Mátyás
3 °C
15 °C
Index - In English In English Eng

Ezért is veszélyes, ha egy diplomatának rejtett élete van

D KOS20140219033
2020.02.13. 15:45
Legalább két hazai titkosszolgálatnak ellenőriznie kellett a pedofilbotrányba keveredett, Peruból tavaly hazahozott magyar nagykövetet, hiszen Kaleta Gábor közel húsz éve dolgozik a külügyben, de megfordult az igazságügyi tárcánál is. Sokat elárul az ellenőrzések alaposságáról, hogy végül egy külföldi bűnüldöző szerv "fogta meg", ráadásul még az ellene folyó titkos külföldi nyomozást sem szúrta ki az Információs Hivatal, noha nekik az egyik feladatuk éppen a diplomáciai testület védelme lenne. Kaleta esete amúgy nem egyedi: tudomásunkra jutott egy 12 évvel ezelőtti eset, amikor az igazságügyi tárca egyik alkalmazottjáról derült ki egy átvilágításkor, hogy pedofília miatt ítéltek el.

Tizenkét évvel ezelőtt az Igazságügyi Minisztérium egyik vezető dolgozóját világította át a polgári titkosszolgálat. Az eljárás végén a szolgálat tudatta a tárca akkori vezetőjével, Draskovics Tibor miniszterrel, hogy a minisztériumban ekkor már évek óta dolgozó férfit korábban pedofíliával kapcsolatos bűncselekmény miatt ítélték el. Az illetőnek ezek után nem volt maradása, egyik pillanatról a másikra távozott a minisztériumból, de ahogy kollégái, úgy közvetlen felettesei sem tudták meg ennek okát. A jogász néhány héttel később már egy nem állami, de közfeladatot ellátó, jogi ügyekkel foglalkozó intézményhez került és a mai napig ott dolgozik vezető beosztásban. Mivel abban a pozíciójában már nem kell titkosszolgálati átvilágításon átesnie, és feltehetőleg amúgy is mentesült már a büntetésének jogkövetkezményei alól, titkát megtarthatja magának.

A fenti történet is jól mutatja, hogy az államigazgatásban – függetlenül attól, milyen kormány van hatalmon – előfordulnak ahhoz hasonló esetek, mint ami nemrég a volt perui magyar nagykövettel, Kaleta Gáborral történt, akit jelenleg gyermekpornográfiával vádolnak. Ezek az esetek jellemzően nem kerülnek nyilvánosságra: az állami szervek nem szívesen "dicsekednek" velük, és a személyiségi jogi szempontokra is figyelniük kell.

Kaleta esetében a külügyi források azzal magyarázzák a csendet, hogy a nagykövetet leleplező amerikai hatóság kérésére "hallgattak", míg a tizenkét évvel ezelőtti történet egy olyan átvilágítás eredményeként bukkant elő, amelynek a tartalma eleve titkos. Kaleta történetét mindenesetre sikerült annyira eltitkolni, hogy mint megtudtuk, gyakorlatilag titokban hagyta el Limát, a perui külügyminisztérium csak most, a botrány kirobbanásakor értesült róla, mi is történt valójában. Ők úgy tudták, Kaletát "személyes ügy" miatt rendelték haza.

Az utólag összerakott mozaikdarabkák alapján nagyon úgy tűnik, hogy az egyébként diplomáciai mentességet élvező nagykövetet a hírszerzés gyakorlatilag "kimenekítette" Peruból, de nem azért, hogy megússza a felelősségre vonást. A valós indok egyrészt a máshol még zajló nyomozás érdekének a védelme lehetett, meg persze az, hogy a magyar diplomácia elkerüljön egy kiadós botrányt. Már az is borzasztó kínos lett volna, ha Kaleta ellen kint indul büntetőeljárás és egy kemény perui börtönbe kerül előzetesbe, az pedig a teljes arcvesztés, ha engedik, hogy a nagykövet a diplomáciai mentessége mögé bújva kerülje el a kinti büntetőeljárást.

