7+1 jogi tévhit a rendőrségről
További Belföld cikkek
- Nem tartanak a magyarok az atomháborútól, de Orbán Viktor békemissziójában sem bíznak
- Magyarok tízezrei szenvednek a rejtélyes betegségben: „Úgy fájt, hogy állva aludtam, az ajtónak támaszkodva”
- Letartóztattak egy apát, akit a saját lányának molesztálásával gyanúsítanak
- Hollik István: Magyarországnak a saját útját kell járnia
- Több mint tízezer esethez hívták a mentőket karácsonykor
1. Csak a rendőrség nyomozhat.
Nem igaz.
Az általános nyomozó hatóság ugyan a rendőrség, de bizonyos ügyekben (többek közt költségvetési csalás és csődbűncselekmény esetében) a Nemzeti Adó- és Vámhivatal végzi a nyomozást. Rajtuk kívül az ügyészségnek is van nyomozó hatósági jogköre, így az ügyészek nyomoznak például a hivatalos személyekkel összefüggésben elkövetett korrupciós bűncselekmények körében. És a sornak ezzel még nincs vége, ugyanis a külföldön lévő magyar kereskedelmi hajón, illetőleg polgári légi járművön (repülőgépen) elkövetett bűncselekmény miatt a hajó, illetőleg a légi jármű parancsnoka jogosult nyomozni.
2. Kizárólag gyanú esetén indulhat a büntetőeljárás.
Ez sem igaz.
A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.) 2018. július 1-jétől bevezette a nyomozást megelőző előkészítő eljárási szakaszt, amellyel a büntetőeljárás megindítása lehetővé válik az egyszerű gyanú szintjét el nem érő adatok, információk alapján is. Nem szólva arról, hogy a törvény alapos gyanú helyett már megalapozott gyanúról beszél. Valamely bűncselekmény elkövetésének gyanúja alapján ugyan el lehet kezdeni nyomozni, de amíg a gyanú valakire nézve nem megalapozott, addig nem lehet szó gyanúsítottról. Valaki akkor lesz gyanúsított, ha a gyanúsítást közlik vele. Ez egyszersmind azt is jelenti, hogy amikor valaki gyanúsított lesz, a nyomozó hatóság köteles őt tájékoztatni a gyanúsítottat megillető jogokról és az őt terhelő kötelezettségekről is.
3. A terhelt lehet gyanúsított vagy vádlott is.
Ez igaz.
Terheltnek a büntetőeljárásban részt vevő olyan személyt nevezik, akivel szemben a büntetőeljárás folyik. A terhelt megnevezése a nyomozás során gyanúsított, míg a bírósági eljárásban vádlott. A terhelt (vádlott) elítéltté a büntetés, a megrovás, a próbára bocsátás, a jóvátételi munka vagy a javítóintézeti nevelés jogerős ügydöntő határozattal kiszabása, illetve alkalmazása után válik. A büntetés-végrehajtásban elítélt alatt – az ítélet jogerejétől függetlenül – a szabadságvesztésre ítélteket értik.
4. Csak a rendőrség foghatja el a tetten ért személyt.
Ez viszont nem igaz.
A bűncselekmény elkövetésén tetten ért személyt bárki elfoghatja, köteles azonban őt a nyomozó hatóságnak haladéktalanul átadni, vagy ha erre nincs módja, a rendőrséget tájékoztatni. (Be. 273. §)
5. A rendőrség előzetes letartóztatást rendelhet el.
Több szempontból sem igaz.
A büntetőeljárási törvény megszüntette az előzetes letartóztatást, és helyette már egyszerűen letartóztatást használ. Azonkívül a letartóztatást nem a rendőrség, hanem a bíróság jogosult elrendelni, méghozzá nyomozati szakban az ügyész indítványára a nyomozási bíró, a vádemelés után az eljáró bíróság. Letartóztatás kizárólag szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény megalapozott gyanúja esetén rendelhető el, legtöbbször szökés, elrejtőzés, a tanúkkal történő összebeszélés vagy bűnismétlés veszélye miatt.
6. Az őrizetbe vétel azonos a letartóztatással.
Távolról sem igaz.
Az őrizetbe vétel a rendőrség jogkörében alkalmazható, legfeljebb 72 óráig tartó kényszerintézkedés, amely a terhelt személyi szabadságának átmeneti elvonását jelenti. Az őrizetbe vétel feltétele a szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény megalapozott gyanúja. A gyakorlatban őrizetbe vételre általában tettenérés vagy elfogás esetén kerül sor. Az ügyészségnek az őrizetbe vétel ideje alatt döntenie kell, hogy indítványozza-e a letartóztatás elrendelését. Ha nem, akkor a terheltet szabadon kell engedni.
7. Nincs olyan rendőri intézkedés, hogy előállítás.
Dehogynem.
Az előállítás során a rendőr a további intézkedés megtétele céljából elfogja, és az illetékes hatóság elé állítja többek között azt,
- akit szándékos bűncselekmény elkövetésén tetten értek;
- aki ellen elfogatóparancsot adtak ki, vagy személykörözésben az elfogását rendelték el;
- akinek őrizetbe vételét, előzetes letartóztatását rendelték el.
Emellett a közbiztonság érdekében az illetékes hatóság elé állíthatja többek között azt,
- aki a rendőr felszólítására nem tudja magát hitelt érdemlően igazolni, vagy az igazolást megtagadja;
- aki bűncselekmény elkövetésével gyanúsítható;
- akitől bűncselekmény gyanúja vagy szabálysértés bizonyítása érdekében vizeletvétel vagy vérvétel szükséges.
+1 A rendőrség feloszlatta a vasárnapi, Hősök terén tartott újranyitási tüntetést.
Nem feltétlenül.
Mint ismeretes, vasárnap, majd hétfőn újranyitásért tüntettek a Hősök terén, ahol megjelent a rendőrség is. A sajtó egy része szerint a rendőrök feloszlatták a tüntetést, a rendőrség ugyanakkor nem feloszlatásról, hanem intézkedésekről számolt be. Érdekes módon feloszlatásról írt Facebook-bejegyzésében a Társaság a Szabadságjogokért jogvédő szervezet is:
Ilyen helyzetekben a rendőrség akkor jár el arányosan, ha nem feloszlatja a gyűlést, hanem lépéseket tesz annak biztonságos lebonyolítása érdekében (maszkviselés, távolságtartás betartásának előmozdítása).
A hatályos kormányrendelet szerint veszélyhelyzet idején tilos gyűlést szervezni, tartani, annak helyszínén tartózkodni. A vasárnapi tüntetés helyszínén tartózkodókat a rendőrök igazoltatták, illetve figyelmeztették. A gyűlés szervezőivel szemben közigazgatási eljárást kezdeményeztek, illetve több résztvevővel szemben intézkedtek maszkhasználat hiánya miatt. Feloszlatás viszont a gyülekezési jogról szóló 2018. évi LV. törvény 19. § (1) bekezdése szerint akkor történik, ha „a gyűlés feloszlatása során (...) a rendőrség utasítja a résztvevőket a gyűlés helyszínének elhagyására”.
(Borítókép: Tüntetés a Hősök terén 2021. január 31-én. Fotó: Sóki Tamás / Index)