Rafael
17 °C
30 °C
Index - In English In English Eng

Miért van most is válsághelyzet Magyarországon?

DSOKI20180330018
A kereszténységre leselkedő, állandóan fenyegető veszély talán jól hangzik a folytonos politikai kampányban, ám a valóságban nem az Európát, benne Magyarországot elárasztó muszlim migránsoktól, hanem a globális felmelegedés és a politikai válságok okozta humanitárius világkatasztrófától kell tartani. Utánanéztünk, miért hosszabbították meg Orbánék a migrációs válsághelyzetet.

A migrációs válság folyamatos Trianont jelent Európának, egy hidegháború utáni újabb olyan nagyobb korszakot, amely szintén kulturális, ember- és területáldozatokkal járhat – mondta a napokban a lakitelki fideszes parlamenti alelnök, Lezsák Sándor, és talán ebből a mondatból is világos lehet: leginkább az európai parlamenti (EP), majd pedig az önkormányzati választásokra, és az azt övező politikai kampányra készülnek a politikusok Magyarországon.

Az összeurópai Trianont ugyanis egyelőre semmi sem támasztja alá, ahogyan a folyamatosan fokozni igyekezett félelmeket sem.

Több mint egy hete próbáljuk például elérni a Bevándorlási és Menekültügyi (hamarosan idegenrendészeti) Hivatalt azért, hogy a korábban havonta, majd negyedévente frissülő statisztikájuk 2018-ra, azaz a tavalyi évre vonatkozó adatait bocsássák a rendelkezésünkre így március elején. (Cikkünk megjelenését követően, március 4-i dátumozással felkerült a hivatal honlapjára a statisztikai évkönyv, ám kérdéseinkre továbbra sem válaszoltak.)

Igazán időszerű ugyanis megismerni, pontosan milyen jogszabályi feltételeknek felelt, vagy épp nem felelt meg az Orbán-kormány akkor, amikor nemrégiben fél évvel meghosszabbította a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetet további fél évvel.

Amikor ugyanis a kormány erről döntött, a legalább megismerhető rendőrségi statisztikákra hivatkozva azt írtuk: nem állt fenn egyetlen törvényi körülmény sem ehhez. Persze a hatóságok igyekeznek alátámasztani a kormánykommunikációt, de ebben, tehát a – akár illegális, akár legális – bevándorlási nyomásban képtelenség Orbán Viktor aggályait alátámasztó magyar adatokat találni.

Igazságmorzsák és a jogos aggályok

Európában éppen Orbán Viktor kampányol a legelszántabban azzal, hogy „minden, amit 2015 óta megéltünk, még erősebb formában újra meg fog történni”, mert az arab világ népessége hamarosan meghaladja az EU-ét, „és akkor még nem beszéltem Fekete-Afrikáról, ahol ilyen sok embert aligha tudnak eltartani”.

Mindez aligha megkérdőjelezhető félelem, ráadásul a miniszterelnök szerint Magyarország ebben a helyzetben „határország”, amely „teljes készültségben” él és tudja, kizárólag a török kormánytól függ, hogy az ott élő több millió menekült megindul-e Európa felé. Ez is igaz, noha ezzel a kormányfő azt is elismerte, éppen az Európai Unió állította meg és a közös európai cselekvés tartja fel a menekültáradatot.

De akkor miért ennek a közös európai politikának a leváltása a Fidesz célja az EP-választáson?

Mert Orbán a válságban érdekelt. Miközben ugyanis Európát nem, a világot valóban menekültválság fenyegeti. Méghozzá évtizedek óta és egyre erőteljesebben. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának adatai szerint egy év alatt is tovább nőtt a migránsok száma, méghozzá 2018-ra 68,5 millió ember kényszerült elhagyni otthonát szerte a világon (2016-ban 65,6 millióan kényszerültek üldöztetés, háborús konfliktusok vagy emberi jogsértések miatt elhagyni lakóhelyüket, ami a legmagasabb szám volt a második világháború óta). Közülük 2017-ben csaknem 25,4 millió menekült volt, akiknek több mint fele 18 év alatti. Becslések szerint 10 millió hontalan személy nem rendelkezik semmiféle állampolgársággal és így hozzáféréssel az olyan alapvető jogokhoz, mint az oktatás, az egészségügy, a foglalkoztatás és a szabad mozgás.

Politikai, társadalmi konfliktus vagy üldöztetés következtében minden két másodpercben erőszakkal kényszerül elhagyni hazáját egy ember a világon.

