Horroranyák a vádlottak padján

Az elmúlt hetekben több csecsemőgyilkossági ügy is megrázta a közvéleményt.

• November elején emelte kétmillió forintra a rendőrség a Tótkomlóson tavaly ősszel holtan talált csecsemő ügyében a nyomravezetői díjat.
• Vádat emelt az ügyészség azzal a nővel szemben, akinek drogtúladagolásban halt meg az öt hónapos gyermeke.
• Folytatódott a bíróság előtt annak az asszonynak a pere, aki egy bicskával feldarabolta újszülött gyerekét, és testrészeit a patakba szórta Pásztón.

Magyarországon évente hat-nyolc csecsemőgyilkosság történik. Legalábbis a hivatalos bűnügyi statisztika szerint.

Ezért is keltett feltűnést, hogy ez év júniusában a Készenléti Rendőrség Kiemelt Ügyeket Felderítő Főosztály Életvédelmi Osztálya bravúros nyomozással – nem kevesebb mint tizenhat évvel az elkövetés után – kiderítette egy monori biztonsági őrről, hogy megölte újszülött gyermekét.

Halálbüntetés, megseprűzés, életfogytiglan 

A magyar büntetőjog évszázadokon át halálbüntetéssel fenyegette a gyermekölést elkövetett anyákat. Werbőczy István Hármaskönyve (1514) alapján halállal lakolt a csecsemőgyilkos:

Mindazáltal tudnunk kell, hogy az asszonyok és nők ellen is abban az esetben, ha közülök valamelyik a férjét vagy szülőjét, avagy saját magzatait gonoszul megöli vagy megöleti (mivelhogy ez hűtlenség vétkének számába esik) éppen, mint a férfiak ellen, főbenjáró ítéletet kell hozni és kimondani.

A 18. században e bűntett megelőzésére elrendelték a viselős hajadonok megseprűzését, illetve a községi elöljáróság felügyelete alá helyezésüket. Az 1792. évi büntetőjogi javaslat kimondta:

Az anyának nemcsak a saját maga által kezdeményezett bármely olyan tette számít csecsemőgyilkosságnak, amelynek rendes és az anya előtt is ismert folyamata szerint a csecsemő halála bekövetkezett, hanem a csecsemő élete fenntartásához szükséges anyai kötelesség gonosz szándékú elmulasztása is csecsemőgyilkosságként büntethető.

A 19. század elejétől valamelyest enyhült a cselekmény megítélése: a halálbüntetés helyébe az időleges rabság lépett, illetve ha a gyermek halálát a szülés eltitkolása, avagy segítség hiánya idézte elő, akkor időleges fogságot szabtak ki. A Csemegi-kódex (az 1878. évi V. törvénycikk) már kiemelte az emberölés fogalomköréből a gyermekölést:

Azon anya, aki a házasságon kívül született gyermekét a szülés alatt vagy közvetlenül a szülés után szándékosan megöli: öt évig terjedő börtönnel büntetendő.

A Kádár-rendszerben a Btk. (1961. évi V. törvény) már nem tartotta fenn az emberölésnek ezt az enyhébbnek minősülő esetét, azzal az indoklással, hogy a nők társadalmi helyzetében, a társadalmi és gazdasági viszonyokban bekövetkezett alapvető változásokra figyelemmel az szükségtelenné vált.

1999. március 1-jétől a Btk. ismételten önálló bűntettként üldözte az újszülött megölését. Ennek alapján az a nő, aki gyermekét a szülés alatt, vagy megszületett gyermekét közvetlenül a szülés után megölte, kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel számolhatott.

2003. március 1-je után ez a szabály kikerült a törvényből, és a szülő nő az újszülött megöléséért már minősített (14 év alatti személy sérelmére elkövetett) bűntettért felelt, amelyet a Btk. tíztől tizenöt évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel rendelt büntetni. A jelenleg hatályos Btk. nem változtatott a korábbi szabályozáson, azaz minősített esetként szabályozza a 14. életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberölést.

Bonyolult mérlegelés, széttartó ítéletek

Kónya István, a Kúria elnökhelyettese szerint

a gyermekek sérelmére elkövetett emberölések büntetéskiszabási gyakorlata rendkívül megosztott, mivelhogy az ítélkezés során az egyes cselekményeknél a hangsúly, a büntetőjog figyelme az ártatlan áldozatokról átterelődik az elkövetőre, a cselekmény indítékára, motívumára, vagyis a tettarányos büntetés érvényesül.

A Kúria 3/2013. Büntető jogegységi határozata szerint a 14. életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberölésnél a minősítés szempontjából kizárólag a sértett életkorának van jelentősége, azaz közömbös, hogy védekezésre képes volt-e vagy sem. E minősített eset alá tartozik az újszülött megölése, nevezetesen az, amikor a szülő nő gyermekét a szülés alatt vagy közvetlenül a szülés után szándékosan megöli.

Mindazonáltal az újszülöttnek a szülés tartama alatt vagy közvetlenül azt követően az anya általi megölése kapcsán – igazságügyi orvos- és pszichológus szakértő bevonásával –

(és ha igen, milyen mértékben) az elkövetőt a cselekményében. Ennek ugyanis a büntetés kiszabásánál jelentősége lehet, miként annak is, hogy a szülő nőt milyen ok vezette az ölésre. Így a házasságon kívül szülő nő esetében figyelembe kell venni, hogy a magárahagyatottság érzése, a szűkebb környezet rosszallásától való félelem olyan motiváló tényező, amely számottevő enyhítő hatást jelenthet.

