Gyúrunk? Így lettem öt perc alatt versenysportoló

Már több mint egy éve velünk van a koronavírus. Kisebb megszakításokkal, de a hétköznapunk részévé vált. Egyes óvintézkedések miatt bevezetett mellékhatásait könnyebben megszokhatta az ember, ám vannak dolgok, amelyek egyre égetőbb hiányérzetet, feszültséget, frusztrációt okoznak. Amíg a szoláriumok, fodrászatok például elég egyértelműen szabályozhatók, addig van egy olyan terület, amely szürke zónában mozog. Ez a sportolás, amit lehet is csinálni, meg nem is. A szabadban amatőröknek is szabad, teremben csak versenysportolóknak.

Az első hullám alatt még nem nagyon volt nyoma a trükközésnek. Talán azért sem, mert nem gondoltuk, hogy ilyen tartósan velünk lesz a koronavírus és a vele járó korlátozások sora. A harmadik hullámra viszont már felkészülten érkeztek a sportolni vágyók, és elkezdtek élni a lehetőséggel, azzal, hogy a versenysportolóknak nem tilos gyúrniuk.

Egy tágra nyílt kiskapu

Az edzés hiánya e sorok írójának ugyan nem okoz akkora frusztrációt, hogy minden áron le akarnék menni edzeni, de tény, hogy az itthonra felhalmozott súlyzók, különböző erősségű gumiszalagok tömkelege és a húzódzkodó nem nyújt vigaszt. A lakásban nem lehet úgy edzeni, mint a teremben. Nincs az a YouTube-on nézhető edzés, amely visszaadná az edzőtermi hangulatot.

Megfogalmazódott tehát a vágy, hogy jó lenne lemenni gyúrni. Nem azért, hogy a megint elmaradó nyári fesztiválokra ki legyek pattintva, hanem csak úgy. Ha Pumped Gabo lemehet, akkor én miért nem.

Mi kell ehhez? Csak egy versenysportolói igazolás, ami elsőre tűnhet úgy, hogy elég sok macerával jár. A pandémia elején viszonylag bonyolultabb lehetett ilyet intézni, de ma már szinte biztos, hogy mindenkinek van olyan ismerőse, akinek van egy ismerőse, aki tud segíteni okosba' megoldani a dolgot. De most már erre sincs szükség. Nem kell szívességet kérni, nem kell kétes alakokkal, fű alatt bizniszelni. Bárkiből versenysportolót lehet csinálni nagyjából öt perc alatt.

Már februárban sem volt túl bonyolult csatlakozni egy sportegyesülethez, majd versenyre jelentkezni, mindezt online, de most még ennél is egyszerűbb a helyzet. Mert ez a kiskapu olyan, hogy van benne még egy grátisz szürke zóna is. Egyszerű az egész:

Kaptam is levelet arról, hogy egy úgynevezett nyílt nap keretein belül lehetőségem adódik versenysportolói igazolást szerezni. Nem kellett mást tennem, mint kitöltenem az OSEI (Országos Sportegészségügyi Intézet) sportorvosi vizsgálati kérdőívét, majd megjelenni azzal egy edzőteremben. Ott álltam a sorban, ahogy rajtam kívül még vagy ötven ember. Mindenki hozzám hasonló versenysportoló alkat volt. Volt, aki konkrétan az utcáról esett be, mert látta, hogy egy ismerőse ott van, tőle tudta meg, hogy itt versenysportolóit „osztogatnak”. Regisztrálni sem kellett, csak ott kellett lenni a papírral és 15 000 forinttal.

Miután leadtam a pénzt és az adataimat, megkaptam a kis igazolványomat, amelyet a helyszínen lévő orvos gyorsan lepecsételt, és ezzel kész is voltunk. Ő biztosított, hogy amíg van ez a kiskapu, addig éljen vele mindenki.

Így lettem versenysportoló, és ebben a minőségemben mehetek is gyúrni és válogathatok az ilyen cseles módon nyitva lévő edzőtermek között. Februárban 200 ilyen hely is kinyitott Budapesten. Nagy a bőség zavara, de inkább kivárom azt az időszakot, amikor civilként is le lehet majd menni edzeni.

Addig pedig menjenek kondizni azok, akik tényleg versenyre készülnek. Én inkább nem kockáztatom meg a fertőzés lehetőségét egy közösségi térben, ahol egymást váltva szériázgatunk a mellezőgéppel, és izzadt háttal feszülünk neki a fekvenyomó padon a megpakolt rúdnak.