Judit
2 °C
7 °C
Index - In English In English Eng

Európát sokkal nagyobb veszély fenyegeti, mint a migráció

DSC 1202
2019.11.21. 07:57
Nem kell gyurcsányista-sorosista migrációhullámmal riogatni ahhoz, hogy elég elkeserítő legyen Magyarország biztonságpolitikai helyzete. A baj sokkal nagyobb, mint amilyennek egy fideszes politikus lakossági gyűléséből látszik kampány idején. Ugyanis nemcsak Magyarország, hanem az EU is mellékszereplőnek tűnik az Egyesült Államok és Kína mellett – ez a konklúziója „A magyar biztonság jövőjéről” címmel az Eötvös Csoport szervezésében tartott szerdai előadásnak.

Az előadás az offline és az online biztonságpolitika helyzetéről szólt, bár a kettő egyre kevésbé választható el egymástól.

Posztamerikai Európa

Először Tálas Péter, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóközpont igazgatója adott elő. Elemzésének fókuszában az offline biztonságpolitikai helyzet állt, az utána következő Feledy Botondéban az online.

Ha Tálas szavai alapján Magyarország „a periferizálódó Európa perifériáján” áll, akkor a Társadalmi Reflexióintézet igazgatója, Feledy előadása alapján a kiberbiztonság területén a térképen sincs, ahogyan az EU egésze sem.

Tálas szerint nem Donald Trumpra kell fogni, hogy az Egyesült Államok elfordult Európától. Ez természetes következménye annak, hogy kihívója már nem a néhai Szovjetunió, hanem Kína. Új bipoláris világrend van kialakulóban – persze ez másmilyen, mint a hidegháború idején, és az elméleti esélye megvan annak, hogy a világ többpólusú lehet, ha ehhez felnő Európa –, de egyelőre nem ez látjuk.

Ez persze nem azt jelenti, hogy Európa keleti része stabil volna, ugyanis eközben a regionális hatalmak is mozgolódnak – ebbe sorolható a mérete és atomarzenálja miatt még mindig különleges státuszú Oroszország, mellette Törökország, Irán, Izrael, Szaúd-Arábia –, és Magyarország ebből adódóan geopolitikai törésvonal határán áll: Oroszország kísérletet tesz a posztszovjet térség maradékában újra kiterjeszteni a hatalmát, növelni a befolyását a Nyugat-Balkánon, és igyekszik destabilizáni a hagyományos európai intézményeket az EBESZ-től az EU-n át a NATO-ig. (És ebben nemcsak Magyarországra lehet mutogatni, hanem akár az Északi Áramlatot megépítő Németországra is.)

Szíria, Észak-Afrika úgy hat Európára a migrációval, hogy közben az EU mint közös erő nincsen jelen a térségben, mondta a szakértő,

nincs tehát jele annak, hogy az EU képes lesz saját érdekszférát kialakítani – azaz csak elszenvedője lesz a migrációs folyamatoknak is.

Tálas szerint ettől függetlenül nincsen szó arról, hogy a NATO egészen elsúlytalanodna, mert ezt felszámolni nem érdeke az Egyesült Államoknak, de érezhető, hogy gyengül a belé vetett hit: a francia elnök agyhalottnak nevezi – mert nincs érdemi egyeztetés Washington és az európai szövetségesek között –, Kelet-Európa meg egyre inkább attól tart, hogy nem nyújtana tényleges védelmet egy valódi, Oroszországgal szemben keletkező konfliktus esetén.

Ám miközben a Baltikumtól a Balkánig – az EU lakosságának 12 százalékát adó területen – létezik ilyen aggodalom, ezek az országok a NATO költségvetésének mindössze 3,8 százalékát adják.

Tálas szerint az EU-nak érdeke volna a bővítés a Nyugat-Balkánon, de a közösség ebbe belefáradt, és egyébként is olyan tagok kerülnének be, amelyek nem az EU elmélyítésében, mint inkább a nemzeti szuverenitás erősítésében érdekeltek.

Tényleg kell a haderőfejlesztés

Egyetlen pozitívumként a Zrínyi 2026 nevű haderőfejlesztést említette meg, amely valóban indokolt, és tényleg modernné teszi a hadsereget. Nem a legnagyobbá természetesen, hiszen a V4-ek teljes hadi kiadásának csak 12 százaléka esik Magyarországra, a lengyeleké majdnem 65 százaléka. 15 százalék a cseheké, 8 Szlovákiáé.

Tálas szerint Orbán Viktor a közelmúltban nem azért indokolta a fejlesztést azzal, hogy így „önállóan képesek leszünk megvédeni a határainkat egy regionális konfliktus esetén”, mert ezzel számol, hanem mert politikusként nem mondhat mást.

