Tarlós István: A járványvédelemben az előírt törvényi feladatokra kellene koncentrálni

„Azzal a tárgyalási technikával, hogy csak panaszkodunk, időt húzunk és újra panaszkodunk, nagyon messzire nem lehet jutni. Nem szeretném az utódomat kritizálni és különösen nem bántani, de most évekig, ha nem készül el valami, annak oka vagy a járvány lesz, vagy az, hogy mi korábban nem csináltuk meg, vagy hogy a kormány nem ad pénzt” – mondta Tarlós István korábbi főpolgármester, jelenleg miniszterelnöki tanácsadó közlekedésfejlesztési ügyekben az InfoRádió Aréna című műsorában.

Ezt leszámítva azonban a meglehetősen óvatosan fogalmazott az egy éve regnáló Karácsony Gergely-féle önkormányzat aktuális ügyeiről és kijelentéseiről. Direkt kritikát konkrét ügyekről nem tett, és  továbbra is fenntartja azt a véleményét, hogy időt kell adni az új városvezetésnek, hogy megmutassa, mire jut. Mint mondta,

Ennek jegyében az egyórás interjú nagyobb részében is arról beszélt, ami a saját főpolgármesteri ciklusát érintette. Egyrészt megismételte, milyen típusú és mekkora adósságokkal vette, majd adta át Budapest költségvetését, hosszan sorolta a megvalósult beruházásokat – helyenként korrektül elismerve, ha korábbi ciklusból megörökölt, előkészített, leszerződött fejlesztésről volt szó. Utóbbira konkrét példaként a Margit híd felújítását említette. 

A hidakról szólva egyébként elmondta, hogy valójában már a kilencvenes évek elején megcsúszott a műszaki állapot alapján szükséges felújítások megvalósítása, és a 4-es metró helyett inkább ezeket kellett volna prioritásként kezelni. Úgy fogalmazott, hogy versenyt futunk az idővel, próbáljuk az elmaradást behozni, de nehéz lesz, mert a hídfelújítások drága dolgok, forgalmi szempontokat is figyelembe kell venni, és a közbeszerzések Magyarországon nem egyszerű folyamatok, nem beszélve arról hogy a források ahhoz képest szűkösek, amennyi a budapesti fejlesztési igények összessége.

A Lánchídról megjegyezte, hogy az ő ciklusában az alátámasztatlan, túl magas árajánlatok miatt kellett egyszer halasztaniuk a beruházást – melynek a Váralagúttal együtt 4 ütemét ugyanúgy 18 hónapos kivitelezési idővel kellett volna megoldani, mint most a szűkített műszaki tartalommal –, de még mindig nem talál észszerű magyarázatot arra, hogy ezt követően miért akadt el egy évre a felújítás tervezése.

Arra is felhívta a figyelmet, hogy bár ugyanaz a 4 pályázó van, időközben az építőipari költségek is emelkednek, és nem lenne elegáns, ha bárki összehasonlítaná az általuk 2017-ben  – a Lánchídra, a Váralagútra, a Széchenyi térre és a Clark Ádám térre együtt – kalkulált költségeket a végül majd megvalósuló, eltérő műszaki tartalmú korszerűsítés árával. Mindenesetre drukkol Karácsony Gergelynek, hogy eredményesen alkudja le a Lánchíd felújítási költségeit, felidézve, hogy annak idején kétszer is visszadobták a 3-as metróra adott árajánlatokat.

Tarlós István nem kívánta kommentálni a fővárosi közlekedésfejlesztési vagy klímavédelmi intézkedéseket. Mindössze az új városvezetés figyelmébe ajánlotta a 2019-ben átadott Balázs Mór-tervet, illetve az általuk elfogadott klímastratégiát, hátha talál benne az új vezetés is számukra elfogadható intézkedéseket. Tarlós szerint erőforrás-pazarlás lenne minden esetben mindent elölről kezdeni a tervezésben is. 

Az árvízvédelemről már markánsabb véleményt fogalmazott meg a korábbi főpolgármester, mondván, hogy a 2010-et megelőző 100 évben alig költöttek erre a fővárosban. A 2013-as rekordszintű árvizet követően általa elvégeztetett felmérésből kiderült, hogy az új mértékadó árvízszint megkívánta védekezési paramétereknek a fővárosi védekezési szakaszon található létesítmények háromnegyede nem felelt meg.

Erre az Ínség-sziklánál és a Szabadság-hídnál mindenképp szükség lenne, utóbbinál például a világháborúban a mederbe robbantott előző híd roncsait kellene kiemelni. 

A járványvédelem kapcsán szintén élesebben fogalmazott Tarlós István – bár szavaiból nemcsak az ellenzéki, de a kormánypárti oldal számára is kihallható némi megfontolásra érdemes tanács. Úgy fogalmazott, hogy 

a vélemények és az állásfoglalások nagyon egyoldalúak és nagyon túlzók. Egy elejtett gyanú bizonyos körök számára megdönthetetlen bizonyossággá válik pillanatok alatt, és elég egy csekély ellenszenv vagy rosszallás, hogy ez szinte vad gyűlöletté fajuljon, főleg akkor, ha vannak olyan orgánumok, amelyek ezt kétértelműséggel fokozzák. A véleményeket, gondolatokat, hiedelmeket, amelyeket szuggerálnak embereknek különböző politikai érzelmek alapján, egészükben fogadják el vagy vetik el, és úgy fogják föl, hogy ezek vagy abszolút igazságok, vagy nem kevésbé abszolút tévedések. Más kérdés az, hogy vannak törvényben megfogalmazott kötelezettségek, amik vonatkoznak persze a fővárosra is, inkluzíve az idősotthonokra. Nem szeretnék én itt pálcát törni, de azt mindenki helyesen teszi, a főváros is, ha a törvényekben foglalt feladataira koncentrál, nem pedig tanácsokat ad a kormánynak olyan helyzetben, amikor tulajdonképpen nemzetközi szinten elismerik, hogy ezt a pandémiát a nemzetközi átlaghoz képest nagyon jól kezelte. Itt lehetne egy nemzeti minimum, egy teljes összefogás, de hát ahhoz mindenkinek a jóindulata kell, ideértve a főváros és a fővárosi vezetés jóindulatát is.