Elektrosokk pusztítja a madarakat
További Belföld cikkek
- Reagált a kormány a legújabb Magyar Péter-féle hangfelvételre
- Átkot és rontást is levesznek, de füvesasszony is lesz a Miniszterelnökség által támogatott sámánfesztiválon
- A Hős utcai gettónak már a megépítése sem volt jó ötlet, most felszámolják
- „Ennek k..va nagy következményei lesznek, ebből elég volt” – újabb hangfelvétel került ki Magyar Péterről
- Csaknem húsz éve az Alkotmánybíróság dobta le a „választási atombombát”
Március vége felé érkeznek meg a gólyák és a többi vonuló madár, hogy – a tavasz hírnökeiként – elfoglalják tavalyi fészkeiket, vagy újjáépítsék azokat. A városokban, falvakban és természetes élőhelyeken is megtalálható számos villanyoszlop kifejezetten kedvelt fészkelőhelyek bizonyos fajok számára, szemben azokkal a középfeszültségű távvezetékekkel, melyek halálos áramütés veszélyét jelentik. A távvezetékhálózat részét képezik többek között az úgynevezett oszlopkapcsoló berendezések, és oszlop transzformátorok, melyek kialakításuk révén annak lehetőségét hordozzák magukban, hogy a szigeteletlen kábelek, érintkezők és a fém tartószerkezet együttes megérintésével a madarak teste zárja az áramkört, és így elpusztítsa őket.
A Duna–Ipoly Nemzeti Park munkatársai a közelmúltban az E.ON-nal és a Kaposvári Villamossági Gyár Kft. mérnökeivel együttműködve
kifejlesztették az oszlopkapcsoló új, madárbarát változatát. A villamoshálózatokon nagy számban használt berendezést úgy alakították át a fejlesztők, hogy az oszlopkapcsolót fejjel lefelé fordították, így a 20 kV-os feszültség alatt lévő részei a föld felé néznek, a madarak pedig nem tudják úgy megközelíteni, hogy az sérülést okozzon nekik.
Más technikai megoldások is ismeretesek, például a feszültségváltó primer kivezetéseinek és áramkötéseinek teljes leszigetelése szilikon sapkákkal és tömlőkkel.
Orbán Zoltán a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szóvivője, hangsúlyozva, hogy bár maguk is részt vettek előbbi fejlesztésben, a kulcskérdésnek a mennyiséget tartja. A madarakra becslése szerint csak Magyarországon egymillió nagyfeszültségű oszlop jelenthet veszélyt, és bár az újonnan épülő, illetve felújított szakaszokon már csak ilyen oszlopfejeket lehet beépíteni, technológiai korlátok is akadnak. Utak fölé és folyók fölé például nem telepíthető. A legbiztonságosabb megoldásnak a földbe ásott nyomvonalakat tartaná, ám amellett, hogy ez 600 milliárd forintot is fölemésztene, a madarak túlélési esélyeit csak minimális mértékben javítaná. A Dél-Afrika felől érkező fehér gólyák esetét említve arra hívta fel a figyelmet, hogy a vonulási útvonalukon nincs olyan egybefüggő 100 kilométeres szakasz, ahol ne lennének veszélyes távvezetékek.
A vezetékek veréb mérettől felfelé minden madárra potenciális veszélyt jelentenek.
Az egyesület adatai szerint évente mintegy 300 ezer madár pusztul el áramütés miatt.
Számadatuk becslését nehezíti, hogy a vezetékek alá hullott madártetemek 70-75 százalékát a ragadozó állatok egy hónapon belül eltüntetik. 2014 óta 64 fehér gólyát láttak el műholdas jeladóval, ezek közül már egy sem él. Áramütés végzett az összessel.
Csak az E.ON kezelésében több ezer kilométer hosszú, hagyományos távvezeték-hálózat található. Ezek egy részét – a madarak által különösen gyakran látogatott szakaszokat – szigetelőréteggel látják el, hogy a madárbarát oszlopkapcsolók mellett ezzel is védjék a gólyák, az ölyvek, vércsék, sasok és baglyok életét. Ez a fajta gondoskodás még akkor is fontos lépés, ha a pusztulási statisztikákon rövid időn belül nem sokat változtat.