Azzal mégsem érvelhet egy politikus, hogy azért kell új járműveket beszerezni, mert a régiek már a garázsból sem képesek kiállni. Pedig ez a helyzet

– mondta Tálas.

Ezért is jó, hogy 2014 óta megduplázódott a katonai költségvetés, amire harminc éve nem volt példa. Magyarország szívta fel a német hadi export több mint negyedét, 1,8 milliárd eurót.

Közös védelmi politika azonban a gyakorlatban nincsen az EU-ban, de még a sokat hangoztatott V4-en belül sem. Jó lenne közös beruházásokkal hatékonyabbá tenni a haderőfejlesztést, de „annyira nem bízunk egymásban, hogy egy fél pár zoknit nem vettünk még közösen”, mondta.

500 éve nem volt Európa így kiszolgáltatva

Tálas és Feledy előadása jól kiegészítették egymást. Ami különösen hangsúlyos volt, az Kína megítélése: a kínai tőke irdatlan tempóban nyomul a világban – 15 év alatt 1985 milliárd dollárt fektettek be külföldön, ez 14 évnyi termelése Magyarországnak a mai nominális GDP alapján – és ez együtt jár a kínai soft power nyomulásával és annak az infrastruktúrának a kiépítésével is, amely a katonai erő megjelenését sem zárja ki. Feledy példaként a tengeralattjárók befogadására is alkalmas tengeri kikötők kínai megvásárlását hozta fel.

A biztonságpolitikai szakértő elgondolkodtatónak tartja, hogy miközben a kínai tőke ömlik Európába, addig Peking igyekszik maximálisan kizárni a külföldi cégeket saját piacáról. „Az elmúlt ötszáz évben nagyon nem ez jellemezte Európát” – mondta Feledy, megjegyezve, hogy

a kínai cégek ráadásul nem is piaci cégek: konkrét, titkosszolgálati együttműködési követelményeket támaszt velük szemben az állam.

De még a Konfuciusz Intézetek hálózatát is nagyobb fenntartással kellene kezelni, nemrég a franciaországi intézet vezetőjét nyolc évre kitiltották az EU-ból kémkedésért – emlékeztetett Feledy.

A mesterséges intelligencia területén az EU kutatási költségvetése eltörpül az Egyesült Államok és a rohamosan növekvő Kína mellett. „Pedig a kibertér is hadszíntér” – Feledy szerint ebben Magyarország ráadásul „egy átjáróház”, ahol nagyon sebesen terjednek a vírusok, és könnyedén használják fel a hazai számítógépek tömegét külföldi hackerek a bothadseregeikhez.

A kibercsaták valójában sokmilliárdos károkat okoznak, de hírük a médiában is visszafogottan jelenik meg. Felkészülni azonban nehéz a küzdelmekre: a védelem nagy költségekkel jár, a támadás kis erőkkel megoldható, és csak idő kérdése, hogy célt érjen – elég egy nagyobb áramszünetet okozni vagy egy gázerőmű turbináját túlpörgetni. Eközben az ellenséget nehéz behatárolni, és nehéz a támadásra adekvát válaszcsapást adni. Erre a katonai erő nem egykönnyen bevethető, vélekedett.

Szemléletváltás kell ahhoz hogy Európa képes legyen megteremteni saját kibertere biztonságát – vélte Feledy hangsúlyozva, hogy ez nemcsak Kínával vagy Oroszországgal, de az Egyesült Államokkal szemben is legitim cél.

Európa amerikai szoftvereket használ kínai hardveren, nem egy jó kombináció

– jellemezte a kontinens kibernetikai súlytalanságát Feledy.

„Mi mindannyian digitális bevándorlók vagyunk – mondta Tálas a százfős hallgatóságnak, utalva arra, hogy többségük bőven 35 feletti. – Mi nem a digitális világban szocializálódtunk, és nem értjük a digitális világot, de nem értik azok a politikusok sem, akik egyébként beszélnek a benne rejlő veszélyekről.” Idősek, mint Tálas, aki már „a lemez B oldalán” tart. Aztán kapcsolt, hogy ez is vérbeli offline kifejezés: „A fiatalok már azt sem tudhatják, mi az a B oldal.”

Feledy sem szolgált megnyugtató zárással. Szerinte

Európa száz év alatt kétszer már leradírozta magát, és jó úton halad afelé, hogy harmadszorra is megtegye.

(Borítókép: Tálas Péter beszél az Eötvös Csoport konferenciáján, mellette jobbra Feledy Botond. Fotó: Nyilas Gergely / Index)