Éppen ezért az ENSZ azt sem tagadja, hogy további 40 millió belföldi lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyről tudnak, és egyetlen év alatt 3,1 millió új menedékkérőt is regisztráltak valamely ENSZ-tagállamban, miközben csak 2017-ben 16,2 millióan váltak „új” hontalanná, azaz naponta 44 ezernél is többen.

Honnan hová menekülnek?

A világ menekülteinek mintegy 85 százaléka a fejlődő régiók országaiban, míg a menekültek egyharmada a világ legkevésbé fejlett országaiban van. 2018-ra több mint kétharmada, 68 százaléka a menekülteknek, migránsoknak 5 országból származott: 6,3 millióan Szíriából, 2,6 millióan Afganisztánból, 2,4 millióan Dél Szudánból, 1,2 millióan Mianmarból, és több mint 986 ezren Szomáliából. 

A 2018-as ENSZ-jelentés szerint pedig Törökország negyedik egymást követő évben, így 2017-ben is világszerte a legnagyobb számú menekültet, 3,5 millió embert tartotta nyilván területén. Ezt követte Pakisztán (1,4 millió), Uganda (1,4 millió), Libanon (998 900), Irán (979 400), Németország (970 400), Banglades (932 200) és Szudán (906 600). A 2018-as adatok még nem ismertek.

Tény ugyanakkor az is, hogy a származási országukba visszatért menekültek száma 2017-ben 667 400-ra nőtt a 2016-os 552 200-ról. Ezeknek az embereknek a többsége (518 700-an) az UNHCR segítségével tértek haza. Nem igaz ugyanis, hogy az ENSZ és annak menekültügyi szervezete a migráció ösztönzésében lenne érdekelt, nagy erőket mozgósítanak arra, hogy a hazájukban maradhassanak, vagy épp a fegyveres konfliktusok lezárásával visszatérhessenek azok, akiknek erre lehetősége lehet.

Így 2017-ben csökkent a menedékjog iránti új kérelmek száma, 1,9 millió ilyen kérelem érkezett az állami hatóságokhoz az UNHCR által vizsgált 162 országban. Bár ez alacsonyabb, mint a 2016-ban benyújtott 2,2 millió, vagy a 2015-ben benyújtott 2,5 millió, de még mindig magasabb szám, mint a 2014-es 1,7 millió, amit a migrációs válság előtti mértéknek tekintenek a szakértők. 

2017-ben menedékkérelmet arányaiban a legtöbben az Egyesült Államokban nyújtottak be, miközben Németországban az elmúlt években a menedékjog iránti kérelmek jelentős visszaesése volt tapasztalható: a beérkezett 198 300 új kérelem 73 %-kal alacsonyabb szám, mint a 2016-ban beérkezett 772 400 volt.

A harmadik nagy befogadó állam 2017-ben még Olaszország volt, akkor 126 500-en akartak ott letelepedni, míg Törökország állt a negyedik helyen, 126 100 új menedékkérelemmel (bár ez a szám nem tartalmazta azt a 680 900 szíriai személyt, akik ideiglenes védelmet kaptak abban az évben Törökország területén). 

Látható azonban, hogy 2018 elejére alapjaiban változott meg a térkép, addigra a Szaharától délre fekvő Afrika a globális menekültek 31%-ának adott otthont, meghaladva az Európába tartók, az öreg kontinensen otthon keresők arányát.

Csökken az Európába érkezők száma

Január elején Dimitrisz Avramopulosz migrációs politikáért felelős uniós biztos azt mondta: nincs menekültválság a kontinensen, az illegális bevándorlók száma lényegesen csökkent, ám egyes tagállamok politikai reakciója továbbra sem változik. „Az erőfeszítések ellenére mindig lesznek olyanok, akik megpróbálják illegális módon átlépni Európa határait. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az EU a jelenséget ne tudná kezelni. Kezelhetetlenné válik ugyanakkor, ha az egyes országoknak egyedül kell fellépniük ellene”, mondta az Európai Bizottság illetékese – a magyar kormánypropaganda legnagyobb örömére.

Avramopulosz is tisztában lehet azonbban azzal, amit a Bizottság által múlt héten közzétett Eurobarométer adatsor is világossá tett: a kontinens polgárai kiemelkedő súllyal a bevándorlás kérdését látják az EU legégetőbb, legnagyobb kihívásának, Magyarországon pedig még komolyabb arányokat is fel lehetett fedezni, hiszen jól látszik a 2015 óta folytatott kormányzati kampány közvéleményre, társadalomra gyakorolt hatása. A jogos és a politika által szított, irreális félelmeken túl azonban sem indokolja ezt a nagyfokú befogadás-ellenességet.

Valójában ugyanis minden létező nemzetközi adat azt mutatja, hogy harmadik éve erőteljesen csökken az Európába tartó menekültek, migránsok száma.

