd az elmérgesedő vita hevében Lezsák

• az LMP-s Demeter Mártától önismétlés,
• az MSZP-s Bangóné Borbély Ildikótól az ülésvezetés bírálata,
• a független Szél Bernadettől pedig szintén az ülésvezetés bírálata

miatt vonta meg a szót, majd ki is zárta őket az ülésről. Végül az ülésvezető a házszabályra hivatkozva nem adott szót több, ismételten felszólalásra jelentkező ellenzéki képviselőnek, és fél 12-kor lezárta a vitát – pedig a párbeszédes Tordai Bence szerint reggelig akarták volna húzni a vitát.

Az ülés miatt egyébként Kósa Lajos is a házbizottsághoz akar fordulni, ő előterjesztői zárszavában jelezte, hogy az MSZP képviselőinek „fizikai fenyegetést megfogalmazó" bekiabálásai miatt tesz így. A teljes ellenzék végül közösen kivonult a teremből, így a hátralévő két napirendi pontot a kiemelt beruházások gyorsításáról és a honvédelmi alkalmazottak jogállásáról nélkülük tárgyalta a szinte teljesen kiürült parlament.