Amikor elborul a pedofil agya, akkor villanjon be neki a segítő mondat

• Egy vidéki segédmunkás, aki egy uszodában urológusnak adja ki magát, hogy a gyerekeket vizsgálatra hívja félre. A kabinban orális szexre szólította fel őket. 
• Egy apa, aki kislánya náluk alvó barátnőjének nemi szervét simogatja a sötétben, miközben maszturbál. Rajtakapják.
• Egy férfi, aki thaiföldi szexmunkások közül vesz magának feleséget. A nő tizennyolc évnél idősebb, csak épp gyerek méretű.

A felsorolást még hosszan lehetne folytatni. Ezek mind megtörtént magyar esetek, a főszereplői azok, akiket a köznyelv pedofilnak nevez. Az Országos Rendőr-Főkapitányság statisztikája szerint 2019-ben novemberig összesen 551 olyan nyomozást zártak le, ahol a szexuális bűncselekmény áldozata 18 év alatti volt, ebből 311 esetben tizennégy évnél fiatalabb (gyerekkorú) sértettel. 2018-ban ezek a számok 687 és 410, egy évvel korábban pedig 670 és 431 volt. A lezárt nyomozásokba azok az esetek is beletartoznak, amikor a rendőrség azt állapította meg, nem történt bűncselekmény.

Agresszió nélkül bánt

A pedofília alapvetően orvosi jelenség: szexuális deviancia, amikor a felnőtt vagy idősebb serdülő szexuális vonzalmat érez egy gyerek iránt, és ezek a késztetések, vágyak legalább hat hónapon keresztül fennállnak, mondják az általunk megkérdezett szakemberek, Somogyi Zsófia Borbála, klinikai szakpszichológus és Gosztonyi Géza, szociális munkás. A szakemberek szerint az sem számít, hogy valaki kiéli-e a vágyát vagy sem, akkor is pedofilnak számít, ha a gyerekek iránti vágyait nem követi cselekvés. 

Arra a tudomány sem tud egyértelmű, jól megfogható választ adni, hogy mi váltja ki ezt a hajlamot. A szakemberek sem ismerik a valódi okokat, jóformán sötétben tapogatóznak. Genetika, környezeti tényezők, de valamilyen gyerekkori trauma, saját szexuális bántalmazás is közrejátszhat.

Bár a pedofilok majdnem kizárólag férfiak, női elkövetők is vannak. Ezt támasztja alá az Országos Rendőr-főkapitányság statisztikája is: 2019 regisztrált esetei közül 174 esetben követett el szexuális erőszakot férfi gyereken, 5 esetben pedig nő volt az elkövető. De gyermekpornográfiával 160 esetben regisztráltak férfi elkövetőt, 54 esetben pedig női elkövetőt.

Ráadásul a legtöbb eset ki sem derül, mindkét szakember azt mondja, a látencia bizonyára nagyon magas.

Vannak olyan emberek, akikben megvan a vágy, de mégis tudják azt uralni, és nem követnek el bűncselekményt: nem érnek hozzá egy gyerekhez, nem néznek pornóképeket kiskorúakról, mondja Somogyi. Gosztonyi ehhez hozzáteszi, ha valaki cselekszik is, 

Tapasztalatai szerint a pedofilok gyakran úgy gondolnak ezekre a cselekedetekre, hogy ők valami pozitív dolgot adnak a gyereknek, talán olyat is, amit mástól addig nem kapott meg, hiszen a gyerekekben nagy a szeretetigény.

A jogot nem érdekli a rendellenesség 

Azzal tisztában vannak, hogy a törvény ezeket a cselekedeteket bünteti, maximum nem értik, hogy miért, mondja minderről a klinikai szakpszichológus. Az nem visszatartó erő számukra, hogy ezért börtönbe is mehetnek. „Ha van egy késztetésünk, az nem jelenti azt, hogy feltétlenül megcsináljuk, mert vannak olyan morális fékjeink, amiket ilyenkor behúzunk. Itt ez a fék nem működik” – teszi hozzá. 

A szexuális késztetést mint pszichiátriai rendellenességet a jog nem veszi figyelembe, az ilyen ügyekben a törvény szerint kell eljárni. Ezekben az esetekben csak az lehet enyhítő körülmény, ha az elkövetőről például kiderül, hogy súlyos értelmi fogyatékos – ezt a bíróságon és az ítéletben is figyelembe veszik. Somogyi ehhez felidéz egy esetet: egy férfi a liftben tapogatott meg egy kislányt, de mivel skizofrén volt, felfüggesztett börtönt kapott letöltendő helyett. 