Ettől függetlenül az – elsősorban az uniós és ENSZ – intézmények óvatosságra intenek: a 2015-ös krízis ugyan elmúlt, ám a hosszútávú migrációs kihívások, elsősorban az afrikai térség klímaváltozás okozta élhetetlensége miatt komoly felkészülést lenne kívánatos. Na de akkor mégis igaza van Orbán Viktornak: a menekült-, illetve bevándorlásügy Európa legégetőbb kihívása? 

Nem. Európában a tényszerű adatok szerint sincs menekült-, avagy bevándorlási válság. Sőt, egy 500 millió lakost számáló kontinenshez mérten igencsak kevéssé érint minket a probléma. Az Eurostat adatsorai szerint 2017. január 1-jén például 36,9 millió olyan ember élt az EU-28-ban, aki a területén kívül született, és 20,4 millió volt azok száma, akik az Unió területén születtek, de később másik uniós tagállamba költöztek. Az EU-28 tagállamok közül abszolút értékben a legtöbb külföldi Németországban (9,2 millió), az Egyesült Királyságban (6,1 millió), Olaszországban (5,0 millió), Franciaországban (4,6 millió) és Spanyolországban (4,4 millió) élt – ideértve a más uniós tagállamból származókat is.

Mindezen a menekültkrízis sem változtatott érdemben. 2017-ben például az EU 28 tagállama 538 ezer menedékkérőnek nyújtott védelmi státuszt, ami 2016-hoz képest 25%-kal csökkent. A legjelentősebb számú döntést Németországban adták ki, az uniós menekültbefogadások több mint fele (54%) ott született 2017-ben. 

Összesen 222 ezer fő kapta meg a menekültstátust az EU-28 országaiban 2017-ben az első fokon, 159 ezren kiegészítő védelmi státuszt kaptak, 63 ezer kérelmező pedig humanitárius okokból lett tartózkodásra jogosult.

2017-ben összesen 650 ezren jelezték legálisan, hogy az Unió valamely országában keresnek menedéket. És noha a 2018-as éves adatok még most sem érhetőek el összesítve, ha a havi Eurostat jelentéseket összeadjuk, az is világossá válhat, hogy a menedékkérők száma tavaly összesen 575 500 volt, ami újabb csökkenést jelez a megelőző 2 évhez képest is, de elsősorban a 2015-ös és 2016-os válságév egymilliót meghaladó menekültkérelem-arányához viszonyítva.

Persze fontos tudni azt is, hogy hányan próbáltak bejutni az EU-ba, nem is feltétlenül legális úton. Ezek az adatok is csökkenő tendenciát mutatnak a szintén az ENSZ-hez tartozó International Organization for Migration (IOM) február 26-i tájékoztatása szerint: 2016-ban még 390 432-en érkeztek Európába, 2017-ben 186 768-an, 2018-ban viszont 144 166-an. Időarányosan idén, az első két hónapban 8956 próbálkozót regisztráltak a tengeren, 1421-en pedig szárazföldi útvonalon próbáltak meg eljutni Európába. Az összesen 10 377 ember hozzávetőlegesen 2 ezerrel kevesebb, mint a megelőző év azonos időszakában észlelt migráció.

Magyarországot elkerülik a menedékkérők

Nem csoda tehát, hogy miközben a menedékkérők bő felét az EU valamennyi országa elutasítja, az út pedig sok esetben halálos, egyre kevesebben vállalkoznak a veszélyes, kockázatokkal teli bevándorlásra. Így viszont nemcsak Európában, de annak közepén, Magyarországon sincs menekült-, sőt nincs migrációs válság sem.

Olyannyira, hogy az Eurostattal közölt havi adatok szerint összesen 675-en adtak be 2018-ban menedékkérelmet a magyar hatóságoknak. Mindez pedig már csak azért is érdekes lehet, mert a Magyarországra vonatkozó adatsor értelmében:

  • 2008-ban 3175 menedékkérelmet bírált el az ország,
  • 2009-ben 4665-öt,
  • 2010-ben 2095-öt,
  • 2011-ben 1690-et,
  • 2012-ben 2155-öt.
  • 2013-ban 18 ezer 895-en akartak menedéket kérni Magyarországon,
  • 2014-ben 42 ezer 775-en,
  • majd a menekültválság idején 177 ezer 135-en 2015-ben,
  • 2016-ban viszont már csak 29 430 menekültkérelmet fogadott be az ország.
  • 2017-ben pedig 3390 kérelmező fordult a magyar hatóságokhoz.