Az, hogy Kaleta Gábor esete nem egyedi, nem jelenti azt, hogy ne jelezne egyfajta rendszerhibát. Jóllehet most a Fidesz igyekszik őt az előző, az ellenzék meg mostani kormányhoz köthető diplomatának beállítani, az ügy szempontjából ez lényegtelen, Kaleta amúgy is sokkal inkább egy olyan karrierdiplomata, aki közel húsz éven át megtalálta a helyét az államigazgatásban, függetlenül attól, éppen milyen kormányzat volt hatalmon.

A megbukott magyar nagykövet ügye nem politikai, hanem biztonsági kérdéseket vet fel.

Ahogy az igazságügyi tárcától tizenkét évvel ezelőtt kirúgott jogász, úgy Kaleta is átesett nemzetbiztonsági átvilágításon. Ezek az eljárások azért vannak, hogy kiszűrjék, jelent-e nemzetbiztonsági kockázatot valaki, például azért, mert esetleg zsarolható. Ha csak az ellenőrzést előíró törvényt nézzük, akár úgy tűnhet, szigorú procedúra ez, de a tapasztalatok szerint az esetek többségében nem mennek elég mélyre az ellenőrzök.

Alapesetben a vizsgált személy kitölt egy kérdőívet, amelynek tartalmát a vizsgálatot végző szolgálat munkatársai ellenőrzik. A kérdőívben olyan magánéleti témákra is rákérdeznek, mint a házasságon kívüli partnerkapcsolat vagy éppen a szexuális irányultság. Az ellenőrzés során az érintett családtagját, barátait, szomszédait is kikérdezhetik, így készül el aztán az a környezettanulmány, ami alapján megállapítják: jelent-e nemzetbiztonsági kockázatot az illető vagy sem. Persze ennél azért bonyolultabb eljárásról van szó, főleg egy külszolgálatra küldött hivatalnok esetében, éppen ezért különös, hogy Kaleta "rejtett életére" két évtizeden keresztül egyszer sem derült fény. 

Az átvilágításokat jellemzően az Alkotmányvédelmi Hivatal végzi, de Kaleta, mint külszolgálatot teljesítő diplomata, a Külügyminisztérium alá tartozó másik titkosszolgálat, az Információs Hivatal (IH) "látókörében" is benne kellett, hogy legyen. Ráadásul nem csak Peruban, hiszen külügyes pályafutása alatt Los Angelesben is szolgált.

Az IH-nak egyebek mellett törvényi kötelezettsége ellátni a külföldön lévő magyar szervek, intézmények és létesítmények, így például a követségek, konzulátusok biztonsági védelmét, ahogy a követségi dolgozók ellenőrzése is a hivatal feladata. Az tehát, hogy Kaleta Gábor – akár hivatali, akár privát számítástechnikai eszközökön –olyan tartalmakat tárolt, amelyeket a törvényt tilt, és mindez hosszú időn át elkerülte a magyar titkosszolgálatok, köztük az IH figyelmét, súlyos rendszerhibát jelez. Ha a magyar elhárítás vagy hírszerzés előtt mindez rejtve maradt, miközben egy külföldi bűnüldöző szerv képes volt felderíteni, az azt is jelenti, hogy a külszolgálaton dolgozó magyar diplomatákat a magyar állam nem tudja hatékonyan ellenőrizni.

A gépein tárolt adatok mellett az is érdekes kérdés, hogy ha egy amerikai hatóság rálátott Kaleta online tevékenységére, azt hogyhogy nem szúrta ki az IH, aminek a követségi dolgozók számítástechnikai eszközeinek a védelme is a feladata. Kaleta esetében persze árnyalja a képet, hogy az amerikai bűnüldöző szervek a magyar hatóságoknál jóval mélyebben be lehetnek ágyazva az internet sötét bugyraiba, és bizony még így is nagyon hosszú ideig, sokszor hónapokig, évekig tart rábukkanni egy online felhasználó mögött meghúzódó hús-vér emberre.

A nemzetbiztonsági átvilágítások egyik célja az, hogy az államigazgatásban dolgozó személyek fedhetetlenek legyenek. Nem lehet azt állítani, hogy az ellenőrzést végző szervek keze meg lenne kötve: az ellenőrzések során ugyanis telefonokat hallgathatnak le, e-mailekhez férhetnek hozzá, ha kell, lakásokat is megfigyelhetnek, egyszóval semmi nem akadályozza meg őket abban, hogy alapos környezettanulmányt készítsenek valakiről és kiderítsék, vannak-e féltve őrzött titkaik.