Az a körülmény, hogy az elkövető titkolja a terhességét, nem tesz előkészületeket a szülésre, nem vesz igénybe orvosi ellátást, gondozást sem, önmagában még nem alapozza meg a cselekmény előre kiterveltkénti minősítését.

Tiltott szerelem és titokkényszer

Cseres Judit pszichológus az Újszülött-gyilkosságok – Titok és a megelőzés lehetőségei című tanulmányában 268 esetet elemezve arra a megállapításra jutott, hogy

A terhesség eltitkolásának fő oka

• a tiltott kapcsolat, vagy
• az alkalmi, egyéjszakás kaland volt.

A vizsgált személyek 19 százalékánál (49 esetben) fogant tiltott kapcsolatból a magzat. Harmincnégy lány és tizenegy rendezetlen helyzetben élő fiatal nő alkalmi ismeretség következtében lett terhes, három nő pedig erőszak, illetve zsarolás áldozataként.

A pszichológus szerint ezeket a kapcsolatokat a társadalom többé-kevésbé általában tolerálja, illetve közömbösen szemléli, az érintett nők életében a valódi fenyegetést a családon belül kell keresni, mégpedig a családfő személyében.

A vizsgált esetek többségére jellemző, hogy a lányok, fiatal nők serdülő korukban – álszeméremből, nemtörődömségből – nem kapták meg családjuktól a későbbi szexuális élethez elengedhetetlen alapinformációkat.

A titokban világra jött újszülöttek csaknem fele anyja szülés utáni passzív magatartásába halt bele (például elvérzik, a padlóra esik szülés közben), 28 százalékuknál a fulladásos halál sem utal erőszakos elkövetési módra. Volt olyan nő, aki a nadrágjába szült és ott fulladt meg a csecsemő.

Az elkövetők harmada viszont tettlegesen is bántalmazta újszülöttjét: 51 nő saját kezével vagy a köldökzsinórral fojtotta meg, 16-an szúró vagy vágóeszközt használtak a gyilkossághoz, míg négyen falhoz, padlóhoz vágták újszülöttjüket.

Az árnyékszékben szülők a helyszínen hagyták, vagy az emésztőgödörbe dobták. A falun élők elásták, a városiak kukába tették. Akik elhagyott helyen (erdőben, lakatlan házban) szültek, ott hagyták az élettelen testet, mások vízbe dobták, szeméttelepre vitték. Akadtak olyan anyák is, akik megmagyarázhatatlan megoldást választottak, például elégették, a disznók elé vetették, vagy a mosógépben álló szennyes vízbe dugták újszülöttjük holttestét.

Az örökbeadás megoldás lehet

A csecsemőgyilkosságok megelőzésére több program is született. 

Az inkubátorba betett baba szüleit nem keresi a rendőrség, a gyermeket viszonylag rövid várakozási idő után örökbe lehet fogadni. Ugyanakkor sok kritika is éri ezt a módszert, hiszen nem tudni, ki tette be a dobozba a bébit, és vajon önként tette-e, és a gyermek identitása is sérül. Gyakorlati szempontból az is aggályos, hogyan jut el a frissen szült anya egy nagyvárosig a síró újszülöttel, ráadásul nehéz friss listát találni az inkubátorokról.

Az Európai Unió Daphne programjának jelentése például egyenesen gyerek- és nőellenesnek nevezte a kihelyezett inkubátorokat, mondván, semmi sem bizonyítja, hogy a dobozok segítenének megelőzni a gyermekgyilkosságokat.

Utánanézett az inkubátorügynek az ombudsman is, aki a 2013-ban közzétett jelentésében a csecsemőgyilkosságok megelőzéséhez inkább tanácsadói hálózat és ingyenes segélyhívószám működtetését javasolta. Az alapvető jogok biztosa megemlítette az anonim szülés lehetőségét is, amely szerinte megoldás lehetne a feltárt problémák kiküszöbölésére.

Két parlamenti képviselőnő, Szél Bernadett és Ertsey Katalin hét évvel ezelőtt törvényjavaslatot nyújtott be az Országgyűléshez, amelyben 

Az így megszületett gyermekek hat hét után örökbe fogadhatóvá válnának. Ámde a parlament egészségügyi bizottsága még a határozati javaslat tárgysorozatba vételét is leszavazta. Ellenérvként elhangzott, hogy jó néhány jogi és adatvédelmi kérdést meg kell vizsgálni a jogszabályhoz, így egyebek közt ki kell zárni, hogy az anonim szülés során a tiltott dajkaanyaság teret nyerjen Magyarországon.

Negyedszázada a csecsemőgyilkosságok megelőzésére hozta tető alá Budavári Zita a Bölcső Alapítványt, amely azóta fő feladatának a krízisterhesek és a válságban élő várandós anyák megsegítését tekinti. Az első terhes nő 1995 júniusában jelentkezett náluk,

A kuratórium elnöke szerint összesen 1150 újszülött kapott esélyt arra, hogy gondoskodó családi környezetben nőhessen fel. A segítséget kérők között akadt tizennégy és fél éves kamaszlány, valamint 48 esztendős asszony is. Több mint felük hajadon volt, míg a többiek házasságban, élettársi kapcsolatban, elváltan vagy özvegyen éltek. Minden ötödik nő mégis hazavitte a nem várt újszülöttet, míg négyötödük az örökbeadás mellett döntött.

(Borítókép: Frank Molter/picture alliance via Getty Images)