Utóbbi ugyanakkor még mindig sokszorosa a 2018-as 675 kérelemnek – legalábbis, amivel az Eurostat adataiban találkozhatunk. Pedig ez a realitás, a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal ugyanis – mint írtuk – az Index megkeresésére ugyan nem, de a Népszava közérdekű adatigénylésére válaszolt néhány hete. Akkor azt állították:

összesen 671 menekültkérelmet vizsgáltak 2018 során, és 367 pozitív döntés született.

Magyarországon 2017-ben még 106 embert ismertek el menekültként, 2018-ban viszont már csak 68-an kaptak menekültstátuszt – például a korrupció miatt elítélt volt macedón kormányfő, Nikola Gruevszki. Oltalmat, azaz nemzetközi védelmet a 2017-es 1110-hez képest 2018-ban 281-en kaptak a magyar hatóságoktól, befogadott státuszra pedig tavaly 18-an váltak jogosultá Magyarországon, szemben a megelőző évi 75-tel. Arról nincs információ, hogy a menekültek mely országokból érkeztek Magyarországra.

Ugyanakkor az Eurostat-adatokból már az is kibányászható, hogy 2019 januárjában 45 menedékkérelmet nyújtottak be a magyar hatóságoknak, ami tehát egyértelműsíti: jelenleg válságról aligha beszélhetünk.

Fenyeget az iszlamizáció?

Nem. Érdekes adatokra bukkanhatunk, ha arra keressük a választ, ki is akar „betelepülni” az EU-ba. Az Eurostat például arról is közöl adatsort, hogy az EU-ban állampolgárságot szerzett személyek 87%-a korábban harmadik ország állampolgára volt. Ezen új uniós polgárok 30%-a Afrikából, 21%-a Ázsiából, 20%-a az Unión kívüli európai országokból, 15%-a pedig Észak- vagy Dél-Amerikából érkezett az EU-28 területére 2016-ban. Ezzel szemben Luxemburgban és Magyarországon az állampolgárságot kapott személyek többsége másik uniós tagállam állampolgára volt– esetünkben szinte kizárólag román állampolgárok.

Az állampolgárságot, vagy menekült-, befogadott státuszt szerzők persze külön kategóriát képeznek, hiszen joggal felmerült, hogy a tágan értelmezett Közel-Kelet, illetve az iszlám világ élen áll a kibocsátott menekültszámot illetően. A legtöbb menekültet kibocsátó ország Szíria, Afganisztán és Dél-Szudán, de az élcsoportban található Jemen, Szomália és Irak is.

Csakhogy ezeknek a menekülteknek több mint 90%-a alacsony vagy közepes jövedelmű országokban talált (legalább ideiglenes) menedéket – nincsenek tehát Európában, sokkal inkább maradtak a Közel-Keleten.

Az Európai Unióban élő muszlimok száma 25 és 30 millió közöttire tehető. Európa muszlim népessége 2016-ban elérte a 25 millió 770 ezer főt, ami Európa teljes népességének 4,9%-a. Franciaország állt ekkor az élen (5,7 millió fő, az ország lakosságának 8,8%-a), majd Németország (4,95 millió, 6,1%) és Nagy-Britannia (4,13 millió, 6,3%) következik. Arányosan Cipruson a legnagyobb (25,4%, mivel itt régóta él török közösség) a muszlim népesség, Lengyelországban és a balti államokban pedig a legalacsonyabb (0,1–0,2%). Magyarországon 0,4%-a muszlim a lakosságnak. 

A muszlim menekültek számára Németország volt a legvonzóbb célország 2010 és 2016 között, míg a folyamatos bevándorlás szempontjából az Egyesült Királyság fogadta a legtöbb muszlimot.

Létezik hiteles előrejelzés, méghozzá a washingtoni központú Pew Research Centeré, amely szerint az Európában élő muszlimok létszáma a 2016. évi 25 millióról 2050-re reálisan is 35–75 millióra (7,5–14%) nőhet. Igaz, a kutatóintézet három forgatókönyvet vázolt, ezekből pedig, úgy tűnik, Európa a muszlimoktól leginkább elzárkózó felé halad – nyilván a radikális iszlám jelentette terrorfenyegetés hatására. Ha viszont a menekültválság csúcspontjával azonos arányban nőne a muszlim európai népesség aránya, az 2050-re a 14%-ot érhetné el – ami még így is jócskán alatta maradna más népcsoportokénak. Mindezek alapján a kutatók, így például a Magyar Tudományban erről publikáló Rostoványi Zsolt szerint megalapozatlanok azok az aggályok, amelyek valamiféle Európa ellen irányuló, a kontinenst elfoglalni, a nyugati civilizációt „iszlamizálni” szándékozó, összehangolt „iszlám támadás” rémképéről beszélnek.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!