Erre azért van szükség, mert az ellenérdekelt titkosszolgálatok éppen azokra az állami alkalmazottakra vadásznak, akik a pozíciójuknál fogva minősített adatokhoz vagy bizalmas információkhoz férhetnek hozzá, miközben van egy olyan gyenge pontjuk, ami megkönnyíti a beszervezésüket. Például adósságban úsznak, van valami káros szenvedélyük, függőségük, esetleg olyan titkuk, amit nem szeretnének, ha kiderülne. Márpedig a gyerekek iránti szexuális vonzódásnál nemigen létezik sötétebb titok. Ezért is veszélyes, ha egy diplomatának rejtett élete van.

A gyermekpornográfia tehát nem csak a bűncselekmény jellege miatt súlyos, hanem a zsarolhatóság miatt nagyon komoly nemzetbiztonsági kockázatot is jelent. Mert ha egy külföldi szerv felderítése nyomán ki is derült, hogy Kaleta ilyen képek, videók tízezreit birtokolta, mi lehet a garancia arra, hogy minderről korábban nem szerzett tudomást egy nem szövetséges titkosszolgálat is? És ha ez megtörtént, mi a garancia arra, hogy az információt nem próbálta meg "hasznosítani"? 

Kaleta ügyében éppen ezért merül fel az IH felelőssége. Ráadásul a hírszerzés rövid időn belül került kényes helyzetbe. Emlékezetes, hogy tavaly nyáron a magyar külügyminisztérium helyettes államtitkárával találkozott egy budapesti lakásban Nikola Gruevszki, a Magyarországon politikai menedékjogot szerzett bukott macedón kormányfő, akit hazájában börtönre ítéltek. A találkozót sajtóhírek szerint az IH szervezhette meg, de a konspirációba baki csúszott, mert a lakás a 444 szerkesztősége mellett volt, így a lap újságírói még le is tudták videózni a találkozóról távozó vendégeket.

Persze akad olyan eset is, amikor az átvilágítás kockázatokat tárt fel, de az illetékes miniszter mégsem lép. Jó példa erre az a Kiss Szilárd, akinek a hátteréről éppen az Index írt néhány évvel ezelőtt. A vízumokkal bizniszelő, Oroszországban aktív agrárdiplomata, Kiss Szilárd 2011-ben, a kezdet kezdetén megbukott a nemzetbiztonsági átvilágításon, mégis érinthetetlen volt, miután politikai szinten még éveken át védelmet kaphatott. Kaleta esetében más a helyzet, őt a minisztérium azonnal levette a sakktábláról, mihelyst kiderült a "másik élete", viszont nyugtalanító, hogy a titkát nem a magyarok, hanem az amerikaiak leplezték le. 

Az is igaz ugyanakkor, hogy Kaleta esete már csak azért sem egyedi, mert nem csak magyarokkal fordult elő hasonló.

Egy évvel Kaleta lebukása előtt az amerikai bűnüldözők derítették fel azt, hogy egy Washingtonban akkreditált vatikáni diplomata, Carlo Alberto Capella gyermekpornográf felvételeket birtokol.

A bűncselekményt az amerikai külügyminisztérium jelezte a Szentszék felé, egyúttal kérték Capella diplomáciai mentességének feloldását. A Vatikán azonban úgy döntött, maga vonja felelősségre Capellát, akit hazarendeltek és a vatikáni bíróság elé állítottak: a nyugalmazott pap beismerte bűnösségét és öt év börtönt kapott. Bár ő volt az első diplomata, akit a vatikáni bíróság ítélt el, de nem az első, akivel ilyen ügy miatt bukott le. Egy másik vatikáni diplomata, Józef Wesolowski dominikai nagykövetként fizetett egy tizenéves fúnak szexért, de mielőtt a pere elkezdődött volna, 2015-ben öngyilkos lett. 

Borítókép: Kaleta Gábor a Külügyminisztérium sajtófőosztályának vezetője 2014. február 19-én. MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.

Indamedia Csoport