A büntető törvénykönyvben nem szerepel a pedofília szó, a különféle súlyosságú bűncselekmények különböző büntetési tételeket jelentenek, ebből néhány:

• szexuális visszaélés: ez a bűncselekmény csak akkor valósul meg, ha a sértett tizennégy év alatti, akkor öt évet is kaphat az elkövető (tizennégy éves kortól ugyanis beleegyezéssel már szexelhet a fiatalkorú Magyarországon);
• gyermekpornográfia: aki tizennyolc év alatti személyről készült pornográf felvételt tart magánál, az akár három évet kaphat, ha még azt terjeszti is, akkor akár öt vagy nyolc évre is börtönbe kerülhet;
• szeméremsértés: ha valaki a saját nemi vágyának felkeltése vagy kielégítése céljából tizennégy év alatti személy előtt szeméremsértően viselkedik, akkor akár három évet is kaphat;
• szexuális kényszerítés: két és nyolc év közötti büntetést kaphat, akinek áldozata tizennyolc év alatti személy, de a maximum büntetés tíz évre is felugorhat, ha a sértett tizennégy év alatti;
• szexuális erőszak: ha valaki tizennyolc év alatti gyerekkel szexuális cselekményt végez vagy végeztet, akkor öt és tíz év közötti büntetést kaphat; ez aztán a cselekmény súlyával és a sértett fiatalabb korával akár súlyosbodhat is, ahogy többletet jelent, ha rokon vagy nevelő csinálja azt;

Ez utóbbi, vagyis hogy valaki családon belül molesztál egy gyermeket, egyébként egyáltalán nem ritka, a pedofil bűncselekmények egy jelentős hányadát teszik ki.

A magyar bíróságok ítéleteiben egyszer megjelenik a pedofília, másszor nem fogadják el ezt a védekezést, de egyik eset sem jelenti azt, hogy az ítélet enyhébb, vagy súlyosabb lenne.

2006-ban például nyolc év fegyházra ítéltek egy többszörös visszaesőt szeméremsértés miatt, az áldozata egy tizenkét évesnél fiatalabb gyerek volt. A bíróság nem fogadta el a védő és az elkövető védekezését azzal, hogy a vádlott pedofil lenne. Mint írták: „Az általános élettapasztalat szerint és az állandó bírói gyakorlat ismeretében nem szükségszerű az, hogy a nemi bűncselekmény elkövetője aberrált /pedofil/. A nemi bűncselekményeknél gyakran előfordul, hogy szexuálisan normális elkövető alkalmanként aberrált viselkedést mutat.” Az igazságügyi pszichológus szerint a vádlott több okból követhette el a bűncselekményt: alacsony az erkölcsi és etikai színvonala, agresszív, nem tudja kontrollálni viselkedését, eltitkoltan homoszexuális vágyai vannak, szexuálisan pedig kielégítetlen.

2016-ban egy másik esetnél az igazságügyi pszichológus pedofíliát állapított meg a vádlottnál, akit hét év fegyházbüntetésre ítéltek gyermekpornográfia és tizenkét év alatti személy ellen elkövetett szexuális erőszak miatt. A bíróság indoklásában azt írja, hogy annak ellenére, hogy a vádlott folyamatosan hangsúlyozta azt, hogy ő „nem pedofil”, a bíróság az igazságügyi pszichológus szakértői vélemény alapján megállapította azt, hogy a vádlott szexuális fantáziájában a normálistól eltérő gondolatok vannak, illetve az is megállapítható, hogy a vádlottól nem idegen a kiskorúakat ábrázoló pornográf felvételek megtekintése sem, erre pedig a vádlott telefonján található képek utaltak. 

Jön a forró szék

Szakértőkkel beszélgetve az derül ki, hogy kevés lehetőségük van a pedofiloknak arra, hogy segítséget kérjenek. Nincs ellátórendszer vagy segélyvonal, de olyan szakember is alig, aki kifejezetten értene a témához. Egy „mezei” pszichológus nem igazán tud mit kezdeni a helyzettel, ha valaki jelentkezik is nála ezzel a problémával, mert ez túlmegy a hagyományos pszichológusi konzultáción és tanácsadáson.

Magyarországon csak egyetlen olyan csoport működik, ahova a pedofilok jelentkezhetnek: azok, akik már megjárták a börtönt, akik épp eljárás alatt vannak és azok is, akik bár érzik a késztetést magukban, de még nem cselekedtek, és nem is szeretnének.

A csoport kilenc éve működik teljesen önkéntes alapon. A Balassagyarmati Fegyház és Börtön pszichológusa, Pekáry László és a szintén pszichológus Pregunné Puskás Gyöngyi előbb a családon belüli erőszak áldozataival kezdtek el foglalkozni, aztán rájöttek, hogy az elkövetőkkel is kellene valamit kezdeni. Itt kapcsolódott be a feljebb említett szociális munkás, Gosztonyi Géza, aki a csoportot Pekáryval együtt vezeti.

Havonta egyszer öt-nyolc pedofil tag találkozik és egymást segítve azon dolgoznak, hogy a bennük lévő késztetéseket valahogy visszatartsák. Ez a kevés alkalom viszont Gosztonyi szerint

semmire sem elég, csak tűzoltás, csak visszatartás.

Mivel az egész önkéntes alapon működik, így a csoportvezető sem kap érte semmit, és a teremért sem fizetnek, ahol az üléseket tartják. Budapesten találkoznak, így a vidékieknek ez plusz utat és költséget is jelent. Gosztonyi hangsúlyozta azt is, hogy ez nem terápiás csoport, hanem „csak” segítő csoport.

A csoportban ott van például, aki már tizennyolc évet ült emiatt börtönben, olyan, aki még nem csinált semmit, de megelőzésképp eljár, és olyan is, aki épp eljárás alatt van pornográf képek miatt.

Amikor új ember jön, akkor jön a „forró szék”. Az újoncot leültetik a csoport közepére, ilyenkor bárki kérdezhet tőle bármit. Gosztonyi szerint ennek ellenére mégsem akarják egymást lenullázni, mert emlékeznek arra, hogy nekik milyen nehéz volt, de a saját sebeiket sem akarják feltépni. Ezután megbeszélik, mi történt az utolsó ülés óta, majd például pedofil tematikájú filmeket néznek, amiből levonják a konklúziókat, vagy épp pszichológiai teszteket csinálnak.

Az a cél, hogy amikor elborul az agya, akkor azonnal bevillanjon neki egy rövid mondat, hogy meg kell állnia. Ez mindenkinél más – de ha ez az egy mondat reflexszerűen beépül a gondolkodásba, akkor van némi valószínűsége annak, hogy megállja a cselekvést

– mondja Gosztonyi.

Próbálkoztak már különféle alternatív megoldásokkal is, így például beszéltek a gyerek méretű gumibaba ötletéről is. Gosztonyi kíváncsiságból elment egy szexboltba, hogy ez egyáltalán szóba jöhet-e, az eladótól pedig megtudta:

A férfi szerint viszont ez csak maximum átmeneti megoldás lehet: egyszer kezelik a helyzetet, de a probléma ugyanúgy nincs megoldva. „Nincs olyan, hogy amikor fennáll egy ilyen helyzet, akkor szaladj haza, és dugd meg a gumibabát” – mondja.

Az évek alatt persze akadtak olyanok is, akik nem a segítségéért mentek a csoportba. A cikk elején említett férfi, aki kislánya barátnőjét simogatta és lebukott, egyszerűen azért ment, hogy 

Egy másik férfi ötévnyi börtön után jelentkezett a csoportba. Kiderült, felesége és gyereke is van, és azt állította magáról, hívő katolikus. Végül hozzátette, ő igazából szerzetes akar lenni, így akar tehát elvonulni a társadalomból. Gosztonyi szerint a férfi rájött arra,

Az ilyeneket rögtön elküldik a csoportból, hiszen azon nem lehet segíteni, aki nem akarja, és nem vállalja, hogy mit tett. 

Terápia csak a börtönben

Hasonlóképp nyilatkozott a  „kinti” rendszerről Somogyi is.

– mondja a szakember, aki a Budapesti Fegyház és Börtönben tart terápiás csoportot azoknak a férfiaknak, akik tizennyolc év alattiakat zaklattak szexuálisan.

Ha valaki egy ilyen bűncselekménnyel börtönbe kerül, akkor az elkövető dönthet arról, hogy részt akar-e venni a pszichológussal egy rövidebb, tízalkalmas foglalkozáson az adott börtönben, esetleg eljár egy több hónapos terápiás csoportba. Úgy is dönthet, hogy egyiket sem akarja. 

A program öt éve tart, Somogyi három éve vezeti. A csoport évente indul, tizennyolc férőhellyel, általában új emberekkel, és az ország bármelyik börtönéből jöhet ide elítélt. Főképp kognitív viselkedésterápiát alkalmaznak, tehát megpróbálják megváltoztatni az elkövetők gondolkodását bizonyos dolgokról és szituációkról, amik alapvetően határozzák meg azt, hogy cselekednek és viselkednek adott helyzetben. Emellett atomjaira szétszedik a bűncselekményüket, és próbálják megkeresni azt a pontot, ahol ezek a gondolatok megjelenhettek az életükben.

„Sok esetben megengednek maguknak fejben olyan dolgokat, amiket nem kéne. Több dolgot félreértelmeznek, félremagyaráznak, hogy a saját vágyaikat ki tudják elégíteni. Olyan dolgokat hisznek el, amik nem igazak” – magyarázza Somogyi. Gyakori az áldozathibáztatás is, és az olyan esetek, amikor

Somogyi szerint az elítéltek általában nem értik, miért is kerültek börtönbe, és saját magukban is nehéz elrendezni azt, hogy mit tettek. Erre sokszor már csak az elzárásban jönnek rá. Bár mindenki önkéntesen vállalja, hogy eljár a csoportba, a bekerülés egyik feltétele, hogy legalább részlegesen vállalják a tettüket. Az sem baj, ha nem tekintik azt bűncselekménynek, de el kell ismerniük, hogy elkövették. Ha valaki ártatlannak vallja magát, akkor nem járhat a programra. 

Az is segít nekik, hogy látják, nincsenek egyedül, a többiek hasonló életet éltek a börtön előtt. „Nagyon mély szégyenérzetet éreznek, ez pedig nagyon magányossá tesz, mert ha valamit szégyellsz, azt nem mondod el” – mondja Somogyi.

A pedofilok börtönbeli életének megértéséhez azt sem árt tudni, hogy ha egy szexuális bűnelkövetőt elítélnek, akkor bent a börtöntársadalom legaljára kerül, mondja. 

Minden ember alapszükséglete, hogy legyenek emberek, akiknél én jobb vagyok. Bent a börtönben elég nehéz olyan csoportot találni, akinél én jobb vagyok, ilyenkor éleződik ki, hogy aki rosszabb nálam, az szexuális bűnelkövető.

Hozzáteszi, a pedofilokat alapvetően nem teszik külön zárkába, mert próbálják őket a többiek közé integrálni a börtönön belül. Csak akkor helyezik át őket máshová, ha bajba kerülnek. Például őket zaklatják szexuálisan, vagy fenyegetik őket. 

Felmerül a kérdés, hogy mi van a női elkövetőkkel, akik ugyanezen bűncselekményekért kerültek börtönbe. Mivel ők jóval kevesebben vannak, nem lenne érdemes csoportot indítani miattuk, de a börtönpszichológus nekik is elérhető. 

Külföldi körök

Gosztonyi a börtönön kívüli életben hatékony megoldásként a COSA (Circles of Support and Accountability, vagyis magyarul körülbelül a Segítségnyújtás és Felelősségvállalás Körei) nevű világhálózatban látja, ami kifejezetten a pedofília problémájával foglalkozik. Ennek a lényege, hogy a börtönből kijött szexuális bántalmazóknak segítenek abban, hogy visszaintegrálódjanak a társadalomba.

Hétfőtől péntekig egy-egy önkéntes pár órát eltölt a szabadulttal, akivel hétköznapi dolgokat csinálnak, például elmennek vásárolni, moziba vagy kutyát sétáltatni. Ezek az önkéntesek végül szombaton leülnek egy szociális munkással, és végigbeszélik a hét tapasztalatait. Ha úgy látják, hogy valami vaj van, akkor jönnek a képbe a szakemberek: a pszichológus, pszichiáter, vagy a bíróság, hiszen ha visszaesés áll fenn, az is lehet, az adott személyt vissza kell küldeni a börtönbe.

A világháló eredménye azt mutatja, amelyik országban ez létezik, ott a visszaesési arányt negyven százalékosra nyomta vissza. Hogy mennyiről, arra nincs megbízható adat, de ennél jóval magasabb általános visszaesési arányról beszélnek a szakemberek. Gosztonyiék próbálkoztak azzal, hogy Magyarország is csatlakozzon a világhálózathoz, végül ez nem sikerült.

(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)